Hello, Joseph McCarthy!
Ellentétben az amerikai hagyománnyal, a szabad szólás gyakorlása megjósolhatatlan szankciókhoz vezethet.
2020. június 29. 09:38

A revizionista történelem az egyik legnehezebb műfaj. Nemcsak azért, mert a társadalom által évtizedek vagy évszázadok óta elfogadott történelmet kell megcáfolni, hanem azért is, mert távol van az eseményektől, amelyeket új megvilágításba kíván helyezni. Bennem mindig gyanút keltett, amikor a hatalmon lévők újra akarták írni az elmúlt évszázadok, évezredek eseményeinek krónikáját. Az évtizedek során több olyan esettel találkoztam, amikor a győztesek új megvilágításba helyezték vagy csak egyszerűen átírták a múlt történéseit. De csak most találkoztam egy olyan szituációval, amikor a lúzerek próbálják átírni a történelmet. Ez teszi a mai történéseket igazán érdekessé.
Ha van egy olyan tulajdonsága az Amerikai Egyesült Államoknak, amely kiemelkedő és sok társadalom fölé helyezi, az a fantasztikus szólás- és sajtószabadság. Azt mondtam, hogy van?

 

Volt.

A PC, vagyis a politikailag korrekt beszéd már évek óta téma az Egyesült Államokban. A PC lényege, hogy a társadalom egy része tiltani szeretne minden olyan kifejezést, ami valamelyik kisebbségnek vagy társadalmi csoportnak nem tetszik, mert az számára sértőnek, kirekesztőnek vagy valamilyen tekintetben elítélhetőnek tűnik. Ez a totalitárius gondolkodás vezetett oda, hogy szeretett hazámban ma olyan boszorkányüldözés folyik, amit Amerika Joseph McCarthy óta nem látott. Talán emlékszik az olvasó, hogy McCarthy az 1940-es évek végén, az 50-es évek elején boszorkányüldözést folytatott olyan baloldali vagy baloldalinak hitt emberek ellen, akiket kommunistának, a Szovjetunió ügynökeinek titulált. Ennek a szörnyűségnek lett az eredménye az úgynevezett Hollywood blacklist. Művészeket és másokat fosztott meg évekre a szereplés, a kenyérkeresés lehetőségétől. Most más előjellel, hasonló jelenségeket tapasztalhatunk Abraham Lincoln hazájában.

Öngyűlölő politikusok aktív asszisztálásával megindult egy folyamat az amerikai történelem újraírására. A hírek arról szólnak, hogy Amerika nagyvárosaiban az amerikai múlt történelmi személyiségeinek szobrait kívánják ledönteni az anarchista rongálók. A konzervatív sajtó egy része ezeket a szobordöntögető bűnözőket a liberálisok nyakába szeretné varrni, de őszintén szólva ennek a liberalizmushoz semmi köze. A szobordöntögetés, a könyvégetés sokkal közelebb áll a fasizmushoz és a kommunizmushoz, mint akármilyen más irányvonalhoz. John Locke forogna a sírjában, ha valaki ezeket a történelemhamisító szobordöntögetőket liberálisnak nevezné.

Nézzük közelebbről, hogy milyen szobrokat is kívánnak ledönteni az angolszász világban! Kezdődött ez az amerikai polgárháború vesztes oldalának hőseivel. A megnevezett ok az volt, hogy az Észak–Dél konfliktusban a Dél rabszolgatartó volt, és hiába harcoltak ezek az emberek a hazájukért, mondjuk Virginia állam érdekében, nem érdemelnek szobrot, mert a szobrok léte zavarja a fekete társadalmat, amelynek ősei akkor rabszolgák voltak. A szobroknak természetesen semmi köze a rabszolgasághoz. A történelemkönyvek hitelesen feltárják a polgárháború és a rabszolgaság szörnyűségeit, de semmit sem vesznek el a hazájukért harcoló katonák érdemei­ből.

Számomra ez valami olyan jelenség, mintha Magyarországon elkezdenék döntögetni a Szent István-szobrokat, mert az államalapító a legenda szerint ólmot öntött a lázadó Vajk fülébe. Ez a gyakorlat a XXI. században elfogadhatatlan lenne, de semmit sem vesz el attól az embertől, aki egy ma már ezeréves hazát alapított. Persze itt nem állnának meg a szobordöntögetők. Egy csoport Mahatma ­Gandhi szobrát is meg kívánja semmisíteni, mert Gandhi közismerten nem kedvelte a fekete embereket. Le akarják dönteni Thomas Jefferson szobrát, mert neki is voltak rabszolgái. Az Egyesült Államok fővárosában el akarják távolítani Abraham Lincoln szobrát – amelyet a hálás, felszabadított rabszolgák adományaiból építettek –, mert szerintük a szoborcsoport megalázó a fekete lakosság számára, és a volt rabszolgák, akik a szobrot állították, nem értették meg, hogy ez egy politikailag inkorrekt tett.

Ez persze nem minden. Sorra vesztik el állásukat olyan amerikaiak, akik ezen gondolatrendőrség szerint téves eszméket vallanak. Elég egy húsz évvel ezelőtti rossz mondat vagy az új bálványok megsértése, és mint Joseph McCarthy baloldali aktivistáinak, egy egész élet munkája mehet tönkre napok alatt. Emberek munkahelyeket vesztenek el, nem kapnak filmszerepeket, pellengérre vannak állítva – és ez még nem minden.

A legkegyetlenebb dolog az, hogy sokan félnek kimondani a kimondandót, elmondani a véleményüket, mert – ellentétben az évszázados amerikai hagyománnyal – a szabad szólás gyakorlása megjósolhatatlan szankciókhoz vezethet. Ez a mozgalom egyben mindent megtesz annak érdekében, hogy az Egyesült Államokat alapító és fantasztikus teljesítményét irányító euroamerikai népcsoport tevékenységét minél negatívabb színben tüntesse fel. Ez a kirekesztő magatartás és ennek az arcpirító rasszizmusnak az antidemokratikus vonulatai még nagyon sok konfliktus forrásai lehetnek az elkövetkezendő évtizedekben.

Az Amerikai Egyesült Államok mindig a szabad szó, a szabad sajtó és a határtalan lehetőségek országa volt. Vajon ezeket az állításokat fenntarthatjuk a következő évtizedekben is? Minden bizonnyal az elkövetkező évek fognak választ adni erre a kérdésre. A jelen történései nem adnak okot bizakodásra.

George F. Hemingway

A szerző amerikai–magyar jogász és üzletember

Magyar Nemzet
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Soros György és a Facebook emberei kopogtatnak a leggyakraban az Európai Bizottságnál
    Nagyon erős amerikai dominancia látható, hiszen a Facebook, a Google és a Microsoft járt leggyakrabban az Európai Bizottság tagjainál. Feltűnik azonban az Amnesty International, illetve Soros György brüsszeli szervezete, az Open Society European Institute is a törzslátogatók között.
  • Szigorúan ellenőrzött slágerrock 1.
    Nem mondható, hogy a könnyűzene mindig forrongó és érdekességeket szolgáltató világát ne figyelte volna árgus szemekkel a Kádár-rendszer, amire jó példa, hogy Lendvai Ildikó a KISZ KB Kulturális Osztályának helyettes vezetőjeként 1980-ban több tucat oldalon keresztül tájékoztatta Pozsgay Imre kulturális minisztert – aki a rendszerváltozás során kulcsfontosságú szerepet vitt az állampárt részéről annak lebontásában – az ifjúság szórakozásának néhány időszerű kérdéséről.
  • A Brexit utáni Európai Unió olyan, mint egy buli, ahol megitták az összes italt és a lányok is hazamentek
    Máthé Áron történésszel, szociológussal, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnökhelyettesével beszélgettünk a Közép-Európa számára vetített hamis ábrándokról, a magyar–német viszony múltjáról és jövőjéről, a nagyhatalmi érdekérvényesítésről a nemzeti érdekkel szemben és az Egyesült Királyság unión kívüli jövőjéről.
MTI Hírfelhasználó