Sétálóidőn az örök emberi értékek égető hiányáról
Az olvasók egy része továbbra is megmaradt homo morálisnak, akit az erkölcs, az istenhit, élet és halál, vagy éppen a szűkebb és tágabb közösségek iránti elkötelezettség vezérel. Nyilván ők keresik ezeket az értékeket az irodalomban. Nekik tehát bízvást ajánlhatom a kötet olyan novelláit, mint például a Mennybemenetel, A repedés vagy az Úton, amelyekben a talmi cinizmus helyett a mai társadalomról, az örök emberi értékekről vagy azok égető hiányáról van szó.
2020. augusztus 4. 08:54

Megjelent Ircsik Vilmos Sétálóidőn című új könyve. Az írót kérdezte a Gondola.

- Mester, az Ön legújabb könyve a realizmus és a groteszk, a pamflet és a szociográfia, a történelemelemzés és az emlékezés színes vonásaival telített birodalmába emeli olvasóját. Miért alakul ki a befogadóban az az érzés, hogy ezek nélkül az értékek nélkül ma érdektelen lenne az irodalom?

- A szociográfia vagy a történelemelemzés mindig is a történelemben, nemzetben gondolkodó írók sajátja volt. Elég itt a népi íróknak, a falukutatóknak az 1930-as években indult mozgalmára, Illyés Gyula, Szabó Zoltán vagy Féja Géza nevére utalni, és olyan művekre, mint a Puszták népe, a Cifra nyomorúság, a Viharsarok. Hasonló célokkal ma is létezik egyfajta újnépinek mondott irányzat, ahová részben saját magamat is sorolhatnám. Persze, a nagy elődök útját nem lehet ugyanazokkal az eszközökkel folytatni, ezért élek gyakran a groteszk vagy a pamflet eszközeivel, amint azt Jánosi Zoltán új kötetemben éles szemmel észrevette. Ez egyben azt is jelenti, hogy ebben az újnépi irodalomban már jóval több a fikció, mint a szociográfiai tényanyag. Az úgynevezett posztmodern irodalom köztudottan mélyen lenézte és lenézi a népben, nemzetben való gondolkodást. Az irányzat mindenféle díjakkal teleaggatott képviselői magas fokon képesek írni a semmiről hasonló mentalitású közönségüknek. Ám a befogadók, mondjuk így, az olvasók egy másik része továbbra is megmaradt homo morálisnak, akit az erkölcs, az istenhit, élet és halál, vagy éppen a szűkebb és tágabb közösségek iránti elkötelezettség vezérel. Nyilván ők keresik ezeket az értékeket az irodalomban. Nekik tehát bízvást ajánlhatom a kötet olyan novelláit, mint például a Mennybemenetel, A repedés vagy az Úton, amelyekben a talmi cinizmus helyett a mai társadalomról, az örök emberi értékekről vagy azok égető hiányáról van szó.

- A svábság kitelepítése és az itt maradottak történeti zaklatása, az ötvenes évek kegyetlen: lelket, testet, jövőképet egyaránt szaggató megpróbáltatásai támadnak fel e művekben. Csakhogy a mai nemzedékek már átélték az SZDSZ-terrort, a gyurcsányi tömegbe lövetést, az ország privatizáció címén való kifosztását. Ön mivel csigázza föl mégis az érdeklődést?

- Erre szokták mondani, hogy jó kérdés, mert a kérdezett órákig tudna beszélni róla. Egy bakonyi német faluból, Városlődről származom, itt éltem le életem első tizennyolc évét, ami azonban egyáltalán nem ártott magyar identitásomnak, köszönhetően többek között azoknak a felvidékieknek, akiket az ötszáz elűzött „sváb“, egész pontosan frank és bajor helyett telepítettek be 1948-ban. A gyerek mindennél tisztább igazságérzetével már egész kis koromban megsejtettem a két népcsoport sorsa közötti végzetes hasonlóságot. Érthető módon első műveim témáit is ebből a közegből merítettem. Konkrétan a Jaj, akinek nincs otthona és a Negyven év némaság című regényeimről van szó. Az előbbiért a Magyar Napló pályázatán nagydíjat, az utóbbiért éppen Szabó Zoltán-díjat kaptam. Ennek ellenére mégsem „szóltak akkorát“, mint szerettem volna. Ezért érzem jónak a kérdést, mert emlékeztet arra, amire én magam is ráébredtem: talán nem sikerült felcsigáznom a sokat átélt olvasó érdeklődését, aki csak legyintett az idegen bánatra. Néhány évvel ezelőtt az ottani magyar-német baráti társaság meghívására Münsterben jártam, ahol többek között megismerkedtem Bella István azonos nevű mérnök unokatestvérével. Nagyon értelmes ember, nagyon jól elbeszélgettünk, és ő is valami olyat mondott, hogy a magyarországi németeket nem is üldözték. Ő iskolába menet minden reggel hallotta őket a buszon, vagyis szabadon használhatták anyanyelvüket. A többségi magyarság dicséretére legyen mondva, igazat kellett adnom neki, egy kivétellel. És ez a kivétel a kitelepítésük, fogalmazzunk őszintén, a kitoloncolásuk volt. Arra nincs mentség. Nos, ebben a kötetben mindössze két novella foglalkozik a sorsukkal, de ezek közül az egyik, a címadó Sétálóidőn talán a legsikerültebb. És most már egész pontosan a kérdésre is tudok válaszolni: két idősík, a jelen és a múlt állandó váltogatásával tudtam úgy előadni a történetet – egy nyugdíj előtt álló buszsofőr véletlen szembesülését és önkéntelen visszaemlékezéseit a kitelepítés tragikus napjaival és napjaira - hogy az a sokat megélt és gyanútlanná tett olvasó figyelmét is lekötheti. Nem véletlen, hogy erre a novellára, amely korábban már megjelent a Hitelben és Az év novellái 2015 válogatásban egészen elragadtatott reagálásokat is kaptam. Ha szerénységem nem tiltaná, szívesen idéznék belőlük, itt vannak a facebook-omon. A kötet kitelepítéssel foglalkozó másik novellája a Nomen est omen. Ebben pedig a groteszk előadásmód az az eszköz, amellyel talán túl tudtam lépni a sokak szemében mára már fölöslegessé vált siránkozáson.

- Ön hogyan működik együtt igazi - tehát nem külföldi spekulánsok által felbérelt - civil szervezetekkel. köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvánnyal: www.balassi.eu abban, hogy a társadalomban minél elterjedtebb legyen a felismerés: az életteljesség igénye egyszerre képes az öröm és a fájdalom, a történelmi arculcsapás és a játék kifejezésére s a megrendültség közvetítésére – és a sorcsapásokon felülemelkedő, azokat is legyőző nevetésre.

- A Balassi Kard Művészeti Alapítvánnyal sajnos nem állok szoros kapcsolatban, csak kívülről figyelem áldásos tevékenységét, a kitüntettek közül pedig nem egy ismeretségi körömbe tartozott, vagy tartozik, mint például Tornai József, Tamás Menyhért, Kalász Márton, Nagy Gábor. A Présházzal viszont egy ideje intenzíven együttműködöm. Nagyon hálás vagyok, amiért a portál felfigyelt mind publicisztikai, mind szépirodalmi munkásságomra és több interjút is készített velem. A minket körülvevő ellenséges légkörben szükség is van egymás számontartására, amiről nekem, mint orosz műfordítónak egy szép Tolsztoj-tanmese jut eszembe. Ebben az apa így oktatja fiait: a fűzfavessző egyedül gyenge és törékeny, de nyalábba kötve erős és törhetetlen. Egy felsőörsi civil szervezet viszont érdekes módon fontos szerepet vállalt éppen a Sétálóidő bemutatójában, amely eredetileg a könyvhéten lett volna. de a járvány miatt az idén a könyvhét elmaradt. Ezért a kulturális kormányzat az irodalmi élet felélénkítésére Köszönjük, Magyarország címen pályázatot írt ki bemutatók, felolvasóestek tartására. A pályázaton sikerült támogatást kapnom, ami azzal jár, hogy három helyen kell fellépnem és természetesen felolvasnom is. Nos Felsőörsön dr. Somogyi Ferenc vezetésével színvonalas programokkal működik egy nemzeti elkötelezettségű, igazi civil szervezet, amely minden év nyarán megrendezi a Felsőörsi Disputát elsősorban, de nem kizárólag közgazdasági témában. Nagyon örülök neki, hogy kérésemre a tudományok művelői felvettek soraikba, és augusztus 15-én a Balaton-parti településen tarthatom meg a Sétálóidő ősbemutatóját.

 

          

gondola
  • A gyurcsányi „semmi”
    „A Világgazdaság korábban megírta, Gyurcsány Ferenc az elmúlt négy évben összesen kétmilliárdnyi osztalékot vett fel céges érdekeltségeiből. 2016-ban 1.179 millió forintot, 2017-ben 228 millió forintot, 2018-ban 298 millió forintot, 2019-ben pedig 238 millió forintot” – adta tudtul a média az idén februárban. És ez „csak” az osztalék.
  • Orbán: hat hónappal meghosszabbítja a kormány a hitelmoratóriumot
    A miniszterelnök részt vett a Gazdasági Operatív Törzs mai ülésén, ahol a hiteltörlesztési moratóriummal kapcsolatos javaslatot tárgyalták meg. Mint Orbán Viktor a közösségi oldalán bejelentette: ezt a kormány el is fogja fogadni, s január elsejével meghosszabbítják a moratóriumot további hat hónapig, de csak egyes társadalmi csoportoknál.
  • Varga Judit: Zsarolásra akarnak felhasználni politikai és ideológiai elvárásokat
    Ősszel lezárulhat a börtönbiznisz felszámolása, és az áldozatsegítés, valamint a családvédelem területén is fontos előrelépés történik majd – jelentette ki lapunknak Varga Judit. Az igazságügyi miniszter szerint egyértelmű, hogy hazánkban érvényesül a jog uralma. Varga Judit arról is beszélt, hogy nem a Digitális Szabadság Bizottság akarja a Facebookot cenzúrázni, hanem többek között azt vizsgálja, milyen jogi garanciák betartásával cenzúrázza a közösségi oldal a magyar állampolgárokat.
  • Állati küldetés a Városházán
    Szabó Rebeka kinevezése a liberálisok ideológiai háborújának újabb fejezete.
MTI Hírfelhasználó