200 éve: Rudnay Sándor Esztergomba érkezik
A Felföldről, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Partiumból, Bácskából, a Horvát-Szlavón bánságból, a Dunántúlról és a Nagyalföldről egyaránt, zászlókkal, köszöntő táblákkal, virág-koszorúkkal, hogy köszöntsék a VII. Pius pápa által kinevezett új katolikus egyházfőt.
2020. május 15. 23:58

Esztergom, a Duna hatalmas folyama jobb partján, Kárpát-medence közepében, a szívében, csodálatos, eget-földet átfogó ünnepség színhelye volt 200 évvel ezelőtt. A napsütéses, virágzó fákkal pompázó májusi napon a szélrózsa minden irányából seregletek az ünneplőbe öltözött fiatalok és idősek egyaránt, a közeli és a távoli vidékekről, Felföldről, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Partiumból, Bácskából, a Horvát-Szlavón bánságból, a Dunántúlról és a Nagyalföldről egyaránt, zászlókkal, köszöntő táblákkal, virág-koszorúkkal, hogy köszöntsék a VII. Pius pápa által kinevezett új katolikus egyházfőt.

Miért volt ez olyan kiemelkedően nagy ünnep? - Mert közel 300 éve vártunk erre a napra!

A magyar egyház központját a Szent Istvántól alapított ősi székhelyéről, Esztergomból 1543-ban, vagyis 277 évvel, tehát közel 300 évvel azelőtt, elűzte a hódító török haderő. Az érsekség nyugat felé menekült, és Nagyszombatban talált menedéket. Megkezdődött a Magyar Királyság központi részén a kegyetlenségéről ismert iszlám uralom. Ez 150 éven át tartó rettegést, meg-megújuló háborúkat, öldöklést, pusztítást jelentett. S végre 1683-ban elérkezett a szabadulás a Sobieski lengyel király vezette Párkányi csata győzelmének köszönhetően! S ennek már 137 éve volt, és a magyar egyház feje még mindig nem térhetett vissza Esztergomba. S akkor megjelent a történelmünkben egy hős lelkű, bátor hazafi, aki nem ismert lehetelent! A Nyitra megyei Vágszentkereszten született Rudnay Sándor Isten igaz papja volt. Nem vágyott címekre, karrierre. Cseszte, Garamszentbenedek, majd Nyitrakoros lelkipásztora volt éveken át, híveinek legfőbb támasza.

A kardinális szobra Vágmosócon.

1815-ben, igen nehéz politikai helyzetben, a Napoleon-i háborúk és a császár bukása után, a Szentszövetség megalakulása évében, Erdély püspökévé nevezték ki. Itt kapta 1819 decemberében a Magyarország Prímásává történő kinevezését. S ott, Gyulafehérváron, azonnal megírta első prímási körlevelét, amelyben köszönti a Szent korona népeit. Ennek a körlevélnek a dátumánál ESZTERGOM neve szerepel. Egyértelmű volt tehát a Kárpát-medence népei számára, hogy az új prímás visszatér a Szent István király által alapított egyházi központba, Esztergomba.

Hihetetlen bátor elszántság kellett ennek a tervnek már csak a megemlítéséhez is! Mert az esztergomi Várhegy a Habsburg császárság KATONAI területe volt. MIÉRT? Mert a török megszállók végleges kiűzése az ország területéről 1697-ben a Habsburg haderő vezetésével történt, s így hazánk Habsburg fennhatóság alá került. S mivel már 1703-11. években a II. Rákóczi Ferenc vezette nemzeti szabadságharcunk megpróbálta kivívni az ország függetlenségét, ezért az osztrák uralom megkettőzte hatalma érvényesítését: A török idők után is még álló várainkat felrobbantották, és az ország területén megerősítették a katonai jelenlétüket. Így Esztergom várában, a Várhegyen, már 1683-tól folyamatosan osztrák katonaság tartózkodott a 18. század egész folyamán. Az esztergomi érsekek számára remény sem volt, hogy valaha is visszatérhetnek Esztergom Várhegyére. Egyedül Barkóczy Ferenc prímás-érsek, aki Mária Terézia császárnő és magyar királynő kedves embere volt, tudta megszerezni az engedélyt 1761-ben, hogy a középkori híres esztergomi székesegyház romjait eltakarítva, újjáépíthesse Magyarország főtemplomát. De, amikor Barkóczy érsek 1765-ben meghalt, a királynő nyomban visszavette a Várhegyet, és ismét a katonaságát rendelte oda. Tehát, valóban, semmi remény sem volt, hogy az esztergomi érsek, Magyarország egyházi vezetője, prímása, visszatérhessen Esztergomba. S akkor ez a szerény pap, a Magyarok Nagyasszonyának mély tisztelője, elhatározza, hogy megszerzi az ősi területet, és felépíti a Szent Korona népeinek, a Szent Istvántól Mohácsig terjedő 500 év európai nagyhatalmát méltóképpen hirdető katedrálisát!

Rudnay Sándor prímás-érseknek ezt a bátorságát, elszántságát ünnepelte az ország 200 évvel ezelőtt, május 16-17-én! S nem csalódtak! 10 évi érseksége alatt felépültek az akkori Európa negyedik legnagyobb templomának a falai egészen a kupola dobjáig. S ez köszönhető volt Rudnay érsek ember-baráti közelségének, amely igazi Nagycsaládba tudta egyesíteni a Szent Korona népeit. Ennek voltak tanúi a prímás 200 évvel ezelőtti Esztergomba érkezésének nagy ünnepségén részvevők, akik latin, magyar és szlovák nyelven hallhatták a köszöntő beszédeket és az üdvözlő költeményeket.

A mai Hősök-terénél, akkori nevén Szent Vendel-téren, már május 15-én állt a remekművű diadalkapu a Budáról érkező főúton, az egykori római úton! Itt helyezték el majd nyolc év múlva, 1828-ban, éppen ennek a napnak az emlékére a mai Kerek-templom, teljes nevén a Szent Anna plébániatemplom alapkövét, amelyet Rudnay prímás építtetett.

De szólaltassuk meg a Prímási levéltárban őrzött 1820. február 28-i dokumentumot, amelyben Esztergom vármegye, - amely a Prímásban a Főispánját, a mai nevén Megyei Elnökét fogadta, - tájékoztatja Esztergom városi tanácsát Rudnay hercegprímás május 16-i ünnepi bevonulásának rendjéről, amelyet az érseki hivatallal közösen határoztak meg:

"Az érsek május 15-én Bécsből érkezik Süttőre, ahol fogadja Esztergom vármegye küldöttségét, és velük együtt Nyergesújfalura és Dorogra távozik. Közben Leányváron a Káptalan tagjai fogadják a királyi megbízottat. A megyei és a prédiális nemesek bandériuma itt csatlakozik a Hercegprímás kíséretéhez. A menet így érkezik meg Esztergom szabad királyi város határába, a Strázsa-hegy aljában felállított díszes sátorhoz, ahol a megyei követség szónoka előadja beszédét.

A Packh-Kühnel Bazilika-terv; Magyar Sion; makett

Négy óra örül a prímás leszáll a kocsijáról és a sátorba lép, hogy levegye úti ruháját. Ezután harangzúgás és a Várban felállított ágyúk dörgése közben az ünnepi menet a következő sorrenden halad át a városon: 1. Négy vármegyei huszár, 2. Négy érseki huszár, 3. Esztergom város lovas katonái, 4. A prediális nemesség, 5. A dísz-vendégek kocsijai, 6. Hat kanonoki kocsi 7. Egyházmegyei elöljárók, 8. Az érseki udvartartás szolgáló személyzete, 9. Az érseki tisztviselők, 10. Rudnay hercegprímás a királyi megbízottal, 11. Követek és egyéb tisztviselők, 12. Császári lovasok, majd az esztergomi lakosok.
(Forrás: Documenta Rudnayana, I. összeállította Tóth Krisztina, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi kar nyugati szláv kulturális kutatócsoport Esztergom - Piliscsaba, 2001.)

Miután megérkeztek a Budai Kapuhoz - a mai Görögkatolikus templom helye - a prímás meghallgatja Esztergom szabad királyi város szónokának üdvözlő beszédét, és folytatja útját a Vizivárosban lévő érseki rezidencia felé. A katonaság eközben láncot formálva visszatartja az ünneplő közönséget a túl heves üdvözlésektől. A katonai kiképző intézet és a bencés gimnázium tanulói is felvonulnak a prímás fogadására katonazenekar kíséretében.

Az esztergomi és a pozsonyi káptalan tagjai - a korábbi jezsuita kolostorból ideiglenesen kialakított, - érseki rezidencia - a mi Prímási palota - előtt várják a prímást. Miután a menet megérkezik, Rudnay prímás zsoltáréneklés közben belép a rezidenciára.
Este a város teljes kivilágításban ünnepli a hercegprímás megérkezését.

Jeles hazafias laudációk többségét kinyomtatva vagy művészi kalligrafikus írással adták át az érseknek. Ezeket dr. Tóth Krisztina korábbi esztergomi levéltáros gyűjtötte össze, aki ma már az ELTE Történeti tanszékének a tanára. Az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban és Budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban 216 dicsőítő mű, vers és beszéd őrzi e nagy napnak az emlékét latin, magyar, német és szlovák nyelven. A nap ünnepi lakomákkal és népi ökörsütéssel zárult.

Rudnay Sándor érsek telve NAGY tervekkel érkezett Esztergomba! A beiktatási ünnepségen mondott székfoglaló beszédében határozottan kijelentette, hogy a Várhegy ormán, a Szent István királytól alapított és a nagy magyar királyok által gazdagított nagyhírű "Szép templom" helyén, ahhoz méltó, új székesegyházat s egyházi központot építtet, a Magyar Siont, a Magyar Vatikánt. Rudnay prímás ettől a naptól kezdve Esztergomban lakott, a Vizivárosban, és hihetetlen energiával, lehetetlent nem ismerő céltudatossággal elkészíttette a terveket az új templom és prímási palota együtteshez.

Prokopp Mária professzor 

A bécsi kormánynál, az Udvari Építésügyi Hivatal vezetőjével, Ludwig von Remy építésszel nem kis küzdelmet vívott az általa már 1821. februárban megbízott Kühnel Pál magyar építész terveinek jóváhagyásáért! A terv alapján készült pompás makettet a Bazilika Panoráma termében csodálhatjuk meg! Ez a nagyszabású művészi terv Rudnay érsek halála miatt csak részben valósult meg, a székesegyház felszentelésére csak 1856. augusztus 31-én kerülhetett sor. De a megvalósult pompás együttes így is, 200 év múlva, a 21. században is méltó bizonysága a magyar katolikus egyház kiemelkedő történelmi és kulturális szerepének, valamint a Kárpát-medence népei ezer éves összetartozásának.

Prokopp Mária művészettörténész professzor

gondola
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
MTI Hírfelhasználó