Pünkösd - Egység a sokféleségben
A mai néppártban már elfelejtett régi kereszténydemokrata jelszó szerint az európai közösség: egység a sokféleségben.
2020. június 1. 23:23

Ha valaha könyvet írnék Ferenc pápáról, az lenne a címe: A félreértett és félremagyarázott. Elképedek, amikor olvasom, hogy a pápa a globalisták kiszolgálója, szabadkőműves, a nemzetállamok ellensége.

Mostani pünkösdi beszéde is eleven cáfolata mindennek.

A mai néppártban már elfelejtett régi kereszténydemokrata jelszó szerint az európai közösség: egység a sokféleségben. Ennek természetfeletti dimenziójával kezdte Ferenc pápa - Szent Pált idézve (1Kor 12,4-6) - a beszédét: „A kegyelmi adományok sokfélék, de a Lélek csak egy. A szolgálatok sokfélék, de az Úr csak egy. Az erőmegnyilvánulások sokfélék, de Isten, aki mindenkiben mindezt végbe viszi, egy.” Sokfélék és egy: Szent Pál ragaszkodik két, látszólag ellentétes szó összekapcsolásához. A Szentlélek az az egy, aki összekapcsolja a sokféléket.

A pápa rámutatott, hogy nemcsak abból fakad a sokféleségünk, hogy több nemzet alkotja az Egyházat. Már az apostolok is egymástól jelentősen eltérő személyiségek voltak. Kétkezi munkából élő halász és képzett adóbehajtó egyaránt befért a csapatba. Eltérő származási helyek és társadalmi életkörülmények, héber és görög nevek, szelíd és tüzes természetek, különböző felfogások és fogékonyságok. Mindenki más volt, mondta a pápa. Jézus nem változtatta meg, nem uniformizálta őket, nem csinált belőlük sorozatgyártott bábocskákat.

Nem. Meghagyta sokféleségüket, és most egyesíti őket, felkenve őket Szentlélekkel. Pünkösdkor az apostolok megértik a Lélek egyesítő erejét. Saját szemükkel látják, amikor valamennyien, bár eltérő nyelveket beszélnek, egyetlen népet alkotnak, melyet a Lélek hoz létre, aki összeszövi az egységet sokszínűségünkkel. (A jelenlévők mind értették ugyan Pétert, de mindenki a saját nyelvén értette.)

Ma mintha nem lennénk nyitottak erre a sokszínűségre. Multikulturalizmust hirdetünk, de gyors ütemben faragunk le minden egyéni jellegzetességet. Kivont karddal védjük saját elképzeléseinket, melyekről azt hisszük, hogy mindenki számára jók. Csak azokkal értünk egyet, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint mi. Ezt a saját képünkre fabrikált hitet nem a Lélek akarja. A Szentlélek emlékeztet bennünket, hogy mindenekelőtt Isten szeretett gyermekei vagyunk; ebben vagyunk egyformák, egyébként mindnyájan mások vagyunk. A Lélek eljön hozzánk, hogy elmondja: egy Urunk van, Jézus, és egyetlen Atyánk, és ezért mindnyájan testvérek vagyunk!

Számomra mindez azt jelenti, keresztényként elvetjük a szó és a gondolat politikailag korrektséggel való gúzsbakötést. De itt nem szabad megállni. Fel kell vállalni, hogy mind Isten gyermekei vagyunk. A politikai aréna nem ment fel az ellenségszeretet parancsa alól. Nehéz persze elhinni, hogy a másikat, aki ott vonaglik, képtelenségeket mond, minden szavunkat félremagyarázza, s a becsületünkbe gázol, az az Isten szeretett gyermeke.

Ezt elfogadni emberfeletti feladat. De azt mondja az Írás: az az Isten akarata, hogy szentté legyetek. (1Tesz 4 3) Meg kell próbálni.

Surján László

A KDNP tiszteletbeli elnöke

gondola
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
MTI Hírfelhasználó