Balassi „ausztrálul”…
A magyar irodalomtörténetben valószínűleg most először fordított Balassi-verseket ausztrál - Melbourne-ben született - költő anyanyelvére. Ross Gillett alkotásai egy többnyelvű antológiában jelennek meg még az idén.
2020. október 16. 08:55

Az irodalomtörténetben valószínűleg az első alkalommal: Balassi-verseket ültetett át anyanyelvére ausztrál műfordító. A Melbourne-ben született irodalmárnak, Ross Gillettnek tett föl kérdéseket a Gondola.

- Mester, miért érezte fontosnak, hogy a négy évszázaddal ezelőtt Európa közepén élt poéta: Balassi Bálint néhány versét az ausztrál irodalomkedvelők számára is hozzáférhetővé tegye.

- Az ausztrál kultúra nagyon szorosan kapcsolódik az Egyesült Királysághoz, Írországhoz és az USA-hoz. De már régóta hiszek abban, hogy fontos, hogy hazám költészete szorosabban kapcsolódjék a nem-angolul beszélő világhoz, különösen Európához, a hatalmas irodalmi tevékenységének szélességével és mélységével. Személyes érdeklődésem e tekintetben azóta is erős, amióta felfedeztem a Penguin Modern European Poets sorozatot, amelyet főleg az 1970-es években adtak ki. Ebben számos jelentős költő fordításában szerepel, köztük Weöres Sándor és Juhász Ferenc. Emellett nagy rajongója vagyok Radnóti Miklós verseinek. Így láthatja, hogy a modern magyar költészet iránti érdeklődésem régóta fennáll.
A magyar költészet mélyebb történetéről azonban nem volt tudomásom, amíg Balassi Bálintot a néhai és sajnos hiányzó Arthur Kapantzian, a Balassi fordítási kezdeményezésben munkatársam meg nem ismertette velem. Azonnal elkezdtem kutatni Balassi életét és munkásságát, és tudatosult bennem, hogy nemcsak a magyar irodalom és az élet, hanem általában az európai költészet szempontjából is jelentős. Itt van egy költő, aki Shakespeare és Cervantes kortársa volt, és akit sokkal szélesebb körben el kell ismerni a XVI. századi irodalom tájképének kulcsfigurájaként. Rendkívül fontosnak tartom, hogy felhívjam rá az ausztrál irodalmi világ figyelmét, és az Arthurral közösen készített fordításainkat – eredetük történetével együtt – rangos ausztrál folyóiratoknak fogom benyújtani. Ausztrália büszke az Európából való – így természetesen a Magyarországról történő bevándorlás – történetére, és biztos vagyok benne, hogy élénk érdeklődés mutatkozik majd Balassi Bálint iránt.

- Önnek milyen irodalmi élményt hozott a XVI. századi európai költőóriás világának megismerése, és a fordítással való megküzdés?

- Balassi költészetének fő jellemzői, amint azt az eredeti versek alapos megvizsgálása után, Arthur verzióinak és kísérő jegyzeteinek segítségével megállapítottam, rímjeinek és versmértekének ötletessége és eleganciája volt. Megbecsülést akartam adni ezeknek a tulajdonságoknak az angol változatban, ezért az első döntésem az volt, hogy ugyanannyi hangsúlyt alkalmazzak soronként, mint Balassi, még akkor is, ha a versmérték nem pontosan ugyanaz az angolban, mint a magyarban.
Másodsorban és vitathatóbban úgy döntöttem, hogy Balassi rímsémáit a lehető legpontosabban reprodukálom. Korábban azon a véleményen voltam, hogy a versfordítás során a legjobb, ha a fordító nem próbálkozik a rím reprodukciójával, mivel nagyon nehéz elkerülni, hogy az új nyelvben a versek kínosan és mesterkélten hangozzanak. Ugyancsak nehéz az eredeti pontos jelentés közelében maradni, miközben a rímséma az eredeti közelében is marad – ez mindig kompromisszum kérdése, így vagy úgy.

Ross Gillett versét olvassa

Balassi Bálint e gyönyörű költeményei esetében úgy döntöttem, hogy a rímek olyan fontosak, hogy nagyon sokat fogok belefektetni a munkába azért, hogy angolul a lehető legelegánsabbak és természetesebbek legyenek, még akkor is, ha ez néha eltávolodást jelent az eredeti pontos jelentéstől. Elhatároztam azonban, hogy a lehető leghívebb maradok az eredeti versek szelleméhez és hangvételéhez (amennyire csak képes vagyok azonosítani őket), még akkor is, amikor a pontos jelentést feláldoztam az angol nyelv követelményeinek.
A hangulatról szólva egy másik kérdés, amellyel szembesültem, az volt, hogy olyan műveket kell készítenem angol nyelven, amelyek elfogadhatóan modern versekként fognak előállni, ugyanakkor nem teljesen fedik el a Balassi-eredetik egykori, reneszánsz hangulatát. Remélem, hogy teljesítettem ezt a célt, és további bizakodásomat vetítem ezekre a fordításokra, abban a nemes hitben, hogy az Alapítvány és az olvasók számára elfogadhatóak a megoldások a jelképes magyar-angol fordítási kerítés mindkét oldalán.

Ross Gillett legújabb, The Mirror Hurlers - A tükörvetők - című kötete, 2019-ben adta ki a Puncher and Wattmann Publishers

Hozzá kell tennem, hogy e munka során kapcsolatba léptem egy idős hölggyel, aki a városomban él és Magyarországon született. Nagyon meglepett és lenyűgözött az a tény, hogy amint megemlítettem Balassi Bálintot, elkezdte magyarul szavalni azt a verset, amelynek angol címe „In Praise of Julia”, azaz a Hogy Júliára talála... A magyarországi iskolában tanulta, és még mindig tudta fejből. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy Balassi mennyire nagy költő a magyar nép számára.

- A mostani tervek szerint, ha a koronavírus helyzete megengedi, Ön a jövő februárban Budapestre érkezik. Egy jubileumi, több nyelvű antológiában az Ön két Balassi-fordítása is megjelenik. Miért örül annak, hogy az ausztráliai magyarok után magyarországi magyarokkal is találkozhat?

- 1984-ben csak egy-két napot töltöttem Budapesten – sok évvel ezelőtt, és túl röpke látogatással –, és megszerettem a várost. Várom, hogy jobban megismerhessem, és néhány emberével sokkal közelebbről találkozhassak, ha valóban lehetővé válik odalátogatnom februárban. Nagyon szeretnék találkozni néhány kortárs magyar költővel, ha ez megoldható lenne, és velük vacsora közben megkóstolni a gulyást, a borjúszeletet és a palacsintát! Földrajzilag, kulturálisan és történelmileg úgy tűnik, Magyarország közel áll Európa szívéhez, és ausztrálként – olyan messze, annyira a világ európai letelepedésének külső határainál – nagyon érdekfeszítőnek találom, hogy elmélyítsem ismereteimet az ország kultúrájáról és népéről. Az ausztrál őslakos kultúra legalább 60 000 évre nyúlik vissza, és mély és összetett kapcsolatban áll a földdel. Ahhoz képest a mi nyugati kultúránk – politikai és gazdasági dominanciája ellenére is – nagyon sekély és gyökértelen erővel bír az ország iránt. Szóval ritka és megragadó élmény lenne meglátogatni Magyarországot, ahol az őshonos kultúra gyökerei olyan mélyre nyúlnak.

Molnár Pál

gondola
MTI Hírfelhasználó