Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
2020. május 13. 09:51
„Én Valéry Giscard d'Estaing bal oldalán álltam a fotózás alatt, a kezét a bal derekamra tette, majd messzebb, a fenekemre csúsztatta és ott is hagyta."
A horror történetet egy ismeretlen német újságírónő írta meg a párizsi ügyészségnek.
Az „ismeretlen” jelző immár idejét múlta: a tehetségtelen újságíró európai hírnévre tett szert. Selejt elnöki interjúja, amely semmilyen visszhangot nem keltett, most többszörös lejátszással kerül a képernyőkre szerte a kontinensen.
„Mindenki világhírű lehet egy negyedóráig.”
Andy Warhol fanyar megállapítása eljutott a francia szakos német újságírónőhöz. Ahelyett, hogy örömében csábos fenekét verné a földhöz, nekitámad a hozzá leereszkedő, s nemcsak interjút adó, hanem együttes fényképezkedést is vállaló politikusnak.
Bárgyú, bornírt hírnévszerzési kísérlet.
A párizsi ügyészségen ezt nem látták át – vagy nem akarták átlátni. Az infantilis feljelentést komolynak nyilvánították, és nekiestek a 94 éves veterán politikusnak. A horror és a bohózat keveredik a hírben: két évvel a támadás után megvádolták a 94 éves, az akció elkövetésekor 92 éves politikust. Mivel?
„Szexuális agressziót” követett el.
A borzalmas cselekedet – a hírügynökségi megfogalmazás szerint - „2018 évégén” történt meg, és a német újságírónő az idén március 10-én tett panaszt. Azaz a teljes 2019. évben a most 37 éves riporter lelkét nyomasztotta a durva agresszió élménye.
Példátlan brutalitást szenvedett el.
Az interjú után "kértem egy fotót Giscard d'Estaing-től a kollégáimmal. A fotót az asszisztense készítette el, aki a helyiségben tartózkodott. Én Valéry Giscard d'Estaing bal oldalán álltam a fotózás alatt, a kezét a bal derekamra tette, majd messzebb, a fenekemre csúsztatta és ott is hagyta" - mondta az újságírónő.
A durva agresszió ellen az áldozat természetesen fölvette a harcot.
"Megpróbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült" - idézte fel a 92 éves politikussal való viaskodás történetét az újságírónő, aki a "nagyon degradáló" helyzetből operatőre segítségével tudott csak kiszabadulni, aki egy lámpát szándékosan fellökve végül egy széket helyezett el közéjük.
Tehát tanú is van: egy kolléga. Azaz koronatanú.
A hatalmas jogi érzékű párizsi ügyészség nyilván megfellebbezhetetlen bizonyítéknak fogja tekinteni a német operatőr vallomását: azét az emberét, aki egy munkahelyen dolgozik a riporternővel, ugyanattól a vezetőségtől kapja a fizetését, és felelős a televíziós vállalat jó hírnevéért, azaz nem hazudtolhat meg egy ugyanott tevékenykedő újságírót.
Megbízhatóbb tanút el sem lehetne képzelni.
A hír szerint eljárást indított Valéry Giscard d'Estaing volt francia államfő (1974-1981) ellen a párizsi ügyészség egy német újságírónő feljelentése nyomán, aki azzal vádolta meg az exelnököt, hogy egy 2018 végén rögzített interjú során a fenekére tette a kezét - közölte hétfő este a vádhatóság.
Párizsban, ahol a jogkövetés ma a legtermészetesebb napi gyakorlat…
Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
Félő, hogy az újságírónő lebukott.
Az AFP francia hírügynökségnek ugyanis bevallotta: „Azért mondtam el a történetemet, mert azt gondolom, hogy az embereknek tudniuk kell, hogy egy volt francia elnök szexuálisan zaklatott egy újságírónőt…”
Egy volt francia elnök. Francia…
Bizony ez a vallomás fölébreszti a gyanút: nem az ősi francia-német ellentét – netán ellenségeskedés – lappang-e a följelentés mögött. Francia elnök követte el az agressziót. Ha német, esetleg spanyol vagy angol tette volna, a 2019-es teljes esztendő talán elegendő lett volna a német újságírónőnek ahhoz, hogy kiheverje a traumát.
Ámde francia volt a tettes.
Kérdés, hogy az etnikum és etnikum közötti ellentét indulatos kinyilvánítása rasszizmusnak minősíthető-e, de a „politikai rasszizmus” fogalomkísérletével talán el lehet játszani. Amelyet provokáció előzött meg, hiszen az újságírónő kérte a fényképfelvételt, ő állt a politikus mellé, annak – mint mondta – bal oldalára, nem tudni, milyen szorosan, és készséggel elfogadta, hogy az elnök a derekára tegye a kezét…
Ki provokált kit? – ötlik fel a kérdés.
A párizsi ügyészség bődületesen nagy okossága minden bizonnyal tisztázza ennek hajmeresztő, vérlázító agressziónak minden részletét anélkül, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsát is össze kelljen hívni. És akkor föllélegezhet Európa.
A demokrácia exportja. Ezt a „sok munkát” végezte az USA évtizedeken át – borzalmas következményekkel. A „sok munka” során eltettek láb alól számos vezetőt, egyet például Észak-Afrikában, s ennek nyomán megindult a migránsáradat Európa felé.
József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
Nyilván nagyon sokat köszönhetünk ennek a lengyel sikernek, hiszen 1920 nyarán megvolt annak az esélye, hogy már akkor létrejön az a keretrendszer, ami 1945-ben, s így egy nemzedékkel hosszabb ideig tartott volna a totális bolsevik államhatalmi időszak Kelet-Közép-Európában – fejtette ki a hirado.hu-nak Ligeti Dávid történész.
– A mi dolgunk az, hogy az emberek érdekét szolgáljuk, hogy tudják, mi elfogadjuk a véleményüket, akkor is, ha úgy érzik, valamit rosszul csinálunk – fogalmazta meg a lapunknak adott interjúban politikai krédóját Kubatov Gábor. A Fidesz pártigazgatója úgy véli, a Fidesznek a választókkal való személyes kapcsolattartása erős, míg a baloldal – Gyurcsány kottája alapján – leépíti a pártszervezeteit és a tagságát.
A demokrácia exportja. Ezt a „sok munkát” végezte az USA évtizedeken át – borzalmas következményekkel. A „sok munka” során eltettek láb alól számos vezetőt, egyet például Észak-Afrikában, s ennek nyomán megindult a migránsáradat Európa felé.
József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
