Állati küldetés a Városházán
Szabó Rebeka kinevezése a liberálisok ideológiai háborújának újabb fejezete.
2020. szeptember 19. 10:19

Figyelemre méltó hír jelent meg a közelmúltban: Karácsony Gergely állatvédelemért felelős főpolgármesteri megbízottat nevezett ki Szabó Rebeka személyében. Már látom az állatvédelmi megbízott asszonyt, ahogyan az Állati küldetés című gyereksorozat főhőséhez hasonlóan belebújik egy-egy állat bőrébe, hogy aztán megvédje a fenyegető gonoszoktól, például a szegény állatot horribile dictu megenni szándékozó főgonosztól. Az állatvédelemért felelős főpolgármesteri megbízott, akit kommunikációs hibaként „ombudsmannak” is aposztrofálnak, társadalmi munkában látja el a feladatot.

 

Karácsony Gergely vonzódása az állatokhoz közismert, erről már a főpolgármesteri kampányban is tanúbizonyságot tett, amikor egy sajtótájékoztató közepén félbeszakította a saját mondatát, hogy egy éppen arra repülő madárról közölje a nyilvánvaló tényt, mégpedig azt, hogy az illető madár egy dolmányos varjú. A dolgot egy nagyvonalú kézlegyintéssel is elintézhetnénk, hogy nagy az Isten állatkertje és alacsony a kerítés, lépjünk tovább. A dolog azonban komolyabb annál, mint első látásra tűnik.

Először, az állatvédelmi megbízott kinevezése nem más, mint pótcselekvés. Karácsony Gergelyt nem az állatkert vezetőjének, hanem Budapest főpolgármesterének választották meg. Egy kétmilliós nagyváros első számú vezetőjének rengeteg feladata van, amiket meg kellene oldani, az állatvédelem valószínűleg nem kerülne be az első tíz közé. Egy év alatt a főpolgármesternek annyira tellett, hogy leállítson vagy megvétózzon minden lényeges, a korábbi főpolgármester vagy a kormány által elindított beruházást, megsértsen több millió magyart egy író lenácizásával, szivárványos zászlót tűzzön ki a Főpolgármesteri Hivatal épületére, kerékpársávokat fessen fel a legforgalmasabb budapesti körutakra és sugárutakra, és állatvédelmi megbízottat nevezzen ki.

Közben a valóban lényeges feladatokkal nem halad, egy éve nem tud például egy közbeszerzési eljárást lefolytatni, vagy egyáltalán: bármilyen érdemi beruházást elkezdeni.

Másodszor, az állatvédelmi megbízott kinevezése súlyos aránytévesztés. Körülbelül olyan aránytévesztés, mint kerékpársávot felfesteni az Üllői út külső forgalmi sávjában, ahol három harmincas szingli teker, miközben a belső sávban kialakult dugóban szülők százai próbálják a gyerekeiket eljuttatni különböző köznevelési intézményekbe. Úgy tűnik, hogy a főpolgármester egyszerűen nincsen tisztában a különböző feladataival, az egyes feladatok súlyával, és nem tud közöttük sorrendet felállítani. Nem ártana egy menedzsmentképzésre beiratkoznia, hogy meg tudja különböztetni egymástól a fontos és nem fontos, valamint a sürgős és nem sürgős feladatokat.

Harmadszor, nem tiszta, hogy mi is a feladata az állatvédelmi megbízottnak. Milyen állatot védünk és kitől? Mi van, ha egy állatot pont egy másik állattól kell megvédenünk? Mit védünk, a macska jogát ahhoz, hogy megehesse az egeret, vagy az egér jogát a (macskától) félelemmentes élethez? Mit kezd az állatvédelmi megbízott azzal a macskával, amelyik az egér elfogyasztása előtt olyan kegyetlen módon kínozza az egeret, ami a legvásottabb kölyöknek sem jutna eszébe? Beiskolázza érzékenyítőtréningre? Mit kezdünk a macskát kergető kóbor kutyával? Vagy csak az emberektől védjük az állatokat? Például azoktól a felelőtlen kutyatartóktól, akik még nem dőltek be az állateledel-gyártók propagandájának, és barbár módon csöves csonttal etetik a kutyáikat, ami – ez empirikus alapon kijelenthető – nem szúrja ki a kutyák belét, de a városi állattartókkal ezt elhitették?

Hogyan viszonyulunk a legyekhez és a darazsakhoz, amiket különös kegyetlenséggel szoktak az emberek irtani, például olyan légyragasztó papírokat helyeznek ki, amelyekbe a legyek beleragadnak, és még hosszú ideig élnek, vagy olyan darázscsapdákat, amelyekben a darazsak szörnyű fuldoklás után pusztulnak el? Az egereket kínzó egérragasztóról vagy a patkányok véralvadását gátló patkányméregről meg már ne is beszéljünk, mindez megannyi kegyetlen állatkínzás. Ezen kérdések egy része ma még komolytalan vagy mosolyfakasztó lehet, de amilyen sebességgel robogunk az újabb és újabb abszurditások felé, hamarosan eljöhet az idő, amikor véresen komolyak lesznek, mert betiltják a kutyák csonttal való etetését, vagy előírják a „humánus” patkányirtást.
Negyedszer, és itt érkezünk meg a nagypolitikához: az, hogy az állatvédelmi megbízott kinevezése illeszkedik a progresszív liberális agendába, nem egy véletlen hóbort, hanem egy tervszerű intézkedéssorozat eleme. A progresszív liberalizmus, amely folyamatosan újabb és újabb elnyomott csoportokat fedez fel, és „egyenjogúsítani” kívánja őket, az LMBTQ-csoport mellett még további csoportokat von be a jogkiterjesztésbe, ezúttal az állatokat. Vagyis az elsőre mosolyt fakasztó intézkedés nem más, mint harci cselekmény egy ideológiai háborúban. Abban az ideológiai háborúban, amelyben a progresszív liberalizmus a nácizmus kegyetlenségével, de a nácizmusnál sokkal nagyobb hatékonysággal harcol a normalitás ellen, az ellen a világ ellen, ahol mindennek helye van, és ahol rend uralkodik. Ebben a háborúban a progresszív liberális rohamosztagok most éppen az állatok jogaival támadják a mi világunkat.

Csakhogy az állatoknak ilyen értelemben nincsenek jogaik. Ahogyan ugyanis nincsen világosság sötétség nélkül, ugyanúgy nincsenek jogok kötelességek nélkül. Az állatoknak pedig kötelességeik sincsenek. A kötelesség és a jog az emberek által az emberek számára alkotott fogalmak. Az állatoknak leginkább funkciójuk van. Például haszonállat, kedvtelésből tartott állat, díszállat, társállat (például vakvezető kutya) stb. Az állat azonban nem egyenrangú társa az embernek, ahogyan az ember sem egyenrangú társa az állatnak, hanem a gazdája, és nem mellesleg: a falka vagy a ménes tagja, még akkor is, ha a falka vagy a ménes összesen két egyedből, egy állatból és egy emberből áll. A falkában és a ménesben pedig nincsen demokrácia, ott szigorú hierarchia uralkodik, amely hierarchiában minden egyed – az állatok és az ember egyaránt – különböző eszközöket alkalmazva vívja ki a saját helyét. Ha az ember egy falkában vagy egy ménesben nem kerül a hierarchia tetejére – amely pozíciót a többi állattal szemben kell kivívnia –, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek. Az embert megharapja a kutya, ledobja a ló, felborul a rend, megszűnik a normalitás, és éppen ez az, amit a progresszív liberálisok el akarnak érni.

Éppen ezért az állatvédelmi megbízott kinevezése egy újabb figyelmeztetés a számunkra. Ugyanolyan figyelmeztetés, mint a szivárványos zászlók kitűzése a polgármesteri hivatalokra. Figyelmeztetés, hogy mi fog történni, ha ezek megnyerik a választásokat: felborul a rend, megszűnik a normalitás.

Felföldi Zoltán

A szerző közgazdász

Magyar Nemzet
MTI Hírfelhasználó