Szomjas Hattyú
A név mögött más is lapul. Úgy a szomjas, mint a hattyú szó a környék egy-egy legendás kocsmáját juttatja eszünkbe.
2020. április 23. 14:14

Egy esztendeje már, hogy a Széna téri Mignon söröző tulajdonosa lehúzta a redőnyt, és átadta a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek. Ezzel a Viziváros egyik még itt felejtett retro kocsmája is új berendezést, új közönséget és új nevet kapott.

Meg kell hagyni, a Mignon név sokkal inkább illett egy cukrászdához, vagy a Margit körút Mártírok útjai időszakában a kávéházak híján elszaporodott, ötvenes-hatvanas évek népszerű eszpresszók valamelyikéhez.

Vajon hol állhatott az a Széna téri kiskocsma, amit Krúdy is megemlít a Szindbád történetében és csak annyit tudunk róla, hogy a lóvasút utasai hallhatták a kiszűrődő harmonika hangját. Ezt ma már nehéz lenne kideríteni.  Mindenesetre a Mignon jellegzetes közönségével hordozta ennek emlékét.
Totó és lóverseny eredmények keringtek a levegőben, kiérdemesült professzorok tartottak előadást, hiszen mindig akadt egy-egy fiatal balek, vagy kikerekedett szemű fruska, akik szívesen hallgatták, vagy legalábbis az illendőség kedvéért, úgy tettek.

Vérmes kártyacsaták dúltak az asztalok körül, írtak itt könyvet, szavaltak verset, mulattak a vurlicer zenéjére, várakoztak egymás követő korsóik mellett a zsámbéki busz utasai. Ide tért be munka után a hentes, a fodrász, a kegytárgyboltos, itt pihent meg egy rövid időre néhány környékbeli örömlány és itt értékelték ki a Külügy diplomatái a keleti helyzetet.

Kopottas eleganciával öltözött fáradt szemű hölgyek, csipkekesztyűben, néma fensőbbséggel kortyolgatták az édes vermutot a gomolygó füst jóindulatú takarásában.

Innen indultak koszorúzni a Széna téri felkelők, majd az ünnepség végével, nagy veszekedések közepette, ide is tértek vissza. Alig akadt olyan ünnep, hogy egy koszorú nem felejtődött valamelyik sarokban.

A Mignon Szomjas Hattyú nevet kapta az új keresztségben. Gondolom, utal ez egyfelől az utcanévre, másfelől a közönség igényére.

De a név mögött más is lapul. Úgy a szomjas, mint a hattyú szó a környék egy-egy legendás kocsmáját juttatja eszünkbe.

A Margit körút, Mechwart liget sarán álló eklektikus épület az ostrom alatt az oroszok bombáitól teljesen elpusztult, hasonlóan a másik oldalon lévő, felrobbantott Regent házhoz. A két épületet hasonló stílusban,együtt, 1959-re építették újjá. Regent és Szomjas házakról szóltak hírek, a Szomjas nevet pedig a ház földszintjén működő, kabaréműsorairól is híres vendéglőről kapta.

Az idők változtak, és a Szomjas vendéglő helyén megnyitották a szocializmus büszkeséget, az elegáns Szivárvány áruházat. Aztán ahogy a szocializmus felett eljárt az idő, úgy az áruház felett is. Most kormányablak működik a helyén.

A név még egy darabig tovább élt, a körút túloldalán a Jurányi utca sarkán megnyílt Szomjas néven egy igazi talponálló. A rendszerváltás szele azonban ezt is elfújta. Négy szürke néven nyitottak vendéglőt a helyén, ami a közelmúltban adta át helyét egy népszerű nápolyi pizzériának.

A rend kedvéért elmondjuk, hogy a Négy szürkének is volt hagyománya. A háború előtt a Margit kőrút 83. szám alatt, a fogház mellett ezen e néven működött a népszerű, zenés vendéglő.

A Hattyú utca 1. szám alatti borozó sűrű füstfelhőjében csendesen sakkozó és lelkesen politizáló jellegzetes figurái között, a társadalom legkülönbözőbb rétege képviseltette magát. Zárórakor csendesen eltűntek, hogy másnap megújult erővel nézzenek a semmibe. Itt megállt az idő.

Időnként megjelent egy kócos asszony, papucsban, pongyolában, kezében egy kancsóval. Míg azt a csapos teletöltötte, sietve felhajtott egy Hubertust és hosszas panaszkodásba kezdett, hogy mennyire nincs ideje. Egyformák voltak az ilyen asszonyok. Soha nem derült ki, hogy a kancsó borral légyottra érkező szeretőjéhez siet, esetleg a barátnőivel cseveg, vagy az éjjeli műszak után lassan felébredő férjének akar kedveskedni.

Mikor elviharzott,  elhangzott néhány okos felvetés a törzsvendégektől, majd helyreállt a szent semmittevés.

Mindenesetre a borozó az irodalomba is bevonult. András Sándor verse, a „Gyászmise a Hattyú utcai kocsmában” 1958 nyarán jelent meg a müncheni Új Látóhatárban. A költemény a kivégzett Nagy Imrének és társainak állított emléket.

A XX. század magával vitte a borozó vendégeit, és megszűnt a kocsma is. Végtelenbe nyúló unalmas sakkpartik és világmegváltó politikai viták színhelyén ma a Coco7 cukrászműhely kínálja édes portékáját.

A szerző felvételei

A Szomjas Hattyú etimológiája pedig emléket állít a Víziváros emblematikus kocsmáinak. 

A régi Viziváros a túlsó partról

Csallóközi Zoltán

gondola
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
MTI Hírfelhasználó