Nincs Szerencse
Az ellenzék történelmet írt Szerencsen, mondta egy jobbikos politikus a kormánypártok vasárnapi öt százalékos győzelme után. Sajátos állítás, csakúgy süt belőle a valóság olyan merész interpretációja, mint amilyen annak idején a Wehrmacht visszavonulásaira kiötlött „rugalmas elszakadás” volt. Mindenki tudta, miről van szó, de nyilvánosan egy ideig mindenki úgy tett, mintha el is hinné.
2020. október 14. 12:18

Szerencs, az elvileg billegő körzet, gyakorlatilag most (is) a fideszes jelölt felé billent. Egy másik ellenzéki politikus (momentumos) szerint azért, mert az ellenzéki jobbikos jelölt úgymond megosztó figura volt: nemrég még bőszen „rasszizált”, hogy a cigányozást-zsidózást eme szép műszóval illessük. Ehhez képest az ellenzéki politikusok mégis szorosan odaálltak mögé, még Karácsony Gergely is lement Szerencsre, hogy Budapest is a „judapestező” kandidátust támogassa. (Arról nem szól a fáma, vajon lent is Unicumot ivott-e, netán most azért már valami erősebbet?)  Híresen mérsékelt személyes vonzerejükben bizakodva az ellenzéki „nagypolitikusok” talán azt remélték, példájuk ragadós, az emberek fegyelmezetten követik majd őket.

De nem követték.

A reménybeli ellenzéki szavazók csupán mérsékelten kóstolgatták a csiricsáré összefogás pudingját. Tiszaújvárost leszámítva, a szavazás éppenséggel az ellenzéki szimpatizánsnak tartott körzetekben volt a legalacsonyabb látogatottságú, ami a puding mineműségéről árulkodó, beszédes bizonyíték. Érdekes volna például megtudni, hogy eme körzetekben a romákat nemigen kedvelő jelölt úr, mivel akarta a maga oldalára csábítani ott is szép számmal élő roma honfitársainkat? Megígérte nekik, hogy ha ő lesz az országgyűlési képviselőjük, egyetlen szóval se bántja meg őket többet?     

Okos elemzők azt mondják, Szerencs volt a 2022-es ellenzéki összefogás főpróbája, s az is tétje volt, megmarad-e a Fidesz parlamenti kétharmada?

Mindez persze tényleg benne lehetett, de ez a voksolás - épp úgy, mint a legutóbbi  önkormányzati választások - az ellenzéki kolomp-szerepről szólt az összefogás subája alatt. Az már véglegesen eldőlt, hogy az MSZP és a Jobbik statiszta-létre kárhoztatik: a harakiri-függő MSZP-ét éppen most tolják be Gyurcsányék alá, és a Jobbik is akkurátusan, önerőből verte szét magát, amit mégoly hangoskodásával sem tud már elleplezni. A vezérpárt funkciójára a Demokratikus Koalíció és a Momentum ácsingózik, nem véletlen, hogy Mohácson, Karcagon, Gánton és  most Szerencsen is ők igyekeztek a helyi vesztesektől – utólag – elhatárolódni. Mohácson az MSZP égett be, most vasárnap Szerencsen a Jobbik, és ez a kolompért folytatott belső harcban mindkét vetélkedő félnek kedvez.

Fotó: pestisracok.hu

A DK-sok rutinosabbak, a Momentumnak viszont sokkal jobb a renoméja bizonyos - a kormánybuktatásban érdekelt – az összefogást minden áron előmozdító nemzetközi hálózatok körében. Gyurcsány hektikus stílusát már megtapasztalhatták külföldön, a Momentumét még nem annyira, legalábbis kormányzati szereplőként még nem, és számukra ez – időleges – előny. Csakhogy választani még mindig a magyar választók választanak, s ebből a szempontból már kiegyenlítettebbek a kolomp-esélyek. Itthon mindkét pártot jól ismerik, továbbá tény az is, hogy egymás szavazóbázisát nemigen fenyegetik. A DK főleg a hatvan-hetven pluszos bázisára támaszkodhat, s mivel a Momentum fanjai jóval fiatalabbak náluk, a DK létérdeke, hogy a maradék MSZP betagosításával számbelileg látványosan a Momentum fölé nőjön. Mégpedig lehetőleg minél hamarabb, mert a biológia törvényei senkinek sem kegyelmeznek.

Gyurcsánynak mindig van B-terve. Ha az A-terv, az összefogás nem jön be, hajtsa az is az ő malmára a vizet. (Vagy elfoglalom az MSZP-t, gondolta annak idején, vagy kiszakítok belőle…)  

Tegnapelőtt este Gyurcsányék tehát vereséget szenvedtek, de a belső harcban még javítottak is pozícióikon. Az ellenzéknek nincs Szerencse – úgyis mondhatni, Gyurcsányék szerencséjére.

Galló Béla politológus
mozgasterblog.hu
MTI Hírfelhasználó