Soros és a balliberális sajtó támadása Antallék ellen (3.)
Az SZDSZ már 1989-ben pontosan tudta, mit kezdjen a sajtóval, ezért nem engedte, hogy az 1990-es választások előtt az állampárt hozzányúljon a médiatörvényhez, mindeközben a kampány előtt minden szabad műsoridőt igyekeztek lefoglalni a tv-ben és a rádiókban, a liberális lapok pedig jelentős összegű támogatást kaptak a Soros Alapítványtól.
2020. június 3. 00:02

Antal József kormányfő, Hankiss Elemér televízióelnök, Gombár Csaba rádióelnök 1990-ben - MTI/Kovács Attila

Antall József fia és egykori tanácsadója a minap interjút adott a Válasz Online-nak, amiből kiderült, hogy a rendszerváltozás utáni első miniszterelnök rettentő ellenszélben volt kénytelen dolgozni: a sajtó folyamatosan gáncsolta. Ez persze aligha lepi meg azokat, akik olvasták cikksorozatunk első két részét, amelyekben többek között bemutattuk:

1) az Egyesült Államok külügyminisztériumában voltak, akik komolyan aggódtak amiatt, hogy a ‘90-es években a posztkommunisták uralták a magyar sajtót és vele a közéletet, az erről szóló jelentést viszont kihagyták a State Department 1992-ben Kongresszus elé tárt véleményéből;

2) az SZDSZ már 1989-ben pontosan tudta, mit kezdjen a sajtóval, ezért nem engedte, hogy az 1990-es választások előtt az állampárt hozzányúljon a médiatörvényhez, mindeközben a kampány előtt minden szabad műsoridőt igyekeztek lefoglalni a tv-ben és a rádiókban, a liberális lapok pedig jelentős összegű támogatást kaptak a Soros Alapítványtól.

Liberális vezetők - mandiner.hu

Megemlítettük azt is, hogy a rendszerváltáskor Mark Palmer volt az Egyesült Államok budapesti nagykövete, a külügyi tárcát pedig a fent emített cenzúra idején James A. Baker vezette – mindketten üzleti kapcsolatban álltak Soros Györggyel, akinek legalább két oka volt gyűlölni Antall Józsefet.

***

“A HNF (Hazafias Népfront) őszi átalakulásával párhuzamosan napirendre kerül a Magyar Nemzet privatizációja, amelybe eleinte 35%-os tőkerésszel Soros György is hajlandó lenne beszállni.” Ezt az idézetet a spekuláns alapítványának 1989-es évkönyvéből kölcsönöztük, amely részletesen beszámol az átmenet évének történéseiről, olykor belügyi jelentéseket is idézve.

Utóbbiak azért is érdekesek, mert nyilvánvalóvá teszik a balliberálisok és az emberi jogvédők viszonyát a “független” sajtóhoz.

04. 26. „A Soros-ösztöndíjjal az USA-ban tartózkodó Demszky Gábor arról tájékoztatta egyik kapcsolatát, hogy megnyerte Soros György támogatását egy kiadóvállalat alapításához. Soros javaslatot kér, amelynek tartalmaznia kell egy szerkesztőség felállításának költségét (irodabérleti díj, szerkesztők és alkalmazottak fizetése), a lap első számának összes költségét stb.

05. 12. „A »Beszélő« című lap - George Soros és Gere Ádám anyagi segítségével - Kft.formájában hetilappá kíván alakulni.

A Beszélő szerkesztői - Képforrás: koszegferenc.hu

Kőszeg Ferenc tájékoztatta Pap Máriát arról, hogy a lap főszerkesztője HirschlerRichárd lesz, a szerkesztőségben pedig helyet kap Eörsi János és Kőszeg mellett további 7-8 újságíró. Elmondta, hogy a lapot egy kft. keretében három jogi személy tulajdonaként kívánják bejegyeztetni: a Beszélő-ÁB egyesület (a lap szerkesztősége és Demszky Gábor), az SZDSZ, valamint a külföldi tőke (Soros, Gere). A Beszélő mellékleteként akarják megjelentetni a Szabad Demokratát. A lap kezdő példányszámát 50 ezerre tervezik, külalakja a Magyar Nemzetre hasonlítana, terjedelme pedig 12-16 oldal lenne, ebből négy oldalt hirdetésekre tartanának fenn. [...]” (BM III/III-91/9)

Érdemes figyelni a dátumokra: 1989 áprilisában és májusában járunk, vagyis abban az időben, amikor néhány bennfentesen kívül még csak kevesek sejtik, milyen közel is van a rendszerváltozás. Az SZDSZ viszont Soros támogatásával már akkor mindent megtett, hogy az első szabad választáson ne egyenlő feltételek mellett, hanem helyzeti előnyből indulva mérethesse meg magát. Ebben, és az ehhez szükséges sajtó megszerzésében, megszervezésében Demszky Gábor mellett kulcsszerepe volt annak a Kőszeg Ferencnek, aki SZDSZ-alapítóként lett az állítólag független Beszélő főszerkesztője, majd később a magát politikailag el nem kötelezettnek hirdető magyarországi Helsinki Bizottság ügyvezetője.

A másik érdekesség, hogy a Beszélőt ezek szerint az ekkor a Hazafias Népfront lapjaként sokak által szeriőznek tartott Magyar Nemzet koppintásaként akarták bevezetni a magyar piacra. Az év második felében viszont az átszervezés előtt álló, és a választáson indulni kívánó HNF úgy döntött, pénzzé teszi napilapját. Soros és a szabaddemokraták, akik korábban mintaként tekintettek a Nemzetre, kapva kaptak az alkalmon. Meg is indultak a tárgyalások a felek között, amelyekbe aztán “újságíró szakmai” oldalról olyan személyek csatlakoztak be, mint az SZDSZ-es Vásárhelyi Miklós és a szintén SZDSZ-es Dornbach Alajos.

A megegyezés viszont elmaradt, a Soros évkönyv szerint részben azért, mert nem sikerült megtalálni a spekulánsnak tetsző szervezeti működési formát. De a TÉNY/SOROS - 1989 megemlít itt még valamit: “Az egykori szóbeszéd szerint az sem kizárt, hogy a megrekedt tár-gyalások hátterében netán prominens MDF-esek (például Antall József) óvása áll”. Ennek ellenére a Magyar Nemzet kormánykritikus, liberális lapként élte meg a ‘89-’90-es fordulatot.


Össztűz Antallékra

Az eddigiekből látszik, hogy a rendszerváltozás nem pont úgy köszöntött Magyarországra, ahogy az Soros György és a liberálisok elképzelték. Bár a sajtó alapvetően az ő párjukat fogta, nem sikerült erős hídfőállásokat kialakítaniuk, rá voltak utalva a pártállam korábbi kiszolgálóira.

Az országgyűlési választásokat pedig az MDF és a keresztény-nemzeti pártok nyerték meg, amelyek nem kértek Soros “gazdasági mentőcsomagjából” - ez volt Antall második fő bűne a spekuláns szemében. Erre egyébként Bíró Zoltán úgy emlékezett: „Soros átadott (…) egy listát azokról a nemzeti vagyontárgyakról, amiket azért kért volna cserébe, hogy kifizeti a magyar államadósságot. Persze őrült aránytalanság volt a vagyonelemek és a tartozás között, de úgy gondolta, eljött a pillanat, amikor sikeresen zsarolhatja a megszorult magyar kormányt. Ebben az ügyben kosarat kapott.”

A megtorlás nem maradt el. Negyven év után az első szabadon választott kormányt 1990. május 23-án iktatták be. De az eskütételt a Magyar Televízió nem közvetítette, mivel a vezetése inkább a BEK-döntőt választotta, mivel – ahogy a Médiatudományi Intézet blogján pedig azt írták erről - nem ilyen választási eredményre számított, és bizalmatlanul, “sőt – talán nem erős a kifejezés – ellenszenvvel tekintett a kormánykoalícióra. A hazai elektronikus média és a nyomtatott sajtó nagy részének szíve” az ellenzékbe szorult balliberális pártokért dobogott.

Ez az ellenségeskedés egészen odáig ment, hogy 1990 szeptemberében a köztévé vezetése letiltotta Antall József magyar nemzethez intézett szózatát, amelyben az előttünk álló kihívásokat vette számba. Erre csak a halála után, 1993. december 17-é derült fény, amikor Berkes Zsuzsa a következőket olvasta be a tv-ben:

“Őriz a Magyar Televízió archívuma egy olyan Antall József-interjút, amit sose láthattak, hallhattak nézőink. Annak idején 1990 szeptemberében egy tévéelnöki döntés következtében nem szólalhatott meg a képernyőn. Pedig az Antall-kormány első száz napja után, az önkormányzati választások előtt – a felvétel a tanúság rá – a miniszterelnök megszólította a magyar népet. Pontos, elemző, meleg, bizalmat kérő és bizalmat adó szavakkal. De valami furcsa politikai szándék közéjük állt. A felvétel ma is jóval több, mint valamiféle történelmi kuriózum. Érvényessége máig hatol, és talán utólag is segíthet bennünket a megértésben, eligazodásban. Nemcsak Antall József személyiségét illetően, hanem saját sorsunkban is.”

Viszont ekkor már késő volt. A keresztény-nemzeti pártok koalíciójának népszerűsége már 1991-ben beszakadt, és a mélyrepülés a következő évben is tovább folytatódott. A Népszabadság, 1992. július 16. azt írta, “a kormányzat népszerűsége folyamatosan csökkent. 1992 májusában 32%-ot ért el, az Országgyűlés megítélése is negatívan változott, 29% volt”.

Ebben az időben óriási jelentősége lett volna, ha egy akkora tekintély, mint az Egyesült Államok külügyminisztériuma kiáll, és azt mondja: Magyarországon a tömegtájékoztatást “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják, így a politikai pártok, különösen a kormányzó koalíció tagjai elfogultnak tartják.” Ehelyett azonban törölték ezt a részt az emberi jogi jelentésükből, amivel ezzel Soros és az SZDSZ kezére játszottak.  

tuzfalcsoport
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Vita a szabadkőművességről - két újabb írás 4.
    Meg kellene néznünk, hogyan írnak szomszédaink történelmet, és azzal akár a párbeszéd fonalát felvéve, meg kellene jeleníteni a történelemmel kapcsolatos sajátos magyar álláspontot.
  • Egymásnak teljesen ellentmondó intézkedések jellemzik a világot
    Világszerte már csaknem tizenhárommillióan fertőződtek meg koronavírussal, és csaknem ötszázhetvenezren haltak bele a betegségbe. A fertőzés jelenleg 188 országban van jelen. Vakcina továbbra sincs a vírus ellen, és bár sokan dolgoznak a kifejlesztésén, ezek hitelesítése, majd forgalomba kerülése azonban hosszas folyamat – hangzott el az M1 Híradójában.
  • Egy ítélet nélküli ember halálára
    Július 10-én éjjel elhunyt dr. Eőry Ajándok biológus, matematikus, orvos, akupunktúrás orvos, a hagyományos kínai orvoslás hazai úttörője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat orvosa. Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség magyarországi vezetője nekrológjában emlékezik rá.
MTI Hírfelhasználó