Brexit: "Ma visszatérünk a független államisághoz"
A britek többsége inkább lenne akár szegény szabad, mint gazdag alávetett, de gazdaságilag is minden rendben lesz a Brexit után – mondja John O’Sullivan a Mandinernek.
2020. január 31. 19:14

Margaret Thatcher volt tanácsadóját, a budapesti Danube Institute elnökét a brit kilépés napján kérdeztük az Egyesült Királyság korszakváltásáról. John O’Sullivan (1942) a budapesti Danube Institute elnöke, a washingtoni National Review Institute munkatársa, brit politikai kommentátor, újságíró. A nyolcvanas években Margaret Thatcher brit miniszterelnök tanácsadója, beszédírója volt, majd a National Review szerkesztőjeként, a London Times társszerkesztőjeként dolgozott, később pedig a Szabad Európa Rádió alelnöke volt.

Ez jó nap az Egyesült Királyság számára?

Igen, ez egy jó nap a számunkra. Visszatérünk a független államisághoz.

Mi egy sikeres, önrendelkezésen alapuló parlamenti demokrácia voltunk mintegy kétszáz éven keresztül,
akkor is, amikor az Európai Unión kívül léteztünk. És most ugyanebbe a státuszba érkezünk vissza. De ez nem egy ellenséges lépés az európai barátainkkal szemben: egyszerűen arról van szó, hogy szerettünk volna újra visszatérni az önrendelkezéshez, szerettük volna visszakapni régi szabadságjogainkat.

Ma este Boris Johnson videoüzenetben köszönti majd a Brexit beálltát. Az előzetesek szerint a brit miniszterelnök egy „új hajnalnak” nevezi a Brexitet. Ön is körülbelül így tekint erre a határvonalra?

Én nem vagyok nagy híve az ilyen megfogalmazásoknak, az „új hajnal”, a „konzervatív forradalom”, meg az ilyen kifejezések nem az én világom. Én inkább azt mondanám, hogy ez annak a brit államnak a restaurációja, amelyben oly sokáig éltünk, az ehhez való visszatérés. Az „új hajnal” kifejezésnek van egy fura, túl progresszív, kicsit a harmincas évek szlogenjeire hajazó csengése, én valahogy ezt a típusú retorikát nem kedvelem. Mi most a közügyeink intézésének egy új fejezetét nyitjuk meg, és ez a következő korszak rendkívül izgalmas lesz. Hadd idézzek egy klasszikust: amikor valaki szabadságot szerez, azzal együtt kötelezettségeket is vesz a vállára, ehhez pedig önfegyelmet is gyakorolnia kell. Érzékenynek kell lennie a politikáinknak, és ezután senkit sem hibáztathatunk majd, ha tévedünk.

Teljes mértékben optimista a most elkezdődő átmeneti időszakkal kapcsolatban, teljesen nyugodt abban a tekintetben, hogy a brit gazdaság jól teljesít majd az EU-n kívül is?

Minden rendben lesz, biztos vagyok benne. Feltéve, ha az EU és az európai partnereink megfelelő módon együttműködnek velünk a kilépés szabályozási kérdéseinek rendezésében. Ez ügyben persze nem lehetek teljes mértékben nyugodt, ugyanis a Brüsszelből hallható retorika – például az EU brexit-ügyi főtárgyalójának vagy az Európai Tanács elnökének néhány nyilatkozata – követelőzőnek tűnik. Ők azt akarják, hogy az esetleges brit-uniós nézeteltérések esetén az Európai Bíróság mondja ki az utolsó szót. Szóval ezek a jelenségek ellenségeskedést váltanak ki az Egyesült Királysággal szemben. Az elmúlt három év nagy tragédiája részben az, hogy a briteknek ennyi idő kellett a megfelelő politika alkalmazásához, másrészt viszont az, hogy vezető európai politikusok nagyon sok rossz, ellenséges, negatív dolgot mondtak az Egyesült Királyságról. Szerintem ez nem volt bölcs, és remélem, hogy ilyen nem fordul elő még egyszer. Ugyanakkor az is igaz, hogy egyes uniós tagállamok viszont sok esetben megértőek, támogatóak voltak irántunk, Magyarország is így viselkedett. A magyarok egyetértettek azzal, hogy mi demokratikus úton saját magunk döntsünk saját sorsunkról, és annak kimenetelétől függetlenül elkötelezték magukat amellett, hogy a barátaink, szövetségeseink, partnereink maradnak.

És attól nem tart, hogy miután elmúlnak majd a szabadság édes napjai, és újabb nehézségek, problémák jönnek, sok brit, aki az EU-ban látta minden baj gyökerét és a Brexittől várt jobb életet, végül kiábrándult lesz?

Természetesen az EU-n kívül is lesz bőven bajunk, lesznek nehézségek. És minden bizonnyal sokan lesznek esetleg csalódottak is. A referendumon a voksolók 48 százaléka nem támogatta a Brexitet, de szerintem csak egy kisebbség, az emberek mintegy 10-15 százaléka dühösködik, mérgelődik vagy szeretné, ha a Brexit megbukna; illetve körülbelül ennyien lesznek, akik a jövőben majd minden rosszért a Brexitet okolják. De az érdekes dolog az, hogy a Brexitre szavazók között nagyon sokan ugyanígy voksolnának. Több felmérés is volt a népszavazás óta, amelyek során azt is kérdezték a közvélemény-kutatók, hogy számítanak-e az emberek arra, hogy a kilépés után szegényebb lesz az ország, és az eredmények azt mutatták, hogy a többség inkább akar szegény szabad lenni, mint gazdag alávetett. És ez egy nagyon biztató adat.

Negyvenhét évet töltött az Egyesült Királyság az Európa Unióban. Milyen pozitív hozadéka volt mégis ezeknek az évtizedeknek a britek számára?

A legalapvetőbb pozitív értéke az volt, hogy szabadon tudtunk utazni a tagállamok területén. Lehetett szabadon tanulni más államok egyetemén, vagy állást vállalni Párizsban. Pozitív volt még a tagállamok közötti, korlátozásoktól mentes kereskedelem is. Ezek nagyon is értékes dolgok voltak. Ugyanakkor éppen ezen kereskedelmi együttműködés miatt mi nem tudtunk szabadon kereskedni a világ többi részével. Például Kanadával, Ausztráliával vagy Új-Zélanddal, amely államokkal az ismert történelmi okok miatt szoros kapcsolatban álltunk, egykor egy birodalom részei voltunk. Ekképp az uniós tagság néha többe került nekünk, mint amennyit hozott. A britek számára ez egy súlyos érzelmi teher volt, és az EU-ból való kilépés után ezekkel az államokkal nyilvánvalóan újra meg fogjuk erősíteni kereskedelmi kapcsolatainkat.

„Hajtsuk végre már a brexitet” – ezzel a jelmondattal kampányolt legutóbb Boris Johnson, és meg is csinálta. Minden esélye megvan most, hogy hosszabb távra berendezkedjen a Downing Street 10-ben?

Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy Boris Johnson a következő öt évben miniszterelnök lesz. De az is lehet, hogy még tovább. Nagyon erős a pozíciója: többsége van, és az ellenzék pártjai annyira meggyengültek, hogy belátható időn belül nem várható a talpra állásuk. De nem ő az egyetlen politikus, aki a Brexitnek megágyazott. Sőt, ami azt illeti, Boris Johnson sokkal inkább a haszonélvezője a Brexitnek, mint előkészítője. Az, aki – Churchill szavaival élve – ezt a politikai atmoszférát megteremtette, elsősorban Joseph Chamberlain volt, aki pedig beindította, az Nigel Farage. Farage visszavonult a politikai életből, és ha Boris Johnson sikeresen végigviszi a kilépés folyamatát, ha megvalósul a valóságos függetlenség, ha nem tesz túl sok engedményt az EU számára a most kezdődő kereskedelmi tárgyalások folyamán, akkor szerintem Farage soha nem tér vissza. Viszont ha a miniszterelnök félresiklik ennek végrehajtásában, akkor nem lennék meglepve, ha Farage újra megjelenne a színen.

Gondolom, ma este nagy ünneplés lesz a barátai, politikai szövetségesei körében Londonban. Pezsgő, tüzijáték a Pall Mall politikai klubjaiban?

Vacsorákon vesznek részt, úgy fognak ünnepelni. Mások meg majd a helyi pubokban isszák a sörüket. Sokan éttermekben, klubokban vagy barátaik társaságában otthoni környezetben fognak ünnepelni. Az ünnepi vacsorákhoz jó borok dukálnak, az európai borok mellett szerintem péntek este népszerű lesz a brit pezsgőbor. A nagy győzelmeket ezzel ünnepelni hagyomány nálunk.

Ön a Brexit régi támogatója. Péntek este a „brexitelők” ünnepelnek. Miért nem utazott haza erre az estére?

Mert sok brit barátom itt él Budapesten, és szeretem Budapestet. Szeretem Európát is, mert Európát szeretni nem jelent egyet azzal, hogy szeretem az Európai Uniót, ami egy politikai képződmény. A barátságok, a partnerségek, a jó borok és a jó ételek mindig fontosak lesznek az emberek életében, és ez számomra itt, Budapesten is adott. Ma este is egy jó hangulatú partira számítok a barátaim körében.

Maráczi Tamás

mandiner.hu
MTI Hírfelhasználó