Rettentő ovációval fogadta a haladó sajtó Bernie Sanders előválasztási sikerét a vadregényes Nevada államban. A sajtóhírek szerint elsősorban az államban élő hispánok  (értsd: mexikói legális és illegális bevándorlók) szavazatai döntöttek. Ez szép példája annak, miképpen válik a bevándorlás, a bevándorlók számának növekedésével, politikai erővé és alakítja át a befogadó országot, etnográfiai és politikai értelemben is.

A nevezett Bernie Sanders különös figurája az amerikai politikai életnek. Az illető régi motoros, 79 éves és kora ifjúsága óta az amerikai baloldal reménysége. Ezért volt igencsak vicces a Népszava szerzőjének nyelvi leleménye, aki „fiatalosnak” titulálta kampányát. Magát „demokratikus szocialistának” nevezi, ami egy roppant izgalmasan hazug minősítés.

„Demokratikus” szocializmus ugyanis nem létezik, mi több, maga a kifelezés is contradictio in adjecto. A szocializmus oly mértékben mond ellent a józan észnek és annyira ellentétes az emberi természettel, hogy kizárólag kényszerrel lehet létrehozni és fenntartani. Az emberek ugyanis nem szeretik kifizetni mások számláit, nem szeretik, ha a keresetüket elveszik tőlük és a „rászorultak” esetében is inkább az illető személyes felelősségét okolják. Ezért, ezzel ellentétes viselkedésre csak erőszakkal lehet rávenni őket. A kényszer fenntartásához létre kell hozni az erőszakszervezeteket, besúgói hálózatokat és ezek – törvényszerűen – igen gyorsan önjáróvá válnak. Az ifjú forradalmárokból pedig a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, szklerotikus, vén trotlik lesznek, (Bernie már most jól áll ezzel) akik mindent megtesznek hatalmuk fenntartásáért. Kialakul a rendszer – a zsarnokság – haszonélvezőinek szűk rétege, az új „elit”, mindenféle gazemberekből, amely „elit” aztán mindent megtesz a rendszer fenntartásáért, mert érdekei fűződnek hozzá. Mindennek – mondanom sem kell – vajmi kevés köze van a demokráciához.

A legérdekesebb kérdés nyilván az, hogy vajon mi változott meg Amerikában? Miképpen kerülhetett egyáltalán támogatásra az eleddig határozottan elutasított „európai típusú” szocializmus? Szerintem ez alapvetően három tényező egymást erősítő hatásának tudható be.

Az első a már említett etnikai változás. A spanyol ajkú népesség robbanásszerű növekedése, melyet egyaránt okoz a magasabb szaporodási ráta, valamint az illegális és legális bevándorlás. A bevándorlók világképe, hiedelmei, vallása igencsak eltér az „eredeti”, fehér, protestáns népesség által vallottaktól. Amerikát, a legutóbbi időkig, elkerülte az európai típusú szocializmus gondolata. Volt ugyan kommunista párt, ez azonban afféle értelmiségi kilengés volt csupán. Az amerikai álom a „self-made man” volt. A saját erejéből előre jutó ember, akitől idegen volt mindenféle támogatás elfogadása, és aki meg volt győződve arról, hogy az ő sikere egyben a legtöbb, amit a közösségért is megtehet. Határozott véleménye, hogy nem hajlandó kifizetni mások orvosi kezelését és tanulmányait. Ha adakozni akar ilyen célokra, azt kizárólag a saját elhatározásából teszi és nem állami kényszer alapján.

A bevándorlók – akik többnyire a táplálkozási lánc alján találják magukat – ezt másképpen látják, hiszen érdekük, hogy állami támogatásokhoz jussanak. Amint az törvényszerű, meg is indult a kisebbségek közötti verseny a létra legalsó fokáért, a „kit nyomnak el a legjobban” vetélkedőben.

A második fontos változás, a média és elsősorban a hollywoodi illúziógyár elszabadulása, ahonnan ömlenek az olyan termékek, melyek ellentmondanak az egykori amerikai álomnak. Régen túl vagyunk már a napnyugtába ellovagló magányos, kemény igazságosztókon. Helyettük szexuális aberrációkat, kvóta-kisebbséget láthatunk, egy sokszínű, boldog világ lázálmát.

Köztudott, hogy az álomgyár robotosai mindig is nagyrészt baloldaliak voltak. Annak idején McCarthy szenátor is itt találta a legtöbb kommunistát. (Ő egyébként most nyilván forog a sírjában, hiszen annak töredékéért, amit most Sanders, meg a hasonlók nyíltan hirdetnek, ő már perbe fogott és elítéltetett sokakat kommunizmus címszó alatt.) Változnak az idők. Hollywood és általában a média hatását aligha lehet túlbecsülni az általános, társadalmi vélekedések megváltozásában.

A harmadik okot az oktatás gyors, radiális balratolódásában lelhetjük meg. Ennek számos oka van/volt – többek között az, hogy az egész világon ez játszódik le – ám eredete a harmincas évekre megy vissza. Ekkor érkeztek az USA-ba az Európából elüldözött marxista társadalommérnökök. Elég csak a frankfurti iskolára gondolni. Ők aztán a legnevesebb egyetemek társadalomtudományi katedráit foglalták el és kezdték nevelni saját utánpótlásukat – látható sikerrel. Ma az amerikai egyetemek a baloldali utánpótlásképzés terepei, ahol egészen meghökkentően ütődött ifjakat képeznek.

Végezetül egyvalamit fontos észrevennünk. Ami az USA-ban történik, ugyanaz történik Európában is. Egyre gyorsuló ütemben alakul át az itteni népek etnikai összetétele, dől a libsi propaganda a „művészetek” támogatásával, és az egyetemek is a baloldali kézben vannak. Ez így, egyre fenyegetőbb, és azt jósolja, hogy – amennyiben nem történik változás – már a gyerekeink is egy teljesen más, sokkal rosszabb világban lesznek kénytelenek élni.

Maczkó Ú. Róbert

filozófus