Elmegy Friderikusz
2020. június 26. 00:28

A hetedik kerületi Damjanich utcában a soromra várok egy üzlet előtt, amikor a mellettem virágokat kínálgató néni egyszerre csak megszólal: – Elmegy Friderikusz!

Nézek szét, hogy kihez beszél, először arra gondolok, hogy a virágokhoz. Milyen szomorú a hangja, és az arca is olyan keserű, minha közeli hozzátartozóját veszítette volna el. Sajnos nem tudom, hogy Friderikusz honnét megy el és hová készül menni, de aztán meghallok egy másik nénit, aki kicsit messzebb álldogál, neki szólhat az üzenet, mert azonnal válaszol is: – Hallottam. Azt mondják, Amerikába költözik. Végleg elhagyja Magyarországot.
 
Aha, ebből már összerakom a dolgot. Az információ nekem új, talán azért, mert traccslapokat nem olvasok, tévét évek óta nem nézek, nincs is tévém, Friderikuszt pedig utoljára két éve láttam a jutyubon, amikor jól kiosztotta a jótékonykodni nem hajlandó Berki Krisztiánt. Nagyon tetszett, hogy kiosztotta, csak az volt a baj, hogy fogalmam sem volt róla, mit is keres egy Friderikusz Sándor nevű valaki társaságában egy Berki Krisztián nevű Berki Krisztián, akiről nem tudni, hogy kicsoda és mit csinál, mármint azon kívül, hogy ő Berki Krisztián. Igaz, pariban vagyunk, mert fogadni mernék, hogy ő sem tudja, hogy én ki vagyok és mit csinálok – nekem viszont vele szemben megvan az az előnyöm, hogy az én szerény médialétezésem összefüggésein és eredendő okain összehasonlíthatatlanul kevesebb ember töri a fejét, mint az övén. 
Szóval Friderikusz elmegy, tudtam meg a Damjanich utcai néniktől, és őszintén szólva nem csodálkoztam, mert azt hittem, hogy már évek óta elment innen.
 
Mit is keresne egy született újságíró, egy igazi, vérbeli tévés egy olyan országban, ahol nem létezik igazi, vérbeli média? Vannak ugyan médiafelületek – lám, ez itt –, de ezek a felületek nem állnak össze organikus, szerves egésszé a sajtószabadság és demokratikus alapjogok jegyében. A magyar média olyan test, amelynek csak végtagjai vannak, de szíve és lelke és feje nincs, éltető vér helyett hamis politikai propaganda kering benne, a beletáplált anyagokat pedig ez a társadalmi organizmus nem megemészti és feldolgozza, hanem átfolyatja magán, és egyenesen oda üríti, ahová való. 
Kedves nénik, mit keresne itt Friderikusz Sándor? 
 
Ezt éppenséggel meg is kérdeztem tőlük, mert volt rá időm várakozás közben. Az egyikük komolyan vette a kérdésemet, a másik viszont nem értette. Az előbbi azt mondta, hogy Magyarországról mindenki elmegy, akinek esze van. Az utóbbi meg azt, hogy Friderikusz pénzt keres, ő úgy tudja, hogy 300 millió forintért árulta a budai villáját, de már lejjebb vitte az árat, és odaadná 299 millióért. Ezt mondjuk elsőre nem értettem, de amikor a nénin jobban végignéztem, megértettem, hogy neki az 1 milliós különbözet is eléggé sok lehet. Mert hiszen nekem is az: az albérletemet jó pár hónapig tudnám belőle fizetni. 
 
Milyen szerencse, hogy Magyarországon van újságíró, akitől az ember nem sajnálja és nem irigyli a pénzt. Pontosabban volt. Hiszen éppen most készül elmenni.
 
Kácsor Zsolt: Szegény Friderikusz
Népszava
Címkék:
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Soros György és a Facebook emberei kopogtatnak a leggyakraban az Európai Bizottságnál
    Nagyon erős amerikai dominancia látható, hiszen a Facebook, a Google és a Microsoft járt leggyakrabban az Európai Bizottság tagjainál. Feltűnik azonban az Amnesty International, illetve Soros György brüsszeli szervezete, az Open Society European Institute is a törzslátogatók között.
  • Szigorúan ellenőrzött slágerrock 1.
    Nem mondható, hogy a könnyűzene mindig forrongó és érdekességeket szolgáltató világát ne figyelte volna árgus szemekkel a Kádár-rendszer, amire jó példa, hogy Lendvai Ildikó a KISZ KB Kulturális Osztályának helyettes vezetőjeként 1980-ban több tucat oldalon keresztül tájékoztatta Pozsgay Imre kulturális minisztert – aki a rendszerváltozás során kulcsfontosságú szerepet vitt az állampárt részéről annak lebontásában – az ifjúság szórakozásának néhány időszerű kérdéséről.
  • A Brexit utáni Európai Unió olyan, mint egy buli, ahol megitták az összes italt és a lányok is hazamentek
    Máthé Áron történésszel, szociológussal, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnökhelyettesével beszélgettünk a Közép-Európa számára vetített hamis ábrándokról, a magyar–német viszony múltjáról és jövőjéről, a nagyhatalmi érdekérvényesítésről a nemzeti érdekkel szemben és az Egyesült Királyság unión kívüli jövőjéről.
MTI Hírfelhasználó