Széchenyi lánchíd - több, mint híd!
A Széchenyi lánchíd több, mint egy forgalmas átkelési lehetőség, több, mint egy emblematikus, fotótéma, amit minden Budapestre látogató turista le akar fényképezni, több, mint egy akadálypálya, ami alatt eszeveszett sebességgel át lehet repülni - olvasható a Széchenyi Társaság Gondolához eljuttatott közleményében.
2020. június 19. 19:26

A Széchenyi lánchíd régóta tervezett felújításával összefüggésben a kialakult szakmai és pénzügyi viták közepette, az 1987-ben létrehozott Széchenyi Társaság - amely civil szervezetként a Széchenyi Életmű ismertetését és ápolását tűzte ki célul, a levelünkhöz csatolt állásfoglalással kívánja elősegíteni a Széchenyi lánchíd felújításának mielőbbi megkezdését - szól a Gondolához eljuttatott közlemény bevezetője.

A Széchenyi lánchíd - több, mint egy híd!

A Széchenyi lánchíd több, mint egy forgalmas átkelési lehetőség, több, mint egy emblematikus, fotótéma, amit minden Budapestre látogató turista le akar fényképezni, több, mint egy akadálypálya, ami alatt eszeveszett sebességgel át lehet repülni.

A Széchenyi lánchíd a magyar akarat, a tudás szimbóluma, a reformkori műszaki fejlődés és az európai tudás ötvözete!

William Tierney Clark, a híd skót tervezője

A híd 1848 nyarára csaknem készen állt. Egyszer ez a híd már építésekor is megmenekült. 1849 májusában, Buda ostromakor Clark a lánckamrák elárasztásával mentette meg a hidat attól, hogy a várvédő császári csapatok felrobbantsák. A 20. század elejére az eredeti vasszerkezet már olyan mértékben elhasználódott, hogy elhatározták a teljes cseréjét. Erre - a híd megjelenését lényegében megőrizve - 1913 és 1915 között került sor.

1945-ben fővárosunk, fontos kapcsolatát fizikai és lelki értelemben is felrobbantották.

Mivel a Széchenyi lánchíd, nemzeti büszkeségünk szép ékköve, 1947-49-ben, az értelmetlen és barbár II. világháborús pusztításból is, embertelen erőfeszítéssel és nemzeti összefogással, de felépült. A helyreállított új hidat a híd centenáriumán, 1949. november 20-án adták át. Az újjáépítés egyik fontos, máig aktuális üzenete: …

"összefogni a nemes cél érdekében, a legrosszabb időkben is"…

A híd tulajdonosa a hivatalos hídnyilvántartás szerint ugyan a Főváros, de mi a Széchenyi lánchidat közös nemzeti tulajdonnak, nemzeti ereklyének tekintjük! Sohasem tartanánk bocsánatos hibának, ha olcsó politikai játszadozás eszközeként veszni hagynánk! - hívja fel a figyelmet a Gondolához eljuttatott közlemény. 

Ha volt akarata, ereje, építőanyaga és pénze 1945. után a háborúban kivéreztetett országunknak a híd teljes újjáépítésére, akkor ma is kell legyen minden, ami ehhez szükséges! Ne arról beszéljünk, hogy a korróziós károk okozta bajok megoldását elodázva a hidat gyalogos híddá minősítjük át, mert túl azon, hogy ez szakmai szempontból teljességgel hibás elképzelés, éppen olyan botorság, mintha a Tokaji Aszúból fröccsöt készítenénk...

Bármily meglepő, a Széchenyi lánchídon a lehetséges gyalogos terhelésből több mint dupla akkora tényleges igénybevétel keletkezik, mint a hídon ma közlekedni akaró busz-személykocsi vegyes közúti forgalomból, vagyis, ha a Széchenyi lánchidat gyalogos híddá akarnánk átalakítani, előbb meg kell azt erősíteni... Másrészt, ha valaki már járt a hídon, láthatta, hogy a mostani kocsipályáról a híd egyik igen fontos és nélkülönözhetetlen eleme – a pályát merevítő rácsostartó – jelentős mértékben eltakarja a látnivalót, és ezért ha nem a jelenlegi konzolos járdáról akarunk nézelődni, hanem a kocsipályáról, akkor csak a híd szerkezetét látjuk, nem a várost!

Fontos tudni, hogy a híd főtartó eleme – a két lánc – komoly fejtörést okoz a hidat ismerő szakértőknek, egyrészt mert a lánc-elemek csuklói a korrózió hatására nem lánc-szerűen működnek (befeszülnek), másrészt a lánc-elemek közötti keskeny rések hozzáférhetetlenek, és szinte lehetetlenné teszik a korrekt korrózióvédelem készítését.

Ez a két probléma kiszámíthatatlan teherbírási kockázatot jelent, mely egyre sürgeti a jelenleg tervezettnél jelentősen nagyobb, érdemi beavatkozás elvégzését.

Ez nyíltan kimondva a láncok teljes cserélését jelenti! Ha ezt most – egy ütemben a pályaszerkezet cserével – nem tesszük meg, és csak a pályaszerkezetet akarjuk javítani, akkor az 5-10 éven belül elengedhetetlenül szükséges lánccsere miatt a mostani részleges beavatkozás eredménye semmivé válik. Magyarán, ha a házunk rogyadozik, nem a tetőcsere oldja meg a problémát, hanem új alap, vagy falazat építése! Szerencsére a kétkapuzatos kőpillér jó állapotban van, arra kisebb javítások után a jövőben is lehet biztonságosan számítani.

Tisztelt Döntéshozók!

Társaságunk 2019. november 20-án, a Széchenyi lánchíd 170. éves fennállása alakalmából több más civil szervezettel, intézménnyel közösen szervezett és a Budapesti Műszaki Egyetemen megtartott szakmai konferencián a hazai hidászok széles körével részletesen áttekintette a híd állapotát.

Dr. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság elnöke

A konferencián előadók voltak kivétel nélkül mindazok, akik tudományos kutatóként, egyetemi tanárként, tervezőként, szakértőként, kivitelezőként jól ismerik a Széchenyi lánchidat. Felhívásunkat mindazon tudás és ismeret birtokában fogalmaztuk meg, mely elengedhetetlen a híd állapotának pontos megértéséhez, a tennivalók megfogalmazásához.

Társaságunk kiáll amellett, hogy a Széchenyi lánchidat mint a világörökség részét és mint Hungarikumot kötelességünk jó műszaki állapotban fenntartani, arányos szépségét az utókornak maradéktalanul megőrizni. A nemzet reformkori újjászületésének egyik legkiemelkedőbb tárgyi jelképét mindannyiunknak - a haza minden tagjának - kötelessége a saját hatókörében méltó módon megőrizni és szolgálni, mert ahogy állásfoglalásunk címe is mondja, a Lánchíd több mint egy híd, az a nemzeti haladás és a műszaki fejlődés hazai jelképe!

A Gondolához eljuttatott közleményét egy versidézettel zárta a Széchenyi Társaság.

Illyés Gyula írta:

„Ledönthették, amit ő megteremtett.
Akár a jó fa, tőből újraserkedt.
Egész lényemmel értek valamit,
valami boldogító igazit;
így szól a szívhez:

dehogy hal meg a gondolat!
míg ember él a nap alatt,
itt mindig híd lesz!"

 

A Széchenyi Társaság elnöksége nevében:

dr. Rubovszky András elnök

Kolozsi Gyula elnökségi tag, hídmérnök

Cserháti László alelnök

Szemereki Zoltán alelnök

 

                                   

gondola
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Egymásnak teljesen ellentmondó intézkedések jellemzik a világot
    Világszerte már csaknem tizenhárommillióan fertőződtek meg koronavírussal, és csaknem ötszázhetvenezren haltak bele a betegségbe. A fertőzés jelenleg 188 országban van jelen. Vakcina továbbra sincs a vírus ellen, és bár sokan dolgoznak a kifejlesztésén, ezek hitelesítése, majd forgalomba kerülése azonban hosszas folyamat – hangzott el az M1 Híradójában.
  • Egy ítélet nélküli ember halálára
    Július 10-én éjjel elhunyt dr. Eőry Ajándok biológus, matematikus, orvos, akupunktúrás orvos, a hagyományos kínai orvoslás hazai úttörője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat orvosa. Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség magyarországi vezetője nekrológjában emlékezik rá.
  • Szembemenni a korszellemmel
    A 2010 óta tartó magyarországi jobboldali kormányzás szembemegy a liberális korszellemmel.
MTI Hírfelhasználó