Szomjas Hattyú
A név mögött más is lapul. Úgy a szomjas, mint a hattyú szó a környék egy-egy legendás kocsmáját juttatja eszünkbe.
2020. április 23. 14:14

Egy esztendeje már, hogy a Széna téri Mignon söröző tulajdonosa lehúzta a redőnyt, és átadta a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek. Ezzel a Viziváros egyik még itt felejtett retro kocsmája is új berendezést, új közönséget és új nevet kapott.

Meg kell hagyni, a Mignon név sokkal inkább illett egy cukrászdához, vagy a Margit körút Mártírok útjai időszakában a kávéházak híján elszaporodott, ötvenes-hatvanas évek népszerű eszpresszók valamelyikéhez.

Vajon hol állhatott az a Széna téri kiskocsma, amit Krúdy is megemlít a Szindbád történetében és csak annyit tudunk róla, hogy a lóvasút utasai hallhatták a kiszűrődő harmonika hangját. Ezt ma már nehéz lenne kideríteni.  Mindenesetre a Mignon jellegzetes közönségével hordozta ennek emlékét.
Totó és lóverseny eredmények keringtek a levegőben, kiérdemesült professzorok tartottak előadást, hiszen mindig akadt egy-egy fiatal balek, vagy kikerekedett szemű fruska, akik szívesen hallgatták, vagy legalábbis az illendőség kedvéért, úgy tettek.

Vérmes kártyacsaták dúltak az asztalok körül, írtak itt könyvet, szavaltak verset, mulattak a vurlicer zenéjére, várakoztak egymás követő korsóik mellett a zsámbéki busz utasai. Ide tért be munka után a hentes, a fodrász, a kegytárgyboltos, itt pihent meg egy rövid időre néhány környékbeli örömlány és itt értékelték ki a Külügy diplomatái a keleti helyzetet.

Kopottas eleganciával öltözött fáradt szemű hölgyek, csipkekesztyűben, néma fensőbbséggel kortyolgatták az édes vermutot a gomolygó füst jóindulatú takarásában.

Innen indultak koszorúzni a Széna téri felkelők, majd az ünnepség végével, nagy veszekedések közepette, ide is tértek vissza. Alig akadt olyan ünnep, hogy egy koszorú nem felejtődött valamelyik sarokban.

A Mignon Szomjas Hattyú nevet kapta az új keresztségben. Gondolom, utal ez egyfelől az utcanévre, másfelől a közönség igényére.

De a név mögött más is lapul. Úgy a szomjas, mint a hattyú szó a környék egy-egy legendás kocsmáját juttatja eszünkbe.

A Margit körút, Mechwart liget sarán álló eklektikus épület az ostrom alatt az oroszok bombáitól teljesen elpusztult, hasonlóan a másik oldalon lévő, felrobbantott Regent házhoz. A két épületet hasonló stílusban,együtt, 1959-re építették újjá. Regent és Szomjas házakról szóltak hírek, a Szomjas nevet pedig a ház földszintjén működő, kabaréműsorairól is híres vendéglőről kapta.

Az idők változtak, és a Szomjas vendéglő helyén megnyitották a szocializmus büszkeséget, az elegáns Szivárvány áruházat. Aztán ahogy a szocializmus felett eljárt az idő, úgy az áruház felett is. Most kormányablak működik a helyén.

A név még egy darabig tovább élt, a körút túloldalán a Jurányi utca sarkán megnyílt Szomjas néven egy igazi talponálló. A rendszerváltás szele azonban ezt is elfújta. Négy szürke néven nyitottak vendéglőt a helyén, ami a közelmúltban adta át helyét egy népszerű nápolyi pizzériának.

A rend kedvéért elmondjuk, hogy a Négy szürkének is volt hagyománya. A háború előtt a Margit kőrút 83. szám alatt, a fogház mellett ezen e néven működött a népszerű, zenés vendéglő.

A Hattyú utca 1. szám alatti borozó sűrű füstfelhőjében csendesen sakkozó és lelkesen politizáló jellegzetes figurái között, a társadalom legkülönbözőbb rétege képviseltette magát. Zárórakor csendesen eltűntek, hogy másnap megújult erővel nézzenek a semmibe. Itt megállt az idő.

Időnként megjelent egy kócos asszony, papucsban, pongyolában, kezében egy kancsóval. Míg azt a csapos teletöltötte, sietve felhajtott egy Hubertust és hosszas panaszkodásba kezdett, hogy mennyire nincs ideje. Egyformák voltak az ilyen asszonyok. Soha nem derült ki, hogy a kancsó borral légyottra érkező szeretőjéhez siet, esetleg a barátnőivel cseveg, vagy az éjjeli műszak után lassan felébredő férjének akar kedveskedni.

Mikor elviharzott,  elhangzott néhány okos felvetés a törzsvendégektől, majd helyreállt a szent semmittevés.

Mindenesetre a borozó az irodalomba is bevonult. András Sándor verse, a „Gyászmise a Hattyú utcai kocsmában” 1958 nyarán jelent meg a müncheni Új Látóhatárban. A költemény a kivégzett Nagy Imrének és társainak állított emléket.

A XX. század magával vitte a borozó vendégeit, és megszűnt a kocsma is. Végtelenbe nyúló unalmas sakkpartik és világmegváltó politikai viták színhelyén ma a Coco7 cukrászműhely kínálja édes portékáját.

A szerző felvételei

A Szomjas Hattyú etimológiája pedig emléket állít a Víziváros emblematikus kocsmáinak. 

A régi Viziváros a túlsó partról

Csallóközi Zoltán

gondola
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó