Áltudósok a Helsinki Bizottságban
Manapság jogtudósoknak kiáltották ki magukat a Soros-hálózathoz tartozó „jogvédő” szervezetek.
2020. április 6. 18:09

Az ókori Róma jogszolgáltatásában központi szerepet töltöttek be a jogtudósok. Egy-egy üggyel kapcsolatosan ugyanis mind a felek, mind az ügyet eldöntő hivatalnokok és bírák kikérhették valamelyik jogtudós véleményét. Augustus – hatalma alátámasztása érdekében – egyes jogtudósokat véleményadási joggal (ius respondendi) ruházott fel. Elsősorban ezeknek a jogtudósoknak a véleményét vették figyelembe a többiekével szemben.

Manapság ilyen jogtudósoknak kiáltották ki magukat a Soros-hálózathoz tartozó „jogvédő” szervezetek. Bár ezeknek a szervezeteknek az álszakértelme nem hasonlítható az ókori jogtudósok valódi tudományához, a bevándorláspárti brüsszeli elit csak az ő véleményüket veszi figyelembe, hiszen hatalmának fenntartásához azok nagymértékben hozzájárulnak.

Ezek a szervezetek egyhangúan állítják, hogy Soros-szervezetek nincsenek, csak „független jogvédő civil szervezetek” működnek világszerte, melyek fő szponzorai a Nyílt Társadalom Alapítványok. Ezekbe az alapítványokba Soros György adagolja a pénzt, és a spekulánshoz hasonlóan az NGO-k saját maguk is hirdetik, hogy „értéknek tartják a társadalmi sokszínűséget”. Ez ugyan egy markáns politikai, világnézeti kérdés, az NGO-k azonban magukat szakértőnek titulálva az ennek alapján megálmodott liberális világukat jogi szempontból is kötelezőnek feltüntetve próbálják az azt ellenzőkre erőltetni.

A hazánkban működő, a Nyílt Társadalom Alapítványok bőkezű támogatását élvező, „független jogvédő civil szervezet”, a „menekültszakértő” Helsinki Bizottság már 2015 elején kijelentette: „a bevándorlás a magyar gazdaság és a társadalom számára hasznos”, hiszen számos, többnyire határon túli magyar is dolgozik hazánkban. Ezzel próbáltak egyenlőségjelet tenni a legálisan, a törvényeket betartva hozzánk érkező munkavállalók és az illegálisan bevándorló migránsok között, akiknek se a nevét, se a célját nem tudja senki, és akiknek munkavállalási kedvéről eleget hallunk a németországi híradásokból.

A Helsinki Bizottság igyekszik a magyar kormány illegális bevándorlás elleni fellépését úgy feltüntetni, mint a menekültek ellen irányuló, kegyetlen eljárásokat. A „jogvédő” szervezet – állításával ellentétben – nemcsak egyes menedékkérőknek nyújt jogi segítséget, hanem a kormány illegális migrációval kapcsolatos tevékenységét és az ezzel összefüggő jogi szabályozást alapjaiban támadja. Támadásaiban a Helsinki Bizottság egyszerű trükköt alkalmaz. A szervezet ugyanis azt hangoztatja, hogy ő kizárólag a menekültek érdekében jár el.

A „szakértők” azonban – szemben a hagyományos értelmezéssel – minden illegális határátlépőt menekültnek tekintenek, míg az ellenkezője ki nem derül, így ha a menekültügyi eljárás kívánságuknak megfelelően változna, a menekültek mellett azok is akadálytalanul bejutnának az EU-ba, akik semmilyen menedékre nem jogosultak.

Ezért a „jogvédők” a határzárról azt terjesztették, hogy kifejezetten a menekültek ellen épült, és azt hangoztatták, hogy a „menekültek” úgysem maradnak Magyarországon, hanem Nyugat-Európába távoznak. Amellett, hogy a határzár nem a menekültek ellen, hanem az illegális migráció feltartóztatása miatt épült, Ausztria és Németország a feléjük igyekvő emberek áradatának korlátozása miatt és biztonsági okokból bevezette határain az ideiglenes határellenőrzést, amit azóta is folyamatosan meghosszabbítanak.

Emellett a német jogszabályok szerint a menedékkérők előtt is lezárható volt a német határ, de akár az osztrák szárnyas kapuk ötletére és az Ausztria felé távozó migránsok hazánkba való visszaküldéséről szóló vitákra is emlékezhetünk még. A Helsinki Bizottság a határzár elleni tiltakozásába még azt is belefoglalta, hogy „a bevándorlás ellensúlyozza az apadó születésszám által keletkezett népességcsökkenést”, ezenfelül „aggályosnak” tartotta a jogellenes belépéssel kapcsolatos jogkövetkezményeket, melyek nélkül egyébként a határzár értelmét veszítené.

A Helsinki Bizottság lényegében annak a határzár előtti rendszernek a visszaállítására törekszik, amely szerint aki törvénytelen módon bejut az ország és ezzel az EU területére, az menedékkérelme benyújtása után a nyílt befogadótáborokba kerüljön, ahonnan el is tűnhet a hatóságok látóköréből. Erre utal a szervezet azon állítása is, mely szerint illegális bevándorlók nincsenek, csak olyan „menekültek”, akik „irregulárisan” lépik át a határt.

Arról azonban a jogvédők nem beszélnek, hogy a migránsok jogszabályokat semmibevevő magatartása, és a menedékjogi eljárással visszaélni szándékozók miatt az európai polgárok és a schengeni övezet biztonságának megőrzése érdekében volt szükség a határzár felállítására és a menedékkérelmekkel kapcsolatos szabályok megváltoztatására. Ezt a magyar kormány elsőként tette meg, más tagállamok pedig – melyek a menedékre nem jogosultak kitoloncolására csillagászati összegeket költenek, és a legtöbb kiutasítandóról azt sem tudják, merre jár, nem beszélve a siralmas belpolitikai és biztonsági helyzetükről – most bánhatják, hogy felültek a Soros-szervezetek hisztériájának.

A „jogtudósok” – félrevezető módon – a „menekülő” kifejezést is mindazokra használják, akik az EU határait törvénytelen módon szándékoznak átlépni, sőt azokra is, akiknek már elutasították a menedékkérelmét. Ugyanezt a manipulatív szóhasználatot követik a „jogvédők” propagandáját terjesztő függetlenobjektív médiumok és a személyes szolgáikként tevékenykedő ellenzéki politikusok is. A „szakértők” azonban, ha az érdekeik úgy kívánják, a fogalmakat a hagyományos értelmükben is használják. Mindez alátámasztja Kovács Zoltán megállapítását, mely szerint a legitimációs deficittel küzdő nemzetközi NGO-k nem megállítani, hanem menedzselni akarják a szerintük alapvetően jó folyamatot.

A Helsinki Bizottság egyébként mindenhez ért, még a koronavírushoz is. Miután a tranzitzónákat – minden európai polgár szerencséjére – nem sikerült felszámoltatnia az Emberi Jogok Európai Bíróságával, most azt terjesztette, hogy a kormány csak hisztériázik, amikor arra hivatkozva, hogy az Iránon mint gócponton átutazó migránsok magukkal hozhatják a betegséget, felfüggesztette a tranzitzónákba való belépést az ott-tartózkodók egészségének megőrzése érdekében. Az aktivisták megfellebbezhetetlen szakértelmét jól jelzi, hogy Magyarországon az eddigi koronavírusos betegekből egy tucatnyi iráni diák volt, akik hazájukból hozták magukkal a betegséget.

Cicero ismertet egy történetet, melyben a jogtudós Crassus, aki az aedilisi hivatalra pályázott, megváltoztatta a véleményét, mert barátja, Galba arra figyelmeztette, hogy a tanácsot kérő római polgár – a kedvezőtlen vélemény miatt – a választásokon nem rá fog szavazni. Ez a történet jól példázza, hogy az értelmezési tevékenységet politikai érdekek szolgálatába lehet állítani.

Gedeon Magdolna

A szerző jogász, egyetemi docens

Magyar Nemzet
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
MTI Hírfelhasználó