Újabb csörte a szabadkőműves vitában
Ezúttal Karsai László egyetemi tanár csap össze Szakács Árpáddal, akinek Romsics Ignác egyik kijelentésére reagáló írása valósággal hozzászólás-cunamit indított a médianyilvánosság tereiben.
2020. július 17. 11:12

A történészek és a propagandisták

Szakács Árpád indulatos, ám nagyon kevés érvet tartalmazó vitacikkeiben eddig nem tett említést arról, hogy ő Raffay Ernő szabadkőműves-összeesküvés-elméletes könyveinek a kiadója. Ám nem ez a fő probléma írásaival. Amit Szakács szemmel láthatóan nem ért, az a történészszakma (ő céhnek nevezi) és általában a tudományos élet működése, ennek szabályai. Posztmodern vélemény, amit Szakács hangoztat, mely szerint „tudományosan” le lehet írni mindent, illetve mindennek az ellenkezőjét. Ez egyszerűen nem igaz, illetve leírni lehet, de hogy komoly folyóiratban, pláne külföldi szaklapban csak „peer review”, vagyis két független szakértő pozitív írásos véleménye után közölnek bárkitől bármit, azt lehet, hogy Szakács nem tudja, de ha nem tudja, akkor miért ír olyasmiről, amiről nincsenek megbízható információi?

Szakácsnak abban sincs igaza, hogy az idézettséget meg lehetne venni. Raffay szabadkőműves-fantazmagóriáit a hazai és külföldi tudományos élet szakértői beárazták és értéktelennek, még idézésére, sőt cáfolásra is érdemtelennek találták. Ha Raffay vagy bárki más értékes, fontos, új tudományos felfedezéssel áll elő, arra itthon is, sőt külföldön is felfigyelnek, idézni kezdik, lefordítják, a kollégák beépítik új munkáikba stb. Szakács azt sem tudja, hogy komoly hazai vagy külföldi konferenciára nem lehet csak úgy elutazni, oda legfeljebb nézőnek, hallgatónak lehet magát valakinek „befizetni”. Ha valaki értesül egy fontos külföldi konferenciáról, és szeretne ott előadást tartani, akkor arra először jelentkezni kell, tudományos CV-vel, publikációs listával, a tervezett előadás absztraktjával (tömör tartalmi összefoglalóval).

Ezt egy bizottság bírálja el, és ha valaki azzal állna elő, hogy ő arról szeretne előadni, hogy a szabadkőművesek voltak az okai az I. világháborúnak vagy a bolsevikok hatalomra jutásának stb., akkor legfeljebb szánakozó mosolyt váltana ki az illetékes szakértőkből, de hogy ezt az előadót meghívni nem fogják, az biztos. Mivel Raffayt itthon túl jól, külföldön pedig szerencséjére egyáltalán nem ismerik, abban nem is reménykedhet, hogy tudományos konferen­ciára meghívják. Szakács nem érti, hogy Raffay azzal kapcsolatban sem tudott semmiféle érdemi bizonyítékot felmutatni, akárhány könyvkéziratot nyomott ki magából, hogy például a román–magyar viszonyt a szabadkőművesek rontották volna meg véglegesen. Semmiféle dokumentumot, bizonyítékot sem publikált a szabadkőművesek és a magyar baloldali radikális mozgalmak közötti szoros kapcsolatról, arról pedig még kevésbé, hogy például Károlyi Mihályt ők juttatták volna hatalomra.

Ahhoz nem kell ismerni például egyes magyar szabadkőműves-páholyok 1903-as belső vitáit, hogy egy-egy történész (Romsics Ignác, Hatos Pál, Szakály Sándor és a névsort tetszés szerint még sokáig folytathatnám) azt meg tudja ítélni, hogy Raffaynak csak elfogultan csoportosított, önkényesen kiválogatott dokumentumtöredékei vannak arról, hogy például néhány szabadkőműves nem kedvelte a római katolikus egyházat, viszont az általános választójog hívei voltak. Utóbbit Raffay nemzetárulásnak tartja, mert hogy a nemzetiségi szavazók szerinte mind magyarellenesek voltak. Tehát már azelőtt nem akartak az ezeréves magyar határok között élni, mielőtt az első magyar szabadkőműves-páholyok megalakultak volna, de ezt Raffay persze nem vette észre. Ablonczy Balázst is, Szabó Ervint is előbb olvasni kellene, aztán bírálni. Nagyon kérem Szakács Árpádot, hogy idézze azokat a Szabó Ervin-írásokat, amelyekből kiderül, hogy szélsőbalos, magyargyűlölő terrorista volt! Ha ilyeneket nem tud még Raffay Ernő segítségével sem előbányászni a gazdag Szabó Ervin-életműből, akkor talán a jövőben kicsit óvatosabb lesz, mielőtt olyan témákban tesz hangzatos kijelentéseket, amelyekhez nemcsak indulatok, hanem némi történeti ismeret is kell. Szakács történeti szakkérdésekben amatőr. Ájult tisztelettel emlegeti, hogy Raffay tízezer oldalnyi dokumentumot másolt le az Országos Levéltárban. Nem szeretném halálra rémíteni, de az általam vezetett Yad Vashem Archives Magyarországi Kutatócsoportja tagjai (nem vagyunk túl sokan, most éppen kevesebben mint féltucatnyian dolgozunk-kutatunk ebben a történészekből, levéltárosokból álló munkacsoportban) 1994 óta mintegy 7 000 000 (hétmillió) oldal, 1938–1948 közötti dokumentumot tártunk fel, láttunk el digitális címleírással, vettünk mikrofilmre és/vagy szkenneltünk.

Raffay szerint mindenről, főleg Trianonról a zsidó-liberális-szociáldemokrata-kommunista szabadkőművesek tehetnek. Hagymázas összeesküvés-teóriája említést sem érdemelne, ha újabban már miniszterelnöki szinten is nem valamiféle összeesküvőkről fantáziálnának, akik úgymond „megbénították” a hadseregünket. Az nem csak érdekes, hogy egy történeti szakkérdésekben amatőr politikus az első világháborúban tönkrevert, 1918 kora őszén már felbomlott k. u. k. (császári és királyi) hadseregről azt állítja, hogy összeesküvők bénították meg. Ha Raffay és kollégái nemcsak pénzéhes könyvkiadó-publicistákat, hanem komoly pozíciókat betöltő politikusokat is meg tudnak győzni arról, hogy mindenről a zsidó-liberális-szociáldemokrata-kommunista szabadkőművesek tehetnek, akkor az már komoly politikai veszélyt is jelenthet. Raffay sem tudja valószínűleg, hogy amikor Adolf Eichmann a Gestapo tagja lett, az első komoly feladata a szabadkőművesek németországi tevékenységével foglalkozó iratanyag tanulmányozása volt. Miután kiderült – még Eichmann és főnökei számára is –, hogy a németországi szabadkőművesek sem jelentenek, nem jelentettek soha veszélyt a német állam és társadalom számára, antiszemita dühük, miként Raffayé is, a zsidók ellen fordult. A náciknak is, miként Raffaynak és elvbarátainak is az volt a szilárd meggyőződésük, hogy a modern társadalom minden bűne, baja, problémája a zsidók miatt van. Eichmann a Gestapo 4B4 ügyosztályának, a zsidóügyi osztálynak a vezetője lett, és ebben a minőségében volt 1942. január 20-én a festői Wannseeben a holokauszt története egyik alapvető tanácskozása jegyzőkönyvvezetője, majd Európa-szerte zsidók százezreinek a haláltáborokba deportálásának az egyik fő szervezője.

Raffay Ernő 1975-től másfél évtizeden át a szegedi bölcsészkaron a Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszéken kollégám volt. Szakmai-emberi kapcsolatunk akkor romlott meg, amikor nem egyetemi főnökei utasítására engem – egyébként teljesen jogosan – 1985 őszén antikommunista és szovjetellenes szakirodalom terjesztésével vádolt meg. Akkoriban a ­diákok a háta mögött sajnálkozva, lenézően csak azt mesélték róla, hogy: „szegény Ernő, ő nem tanít már, csak nackózik” – vagyis nacionalis­táskodik. Rövid, de viharos politikusi pályafutása után jó húsz éve eljutott a nyílt irredentizmushoz, az alig burkolt antiszemita uszításhoz. Sajnálom őt, és még jobban azokat, akik azt hiszik, hogy ő komoly tudós, szakértő történész és például szabadkőműves-összeesküvős fantazmagóriáit komolyan veszik.

Karsai László

A szerző professor emeritus

 

Kígyóznak a történelem kígyói

Sokan szándékosan egy torzító lencsén keresztül szemlélnek mindent, ami Magyarországhoz kötődik – összegezhető Csoóri Sándor Nappali Hold című esszéjének egyik gondolata. Rengetegen harminc éve is ezen keresztül értelmezték a világot, múltat, a jelent. A próbálkozás karikatúrába illő jeleneteket generál. Mi pedig udvariasan, kuncogva figyeljük azt az erőlködést, amivel görcsösen ragaszkodnak a régi módszer fenntartásához azok, akik elvesztették az időérzéküket. Mert ma már senkit nem foglalkoztatnak sem a torzító lencsék, sem az a világ, amiben sok mindennek az értelmezési ­kereteit valakik meghatározták. Pont a mindent megkérdőjelező fundamentalista liberalizmus által terjesztett hatás tette őket nevetségessé. Farkába harapott a kígyó – tartja a mondás. Meg a kígyók kígyóznak – jelentette be egyszer az ősi bölcsességet Gyurcsány Ferenc. És milyen igaza van! Először ez jutott eszembe, amikor elolvastam Karsai László sziszegő és tekergőző gondolatait.

Szóval nem értem a szabályokat, nem lehet leírni egyszerre ezt is, azt is, pontosabban lehet, de akkor „független szakértők” összevonják a szemöldöküket. Idézettséget sem lehet venni, meg a konferenciákon is vannak ám „független bizottságok”, amelyek mint a réti sasok őrködnek a tudomány hegyormain. Láthatjuk, ha netán valaki a bolsevizmus és a szabadkőművesség kapcsolatrendszerét szeretné vizsgálni egy konferencián, „akkor legfeljebb szánakozó mosolyt váltana ki az illetékes szakértőkből, de hogy ezt az előadót meghívni nem fogják, az biztos.” Hölgyeim és uraim! Ennyit a tudományos kutatás szabadságáról 2020-ban, aminek vannak ám további magaslatai is: nem kell ismerni a szabadkőműves-dokumentumokat a történészeknek ahhoz, hogy elmondhassák, Raffay Ernőnek nincs igaza. Viszont „Ablonczy Balázst is, Szabó Ervint is előbb olvasni kellene, aztán bírálni”. Igen, ezt közölte Karsai László professzor úr feketén, fehéren, tarkán. Tényleg fantasztikus korban élünk, hogy láthatunk még a nyomtatott sajtóban ilyen mondatokat leírva, és két olyan nevet egymás mellett, mint Ablonczy Balázs és Szabó Ervin.

Ezt a mondatot pedig biztosan be fogom kereteztetni a szobám falára: „Nagyon kérem Szakács Árpádot, hogy idézze azokat a Szabó Ervin-írásokat, amelyekből kiderül, hogy szélsőbalos, magyargyűlölő terrorista volt!”

Majdnem kivert a víz, de akkor lennék igazán bajban, ha olyan Szabó Ervin-írásokat kellene idézzek, amelyek azt támasztják alá, hogy nem volt szélsőbalos magyargyűlölő terrorista. „Nemcsak kommunista volt, de az erőszakos forradalom eszközeinek igénybevételét ajánlotta volt a proletariátusnak” – hangoztatta életművéről Jászi Oszkár, aki számára többször is vállalhatatlan volt a szélsőséges Szabó Ervin. Ez döbbenetes volt akkoriban is. Ma ez legalább akkora meghökkenést váltana ki, mintha Gyurcsány Ferenc ráripakodna Dobrev Klára asszonyra, hogy most már tényleg fejezze be a hungarofób politikáját.

Ma már közismert és forrásokkal alátámasztott, hogy Szabó Ervin az egyik legszélsőségesebb magyargyűlölő kommunista mozgalmárként tevékenykedett, vezető szerepe volt a világtörténelem leggyilkosabb ideológiájának a magyarországi megjelenésében. Szabó könyvtárigazgatóként terrorista merényletet szervezett Tisza István miniszterelnök meggyilkolására, amit később az elvtársai sikeresen végre is hajtottak. Az általa vezetett és a szabadkőműves-páholyok által létrehozott könyvtárhálózat ­kiemelt szerepet játszott a bolsevizmus terjesztésében. A hatalomra jutott kommunizmus egyik első döntése az volt, hogy róla nevezze el a budapesti könyvtárhálózatot.

Idézem a bolsevizmus korabeli (és jelenlegi) lapjának, a Népszavának az 1919. március 29-i írását: „Testben törékeny, lélekben egyik legvértezettebb harcosa a magyar proletáruralomnak: ez volt néhai Szabó Ervin, aki előtt íme meghajtja vörös zászlaját a magyar Tanácsköztársaság. A Forradalmi Kormányzótanács elhatározta, hogy az érdemek elismeréséül, amelyeket Szabó Ervin a marxizmus tudományos művelésén a magyar proletariátus szocialista öntudatának nevelése körül szerzett, megbízta a közoktatásügyi népbiztosságot azzal, hogy Szabó Ervin hátrahagyott műveinek kiadásáról, valamint munkái összegyűjtéséről és kiadásáról minél előbb gondoskodjék. A Kormányzótanács Szabó Ervin munkáit a proletárállam tulajdonának tekinti és emlékét művészi alkotással örökíti meg. A Tanács Szabó Ervin elaggott és özvegy anyjának 1500 korona járadékot állapít meg.
– Itt említjük meg, hogy a főváros népbiztossága a fővárosi nyilvános könyvtárt a budapesti könyvtárügy szervezőjének emlékére Szabó Ervin-Könyvtárnak nevezte el.”

Vajon a Tanácsköztársaság gyilkosai miért tanúsíthattak ilyen ájult tiszteletet a bolsevizmus hazai szálláscsinálója előtt? Amíg megpróbálják kibogozni a gordiuszi csomót, kiemelnék még egy lényeges szempontot Karsai írásával kapcsolatban.

Fel lehet-e tenni kérdéseket a különböző események közötti összefüggésekkel kapcsolatban, konkrétabban: lehet-e összefüggéseiben láttatni a magyar történelmet? Vagyis tekinthetünk-e úgy az eseményekre, mint amelyekben nincs ok-okozati összefüggés, minden véletlenszerű, esetleges, vagy a történelem egymásra épülő folyamatok láncolata, mindennek van előzménye és következménye, így felelőse is? Olyan, mint egy hajó, amely kifut a tengerre, viharba kerül, a legénység megpróbálja az adott helyzetből a lehető legjobbat kihozni, megmenteni a rakományt és az utasokat. Esetleg, a példánál maradva, olyan a történelem, mint az a hajó, amelyen a legénység, látva a vihart, félrevonul, és a fergetegre bízza saját életét, a rakományt és az utasokat. Majd lesz, ami lesz. Karsai László az utóbbi változat hirdetője, valahogy volt egy világháború, valahogy felbomlott a hadsereg, aztán lett, ami lett. Nincs köze semminek semmihez, felelőse pedig végképp nincs semminek.

Ma már lehet választani, ki mit tart elfogadhatónak. Hitelesnek. Nem kell hozzá semmilyen segítő útmutatás. Az alternatíváknak pedig egyre nagyobb a közönsége, és az már rég kevés, ahogy az akadémiai vonal lenézően azt mondja, a másik oldalon a hülyék vannak. Közben romokban a szakmai hitelességük, tele vannak látványos önellentmondással, kettős mércével, pont mint az egykori nácikkal együttműködő mai balliberális politika. Csakhogy a hiteltelenségből szőtt ruhán bizony áthatol a fény.

A pesti liberális történészi szakmai világba bőven belefér, ha Ungváry Krisztián náci relikviákkal seftel, ha pedig valaki ilyenben méri a gulyást egy katonai hagyományőrző rendezvényen, annak minimum pusztulnia kell. Az üzlet az más, ugye? És még én vagyok a pénzéhes könyvkiadó és Raffay Ernő a náci ideológia terjesztője.

Ha már Karsai felvetette a tudományos kutatásait, biztosan nem volt még ideje a sok millió irat tanulmányozása közben elolvasni Ungváry Krisztián legújabb könyvét Horthy Miklósról. Ebben egészen megdöbbentő, ahogy a náci relikviákkal seftelő történész a romániai holokausztról fogalmaz: „Leszámítva a Bulgáriához csatolt területeket, ahonnan történtek deportálások, Romániának az 1940-es határokon belüli területeiről szintén nem deportáltak senkit, viszont Moldáviában, illetve Transznyisztriában radikális antiszemita intézkedésekre került sor – de ott is csak 1942-ig.” (150. o. 52. sz. lábjegyzet.) Mindezek alapján tehát például az 1941. októberi ogyesszai vérfürdőt csupán „radikális antiszemita intézkedéseknek” vélelmezi Ungváry. A románok akkor megközelítően 25 ezer zsidóval végeztek. Én nem vagyok ennek a kérdésnek a szakembere, de erősen úgy tűnik, ez a totalitárius bűnök tagadásának alapesete, amitől mindenkinek el kell határolódnia. Én most megtettem, várom, hogy Karsai László is csatlakozzon!

Szakács Árpád

A szerző Lovas István-sajtódíjas újságíró

Magyar Nemzet
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • A legnagyobb veszély az, hogy egyre mélyebbre ássák magukat az árokba
    „Engem nem érdekel, hogy ki hergel kit. A tanárok a diákokat, a diákok a tanárokat, vagy a politikusok hergelik kiállásra őket. Ennek a boncolgatásától el kéne lépni, és a kölcsönös bizalmat kellene valahogy visszahozni” – Rátóti Zoltánt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem frissen kinevezett kuratóriumának tagját kérdeztük modellváltásról, elvégzendő feladatokról, jogkörökről, ellenállásról, illetve szembesítettük a sértett felek követeléseivel. Interjúnk.
  • Akarjuk a győzelmet!
    Nem nézhetjük tétlenül a liberális pusztító káosz kialakulását, létünk védelmében nem lehetünk önkorlátozók.
  • Baloldali tömb formálódik Gyurcsány Ferenccel szemben
    Legutóbb a Momentum elnöke fogalmazta meg, mit gondol Gyurcsány Ferenc vezérszerepéről. Közben az MSZP már azon aggódik, hogy a belviszály a 2022-es választási esélyeket is veszélyezteti – hangzott el az M1 Híradójában.
MTI Hírfelhasználó