Megszerezni, majd megőrizni a bizalmat
Húsvéthoz a Nagypénteken át vezet az út: a szenvedésen, a mélységen, a fájdalmon, a szomorúságon, a gyengeségen és testi-lelki összeomláson át. Az idei húsvét azt üzeni, hogy ezt az utat végig kell járni, nem lehet megspórolni.”
2020. április 11. 09:53

„Erőre, tartásra és reményre van szükség ahhoz, hogy megvédjék az embereket, legyőzzék a szörnyű kórt és az azt kísérő gazdasági válságot. Húsvéthoz a Nagypénteken át vezet az út: a szenvedésen, a mélységen, a fájdalmon, a szomorúságon, a gyengeségen és testi-lelki összeomláson át. Az idei húsvét azt üzeni, hogy ezt az utat végig kell járni, nem lehet megspórolni” – mondta Szászfalvi László kereszténydemokrata politikus, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezető-helyettese a napokban a magyar törvényhozásban. Őt kérdezte a Gondola.



- Képviselő úr, Nagypénteken Pilátus azt mondta: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől. Feleletként a jeruzsálemi csőcselék azt rikoltotta: „Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon.” Ez utóbbi gondolkodásmód mai megtestesítői a magyar parlamentben miért nem tanultak a csaknem két évezredes példázatból?

- Krisztus szenvedését és golgotai keresztjét Nagypénteken is emberek vették körül. Ma is így van ez, a 21. században is, 2020. Nagypéntekén. Júdás, Kajafás, Péter, Pilátus, a százados, János, az asszonyok, a sokaság. Igen a sokaság is, amely átokkal terheli magára a bűnt, Krisztus halálát, a sötétséget. Ma is vannak, akik ezt a lelkiséget magukra veszik. Pedig „ahol nincs ott Jézus, ott sötétség van!” – hallottam Nagypénteken egy igehirdetésben. Mind-mind különböző jellem és ezek a jellemek ma is itt élnek közöttünk. A Nagypéntek valóban nagy üzenete, kérdése, hogy te hová állsz? Te hová tartozol? Van személyes felelősségünk az életünkért, szeretteinkért, a közösségeinkért, a döntéseinkért. Személyes felelősségünk az, hogy a Nagypénteki kereszt körül állva Jézus mellé vagy vele szemben állok. Döntenünk kell!

- A Felvidék 2004 és 2008 között évi 8-9 százalékos gazdasági növekedést ért el. Hasonló lendülettel gyarapodott a többi környező gazdaság is, közben Magyarország a mérési hibahatáron belüli 1 százalékkal kullogott. Aki ezt a gazdasági katasztrófát miniszterelnökként okozta, az ma az ellenzék „bölcs vezetőjeként” kioktatja a mostani válságkezelést vezénylő kormányt. Mit kell tenni azért, hogy a tömegbe lövető szélsőséges politikus ne dicsőülhessen meg a mai tizenéves, tehát semmire sem emlékező nemzedék előtt?

- Úgy gondolom, hogy ebben az ügyben a legfontosabb feladat, hogy újra és újra el kell mondanunk az igazságot, a tényeket. Hogy mi is történt 2010 előtt. Sajnos sokan hajlamosak arra, hogy néhány hónapon túl ne emlékezzenek, illetve valóban felnőtt, felnő egy új nemzedék, akik – ha a szüleik nem mondják el nekik – semmit nem tudnak arról az időszakról. Gyakorlatilag azt kell tudniuk, hogy Gyurcsányék tönkre tették az országot: mind gazdasági, mind társadalmi, mind szellemi-lelki értelemben. 2002 és 2010 között az MSZP-SZDSZ balliberálisai olyan mélyrepülésbe vitték az országot, amilyen békeidőben még nem fordult elő. A gazdasági növekedés nem növekedés volt, hanem teljes recesszió. Amit lehetett még, azt eladták, segélyalapú társadalmat építettek, a munkanélküliség majd 12%-os magasságokba emelkedett, elvették a 13. havi illetményt és nyugdíjat, a családi támogatási rendszert és az állami lakástámogatásokat teljesen beszűkítették és mindennek következményeképpen eladósították az államot, az önkormányzatokat, a családokat. Kivéreztették az oktatást és az egészségügyet. Ki lehet azt jelenteni, hogy ez a felelőtlen politika az államcsőd szélére vitte az országot és éppen emiatt a legyengített gazdasági-társadalmi helyzetben a válságot sem voltak képesek kezelni. Ma már talán mosolygunk azon a válságkezelési technikán, hogy arra kérték a bankokat, hogy készítsenek „illemkódexet” a maguk számára.

De ma már inkább tragikomikus ez a tehetetlenség. Csak idéznünk kell magát Gyucsány Ferencet: „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni... yilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz…És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk!” Kell ennél keményebb bizonyíték? Jól alátámasztja mindezt az impotens kormányzati magatartást a jobboldalisággal egyáltalán nem vádolható Ferge Zsuzsa szociológus sommás ítélete a Gyurcsány-kormány 2008-as válságkezeléséről: „ 2008-ban Magyarország volt az egyetlen válsággal érintett állam, amely semmit, egyáltalán semmit, egy gyufaszálat sem tett keresztbe azért, hogy a válság nyilvánvaló veszteseivel valami történjen. Ilyen ország nem volt még egy.” Gyurcsányéknak, a balliberálisoknak nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy egyáltalán megszólaljanak ezek után, nemhogy még számon kérjék Orbán Viktort és válságkezelési tanácsokat osztogassanak neki. Ők elvették a 13. havi nyugdíjat a válságkezelésük során, mi a mostani válságkezelés időszakában visszaadjuk azt az időseknek. Ők az egekbe emelték a munkanélküliséget, mi majd 10 ezer milliárdos Gazdaságvédelmi Akciótervvel fogjuk megmenteni a munkahelyeket és újjáépíteni a gazdaságot. Ők 700 milliárd forintot kiszedtek az egészségügyből, mi már eddig ezt a 700 milliárd forintot visszaadtuk és folyamatos béremeléssel, valamint most ebben a válsághelyzetben egyszeri 500 ezer forinttal segítjük az egészségügyben dolgozókat. Köszönet nekik áldozatos munkájukért! Ezeket kell elmondanunk, megismertetnünk a mai fiatalabb nemzedékkel és bemutatni ezt az óriási különbséget a két oldal között. Még egy fontos megjegyzés. Mint említettem, Gyurcsányék bűne nem pusztán az, hogy gazdaságilag tönkre tették az országot, hanem az is, hogy magyart magyar ellen fordítottak. Elárulták a magyarságot, amikor a magyar állampolgársági népszavazáson ocsmány hazugságokkal gyűlöletet szítottak a határon túli magyarokkal szemben és ma is ezt teszik nap mint nap! Mi az elmúlt 10 évben nem pusztán egyesítettük a magyarságot, de ma már a nemzetépítés időszakában vagyunk.

- Ön Makótól ha nem is Jeruzsálemig, de Csurgóig jutott. A Makó melletti Földeákon az értelmiségi családban szerzett gyermekkori élményei hogyan adnak erőt a somogysági politizáláshoz?

- Nekem a szülőföld és a szülői ház alapvető élmény, amely egész életemet meghatározza. Édesapám nagy hűséggel látta el református lelkipásztori szolgálatát a faluban és a környékbeli tanyákon, ahova akkor is ment, amikor esett vagy fújt. Édesanyám tanítónőként, lelkészfeleségként, kántorként amolyan mindenes volt a gyülekezetben. A szüleim – mint ahogyan nagyszüleim is –, enyhén szólva nem voltak a kommunista rendszer kegyeltjei, de életük küldetése a közösség, az emberek szolgálata volt. Otthon lelki biztonság, belső békesség és szeretet vett körül bennünket, és ez volt a legfontosabb. A mindennapi emberek mindennapi életében éltünk, és ez szolgálta testi, lelki és szellemi növekedésünket. Nagy szeretet és tisztelet övezte szüleimet. Édesapám a gyülekezetben, édesanyám az iskolában, családlátogatások és egyéb alkalmak kapcsán szinte együtt lélegeztek az emberekkel. Mindig igyekeztek a békesség és a szeretet lelkiségével vigasztalni, erősíteni és megtartani a közösségünk tagjait. Nálunk – a hétköznapokat teljes természetességgel követte a vasárnap, a vasárnapi ünnepszentelés, ebből adódóan szüleim mindig dolgoztak, szolgáltak. Ezt láttam tőlük, ezt kaptam tőlük, és ezt vittük tovább bátyámmal együtt. Számunkra ebben a lelki közegben a világ legtermészetesebb módján fontosakká lettek a lelki, szellemi értékek. Lehet, hogy furcsán hangzik, de miközben teljesen benne éltünk a kádári rendszer hétköznapjaiban, aközben a szüleim egy olyan mikrovilágot alakítottak ki, hogy mindenfajta „ kegyeskedés” nélkül érzékennyé tettek minket a lelki, szellemi értékek világa, valamint a lelki, szellemi teljesítmény iránt.

- Középiskoláját a kálvinista Rómában: Debrecenben végezte. Ez a város legalább kétszer volt egyfajta magyar feltámadás fénypontja. Mi az, amit ott máig hatóan megtanult?

- A Református Kollégium – ahol négy éven át éltem - belső falán található felirat örökre bevésődött a szívembe: „ Orando et laborando”! „ Imádkozva és dolgozva!” Hittel, elköteleződéssel és munkálkodva, cselekvéssel! Így lehet teljes a világ és így lehet teljes, értelmes egy ember élete. A kollégiumi évek kitörölhetetlenek az életemből. Az elején minden és mindenki ismeretlen volt, de néhány év után már otthon éreztem magam és ott születtek a legnagyobb és legtartósabb barátságok az életemben. Debrecen, a város persze gyermekkoromból ismerős volt, hiszen édesanyám debreceni volt, a híres „dóczyban” tanult, gyermekkoromban sokszor nyaraltam a nagyszüleimnél és ez nagy élményt jelentett.

De most más helyzetben, más minőségben kerültem oda. Lenyűgöztek a hagyományok, az ódon épületek, ugyanakkor az elég komoly követelmények, a kollégiumi „keretek” egy második dackorszakot indítottak el bennem, de a Kollégium védőszárnyai alatt azt is túléltem. Élénken él emlékezetemben, hogy a kollégiumi szobánkba esténként – a szomszédos kommunista pártszékház tetején világító vörös csillag fénye világított be, ami még inkább megerősítette antikommunista és „klerikális reakciós” nézeteinket! Ezekben az években kezdtem el tudatosan gondolkodni, kinyílt a világ előttem. Felejthetetlen évek vártak rám. Nagyon sokat voltunk együtt társaimmal, hiszen hazautazni gyakorlatilag csak a nagyobb ünnepek idején lehetett. Így együtt éltünk, együtt lélegeztünk és természetesen magunkba szívtuk a debreceni „refis” szellemiséget, amely ma is élő tradíció. Ha bárhol a világban összefut két vagy több debreceni refis, akkor órákig tudjuk emlegetni a közös élményeket.

  - Az Ön egykori példaképe, Albert Schweitzer Afrikában élte át a jócselekedet örömét. Ön ott segít a közösségeknek, ahová Önt az Isten teremtette: a magyarok hazájában. Ez a küldetés miért nehezebb, mint a schweitzeri?

- Azt egyáltalán nem mondanám, hogy nehezebb, de biztosan más. Abban az időszakban – a mai világból visszatekintve – még voltak közösen elfogadott emberi alapértékek, amelyeket tiszteltek. Ma a relativizmus világában ez nem így van. De Albert Schweitzer élete példát ad ma is nekem. Mégpedig azt, hogy a keresztény hit nem valami elrugaszkodás a világtól, hanem éppen ellenkezőleg. Azt meg lehet élni a világban, „bele” lehet élni a világba. Sőt hit által lehet „küldetéses” életet élni az elesettekért. Albert Schweitzer személye volt az, aki különösen megragadott. Ez máig tartó élmény és példa számomra. Őbenne éreztem meg azt, hogy a hit, a kereszténység az egy ERŐ!! Hogy az az erő, küldetés, szolgálat, amelyet a szüleim lokálisan megéltek előttem, az globálisan is működik. Mindenhol, minden korszakban.

- Önt a közvetlen helyi környezete Csurgón eddig legalább hatszor juttatta felelős politikusi pozícióba demokratikus választással. Van-e átadható, megtanulható fortélya annak, hogy hogyan lehet nemcsak megszerezni, hanem megtartani is az emberi környezet bizalmát, s ha igen: mi az?

- Nem tudom. Talán a hitelesség. A hatodik képviselői ciklusomban dolgozok, mindig egyéni választókerületben tüntettek ki a somogyi emberek bizalmukkal. 22 év nagyon hosszú idő, nagyon különféle időszakokban és kihívások közepette kellett helytállni.

Fent és lent, örömben – sikerek idején és szomorúan – a kudarcok idején. Mert félre ne értsük: hat választási győzelem ellenére is sok kudarc éri az embert, hiszen nem lehet mindig mindent azonnal megoldani. De mint ahogy a győzelmeket, úgy a kudarcokat is felemelt fővel, méltósággal és alázattal kell elhordozni! Hitelesnek maradni és küldetésként, a közösség szolgálataként felfogni a képviselői munkát - még akkor is, ha olykor ocsmány hazugságokat, méltatlan támadásokat és gyűlöletet kap az ember – talán ez a titok, amely kisugárzik valamennyire és az emberek ezt megérzik.

- Egy korábbi interjújában úgy fogalmazott: „Az egyházak túlélték Hitlert és túlélték Sztálint is, túlélték a Római Birodalmat is, úgyhogy lehet próbálkozni az egyházak sárba tiprásával. Ezek általában azzal szoktak járni, hogy az egyházak megerősödnek.” Mi a veszélyesebb az egyházakra nézve? A nyílt terror, amely Mindszentyt sanyargatta, vagy egy „rendszeresen bérmálkozó” hazugságpolitikus, aki ha kell, Isten engem úgy segéljen felkiáltással tesz esküt?

- A mai hazugságpolitikus és „felkent” társai a „relativizmus diktatúrájának” (XVI. Benedek) és a „cseppfolyós ateizmusnak” (idézi: Robert Sarah) a nagykövetei a mai magyar közéletben. Mérgezik a politikát, az emberek lelkét. Nem gyógyítani, építeni szeretnének, hanem gyűlöletet kelteni és harcolni. Nem tanultak a múltból semmit és a múlt század „vulgármarxista” antiklerikális harcába süppedtek bele. Mindez éppen azért szánalmas, mert a 21. század új történelmi lehetőségeket teremt – ahogyan az új Alaptörvényünk fogalmaz – az állam és az egyházak közötti együttműködésre, amelynek a célja a magyar emberek és a nemzet anyagi-lelki-közösségi felemelése és megerősítése. Gyurcsányék nem értik az idők szavát, a múlt mocsarába süllyedtek! Az egyházak azért élték túl a legnehezebb rezsimeket, diktatúrákat is, mert „biztos sziklára”, Jézus Krisztus evangéliumára, az Isten Igéjére építik hitüket és életüket, a közösséget. Ezt lehet cinikusan lenézni, lehet primitíven gúnyolni – mint ahogy Tordai Bence olykor teszi, lehet gyűlölni a keresztény embereket, közösségeket, de az elmúlt kétezer esztendő bizonyította, hogy mi az „össztűzben” inkább megerősödünk! A mostani világpolitikai események, folyamatok is azt tanúsítják, hogy a káosz, az anarchia helyett csak a szilárd, örök értékek, az erős identitástudat és az egyházi-nemzeti közösségbe tartozás tudata adhat megmaradást és jövőt.

- „A keresztyénellenes és egyházellenes támadások egyébként Európában is jelen vannak. Magyarországon is megjelentek ezek a harcok egy kultúrharc formájában” – fogalmazott Ön. Hogyan lehet elejét venni annak, hogy a keresztényellenes „kultúra” képviselői a keresztény adófizetők pénzéből köztámogatáshoz jussanak?

- Az elmúlt időszakban számos jogi és egyéb lépés született. Itt természetesen nem arról van szó, hogy másfajta gondolat, vélemény, érték ne jelenhetne meg, amit támogatnia is kell adott esetben az államnak, sőt! De a tisztelet kultúráját kell építenünk. S ennek meg kell jelennie olyan formában is, hogy ne lehessen következmények nélkül gyalázni a kereszténységet.

Elfogadhatatlan, hogy bizonyos személyek vagy szervezetek „l’art pour l’art” lejárassák és folyamatosan elárulják Magyarországot, a magyar embereket és ehhez még közpénzt is igényelnének. Minden tiszteletem az elkötelezett baloldali értékeket képviselők vagy éppen tisztességes szkeptikusok, agnosztikus ateisták iránt. Nagyszerű dialógust lehet(ne) folytatni egymással az emberek érdekében. Kiváló példa erre Camus: A pestis című regénye, amely arról beszél, hogy vannak olyan helyzetei az emberi életnek, amelyekben együtt kell munkálkodnunk azért, hogy igazán emberek maradjunk. De – személyes véleményem szerint – ebbe nem fér bele a kereszténység és a magyarság gyalázása és lejáratása.

- A magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot – www.balassi.eu – az eddigi 24 éve alatt a belső-magyarországi költők mellett egy felvidéki, három székelyföldi, egy erdélyi – kolozsvári -, egy kárpátaljai és egy délvidéki, egy amerikai magyar és egy Amerikából hazatért magyar költő is átvehette a budai Gellért szállóban Bálint napján. Ön mint a nemzeti összetartozás politikusa mennyire tartja fontosnak az ilyen jellegű, egyértelműen nem állami, hanem civil kezdeményezéseket?

- Az új Alaptörvény, a nemzeti összetartozásról, valamint a kettős állampolgárságról szóló törvények elfogadása paradigmaváltást jelentenek a magyar nemzetpolitikában. Újraindítottuk a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT). Az elmúlt években a magyar nemzet közjogi értelemben újra egyesült, megteremtettük a nemzetegyesítés alkotmányos-jogi kereteit. De ezzel még nem fejeztük be a munkát. Ezt a jogi keretet meg kell töltenünk tartalommal. Egy nagy és erős Kárpát-medencei magyar hálózatot kell létrehoznunk, hiszen most valóban nagyon aktuális Szabó Dezső gondolata: „ Minden magyar felelős minden magyarért!” Ezt a hálózatot azok a civil szervezeteink és egyházi közösségeink tudják megteremteni, amelyek hús-vér emberekből állnak és szolgálják az embereket.

A nemzetegyesítés alapjára építkezve ma már a nemzetépítés folyamatában vagyunk. Különösen kiemelt feladat ez ebben az évben, 2020-ban, a Nemzeti Összetartozás Évében. Nincs itt lehetőség arra, hogy minden programot felsoroljak, melyek a nemzetépítés eszközei, de néhányat megemlítek: Körösi Csoma Sándor Program, Petőfi Program, gazdaságfejlesztési programok, identitásmegőrző programok, óvodaépítési program, nemzeti jelentőségű intézmények támogatása, Határtalanul Program, civil- és egyházi szervezetek kiemelt segítése és támogatása. Ezek a programok együttesen jelentik a magyarság megmaradását és gyarapodását itt a Kárpát-medencében!

- Ön egykor MDF-alapító közéleti ember volt. Az 1980-as évek végén az addigi „szocialista demokrácia” helyett a jelző nélküli demokráciáért küzdött számos magyar értelmiségi. Ma újra a szélsőség viszi a prímet, és úgynevezett „liberális demokráciáért” bömböl kettősmércés hazugságpolitikával. A valódi demokraták hogyan tudják ellensúlyozni a médiafölényben levő extrémitást?

-A keresztény értékek örök értékek, amelyek normát jelentenek. A kormánypártok ezen értékek alapján munkálkodnak a magyar közéletben. Nem valami ellen, hanem valamiért: a magyar emberekért, a magyar nemzetért. A KDNP több mint 75 éve képviseli a kereszténydemokrácia örökségét, még a barna és a vörös diktatúra idején is! Magam annak idején és most is ugyanezen értékek szerint igyekszem végezni munkámat a magam helyén. Ezek alapján sem a szélsőségeket, sem a kettősmércét nem tudjuk elfogadni. Főleg álságosnak tartom, ha ezt a tolerancia jegyében teszik velünk szemben. Úgy tapasztalom egyébként, hogy a média tekintetében a kereszténydemokrata szellemiségnek egyre nagyobb a felülete és külön örülök annak, hogy egyre több fiatal vállalja és határozottan képviseli ezt a gondolkodásmódot.

- Az Európai Unió erkölcsileg szürke övezet. Miként nevelte három gyermekét, hogy tiszta erkölcsiséggel is boldoguljanak ebben a világban?

- Nem könnyű ma (sem) fiatalnak lenni. Éppen akkor, amikor „megrendültek az alapok” ( P. Tillich ). Mi igyekeztünk nem csak beszélni ezekről az értékekről a gyermekeinknek, hanem meg is élni azokat. Azt szokták mondani, hogy a gyermek olyan, mint egy szivacs. Mindent magába szív, ami körülötte zajlik. Természetes módon neveltük a gyermekeinket, nem szerettük volna „izzadságszagúan”, mesterségesen keresztyén emberekké tenni őket. Nem erőltettük azt, hogy milyen irányba menjenek az életben. Igyekeztünk úgy terelgetni a lépéseiket, hogy a szeretet szabadságának kereteit átadjuk, a többi már rajtuk áll. Örülök annak, hogy ez talán sikerült. Ma már mindhárman felnőttek és úgy érzem, hogy a helyükre kerültek

- Amikor a Feltámadás napján Jézus testét nem találták a sziklasírban, a jeruzsálemi főpapok és a vének rögtön korrumpálták a sír őreit, „Sok pénzt adtak a vitézeknek, ezt mondván, Mondjátok azt, hogy az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopták őt, mikor mi aluvánk.” Ez a fajta korrupció a hazánk ellen zajló hibrid háborúban mindennapos, „civilnek” füllentett szervezetekhez ömlik a pénz, hogy hazudjanak, s ehhez hálózatot szőjenek. Hogyan lehet a hazugságáradat ellen gátat emelni?

- Elszántságra és belső erőforrásra van szükség hozzá. Arra a beszélgetés elején említett húsvéti erőre, tartásra és reményre van szükségünk ahhoz, hogy a legfontosabb küldetésünknek meg tudjunk felelni: az emberek életét, egészségét és biztonságát meg tudjuk védeni és a mostani óriási válság után újra tudjuk indítani a gazdaságot. S ami ezzel párhuzamos kihívás: tudjunk megmaradni embernek és hitet, vigaszt és reményt nyújtani az embereknek. Arra a kitartásra, állhatatosságra van szükségünk, amelyet Albert Camus: A pestis című regényének egyik hőse,

Paneloux atya így fogalmazott meg: „ Maradni, ez a kötelesség!” A Húsvét, „Krisztus feltámadása az emberi történelemnek és az emberi életnek új értelmet ad!” – írja Jürgen Moltmann német teológus. Igen, most a saját bőrünkön érezzük, hogy a Húsvét, Krisztus feltámadása valóságosan új értelmet ad az emberi történelemnek és a törékeny emberi életnek. De hála Istennek új erőforrást is! Áldott Húsvéti Ünnepet kívánok!

gondola
  • Miért félnek Trumptól még mindig?
    Aki alternatív világértelmezési keretet és fogalom-készletet merészel használni, azt egész egyszerűen kitiltják minden létező platformról, és ezzel volt valóság, nincs valóság, egy gonddal kevesebb.
  • Vakcinaügyben lassú az EU, új beszerzés is szükséges
    A magyar oltókapacitás jóval nagyobb, mint amennyi koronavírus elleni vakcina van - mondta Orbán Viktor pénteken a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. A miniszterelnök bejelentette azt is: legkésőbb 2022-től jövedelemadó-mentességet kapnak a 25 év alattiak.
  • A jég hátán (boldogan) élni
    Kupát szervezett az egykori műkorcsolya Európa-bajnok Gór-Sebestyén Júlia, miután szinte az összes nemzetközi versenyt törölték.
MTI Hírfelhasználó