Szegénységi bizonyítvány a sorozatos baloldali vereség
Az ellenzéki pártok egy évtizede tartó, permanens politikai sikertelensége egyfelől szétesett világképükre, választási és kormányzati stratégiájuk hiányára, másrészt arra vezethető vissza, hogy képtelenek válaszokat adni a nemzeti együttműködés rendszerére és egységes jövőképet kínálni a választóknak – olvasható a XXI. Század Intézet elemzésében. Galló Béla az Orbán-kormányzat elmúlt tíz évét értékelő, baloldalhoz közel álló intézetek által készített elemzést vizsgálta abból a szempontból is, hogy vajon mennyire felel meg politikai rendeltetésének, azaz az ellenzéki erők ösztönzésének.
2020. július 13. 17:57

A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös kutatásának célja az volt, hogy a politikusok értékelésén túllépve feltárja, mit gondol a magyar társadalom az Orbán-kormány elmúlt tíz évéről. A szép kiállítású, de helyesírási hibáktól sem mentes kiadvány elején azonban rögtön azt olvashatjuk: „Nincsen olyan aspektusa a politikának, a gazdaságnak és a társadalmi viszonyoknak, amelyen ne hagytak volna nyomott (sic!) a miniszterelnök […] által kívánatosnak tartott intézkedések.” Galló Béla szerint egyrészt ehhez hasonló kijelentést tenni nem szociológusok, nem politológusok, de főleg nem közvélemény-kutatók feladata, emellett az olvasó nem szabadulhat attól a gondolattól, hogy a „hejesírás” hiányának problémája nem egyszerű nyelvhelyességi, hanem ennek horizontján jóval túlmutató intellektuális probléma az ellenzék (és ezek szerint nem csak politikusaik) körében.

Az elemző emellett rámutat: a tudományos igény politikai funkcióval is társul, hiszen a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung szóban forgó közös kiadványa – hátterében a Závecz Re­search Intézet közvélemény-kutatási adataival – nyilvánvalóan kurrens ellenzéki látleletet nyújt. Az elmúlt három országgyűlési választás és a három alkalommal is kétharmados parlamenti vereség egyértelmű szegénységi bizonyítvány az ellenzék számára – mutat rá Galló Béla, hozzátéve: az ördög falra festése helyett éppen ideje lenne (és lett volna) némi önkritikának, mert ennek elmulasztása – miként a vizsgált tíz év is bizonyítja – egyben mindig a következő vereség megalapozása is.

 

Gyurcsányék 2018-ban éppen csak megugrották az ötszázalékos küszöböt Fotó: Mirkó István

Kellő politikai önkritika hiányában – noha az ellenzék potenciális szavazóbázisa számszerűen jelentős – politikai megformáltsága, hatóereje makacsul jelentéktelen: őszi helyi sikereik nagyrészt a kormányoldal hibáiból, kampánymulasztásaiból következtek, semmint az aktuális ellenzéki összetapadás valós alternatívaképző erejéből. Ennek mind ellenzéki túlértékelése, mind kormányoldali leértékelése indokolatlan, ugyanakkor szakmai tévedés, puszta jóslás volna a 2022-es parlamenti voksolás kimenetelét mindebből előre jelezni.

Csakúgy, mint az őszi eredmény, a pandémia is erősíti a kormányváltó reményeket – mutat rá a XXI. Század Intézet főmunkatársa. Jól illeszthető ahhoz a „jobb híján” stratégiához, amely – ellensúlyozva az ellenzék belső gyengeségeit – eleve külső nyomásoktól, főleg az EU föderalista főáramának fokozódó politikai támadásaitól és/vagy immár a járvány okozta gazdasági-társadalmi nehézségektől reméli a váltás lehetőségét.

A Policy Solutions elemzése a kormánypártok sikereit kizárólag a sikerpropagandának tulajdonítja, Galló Béla szerint azonban ha egy kormány a társadalom által legfontosabbnak minősített intézkedéseivel ilyen mértékben célba talál, akkor azon az ellenzéknek sem ártana elgondolkodnia. Emellett az írás fő politikai – egyértelműen liberális – üzenete az úgynevezett „demokráciahiány”. A Momentum, a DK és az MSZP, illetőleg a hozzájuk terepszínűen idomuló Jobbik közönsége elsöprő többségben félti a kormányoldaltól a demokráciát, ami szerves stratégiai összhangban van azzal, hogy az Orbán-kormány elleni vádakban az EU neoliberális főáramának is ez a központi eleme.

A XXI. Század Intézet főmunkatársa kijelenti: a Policy Solutions elemzése csak a szokásos liberális „antidemokratikus” szörnyülködéseket próbálja számszerűsíteni. Az összegzés szerint „rosszabb, sőt egyre rosszabb a helyzet”, de Orbán még mindig fogja a kormányrudat. Miért? Mert „ördögi”, habár – miként „tudományosan” leszögezik – „a többség szemében mégis sebezhető”. De mitől foghatja még mindig azt a kormányrudat? Hát mert ördögien autokratikus, antidemokratikus, sőt diktátori… Ezt a logikát azonban eddig is ismertük – jegyzi meg Galló Béla némi cinizmussal.

magyarnemzet.hu
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Gyűlöletcunamit indított a baloldal Müller Cecília ellen
    Ismét Müller Cecília került a balliberális médiumok célkeresztjébe. Ezúttal Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke köszörülte a nyelvét az országos tiszti főorvos személyén és munkásságán a Népszavában, összességében azt nehezményezve, hogy az emberek köszönetet mondanak Müller doktornő munkájáért. A 444.hu sem cáfolta meg magát: kapva kapott az alkalmon, hogy lefasisztázza a szakembert.
  • Négyből semmi – A szegedi szabadstrandok múltja és jelene
    „A szabadstrandok elvételére tett kísérlet merénylet a magyar nyár ellen” – olvasható az MSZP legújabb hazugságkampányában, melynek aláírásgyűjtő akciójába nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a párt szegedi önkormányzati képviselői is. Azok, akik az elmúlt másfél évtizedben asszisztáltak ahhoz, hogy a Tisza-parti baloldali városvezetés Szeged valamennyi szabadstrandját fölszámolja.
  • A legnagyobb veszély az, hogy egyre mélyebbre ássák magukat az árokba
    „Engem nem érdekel, hogy ki hergel kit. A tanárok a diákokat, a diákok a tanárokat, vagy a politikusok hergelik kiállásra őket. Ennek a boncolgatásától el kéne lépni, és a kölcsönös bizalmat kellene valahogy visszahozni” – Rátóti Zoltánt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem frissen kinevezett kuratóriumának tagját kérdeztük modellváltásról, elvégzendő feladatokról, jogkörökről, ellenállásról, illetve szembesítettük a sértett felek követeléseivel. Interjúnk.
MTI Hírfelhasználó