Frankenstein ugyanaz maradt
A fiatalok tanköztársaságából nehogy véletlenül tanácsköztársaság legyen!
2020. október 29. 09:14

Az őszödi beszéd kiszivárogtatása, valamint az azt követő súlyos, rendszerszintű rendőri (állami) erőszak után eltelt immáron tizennégy év, ám a polgári demokrácia híveinek azzal a politikai krimibe illő jelenséggel kell szembesülniük, hogy a 2006-os őszi tüntetések vérbefojtói újra az ellenzék soraiban ülnek, és az ország, nemzetünk sorsát meghatározó politikai főszereplővé óhajtanak válni.

Az akkori főszereplők, Gyurcsány Ferenccel az élen, kihasználva az új, fiatal felnőtt generációk politikatörténeti hiányosságait és közéleti naivitását, a demokrácia magasztos, de sokszor elcsépelt hívószavára ezreket visznek utcára a polgári kormány megdöntése érdekében, a szabadság kisajátított jelszavával.

Az olyan politikai szlogenek és jelmondatok, mint az „állítsuk vissza a demokráciát”, „tanszabadságot mindenkinek, mindenhol”, „szabad egyetem, szabad ország”, „gendersemlegesség”, „Love is love” fémjelezte szirénhangok számos, politikailag naiv, de annál forradalmibb, lánglelkű fiatalt csábítanak el egy pártállami tapasztalattal, szervezőkészséggel rendelkező, az osztályharcos küzdelmet átnevező, a mai nyugat-európai szellemiséget tükröző genderharcra, a marxi ideológiát hátrahagyó, de annak politikai módszertanát megtartó, nemzetet és minden nemzeti értéket tagadó politikai horrorkoalícióba. A világpolgár hamis eszméjét felhasználják arra, hogy fogadjunk el mindent, ami nemzetközi, ezzel együtt pedig adjuk fel azt, ami nemzeti.

A politikai küzdelem világos és egyértelmű. Az egyik oldalon a nemzeti szuverenitást, a határon túli magyarokért való kiállást, a keresztény-zsidó hagyományokat tisztelő, a jogállamot és demokráciát valóban képviselő nemzeti kormány, míg a másikon a gyűlölet, az elvtelenség, a politikai tehetségtelenség, az internacionalista politikai szélsőségek koalíciója áll. A horrorkoalíció a demokrácia leple alatt újra hatalomra tör. De tudjuk, mi történt, amikor hatalomra jutottak: a jogállami normák rendszerszintű megsértése, államcsőd, eladósodás, visegrádi éllovasból az utolsó, jövőkép nélküli kormányzás, reményvesztett nemzet.

A Gyurcsány–Dobrev–Apró és Donáth családok politikai boszorkánykonyháiban ott a recept, amelynek neve: marxista módszertani útmutató a hatalom megszerzéséhez. Első lépés: keress egy eszmét, ügyet, amely internacio­nalista és divatos! Akkor osztályharc és népi demokrácia; most gender és korrupció elleni harc, valamint a jogállamiság megfoghatatlan ethosza. Második lépés: nevezd meg az ellenséged! Akkor horthysta, klerikális ­reakciós, kulák, arisztokrata; most a polgári értékrendet, a természet által meghatározott normalitást támogató, nemzetben gondolkodó, a keresztény-zsidó hagyományokat tiszteletben tartó középosztálybeli.

Ezután jön a kirekesztés politikája: „aki nincs velünk, az ellenünk van”, szól a Rákosi által ismert módszertan. Ne barátkozz az ellenséggel, ne ülj le vele tárgyalni, vedd semmibe. Az SZFE-mozgalom jól példázza ezt a jelenséget: elfogadod a mi véleményünket, de ha nem, akkor ez a harc lesz a végső. Nincs megalkuvás.

Negyedik lépés: a szélsőségekkel karöltve szerezd meg a naiv polgártársak bizalmát és szavazatát, a marxistákat juttasd hatalmi pozícióba! Anno szegény szocdemek hittek a kommunista ideológiában, bíztak is a kommunistákban, láttuk, mi lett a vége. Kérdés csupán az, hogy a Momentum végérvényesen a DK KISZ-alapszervezete lesz vagy levonja a történelmi tanulságot.

Végül a legfontosabb, az utolsó lépés következik: az ügynökeid révén verd szét szövetséges pártjaidat, tedd nevetségessé és hiteltelenné, vádold meg ezeket elhajlással, az egység megbontásával, majd szalámizd le őket. Jobbik, LMP, MSZP felbomlófélben, Karácsony megkapta Draskovicsot meg Havas Zsófiát, a politikai komisszárok ott vannak az ellenzéki pártokban. A tankönyvekből tudjuk, hogy annak idején így jártak a kisgazdák és a már említett szocdemek is. Majd jött Rákosi és Donáth Ferenc.

Azt gondolnánk, Hérakleitosznak igaza van: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, de itt, a Kárpát-medencében, a folyók országában a gyurcsányi baloldal mégis újra és újra belelép ugyanabba a folyóba.

Miért nem túlzás a fenti gondolat? A ­2006-os, a jogállamiságot valóban lebontó politikai vezetők közöttünk vannak, megbánás és bocsánatkérés nélkül. Az emberek szemét kilövetőkre, a Magyar Rádió udvarán védekezésre képtelen emberek bántalmazóira, a rendőrkapitányságokon elkövetett súlyos jogsértőkre, a vérügyészekre és -bírókra büszke, a „demokráciát védő” politikai kalandorok újra hatalomra akarnak törni.

Vajon a mai „demokráciaőrök” mit szólnának ahhoz, ha ellenzéki politikusokat képviselői igazolványuk dacára véresre vernének az államhatalom képviselői? Ahogyan történt ez Révész Máriusszal 2006. október 23-án. Mit szólnának, ha az ellenzék több tízezres békés megemlékezését lovasrohammal, viperával, símaszkos rendőrökkel, könnygázgránátokkal és gumilövedékekkel oszlatnák fel? Ehelyett a mai ellenzék osztályrészéül a lyukas zokniban való vergődés, a vasajtónak rohanás, az akrobatákat megszégyenítő korlátmászás jutott, demokráciánk üdvére.

Emlékezzünk és terjesszük, miket is mondtak a hatalom akkori és az ellenzék mostani főszereplői!

„Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne ezt valahogyan megköszönnöm? Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, ha a munkakörülményeken javíthatnánk.” Részlet Gyurcsány Ferenc internetes blogjából, 2006. október 24.

„A kormánynak az az álláspontja, hogy a rendőrség fellépése október 23-án összességében törvényes, indokolt és arányos volt.” Gyurcsány Ferenc felszólalása a Parlamentben, 2006. október 30.

És tizennégy évvel az események után, ­Sault megszégyenítő módon, napjainkban mint mond a jogállam felkent hőse a politikáról? „Lehet-e a szeretet nyelvén politikai küzdelmet folytatni? Azt hiszem, igen. Amit velünk szemben a kormányfő és mondjuk a házelnök csinál, az tényleg gyalázatos.” Gyurcsány Ferenc, Facebook, 2020. október 26.

A veszély nagyobb, mint gondolnánk. Karácsony Gergely politikai főtanácsadó volt a Miniszterelnökségen a Gyurcsány-kormány idején, Tordai Csaba államtitkár – Karácsony Gergely tanácsadója –, Donáth Anna édesapja az MSZP-frakciót erősítette, Draskovics Tibor miniszter – a BKK-igazgatóság elnöke –, Varju László, Burány Sándor államtitkár volt, de tucatszámmal lehetne hozni a neveket, akik anno rárontottak a jogállamra, a nemzetre, ma pedig álszent módon védelmezni próbálják. Gyurcsány Ferenc legjobb tanítványa, Donáth Anna a hazugság iskolájában éltanuló, ebben dobogós helyen áll. Először a Varga Judit igazságügyi miniszterrel folytatott vita során hazudott az állampolgárok szemébe Věra Jourovával való bensőséges kapcsolatáról, majd ezt megcáfolva kiszivárgott az igazságbeszéde, legutóbb pedig Donáth Ferencről, saját nagyapjáról hamisított történelmet.

A felsorolt példák nem teljesek, de szemléltetik, hogy a 2006-os rendőrterror főbűnösei itt vannak közöttünk, feltámadtak és hatalomra törnek, bármi áron.

Láthatjuk, két homlokegyenest eltérő világ van, egyikben a Gyurcsány, Dobrev, Apró, Donáth család rokoni kapcsolatokon és generációkon keresztül átörökített marxi, osztályharcos tapasztalattal és módszertani tudással rendelkező szereplői sorakoznak, akik a Gyurcsány család konyhájában, a Sebestyén–Grünwald zsidó honfitársunktól ellopott villában védik a jogállamot új politikai szeretőjükkel, a judapestező, zsidó származású képviselőket összeírni szándékozó párt vezetőjével, Jakab Péterrel. A másik világban mi, apáink és nagyszüleink állnak, akiktől a fenti szereplők vagy családtagjaik elvették vagyonukat, méltóságukat, jövőképüket, lehetőségeiket, fiatalságukat; mindent, amit több generáció óta felhalmoztak szorgalommal, tehetséggel, tudással.

Világosan kell látnunk és láttatnunk, hogy habár a 2006-os rendszerszintű jogsértéseket követően a gyurcsányi baloldal ideológiai köntöse kicserélődött, ám a lepel alatt szervezkedő Frankenstein ugyanaz maradt: célja a teljes ellenzék bedarálása és a hatalom megszerzése. S ha eljön a cselekvés ideje, akkor az általa eleve beígért börtönt, erőszakot és leszámolást kíméletlenül végrehajtatja a jobboldali-konzervatív, nemzeti politikusokon, polgárokon, mint ahogy tették ezt a kommunisták 1919, 1947, 1956 és 2006 után mindig is.

A fiatal, lánglelkű egyetemi hallgatók meg csupán arra figyeljenek, hogy a tanköztársaságból nehogy véletlenül tanácsköztársaság legyen!

Kruchina Vince-Kruchina Károly

A szerzők a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díj kitüntetettjei, a 2006-os rendőrterror áldozatai a sok közül


 
Magyar Nemzet