Évszázados révületben a sajtó
A magyarkanizsai filmrendező, Bicskei Zoltán az Aracs XX. évfolyamának 3. számában rögzíti: „Minden olyan nagy kultúra a hely szelleméből fakad, amelyet az egyetemes szellem példájaként tartunk számon.”
2020. október 2. 08:28

„Nem árt ha tudjuk: a sikságon a helyünk a látóhatár függvényében rajzolódik ki” - olvashatjuk a most megjelent Aracsban. A délvidéki magyarság közéleti folyóirata főszerkesztőjének, Bata János Európa-érmes újságírónak tett föl kérdéseket a Gondola.

- Főszerkesztő úr, a magyarkanizsai filmrendező, Bicskei Zoltán az Aracs XX. évfolyamának 3. számában rögzíti: „Minden olyan nagy kultúra a hely szelleméből fakad, amelyet az egyetemes szellem példájaként tartunk számon.” Az egyik legjelentősebb nagy kultúra, a magyar hogyan fakad a horgosi hely szelleméből is?

- Talán úgy, hogy igyekezünk őszintének lenni, őszintén beszélni és írni arról, ami a miénk és arról, ami mi magunk vagyunk, nem tagadván meg önmagunkat hibáinkkal és nem kérkedvén erényeinkkel.

- „Magyarország már a középkorban kiemelkedett a többi királyság közül mint főkirályság – archiregnum” - idézi Íjjas Antal 1942-ben leírt gondolatát Diószegi György Antal budapesti művelődéskutató. Ezt a rendkívül fontos gondolatot miért hallgatja agyon a fősodor sajtó, s a mostani közlés hogyan emeli ki az államhatáron - tehát nem országhatáron - túl magyar sajtó nélkülözhetetlenségét?

- Azért nem beszél még mindig erről és az ehhez hasonló, rendkívül fontos történelmi tényekről a fősodor sajtó, mert az évtizedes, folyamatos nemzeti kormányzás ellenére is a sajtó, még a kormányközeli sajtó jó része is az évszázados révületben él. Ez a révület a múltat végképp eltörölni szándékozó kommunista eszmék előre törésétől, Trianonon át a szocializmusnak nevezett kommunista évtizedeket fölváltó kozmopolita-liberális világuralom jelenéig ível. Szerintük nekünk még mindig, és újra és újra kicsiknek, jelentékteleneknek kell lennünk, örüljünk annak, hogy egyáltalán megtűr bennünket a világ, bennünket, akik a világ szégyenei, botránykövei vagyunk, hiszen jól tudjuk, Trianon előtt minden velünk élő népet elnyomtunk, Hitlernek mi voltunk az utolsó csatlósai, féregnyúlványai vagyunk Európának és az európai nemes és magasztos kultúrának! Fölfoghatatlan és érthetetlen, hogy a magyar gazdaságot a szocialista és liberális béklyótól oly sikeresen megszabadító Fidesz-kormányok miért nem tudták ennyi év alatt és után sem ugyanettől az elnyomó, a lelkeket megnyomorító kulturális diktatúrától megszabadítani a nemzetet? Az államhatárokon túli szabad sajtó éppen annyira fontos, mint az államhatárokon belüli – csakis egymást segítve, egymásra támaszkodva, együtt küzdve maradhatunk fenn és érhetünk el bármit is, mert a nemzet egy és oszthatatlan.

- „Kultúrát nem lehet fegyverrel teremteni. Kultúrát csak hittel és csodával teremthet a lélek” - idézi Kodolányi Jánost a kiváló debreceni író, irodalomtörténész, Bertha Zoltán. Ennek az elemi törvénynek hogyan kerekíthetnek nagyobb nyilvánosságot az igazi, tehát nem külföldről pénzelt civil szervezetek - köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány - a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig elterülő térségben?

- Csakis úgy, ahogy eddig: a nemzet mellett elkötelezetten, hittel, tisztességgel, becsülettel. Egy pillanatig sem többre tartva magunkat másoknál, de egy pillanatra sem feledve: mi sem vagyunk alábbvalók senkinél sem!
 

gondola
Címkék:
MTI Hírfelhasználó