Az EU uralmi automatái
2020. április 7. 09:43

Aggodalmát fejezte ki a koronavírus-járvány okán hozott magyar intézkedések miatt az Európai Bizottság elnöke brüsszeli sajtótájékoztatóján csütörtökön. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Présház.

- Ursula von der Leyen egyértelműen Orbán Viktornak és Emmanuel Macronnak köszönheti, hogy az Európa Bizottság elnöke ő lett egy szélsőséges néppárti bajor politikus helyett. Mindössze hét szavazattal győzött, a tizenhárom Fidesz-voks tehát egyértelműen kellett megválasztásához. Mindez miért idézi föl számomra Pozsgay Imrét, aki megfogalmazta: a hála nem politikai kategória?

- A hála azért nem lehet politikai kategória, mint ahogy ezt Pozsgay Imre helyesen megfogalmazta, mert két teljesen eltérő létszerveződési módot jelenítenek meg. A hála a szakrális létszerveződési mód egyik legdöntőbb eleme, erre utal a magyar népmesék talán leggyakrabban ismétlődő fordulata, hogy „jó tett helyébe jót várj”. A magyar népmesében megfogalmazódó létfilozófia nagyon bölcsen a „jó tettet” véli az emberi létezés alapszövetének, és megerősít minket abban, hogy aki ezt az alapszövetet gazdagítja és gyarapítja, az bizton számíthat arra, hogy mindez az ő életét is gazdagítani és gyarapítani fogja. És kedves derűvel szemlélve a létezést, nem is nyilatkozik meg arról, hogy mit várjon a „rossz tett” elkövetője. Ezt más népek, másfajta meséi úgy fogalmazták meg annak idején, hogy „szemet szemért, fogat fogért”, de a magyar népmese azt sugallja, hogy minden lét-igazság „magától történik meg”, így a „jó tettek” szakrális világában élőknek a rossz tettek megtorlásával nem kell foglalkozniuk. Vagyis, amiképp a jó tett magában hordozza a jutalmat, úgy a rossz tett is magában hordozza minden következményét, és örvendjünk annak, hogy a Teremtés ennek felelősségét levette a vállunkról. A politika, legalább is az abban az értelemben vett politika, ahogy mondjuk Nicolo Machiavelli értelmezte, a deszakrális nyugatias modernitás eszköze arra, hogy segítségével működtesse a nyugatias modernitás létrontó szerveződési módját. Pozsgay Imre, akit volt szerencsém elég közelről ismerni, nagyon pontosan fogalmazott, hiszen arra hívta fel a figyelmet, hogy aki a nyugatias modernitás deszakrális politikai rendszerében a népmesék szakrális logikáját próbálja követni, az ebben a világban csak vesztes lehet. (Mint ahogy ő valóban a korszak legtragikusabb vesztese lett, és tragédiájának legfőbb oka pontosan az volt, hogy szakrális lételveket próbált követni egy deszakrális világban). A szakrális és deszakrális logika e tragikus összeütközését a maga derűs egyszerűségével a Tao úgy fogalmazza meg, hogy „jót cselekedni nehéz és fáradságos, rosszat cselekedni viszont könnyű és szórakoztató”, majd azt is hozzáteszi, hogy „csoda-e, hogy az emberek inkább hajlamosak rosszat cselekedni, mint jót”.

Pozsgay Imre

Ebben a létfilozófiában az a titokzatos összefüggés nyilvánul meg, amit az elméleti fizika entrópiának nevez, és amit ebben a kontextusban a rendezetlenség növekedéseként értelmezhetünk. A Világegyetemben a Rend és Rendezetlenség vívja örök küzdelmét, és a legmélyebb összefüggés valóban az, hogy aki a rendet szolgálja, vagyis épít és alkot, az mindig egészen más létminőséget képvisel, mint az, aki rombol és pusztít. (Vegyük észre, hogy a magyar épít szó mélyszerkezete arra utal, hogy aki ép-ít, az éppé, egésszé, lét-teljessé igyekszik tenni a világot, vagyis a legfőbb „jó tettet” hajtja végre.). Válaszolván most már a feltett kérdésre, hálátlannak lenni mindig nagyon egyszerű és kifizetődő, hiszen csak az kell hozzá, hogy gátlástalanul romboljunk, mert rosszat cselekedni könnyű és szórakoztató, elpusztítva ezzel mindazt, amit a „jót cselekvők” nehéz és fáradságos munkával létrehoztak, felépítettek. A deszakrális logika rövid távon mindig nagyon kifizetődő, hiszen élősdiként csak lefosztja azt, amit mások alkottak. És ez egyben korunk legmélyebb és leginkább drámai lét-dilemmája is, hiszen újra és újra azt kell átélnünk, hogy amit a szakrális létértelmezésre épülő gyakorlat nehéz és fáradságos munkával létrehoz, azt a deszakrális parazita újra ás újra lerombolja. Ez a lét-háború a történelem meghatározó folyamata, és egyhamar aligha fog alapvetően megváltozni. Ahogy már sokszor idéztük, ora et labora, imádkoznunk és dolgoznunk kell folyamatosan. Hinni, vagy talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy a hitet nem elveszíteni, és e megtartott hittel tanulni és dolgozni azon, hogy a deszakrális rombolás energiáját valahogy ellensúlyozzuk. Számos jel utal azonban arra, hogy minden erőfeszítésünk is csak arra elég, hogy lassítsuk a lepusztulást, de megállítani nem tudjuk. Ursula von der Leyen alapvetően a Fidesz általi megválasztását annak köszönheti, hogy ő volt a kisebbik rossz. Azt tehát el lehetett érni, hogy a legkisebb rossz győzzön, de hogy a „legnagyobb jó” valósuljon meg, az a mai létszerveződési módban értelmezhetetlen. Ő is természetesen ennek a deszakrális pusztító globális szuper-struktúrának a része, még, ha esetleg kicsit kevésbé agresszív és cinikus módon, mint elődjei. És persze pontosan tudja, hogy amit tesz, az teljesen szembe meg azokkal a fennkölt elvekkel, amelyeket „örök európai értékekként” hirdet. De valószínű azzal is tisztában van, hogy az őt e tisztségébe emelő „láthatatlan” erők azonnal és brutálisan láthatóvá válnának, ha véletlenül mégis lenne, lett volna bátorsága legalább ebben a drámai helyzetben a szakrális lételveket képviselni. Nem volt, és nyilván nem is lesz ehhez bátorsága, így megnyilvánulásával újra megerősítette a kétféle szerveződési elv örök antagonizmusát. Mi meg újra megtanulhattuk, hogy a hála nem politikai kategória, mert ebben a világban nem lehet az.

- Donald Tuskot 2017. március 9-én úgy választották újra az Európai Tanács elnökének, hogy a Fidesz az akkori lengyel kormánnyal vállalt konfliktust: Lengyelországon kívül minden tagállam, köztük - Varsóval szembekerülve - hazánk is, Tuskra szavazott. Most a Fidesz Néppártból való kiakolbólításáért tusakodik Tusk, és az Európai Néppárt elnökeként vírushoz hasonlította Orbán Viktort. “Csak" borzalmas jellemgyengeségről van szó, esetleg zsarolják a néppárti elnököt, vagy egyfajta rejtett struktúra tagjaként annak érdekeit képviseli?

- Donald Tusk hasonlóan megannyi társához mindössze csak követi azt a logikát, amit az előző kérdésre adott válasz során igyekeztem kifejteni. A mindig „láthatatlan” valóságos hatalom professzionális tökéletességgel fejlesztette ki azt a fajta létkaraktert, amit Tusk is képvisel. Egyszerű sorozat-gyártással készült uralmi automaták ők, akik a beprogramozást követően a globális hatalmi akarat kíméletlen végrehajtóivá válnak. Megválasztása valóban nagy dráma volt, mert éppen hazájának jelenlegi képviselői tiltakoztak ellene leginkább, hisz ők pontosan látták valóságos karakterét. Ám, hasonlóan Ursula von der Leyen elnök asszonyhoz, Tusk alternatívája, ha lehet, még nála is rosszabb lett volna. Tragikomikus módon tehát maximum addig juthat el a szakrális lételvek követését megkísérlő logika, hogy igyekszik sok rossz közül a legkisebb rossznak látszót választani, és ez lehet, sőt szinte biztos, hogy mindkettőjük esetében így is van.

Ursula von der Leyen

De attól, hogy ők egy árnyalattal kevésbé rosszak, mint azok, akiket helyettük lehetett volna megválasztani, még nem jelenti azt, hogy ők „jók” lennének, sőt. A jellemgyengeség itt azért nem nagyon értelmezhető, mert e sorozat-gyártással készülő politika-technikai fegyverek, mint amilyen von der Leyen vagy Tusk, nem rendelkeznek, nem rendelkezhetnek önálló karakterrel, csak azt követik, amire programozták őket. Nagyon figyelemre méltó, hogy Tusk még némileg túl is teljesítette „gazdái” által számára kijelölt feladatot, amikor közös videóüzenetet adott közre Radoslaw Sikorski lengyel néppárti EU-képviselővel, ahol valóban odáig mentek, hogy azt állítsák, egyes politikai vezetők úgy viselkednek, mintha ők maguk lennének a vírus, és nem a vírussal szembeni gyógyszer, alig burkoltan Orbán Viktorra célozva. Egyébként talán érdemes lenne nekünk tanulnunk abból is, hogy ezt a Radoslaw Sikorskit, aki akkor a lengyel parlament a Szejm elnöke volt, feleségével Anna Appelbaummal együtt, aki viszont a Washington Post főmunkatársaként azóta minden adandó alkalommal agresszívan támadja Magyarországot, Petőfi-díjjal jutalmazta a Polgári Magyarországért Alapítvány. Ez is azt támasztja alá ugyanis, hogy a hála mennyire nem politikai kategória, mert e lételvek tektonikai törésvonalai határozzák meg korunk konfliktusait.

- Tizenhárom európai uniós tagország kormánya közös nyilatkozatban kérte az Európai Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg azokat a rendkívüli lépéseket, amelyeket az országok hoznak a koronavírus elleni küzdelem jegyében. Biztató, hogy tizenhárom plusz egy ország – ez utóbbi hazánk – azonban nem kéri ezt. Azt jelenti-e ez, hogy a korrupció immár az Európai Unió csaknem felét okkupálta? Ha igen: hol kanyarog a mocsárból kivezető ösvény?

- Hogy milyen kalandos időket élünk, azt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy közben egy elég bizarr fordulat következett be ebben az ügyben, mert a magyar kormány is egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg az egyes tagországok rendkívüli intézkedéseit. És valóban, miért is ne vizsgálhatná az Európai Unió „kormánya” mindazt, amit az egyes tagországok tesznek? Ez már csak azért is logikus, mert drámai módon éppen az derült ki, hogy az Európai Unió mint szupranacionális szerveződés egyáltalán nem képes önálló entitásként megmutatkozni egy rendkívüli helyzetben. És ha már önálló entitásként, saját stratégiával nem tud, nem akar, nem mer fellépni, akkor, gondolhatnánk jó szándékúan, legalább segíthetné a tagállamok közti együttműködést. Az inkább a politikai bohózat kategóriája, hogy „nagylelkűen” felajánlotta, hogy nem veszi vissza a tagországok fel nem használt támogatási pénzeit. De mivel Magyarország sikeresen felhasználta az összes támogatást, így ez számunkra semmilyen segítséget nem jelent. A szimbolikus lelki, erkölcsi, szellemi térben viszont kifejezetten pusztító, hogy segítség helyett a jogállamiság álságos ideológiai bunkósbotjával való fenyegetés az egyetlen „támogatási” forma az Európai Unió részéről. Donald Tusk megnyilatkozásai nyomán persze aligha lehet kétségünk afelől, hogy milyen értelmezési keretbe ágyazva vizsgálja majd az Európai Unió a tagországainak intézkedéseit.

Bogár László

De akkor legalább derüljön ki világosan, hogy az Európai Unió most, történetének legsúlyosabb vészhelyzetében nemcsak hogy nem képes polgárai biztonságáról gondoskodni, hanem azt tartja a legfontosabbnak, hogy az elvont és hamis „szabadság” nevében bélyegezze meg azokat, akik átgondoltan és összehangoltan cselekednének, méghozzá éppen az Európai Unió fennmaradásának esélyeit javítva ezzel. Az pedig kifejezetten „biztató fejlemény”, hogy az Európai Néppárt elnöke egyértelművé tette, miként is vélekedik Európa jövőjéért. Hát így! „Az EU felépítése nagyon nehéz volt. A megtartása pedig folyamatos erőfeszítést és jó szándékot igényel. A lerombolása viszont egy másodperc tört része alatt bekövetkezhet. Ha brexit, Kaczyński, Orbán, vagy Trump logikája győz, lehet, hogy az EU nem éli túl” Csak örülhetünk ennek a nyilatkozatnak, mert így szerencsére már nem nagyon lehetnek kétségeink az Európai Néppárt „alapértékeit” illetően. De ezzel most nincs túl sok értelme törődni. Teljesen igaza volt Orbán Viktornak, amikor azt válaszolta minderre, hogy neki most nincs ideje foglalkozni ezzel, hisz ha ezt a Néppárt és az Európai Bizottság nem is vette észre, vészhelyzet van. És e vészhelyzetben most nem feltétlenül a hamis értékekről való hamis értelmezési keretbe ágyazott álvitákra kellene fordítani energiáinkat. Ha szerencsésen átvészeljük ezt a kritikus időszakot, most már úgysem lesz elkerülhető, hogy Európa szembe nézzen önmagával. Most mutatkozik meg a régi bölcsesség igazsága arról, hogy vészhelyzetben derül ki valójában az, hogy ki kicsoda. És ennek a tisztázásnak akkor is örülnünk kell, ha eredménye nem is lesz szívderítő.

Egy Bogár Naplója címmel április 7-én kinyílik Bogár László videó blogja:
https://www.youtube.com/channel/UCxxj0paij6p2nqt5vjziTgQ/

preshaz.eu
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
MTI Hírfelhasználó