Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
2020. február 2. 15:41

Gyertyaszentelő Boldogasszony, a megszentelt élet ünnepe

Az Ószövetség szüléshez és születéshez kapcsolódó törvényeit Lukács evangélista ma a Világosság megjelenésének fényében olvassa újra.

Először is Jézusra, Máriára és Józsefre úgy mutat rá, mint Isten szegényeire, hiszen a Szűzanya egy pár gerlét vagy galambfiókát (vö. 3Móz 12,1–8) ajánlott fel, ami nem a vagyonosok áldozati adománya. Mindhárman szegények, a szó bibliai értelmében: létük az Atyától függ, ő ad neki értelmet, benne van minden bizodalmuk. A történet csodája pedig: Mária, bár nem bárányt mutat be áldozati adományként, mint a tehetősek, mégis a leggazdagabb: karján tartja a Bárányt.

Jézust szülei nem kiváltják, pénzzel, mint az elsőszülöttet szokás, hanem a jeruzsálemi templomba mennek, és a történet tanúsága szerint felajánlják. Lukács evangéliumában József és Mária úgy áll előttünk, mint akik ezzel a tettükkel őáltala, ővele és őbenne dicsőtik az Atyát, egyben pedig arra az áldozatra utalnak, aki beteljesít minden ószövetségi áldozatot, kiváltást, helyébe léptetve egyetlen és örök engesztelését, felajánlását.

Ma a Törvény elérkezik a Törvényhozóhoz, ahogy az ádventi időszakban ezért és ekként hívtuk: Ó, Emmanuel! Törvényünk és Törvényhozónk! Népeknek reménysége s mindenek Üdvözítője! Jöjj el, és üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk. Belép népe körébe a Messiás, elfoglalja szent templomát, hogy majd ő legyen az egészen elégő áldozat, aki tűzzel keresztel (Lk 3,16), vagyis magára véve megsemmisítse, elégesse bűneinket, ahogy a tarlón a szikra tovaharapódzik (Bölcs 3,7). Ezért testének föláldozásakor a templom függönye kettészakad (vö. Lk 23,45), és ekkor benne nemcsak a zsidók, hanem mindenki számára kinyilvánul Isten irgalmassága. Halálakor a nap elsötétül (uo.), hogy meglássák a
mi szemeink is: ő a világ igazi Világossága (Lk 2,30–32).

Mindezek alapján belátható: a gyermekségtörténetnek ezt a bensőséges jelenetét az apró jelek a húsvéti áldozat és az áldozatbemutató Egyház képére formálják át.

Ebben pedig egészen közeli tanúként ott áll két személy, a két agg, Anna asszony és Simeon, akik életmódszerűen is a várakozásban vannak, a többieknél hosszabb időt szánnak a templomban létre, és így érzékenyebbek az Úrnak a jelenben, valamint a jövőben megnyilvánuló működésének befogadására, kimondására. A szerzetesség képei ők, melynek az Egyházban betöltött szerepét nem akkor értjük meg, ha onnan közelítünk hozzá – mint a jozefinista gondolkodók –, hogy miért hasznosak a társadalom számára, hanem ha azt várjuk el tőlük, amit ez a két Isten előtt álló szent megjelenít: a találkozás realitásában való létet, hogy ezt Isten népéért és a többi életállapot nevében éljék. Mert a történelem azt láttatja velünk, a szerzetesség leginkább gyümölcsöző tettei – melyek az Istennek szentelt személyek életét oly gyakran kísérik – éppen ebből a létmódból fakadnak.

Ma a szentmiséken gyertyát szentelünk, így ez az ünnep mintegy hídként kapcsolja össze karácsony és húsvét éjszakáját, ahogy Simeon Máriának szóló jövendölése is a jelre és a tőrre utal. Urunk születésekor a jászolnál Izrael kitaszítottjai, a pásztorok jelenítették meg az Egyházat, vízkeresztkor a bölcsek, ma pedig mi, akik a hit Isten által bennünk meggyújtott fényében járjuk életünket, és reményeink szerint Krisztus megváltó áldozatában miséről misére részesedve beléphetünk a Világosság országába.

Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony

A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust.

Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Giotto di Bondone: Krisztus bemutatása a templomban (1306)

Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.

Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, nagy örömmel ismerte fel benne az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot.

Rembrandt: Simeon hálaéneke (1669)

Simeon hálaéneke, a Nunc dimittis (Lk 2,29–32) a napi zsolozsma állandó része, a kompletórium kantikuma.

„Bocsásd el most, Uram, szolgádat, 
szavaid szerint békességben,
hiszen már meglátták szemeim,
akit küldtél, az Üdvözítőt.
Őt adtad számunkra 
csodájára minden népnek,
hogy fényeskedjék az egész világnak,
mint választott néped dicsősége.”

A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: purificatio. Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.

Jacopo Torriti: Urunk bemutatása (a Santa Maria Maggiore-bazilika apszismozaikja; 1296)

Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század elejétől tanácsolt ünnep.

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Guido da Siena: Jézus bemutatása a templomban (1270-es évek)

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Imádkozzunk a szerzetesekért és a megszentelt életet élőkért, valamint a hivatásokért!

----------------------------------

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni, körül is járták az ágyát, megkerekítették a testét vele, hogy mintegy elzárják a leselkedő gonosz elől. Bő, Osli asszonyai szerint a gyertya fénye mutatja a haldoklónak a mennyei utat, füstje pedig elűzi, távol tartja a lélektől a gonoszt.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték, és főképpen vihar idején gyújtották meg és imádkoztak mellette.

Gyertyaszentelésre induló menyecske és leányok; Csömör, Pest-Pilis-Solt-Kislun vm. (Forrás: Sulinet Tudásbázis)

A szegedi táj népe úgy tartotta, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. Kiszombori asszonyok a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy mindig békesség legyen a háznál, és megveregették vele a gyümölcsfákat, hogy szépen teremjenek.

A magyar népi kalendáriumban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja idő- és termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő időjóslás egy középkori deák szentenciát őriz, eszerint: ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte volt. (Vagyis: ha a medve meglátja árnyékát, visszabújik barlangjába, mert hideg napok jönnek még.)

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Magyar néprajzi lexikon

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.

Magyar Kurír
  • Fel kell venni a harcot a gravitáció ellen!
    A normalitás elleni háború légnyomást okozott magas poszton is.
  • A gyurcsányi „semmi”
    „A Világgazdaság korábban megírta, Gyurcsány Ferenc az elmúlt négy évben összesen kétmilliárdnyi osztalékot vett fel céges érdekeltségeiből. 2016-ban 1.179 millió forintot, 2017-ben 228 millió forintot, 2018-ban 298 millió forintot, 2019-ben pedig 238 millió forintot” – adta tudtul a média az idén februárban. És ez „csak” az osztalék.
MTI Hírfelhasználó