Az Akadémia a nemzet tanácsadója
A tudomány és a politika muszáj, hogy együttműködjön egymással. Itt nincs helye pártpolitikának vagy ellenségeskedésnek, a tudomány túl fontos ehhez.
2020. július 22. 00:05

Bolyai- és Széchenyi-díjas világhírű agykutató, alighanem jelenleg a legismertebb és legelismertebb magyar tudós. Kiváló tudományszervező, sokoldalú ember, többek között az Ars Nova Sacra kórus basszistája. Freund Tamással, az MTA frissen megválasztott elnökével beszélgettünk.

Az Önnel készült interjúk mellett mindig szerepel egy kis keretes írás, amely néhány mondatban bemutatja Freund Tamást. Önmagát hogy mutatná be?

Első generációs értelmiségi vagyok, szüleim faluról, egy Veszprémtől 10 kilométerre fekvő kis sváb községből, Bándról származnak. Az életrajzomban mindenütt az szerepel, hogy Zircen születtem, ez olyan formán igaz, hogy anyám Veszprémből Zircre ment szülni, mert ott ismert egy nőgyógyászt. De csak az életem első három napját töltöttem ott, egyébként Veszprémben nevelkedtem fel. A szüleim buzgó katolikus emberek voltak, sajnos már csak az édesapám él.

A gimnáziumot is Veszprémben végeztem, ott kaptam azt a motivációt, ami tudóssá tett. A veszprémi Lovassy László Gimnáziumba jártam, amely ma is az ország legjobb középiskolájának számít a statisztikák szerint. Kezdetben nem tudtam dönteni a zenei és a vegyész karrier között. Aztán a biológia tanárnőm, Hullerné Rózsika néni tolmácsolásában a 3. éves biológia anyag – ami szinte kizárólag az agyról szólt – engem annyira megfogott, hogy eldöntöttem, az agyműködés kutatásával szeretnék foglalkozni. Az ELTE biológia szakán végeztem, de már az egyetem mellett a SOTE-n Szentágothai János mellett TDK-ztam. Mikorra megvolt a diplomám, addigra már egy kandidátusit is megvédhettem volna, mert már annyi publikációm volt. Másik mentorom Somogyi Péter volt, tőle tanultam minden technikát, olyanokat is, amelyeket ő fejlesztett ki, és külföldről is jöttek hozzá tanulni. Ő szervezett ki Oxfordba, az első utam harmad év végén a nyári három hónapra szólt. Itt kiváló munkakapcsolatom alakult ki egy oxfordi professzorral, így neki köszönhetően az 5. évemet már végig kint töltöttem. Így indult a karrierem, 1988 végén jöttem haza végleg, összesen 4 év kinti kutatómunka után.

Röviden a családomról: Első feleségem festőművész, két gyermekünk van, mindketten művészi pályára léptek, a lányom szobrászművész, a fiam filmrendező. Jelenlegi párom fül-orr-gégész és foniáter szakorvos, civilben félprofi operaénekes, együtt neveljük 3 apró gyermekét.


- Mennyire unja már a média folyamatos megkereséseit?

- Az mindegy, hogy unom-e vagy sem, a nyilvánosság a munkaeszközöm, a programom megvalósításához a média segítségét is igénybe szeretném venni. A társadalommal való kapcsolatteremtéshez, a kormányzattal való kiegyezéshez, vagy az Akadémián belüli politikai polarizáltság csökkentéséhez egyaránt szükségem lesz a média segítségére.

A megválasztásomat kísérő felhajtásnak szeretném, ha vége lenne, és kezdetét venné az érdemi munka. Egy kis szegmens kivételével a sajtó segíteni akar a konszolidációs folyamat megteremtésében. Ők is látják, hogy a tudomány és a politika muszáj, hogy együttműködjön egymással. Itt nincs helye pártpolitikának vagy ellenségeskedésnek, a tudomány túl fontos ehhez. Várom, hogy nekiláthassak a munkának, a programom megvalósításának.
Csak ezzel tudom végre kifogni a szelet azoknak a vitorlájából, akik azt szeretnék, hogy a politikai perpatvar tovább folytatódjon.

- Mit szól ahhoz, hogy egyesek úgy kommentálják az ön megválasztását, hogy ez egy újabb Fidesz-győzelem?

- A baloldali-liberális média időnként azzal vádolt meg, hogy Orbán Viktor barátja vagyok, majd nem sokkal később, ugyanazok a felületek önellentmondásba keveredtek, és azzal akartak hitelteleníteni, hogy a miniszterelnök már két éve nem áll szóba velem, tehát semmiféle lobbierővel nem rendelkezem.

A valóság az, hogy egyetlen politikai pártnak sincs köze ahhoz, hogy az Akadémia elnökévé választottak. Ennek ellenére rólam mindenki tudja, hogy magánemberként milyen világnézetet vallok magaménak, én egy keresztény, nemzeti, konzervatív gyökerekkel bíró ember vagyok, én ebben hiszek és nem a pártokban. Amikor szavazni megyek, akkor természetesen más a helyzet, akkor azt veszem figyelembe, hogy melyik párt áll legközelebb az én világnézetemhez.

Ez magában hordja annak az esélyét is, hogy akikre szavazok, azokkal nem értek egyet mindenben, de mégiscsak ők képviselik azt, amiben én is hiszek.

Az MTA elnökeként azonban nem kell pártot választanom, nem kell részt vennem a pártpolitikai csatározásokban. Ez az Akadémiára mint intézményre is érvényes, szakmailag minden politikai oldaltól egyforma távolságot kell tartanunk.

- Térjünk rá az ön előtt álló munkára! Új elnök, régi harcok? Össze lehet így foglalni az ön előtt álló éveket?

- Az elejétől kezdve elleneztem az Akadémia és a kutatóhálózatok különválasztását, minden igyekezetem ellenére azonban megtörtént, de ezzel továbbra sem értek egyet. Azok a reformok, amelyek jogosak voltak, azokat meg lehetett volna valósítani házon belül is, és akkor nem kísérte volna olyan óriási politikai perpatvar az átalakításokat, ami mellesleg a kormánynak sem tesz jót.

A kialakult vita egyetlen előnye, hogy ráébresztette az Akadémiát arra, hogy komolyan kell vennie a köztestületi tagságát, újra kell definiálnia magát. Az Akadémia nem csak 365 idős tudósból áll, akik időnként bejárnak kávézni az épületbe, sokkal inkább az a 18 ezer minősített kutató alkotja, akik Magyarországon PHD fokozattal rendelkeznek. Ez egy kiterjedt tudós hálózat, ott vannak az ország minden egyetemén, kutatóintézeteiben és az ipari kutatóhelyeken. Én rájuk szeretném építeni az Akadémia küldetésének megvalósítását.

Joggal számíthatunk rájuk például abban, hogy közelebb viszik a tudományt az utca emberéhez, segítenek elérni a középiskolás korosztályt, akik az én terveimben kulcsszerepet játszanak egy tudománybarát társadalom kialakításában.

- Az Akadémia és a kormány részéről megvan a megfelelő támogatás a tervei keresztülvitelére?

- 58,5 százalékkal választottak elnökké, vetélytársam 39,3 százalékot kapott, a közel 20 százaléknyi előny kellő legitimitást ad. Ez fontos jelzés a kormány számára is, hogy az általam képviselt tudománypolitikai irány támogatottsága mekkora.

- Úgy kaptam 58,5 százalékos támogatást, hogy a baloldali és liberális média mindent megtett, hogy lejárasson. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezek után senki nem vádolhatja azzal az Akadémiát, hogy posztkommunista vagy baloldali, liberális intézmény lenne.

Az Akadémia tagjainak többsége politikai szimpátiától függetlenül szeretné szakmai tanácsadással támogatni a kormány működését, elsősorban a társadalom és a nemzet felemelkedése, jóléte céljából.

- Ön milyen megoldással lenne elégedett a kutatóhálózatok kapcsán?

- Az Akadémiáról azért választották le a kutatóhálózatot, mert a kormány nem tartotta a köztestületet jó gazdának. A 11 tudományos osztály pedig úgy működött, mint egy szakszervezet, védték a saját tudományterületükhöz tartozó intézeteket. Ez meggátolta a tudományos teljesítmény alapján történő differenciált finanszírozást és a minőségalapú fejlődést. A változtatás másik oka, hogy az alapkutatások nem voltak összekötve az alkalmazásért és fejlesztésért felelős ipari kutatóhálózattal. Hiányzik egy láncszem, ebbe kellene jelentős pályázati pénzt beforgatni.

Az új irányítási struktúrában, amelyben az ELKH (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) működik, megvalósítja a szükséges, lehető legobjektívebb teljesítménymérést, így lehetővé teszi a teljesítményalapú forráselosztást. A felfedezések innovációhoz való kapcsolódása minősítési kritériumként fog megjelenni. A kormány által kitűzött célok tehát teljesültek, akkor mi az akadálya annak, hogy a kutatóhálózat visszatérjen az MTA rendszerébe, megőrizve az új irányítási struktúrát és prioritásokat?

Mi ugyanis azt szeretnénk, ha az ELKH visszatérne az MTA alá. Működésében pedig továbbra is független lehetne a köztestülettől, ha az általam szorgalmazott „kétfejű sas" modellt alkalmaznánk. Az Akadémia költségvetési fejezetében legyen két alfejezet, az egyik a köztestületet, a másik pedig a kutatóhálózatot foglalná magába. Ilyen eljárásra egyébként már van precedens. Az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogram) is az Akadémián kívül jött létre. Külön irányítótestülete, bizottsági és bírálati rendszere volt, az elnökét pedig a miniszterelnök nevezte ki. Kiválóan működött, aztán beemelték az Akadémián belülre, ahol ugyanúgy tovább működhetett függetlenül a köztestülettől.

- Gondolja, meg tudja győzni a kormányt?

- Mindkét oldalnak azonosak az érdekei, mindkét oldal alapvetően jóindulatú. Ha létrejön Palkovics miniszter úr tervei alapján a nemzeti laboratóriumhálózat, akkor ez lehetne a hiányzó láncszem, ami az alapkutatás és az ipari fejlesztés között közvetítene.

A Nemzeti Laboratóriumokkal egy olyan kutatóhálózat jön létre, amely Palkovics miniszter úr szívéhez közel áll, hiszen egész életében fejlesztőkutatással foglalkozott. Ez azonban nem áll szemben azzal, hogy az ELKH a továbbiakban a Tudományos Akadémián belül működjön.

Én éppen erről szeretnék egyeztetni Palkovics miniszter úrral és a miniszterelnökkel.

- A kormány azért választotta le a kutatóhálózatokat az Akadémiáról, és hozta létre az Eötvös Loránd Kutatói Hálózatot, hogy a tudományos eredmények társadalmi és gazdasági hasznosítását elősegítsék. Egyetért ezzel a törekvéssel?

- Abszolút, amit eddig elmondtam, az összecseng ezzel a szándékkal. Én tényleg úgy tekintek a Tudományos Akadémiára, mint a nemzet tanácsadójára, mint egy nemzeti intézményre, amely a legváltozatosabb multidiszciplináris feladatok ellátására is képes. Teljesen jogos igény a társadalom és a politikum részéről, hogy a tudományos kutatásoknak legyen széles körben élvezhető társadalmi és gazdasági haszna is. Éppen ezért a kutatóhálózat az Akadémia berkein belül találhatja meg újra igazi otthonát.

Az persze egy jó kérdés, hogy mit tekintünk megtérülésnek, mit tekintenek hasznosult felfedezésnek.

Ahhoz, hogy egyáltalán ott legyünk az adott tudományterületek világtérképén, ahhoz igen jelentős befektetéseket kell tennünk. Erőfeszítés kell ahhoz, hogy úgy jegyezzenek minket, mint egy tudományokat magas szinten művelő nemzetet, hogy mi is hozzájárulunk az emberiség jólétének, túlélésének biztosításához ezen a Földön. Nemzeti önbecsülést is meríthetünk abból, ha nemzetközileg elismert tudósaink vannak, az én szememben ez is jelentős megtérülés. Szerencsére ez a jelenlegi magyar kormánynak is fontos, és úgy érzem, támogatja az ilyen jellegű törekvéseket.

Oda kell figyelnünk az Akadémia, a tudományok és a tudósok tekintélyére, ami erősen megkopott az elmúlt idők „médiaviharai" folyamán. Persze erről a tudós társadalom is tehet, nem volt optimális a kommunikáció sem a társadalommal, sem a döntéshozókkal. A szociális média felületein pedig hömpölyögnek az áltudományos hírek, cikkek.

- Apropó áltudomány. Várható, hogy az Akadémia fellép olyan egyetemi oktatók tevékenysége ellen is, akik nagy nyilvánosság előtt tesznek áltudományos kijelentéseket? Gondolok itt a kommunizmus bűneinek tagadására vagy más áltudományos állításokra. Jó nevű egyetem tanárairól is szó van, akik egészen elképesztő dolgokat állítanak például a GULAG büntetőtáborokkal kapcsolatban.

- Én úgy gondolom, hogy ezekkel kapcsolatban fogalmazzon meg kritikát a szakma, a szakterületnek megfelelő grémiumok, például nagydoktori védés esetén az Akadémia illetékes szakbizottsága és osztálya. Végső soron pedig a felelősséget az az egyetem viseli, ahol a szakma által is kritizált tudós taníthat. Terveim szerint a jövőben az Akadémia tudományos bizottságai kutatóhelyeket is minősíthetnek majd szigorúan szakmai szempontok alapján, többek között az egyes egyetemek tanszékeit.

KÉPEK: KONCZ MÁRTON - ORIGO

- Már többször érintette beszélgetés közben az Akadémia küldetését. Mi a tudomány és az Akadémia küldetése?

- A tudomány küldetése az emberiség jólétének és túlélésének támogatása. A Magyar Tudományos Akadémia pedig különösen a magyar nemzet jólétének, túlélésének, nemzeti identitásának támogatója kell legyen. A tudományos kutatás körülményeinek optimalizálása, a tudós közösség érdekeinek képviselete, a tudomány hasznosítása egy tudománybarát társadalom kinevelésére. A tudomány hasznosítása a kormányzásban, a döntéshozók szakpolitikai döntéseinek szakmai támogatása. Minőségbiztosítás, utánpótlás-nevelés, tudósképzés, magyar nyelv ápolása.

- Útban ide jövet az jutott eszembe, hogy egy püspöknek vagy a pápának erkölcsi kérdésekben kötelessége megszólalni. A tudományok magyarországi pápájának nincs ilyen kötelezettsége? Erkölcsi vagy fontos társadalmi kérdésekben állást kell foglalnia?

- Ez is a küldetésünk része, a nemzet tanácsadói vagyunk.

- Csak a példa kedvéért hozom fel, illetve azért, mert önnek a kutatási területéhez tartozik. Mi a helyzet például a marihuána legalizálásával? Várható, hogy elnökként elmondja a véleményét?

- Én ezt már korábban megtettem, akkor a Társaság a Szabadságjogokért szervezet a Magyar Narancs hasábjain kritizálta is az előadásomat,
amely a Mindentudás Egyetemén hangzott el. Pedig nem tettem mást, csak a tudomány jelenlegi álláspontját ismertettem, miszerint a marihuána igenis függőséget okoz, és nemcsak a különböző transzmitter rendszereket borítja föl, de alulmotiválttá, céltalanná is teszi a szerhasználókat. A stroke-ra való hajlamot növeli, gyengíti a tanulási képességeket, és gyakran skizofrénia kialakulásához vezet.

Azonban azt gondolom, hogy sokkal erősebben hat, ha nem az Akadémia elnöke mondja el a véleményét egyedül ilyen kérdésekben, pláne, ha nem is a szakterületéhez tartozik, hanem egy szakbizottságot kér fel erre.

- Határon túli magyarok, kettős állampolgárság kapcsán is állást foglalna?

- Szerintem abszolút belefér, hogy akár ilyen kényes kérdésekről is véleményt mondjunk. Pártpolitikai kérdésekben nem helyes állást foglalni, de a nemzetet érintő ügyekben megengedett. Én abban hiszek, hogy határokon átívelő, össznemzeti konszenzus kell legyen nemzeti ügyekben, ennek a nemzetnek a tagjai együtt kell működjenek és együtt kell gondolkodjanak.

- Nem tudok ellenállni a kísértésnek, most, hogy egy hiteles tudóst is megkérdezhetek a hit és tudomány viszonyáról. Szemben áll egymással ez a két világ?

- Rólam mindenki tudja, hogy Istenfélő ember vagyok. Ennek ellenére mindig elmondom, hogy nincs vita a hívő és a nem hívő tudósok között, mert ha valódi tudósok, akkor azt is tudják, hogy egyik álláspont sem bizonyítható tudományosan. Innentől kezdve hit kérdése, hogy valaki elfogadja azt, hogy a ma ismert anyagi világ a maga tér-idő dimenzióival, az ősrobbanással teljesen cél nélkül keletkezett a semmiből, míg a hívő azt mondja, hogy az ősrobbanást megelőzte egy teremtő szándék, ami egy tér-idő dimenziókon kívüli, anyagra jellemző tulajdonságokkal nem rendelkező létezőt tételez fel. Egyiket sem lehet természettudományos módszerekkel bizonyítani, de a természettudomány fel sem tehet magának olyan kérdéseket, hogy mi az élet értelme, mi a küldetése, sorsa a nem anyagi jellegű elménknek, éntudatunknak, lelkünknek.

- Tehát van Isten?

- Én ebben hiszek, de nem tudom, és Teremtőnek, Gondviselőnek nevezem. Az agy az anyag evolúciójának csúcsa, a legkomplexebb terméke. Hogy ez önmagától, a semmiből, az ősrobbanásból fejlődött idáig, én ezt nehezen tudom elhinni. A fizikusok egyetértenek abban, hogy van öt sarkalatos állandó, amelyeket sehonnan nem lehet levezetni. Ilyen a gravitációs állandó vagy az atommagon belül ható kis és nagy erők. A fizika írta le, hogy amennyiben az ősrobbanás pillanatában a gravitációs állandó csak milliárdnyival kisebb, akkor az Univerzum szétspriccelt volna az ősrobbanás pillanatában. Ha pedig egy milliárdnyival nagyobb, akkor visszazuhant volna önmagába. Érdekes módon, és sokak szerint teljesen véletlenül éppen annyi lett, hogy a ma ismert Univerzum kialakuljon.

El lehet hinni, hogy teljesen véletlenül álltak be ekkorára ezek a fizikai állandók, de szerintem ezt elhinni jóval nehezebb, mint azt hinni, hogy egy Teremtő szándék előzte meg a fizikai világ kialakulását, és annak számunkra ismeretlen célja van. Én tisztelem az ateista barátaimat, mert az ő hitük jóval erősebb, mint az enyém, hiszen egy jóval valószínűtlenebb dologban hisznek, mint én. 

SZALMA GYÖRGY

origo.hu
MTI Hírfelhasználó