Horror bohózat a párizsi ügyészségen
Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
2020. május 13. 09:51

„Én Valéry Giscard d'Estaing bal oldalán álltam a fotózás alatt, a kezét a bal derekamra tette, majd messzebb, a fenekemre csúsztatta és ott is hagyta."

A horror történetet egy ismeretlen német újságírónő írta meg a párizsi ügyészségnek.

Az „ismeretlen” jelző immár idejét múlta: a tehetségtelen újságíró európai hírnévre tett szert. Selejt elnöki interjúja, amely semmilyen visszhangot nem keltett, most többszörös lejátszással kerül a képernyőkre szerte a kontinensen.

„Mindenki világhírű lehet egy negyedóráig.”

Andy Warhol fanyar megállapítása eljutott a francia szakos német újságírónőhöz. Ahelyett, hogy örömében csábos fenekét verné a földhöz, nekitámad a hozzá leereszkedő, s nemcsak interjút adó, hanem együttes fényképezkedést is vállaló politikusnak.

Bárgyú, bornírt hírnévszerzési kísérlet.

A párizsi ügyészségen ezt nem látták át – vagy nem akarták átlátni. Az infantilis feljelentést komolynak nyilvánították, és nekiestek a 94 éves veterán politikusnak. A horror és a bohózat keveredik a hírben: két évvel a támadás után megvádolták a 94 éves, az akció elkövetésekor 92 éves politikust. Mivel?

„Szexuális agressziót” követett el.

A borzalmas cselekedet – a hírügynökségi megfogalmazás szerint - „2018 évégén” történt meg, és a német újságírónő az idén március 10-én tett panaszt. Azaz a teljes 2019. évben a most 37 éves riporter lelkét nyomasztotta a durva agresszió élménye.

Példátlan brutalitást szenvedett el.

Az interjú után "kértem egy fotót Giscard d'Estaing-től a kollégáimmal. A fotót az asszisztense készítette el, aki a helyiségben tartózkodott. Én Valéry Giscard d'Estaing bal oldalán álltam a fotózás alatt, a kezét a bal derekamra tette, majd messzebb, a fenekemre csúsztatta és ott is hagyta" - mondta az újságírónő.

A durva agresszió ellen az áldozat természetesen fölvette a harcot.

"Megpróbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült" - idézte fel a 92 éves politikussal való viaskodás történetét az újságírónő, aki a "nagyon degradáló" helyzetből operatőre segítségével tudott csak kiszabadulni, aki egy lámpát szándékosan fellökve végül egy széket helyezett el közéjük.

Tehát tanú is van: egy kolléga. Azaz koronatanú.

A hatalmas jogi érzékű párizsi ügyészség nyilván megfellebbezhetetlen bizonyítéknak fogja tekinteni a német operatőr vallomását: azét az emberét, aki egy munkahelyen dolgozik a riporternővel, ugyanattól a vezetőségtől kapja a fizetését, és felelős a televíziós vállalat jó hírnevéért, azaz nem hazudtolhat meg egy ugyanott tevékenykedő újságírót.

Megbízhatóbb tanút el sem lehetne képzelni.

A hír szerint eljárást indított Valéry Giscard d'Estaing volt francia államfő (1974-1981) ellen a párizsi ügyészség egy német újságírónő feljelentése nyomán, aki azzal vádolta meg az exelnököt, hogy egy 2018 végén rögzített interjú során a fenekére tette a kezét - közölte hétfő este a vádhatóság.

Párizsban, ahol a jogkövetés ma a legtermészetesebb napi gyakorlat…

Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.

Félő, hogy az újságírónő lebukott.

Az AFP francia hírügynökségnek ugyanis bevallotta: „Azért mondtam el a történetemet, mert azt gondolom, hogy az embereknek tudniuk kell, hogy egy volt francia elnök szexuálisan zaklatott egy újságírónőt…”

Egy volt francia elnök. Francia…

Bizony ez a vallomás fölébreszti a gyanút: nem az ősi francia-német ellentét – netán ellenségeskedés – lappang-e a följelentés mögött. Francia elnök követte el az agressziót. Ha német, esetleg spanyol vagy angol tette volna, a 2019-es teljes esztendő talán elegendő lett volna a német újságírónőnek ahhoz, hogy kiheverje a traumát.

Ámde francia volt a tettes.

Kérdés, hogy az etnikum és etnikum közötti ellentét indulatos kinyilvánítása rasszizmusnak minősíthető-e, de a „politikai rasszizmus” fogalomkísérletével talán el lehet játszani. Amelyet provokáció előzött meg, hiszen az újságírónő kérte a fényképfelvételt, ő állt a politikus mellé, annak – mint mondta – bal oldalára, nem tudni, milyen szorosan, és készséggel elfogadta, hogy az elnök a derekára tegye a kezét…

Ki provokált kit? – ötlik fel a kérdés.

A párizsi ügyészség bődületesen nagy okossága minden bizonnyal tisztázza ennek hajmeresztő, vérlázító agressziónak minden részletét anélkül, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsát is össze kelljen hívni. És akkor föllélegezhet Európa.

Megkönnyebbülhet a világ.

Kovács G. Tibor
 

gondola
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
  • Trianon 100 - Apponyi Albert párizsi beszéde
    A trianoni döntésen a magyar békedelegáció által szóban és írásban előterjesztett érvek sem tudtak változtatni. A benyújtott számos jegyzék, s különösen Apponyi Albert delegációvezető 1920. január 16-án elmondott beszéde így nem is a békekonferenciára, sokkal inkább a magyar közvéleményre gyakorolt nagy hatást, és megvetette a két világháború közötti revizionizmus eszmei alapjait.
  • Soros és a balliberális sajtó támadása Antallék ellen (3.)
    Az SZDSZ már 1989-ben pontosan tudta, mit kezdjen a sajtóval, ezért nem engedte, hogy az 1990-es választások előtt az állampárt hozzányúljon a médiatörvényhez, mindeközben a kampány előtt minden szabad műsoridőt igyekeztek lefoglalni a tv-ben és a rádiókban, a liberális lapok pedig jelentős összegű támogatást kaptak a Soros Alapítványtól.
  • Salvini: Számunkra Magyarország példakép
    "Tisztelet a magyar népnek és kormánynak, a magyarok közösségének, számunkra példaképek vagytok, köszönjük, hogy közel vagytok hozzánk!".
MTI Hírfelhasználó