Polonia expressz
Magyarország a „Polonia Hadisegélynek” nevezett akció keretében 1919–1920 folyamán összesen 78 millió darab, a Weiss Manfréd gyárban Csepelen gyártott gyalogsági lőszert szállított a lengyeleknek.
2020. augusztus 16. 11:37

1919 őszén Magyarország rettenetes állapotban volt. A négy év háborúskodás után százezrek maradtak a csatatereken, százezrek nyomorodtak meg örökre és további százezrek még nem térhettek haza a hadifogságból.

A Károlyi-féle ámokfutás, utána a vörös terror, végül pedig a fehér különítmények tevékenysége keserű bosszúvágyat és félelmet hagyott maga után. Az idegen megszállók rémuralma elől már megindult az új, abszurd határokon túlra szakadtak menekült-áradata. Igen, rémuralom volt ez a javából: százezernyi magyar nőt erőszakoltak meg, ezreket sújtottak nyilvános botbüntetéssel, sokakat meggyilkoltak, és a szisztematikus rablás szinte az egész országot kifosztotta. A román megszállók egész gyárakat szállítottak el, hogy azután a leszerelt és elzabrált gépsorok ott rozsdásodjanak szét a Kárpátok déli lejtőin.

Ebben a helyzetben Magyarország, amely átélte azt, hogy mit jelent a kommunizmus tapasztalata, felkelt a földről, hogy segítséget nyújtson a régi barátnak, az életéért küzdő Lengyelországnak. A lengyelek ugyanis hadba szálltak ősi területeikért Szovjet-Oroszországgal – csak éppen elfelejtkeztek arról, hogy az ukrán parasztok többsége inkább húzott az önmagát „népinek” hazudó keleti szláv hatalomhoz, a bolsevik Moszkvához, mint a lengyel „urakhoz”. Már csak azért is, mert előtte Lwów (Lviv / Lemberg / Ilyvó) városáért véres harc folyt lengyelek és ukránok között, amely az előbbiek javára dőlt el. A meghasonlott ukránok egy része úgy látta, hogy mégis jobb a lengyellel tartani, mint a kommunista Oroszországba beolvadni. A zavaros helyzetben a lengyel politikai elit is megosztottá vált, ráadásul az első világháború nagy győztesei, a nyugati hatalmak nem kedvelték az önálló lengyel döntéseket.

"Segítsetek, testvérek!" - Lengyel háborús plakát.

Így a Kijevig előrenyomuló lengyelek és kisszámú ukrán szövetségeseik visszaszorultak, egészen a Visztuláig. A vörös hatalom Varsó alá érkezett. Mi, magyarok ugyan katonaságot nem küldhettünk, mivel a csehek attól féltek, hogy a Felvidék lakossága esetleg szívesebben látja újra a magyar csapatokat, mint őket, de muníciót szállíthattunk. 1920. június közepe és augusztus 26-a között, ebben a válságos időszakban egyedül Magyarország állt a lengyelek mellett. Ekkor a lengyel hadseregben mindössze hét (7) darab töltény jutott egy katonára. Ezt a szovjet-orosz Vörös Hadsereg vezetése is érzékelte, és így Varsó bevételét augusztus közepére tervezték. A nemzetközi baloldal az önálló, nemzeti-konzervatív Lengyelország vesztére játszott, míg Leninék egyszerűen el akarták foglalni az egészet, hogy onnan exportálják tovább a bolsevik „forradalmat” Németországba és végül egész Európába. Németország nem engedte át területén a lengyeleknek szánt francia hadi szállításokat, a szervezett angol dokkmunkások nem rakták be a szállítmányokat. Ami pedig már korábban megérkezett Angliából, azt Danzigban (Gdansk / Dancka) a szintén marxista szervezetbe tömörült dokkmunkások nem rakodták ki. Az osztrák vörös munkástanácsok nem engedtek ki Ausztriából hadianyag-szállítmányt, bár az ellenértékét a lengyelek már leszállították. A belga kormány megtiltotta, hogy élelmiszert szállítsanak Varsóba. A csehszlovák kormány sem engedett át a lengyeleknek vasúti szállítmányokat.

Ebben a helyzetben, óriási kerülővel, a Románia által megszerzett Bukovinán keresztül érkezett meg a csepeli Weiss Manfréd Gyárban készült 22 millió (!) darab lőszer Varsó alá. A 80 vagonnyi magyar küldeményt azonnal kiosztották a csapatok között, és így az augusztus 13-án támadásra lendülő Vörös Hadsereg csúfos vereséget szenvedett. Augusztus 15-én azután a lengyelek ellentámadásba mentek át Pilsudski és Sikorski tábornokok vezetésével. A harcokban magyar önkéntesek is részt vettek. A szomorú volhíniai síkságon sor került az utolsó nagy európai lovas csatára is. Tuhacsevszkij és Bugyonnij vörös marsallok menekülőre fogták. Sztálin, aki politikai biztos volt a hadseregnél, egy életre megjegyezte a leckét. 20 évvel később Katynban fizeti majd vissza, 20 ezer lengyel tiszt lemészárlásával.

Magyarország a „Polonia Hadisegélynek” nevezett akció keretében 1919–1920 folyamán összesen 78 millió darab, a Weiss Manfréd gyárban Csepelen gyártott gyalogsági lőszert szállított a lengyeleknek. Ehhez járult még 20 ezer tüzérségi lövedék, és egy csomó egyéb hadifelszerelés.  Ausztriából is sikerült kicsempészni a muníciót, amit Magyarország továbbított a lengyeleknek, ez 42 millió gyalogsági lőszert jelentett. A francia szállítmányok is rajtunk keresztül jutottak el végül a frontra.

Amikor a Horthy-rendszer „mérlegét” vizsgáljuk, jusson eszünkbe az is, hogy Európa kommunistává válását a magyar lőszer segített megakadályozni száz évvel ezelőtt.

Máthé Áron

történész

mozgasterblog.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó