Kocsis Fülöp érsek: A Szentlélek visz
2020. március 8. 17:37

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeként szervezett előadásra érkezett Pécsre február 19-én. Ez alkalomból készített interjút a görögkatolikus főpásztorral a Pécsi Egyházmegye kommunikációs irodájának munkatársa. 

– Ha az Eucharisztia ünnepléséről beszélünk, megállapíthatjuk; inkább a különbség, mint a hasonlóság dominál a római és a görögkatolikusok gyakorlata terén. Ez miben mutatkozik meg?

– A keleti egyházban minél nagyobb dologról van szó, annál jobban elrejtjük. Nálunk az úgynevezett szentségimádás, az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus megvallása a legrejtettebb módon történik. Úgy hozzuk ki a szentélyből, hogy letakarjuk, miközben senki nem néz fel. Így alakult ki, hogy Istenről csak olyat mondhatunk, ami szinte tagadás. (...) amikor azt mondom az Úrra, hogy „kimondhatatlan, megfoghatatlan, láthatatlan”, akkor helyesen fejezem ki magam. A liturgiánkban is gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: kifürkészhetetlen, felfoghatatlan – így fejezzük ki a hódolatunkat. Az Eucharisztiához mindig a legmélyebb bűnbánattal közelítünk, sokszor a földre borulunk, tömjénezünk az oltárra elhelyezett Eucharisztia előtt.

Az isteni jelenlét ünneplése, megvallása ugyanúgy hagyomány a mi egyházunkban is, csak másképpen, inkább elrejtett módon történik. (...) a görög- és a római katolikusok között nincs ökumenére szükség, a szó ugyanis a különböző felekezetek közötti egységkeresésre utal, mi azonban eleve egyek vagyunk, egy Egyházba tartozunk, ugyanúgy a pápa a vezetőnk, sok esetben ugyanazt a templomot vagy oltárt használjuk. Ez az egység igaz a hitoktatásra és a szentségekhez járulásra is. Ugyanakkor a különbségeket is figyelembe kell venni. Sok mindennel tudja gazdagítani a római katolikus egyház a kisebbségben lévő görögkatolikus egyházat és viszont.

– Az ön személyében egy szerzetesből lett főpapról beszélünk.

– Nem volt könnyű a váltás, hiszen elvonultan éltem egy kicsi, eldugott faluban, és innen érkeztem az egyház pezsgő életébe. Amikor megkaptam Benedek pápától a felkérést, megkérdeztem a nuncius atyát, hogy szabad-e nemet mondani. (...) De ahogy a szerzetestársammal, Atanáz atyával együtt imádkoztunk, arra jutottunk, hogy ha valóban ez Isten hívása, akkor meg fogja áldani. Sok mindent el kellett hagynom abból, amit korábban fontosnak tartottam, amiről azt gondoltam, hogy lételemem. De a Szentlélek a szárnyaira vett, s nem oda vitt, ahova én akartam, hanem oda, ahova ő. Ezt élem meg azóta is, most már tizenkét éve: a Szentlélek visz, végzi a munkáját, s nekem csak arra kell figyelni, hogy minél inkább igazodjam hozzá, és hagyjam, hogy dolgozzon rajtam keresztül.

– Ez idő alatt négy városban alakult görögkatolikus közösség.

– Amikor görögkatolikusok elköltöznek az eredeti lakóhelyükről, a híveink után megyünk, így hozunk létre újabb és újabb közösségeket. Van, ahol most templomot építünk, és olyan is, ahol a római katolikusok befogadtak minket a templomukba. (...) szeretném, ha igazi missziót tudnánk kiépíteni, mert erre Magyarországnak nagy szüksége van. Sok ember nem veszi észre, hogy mennyire rászorul az Istenre.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

magyarkurir.hu
  • Nemzeti szuverenitás a gőzhengerrel szemben
    Európa jövőjét féltjük a politikai és ideológiai nyomásgyakorlástól, hiszen ha ezt most megengedjük, bárki ellen bármikor felhasználható lesz – nyilatkozta Varga Judit.
  • Ilyen volt Ferencváros a Fradi születése idején
    Napra pontosan 120 esztendeje, hogy megalakult a Ferencváros futballszakosztálya. 1900-ban mindez csak egy rövid hírt ért az újságokban, hiszen ki gondolta volna akkor, hogy a football nevű játék ennyire sikeres lesz, az FTC futballszakosztálya pedig minden idők legeredményesebb hazai focicsapatát adja. Újságcikkeken keresztül mutatjuk be, milyen volt a ferencvárosi valóság az előző századelőn.
  • Szabadságunk a jogrenden alapul
    Súlyuknak megfelelően kell kezelni a bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket.
MTI Hírfelhasználó