Hetvenöt éve fejeződött be Budapest ostroma
A második világháborúban hetvenöt éve, 1945. február 13-án hallgattak el a fegyverek Budapesten.
2020. február 13. 12:48

Az MTVA Sajtóadatbankjának összefoglalója.

Rogyion Jakovlevics Malinovszkij marsall kezet fog a szovjet Vörös Hadsereg egyik tisztjével (Fotó: MTI/Reprodukció)

A Vörös Hadsereg 1944. szeptember utolsó napjaitól már a Trianoni Magyarország területén harcolt. Horthy Miklós kormányzó október 15-i kiugrási kísérletének kudarca, a nyilas hatalomátvétel után a Malinovszkij marsall vezette 2. Ukrán Front offenzívát indított, hogy menetből foglalja el Budapestet.

A nem kellően előkészített támadás elakadt, ezután a magyar főváros bekerítését tűzték ki célul. Megtisztították a Duna bal partját Bajától egészen Pestig, a Bükk és a Mátra vidékét pedig a Miskolc-Gyöngyös-Hatvan vonalig.

November végén Tolbuhin marsall 3. Ukrán Frontja a Dunántúlon dél felől a Balaton vonaláig nyomult előre a németek által kiépített Margit-vonalig, egyúttal a Duna jobbpartján tört észak felé Budapest irányában.

Katonák aknavetőkkel lőnek Budapest ostromakor (Fotó: MTI)

A nyilasok eleinte nem akarták csatatérré változtatni a fővárost: megkezdték a kormányszervek kiköltöztetését az ún. gyepűszállásokra, a „nemzetvezető” Szálasi pedig fontolgatta, hogy kéri Hitlertől Budapest nyílt várossá nyilvánítását. (Ez már korábban is felmerült, a nyílt várost nem védik, de a támadók sem bombázzák vagy lövik.)

A Führer azonban nem volt hajlandó nyílt várossá nyilvánítani Budapestet, amelyet az Ausztriába vezető út kapujának tartott, minden racionális katonai megfontolással szembe menve „erőddé” (Festung Budapest) nyilvánította. Ez azt jelentette, hogy a várost házról házra kell megvédeni, ha pedig a lakosság ez ellen lázadna, azt erőszakkal le kell verni.

A parancsot végrehajthatatlannak nevező Hans Friessner tábornokot, a Magyarországon harcoló Dél hadseregcsoport parancsnokát leváltották, helyére Otto Wöhler tábornokot nevezték ki.

A „Budapest erőd” parancsnoka az SS IX. hegyi hadtestének élén álló Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok lett, akit még a német hadseregben is őrültnek tartottak, de vakbuzgón teljesítette a parancsokat. A várost védő magyar erők parancsnoka, Hindy Iván a védelem megszervezésébe nem szólhatott bele.

A szovjet gyűrű szenteste záródott be Budapest körül, ahol már december 10-én kihirdették a hadiállapotot. Az életviszonyok egyre súlyosabbá váltak, nem volt gázszolgáltatás, villany is csak napi 2-3 órán át, hiány volt élelmiszerből és egy idő után már ivóvízből is, de a nyilas rémuralom alatt folyt a zsidók kivégzése, s szaporodott a katonaszökevények száma.

Szovjet katonák aknavetőt készítenek elő tüzelésre a csepeli Weiss Manfréd gyár területén (Fotó: MTI/Reprodukció)

A körülzárt városban mintegy 800 ezer polgári lakos és 90-100 ezer német és magyar katona tartózkodott, a támadó szovjet Budapest Csoport együttes létszáma mintegy 150-170 ezer főt tett ki (a szovjet vezetés Moszkvának 190 ezres védősereget jelentett.)

A védők Hitler parancsa értelmében elutasították a megadásra felszólító december 29-i ultimátumot, a jegyzéket átnyújtó parlamenterek (Steinmetz és Osztapenko kapitány) máig vitatott módon életüket vesztették.

Egy kilőtt harckocsi a Lajos utca és a Nagyszombat utca sarkán (Fotó: MTI/Reprodukció)

Másnap megkezdődött az ostrom, a támadók a tüzérségi előkészítés után is csak igen sok áldozatot követelő elkeseredett harcokban, házról házra tudtak előre nyomulni. Január 15-én elérték a Nagykörút vonalát, 18-án kijutottak a Dunáig, ezzel Pest egésze szovjet kézre került, a Budára visszavonuló németek felrobbantották a még álló két Duna-hidat, a Lánchidat és az Erzsébet hidat.

A hegyes-dombos budai oldalon folyó harcok során a védők fokozatosan a budai Várba szorultak vissza.

A Hitler által ígért légi utánpótlás akadozott, a repülőtérként használt Vérmező eleste után pedig végleg leállt, a három nyugatról indított német felmentő akció sikertelennek bizonyult.

Szovjet löveg a Hősök terén (Fotó: MTI/Reprodukció)

A Várban rekedt német és magyar egységek, amelyeknek élelmük és lényegében lőszerük is elfogyott, február 11-én megkísérelték a kitörést. A reménytelen és hatalmas áldozatokat követelő akció kudarcba fulladt, a több mint 40 ezer katonának csak negyede tudott áttörni a szovjet vonalakon és eljutni a budai hegyekbe, a 30-40 kilométerrel nyugatabbra húzódó német vonalakat már csak 625-en érték el. A többieket elfogták vagy kivégezték a szovjetek.

Öt nap alatt mintegy húszezer katona halt meg.

Másnap a megmaradt védők nagyobb része megadta magát, február 13-án az utolsó ellenálló egységek is letették a fegyvert. Budapest elfoglalását Moszkvában díszsortűz adta a lakosság tudtára.

A II. világháború utolsó hónapjaiban, a magyar főváros utcáin szovjet katonai teherautók közlekednek (Fotó: MTI)

A Dél hadseregcsoport főparancsnoka Otto Wöhler február 15-én Szálasinak írt hosszú levelében kifejette, hogy a„Budapest védelme nem kevesebb, mint 20 hadosztályt, több nehézfegyver-köteléket és közel 1000 repülőgépet vont magára”, ennek ellenére jelentős károkat okoztak a szovjet erőknek.

Az 52 napig tartó hadművelet a második világháború egyik leghosszabb helységharcának számít, második Sztálingrádnak is nevezik.

Az ostromló szovjetek mintegy 80 ezer halottat és 240 ezer sebesültet, a védekező német-magyar erők halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban 100 ezer embert vesztettek, ehhez járult a mintegy 38 ezer polgári áldozat.

Otthonukba visszatérő lakosok Budapest ostroma után (Fotó: MTI/Reprodukció)

A főváros épületeinek egyharmada elpusztult vagy súlyosan megrongálódott, több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált, a Várban és környékén 789 épületből csak négy lakás maradt sértetlen.

Kiégett a pesti Vigadó, a budai Vár, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház, a visszavonuló németek felrobbantották az összes Duna-hidat. A pincékből lassan-lassan előmerészkedőket hatalmas romhalmaz várta, az újjáépítés évekig elhúzódott.

Romos budapesti épületek a II. világháború végén (Fotó: MTI/ Reprodukció)

Budapest ostromának civil áldozataira emlékeztek a Farkasréti temetőben

Budapest 75 éve véget ért ostromának civil áldozataira emlékeztek csütörtökön a Farkasréti temetőben.

Vrágok 2020. február 13-án a Civil áldozatok síremlékénél, a Farkasréti temető 19/1 parcellájában, ahol Budapest 75 éve véget ért ostromának civil áldozataira emlékeztek a Nemzeti Örökség Intézete és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság szervezésében. MTI/Soós Lajos

A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által szervezett kegyeleti megemlékezésen Réthelyi Miklós, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja emlékeztetett rá: Budapest - döbbenetes veszteségeket okozó - több mint száz napos ostroma 75 éve ezen a napon ért véget. Több tízezer katona és fővárosi civil lakos vesztette életét, sokan különböző súlyosságú testi és lelki sérüléssel élték meg az ostrom végét. Miután Pestet hamarabb elfoglalták Malinovkszkij marsall szovjet katonái, a "végső hurok" a budai Vár és környezete köré szűkült - idézte fel az orvosprofesszor.

Részben korabeli naplóbejegyzések, részben személyes családi történetének felelevenítésével Réthelyi Miklós részletesen ismertette a civil lakosság által megélni kényszerült borzalmakat. Ezek közül kiemelte az állandó életveszélyt, az éhezést, a szovjet ágyúzásokat és bombázásokat, majd úgy fogalmazott: "felfoghatatlan gyalázat, hogy az ostrom alatt a nyilasok kegyetlen embervadászata őrületes hajszába ment át".

Az idős túlélők emlékeiben a pusztulás, a rettenetes élmények és a szolidaritás példái remélhetőleg már egyensúlyban vannak - hangoztatta Réthelyi Miklós.  Összegzésként azt mondta: a korszak iránt érdeklődő fiatalok pedig az esztelen pusztítás és vérlázító embertelenség korszakában is megtalálhatják azokat az embereket, akik életük kockáztatásával segítettek másokat.

A beszéd után a temető 19/1 parcellájában található civil áldozatok síremlékénél mások mellett Radnainé Fogarasi Katalin, a NÖRI főigazgatója, Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagjai, a Honvédelmi Minisztérium képviselője, valamint középiskolás diákok elhelyezték az emlékezés virágait.

A második világháborúban 1945. február 13-án hallgattak el a fegyverek Budapesten. Az 52 napig tartó hadművelet a második világháború egyik leghosszabb helységharcának számít, második Sztálingrádnak is nevezik. Az ostromló szovjetek mintegy 80 ezer halottat és 240 ezer sebesültet, a védekező német-magyar erők halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban 100 ezer embert vesztettek, ehhez járult a mintegy 38 ezer polgári áldozat.

A főváros épületeinek egyharmada elpusztult vagy súlyosan megrongálódott, több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált, a Várban és környékén 789 épületből csak négy lakás maradt sértetlen.Kiégett a pesti Vigadó, a budai Vár, súlyosan megsérült az Operaház és a Nemzeti Színház, a visszavonuló németek felrobbantották az összes Duna-hidat. A pincékből lassan-lassan előmerészkedőket hatalmas romhalmaz várta, az újjáépítés évekig elhúzódott.

hirado.hu - MTI
  • Pluralizmus Ismét Működésben – PIM
    Ez itt a kérdés – Otthonosabbá tenni a magyar világot. Ezzel a címmel készített negyvenperces beszélgetést az M5-ös művelődési köztelevízió a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával, Demeter Szilárd székelyföldi íróval, költővel, filozófussal.
  • A Demokrácia Védvonal
    A mintegy 175 kilométer hosszú, 4 méter magasra tervezett létesítmény nem csupán műszaki jelentőségű.
MTI Hírfelhasználó