Avanti ragazzi di Pest…
A Magyarkanizsán élő Túri Gábor lefordította a Lazio olasz futballcsapat himnuszát, az Avanti ragazzi di Buda című, 1966-ban írt éneket.
2020. október 30. 08:59

Ha van szíved ó Európa, / fölírva a példa, vigyázz: / vérük kiömölt, de azóta / mi szent ez a szó: pesti srác – hangzik az Avanti ragazzi di Buda, a Lazio olasz futballcsapat himnuszának záró versszaka Túri Gábor magyarításában. A műfordítót kérdezte a Gondola.

– Mester, az Előre budai srácok, előre pesti srácok refrénű dalt Pier Francesco Pingitore dramaturg, rendező szerzette 1966-ban. Ötvennégy év elteltével miért érezte elodázhatatlannak a mű magyarítását?

- Ha a mutatványosnak a „mester” megszólítás dukál, úgy azt köszönöm. Ez is egyike a szokásos mutatványaimnak. Szeretem például ugyanannak az idegen dolognak (versnek, éneknek, rigmusnak, jelmondatnak, csasztuskának) öt-tíz-tizenöt magyar parafrázisváltozatát előállítani, vagy mások után a saját sokadik megoldást megtalálni. Az is jellemző ezekre a mutatványokra, hogy többnyire csak magam gyönyörködöm bennük, legalábbis én vagyok az egyedüli, aki bennük a virtust meglátja.

Itt például az elég tűrhető keresztrímekkel közrefogott anapesztikus ritmust. (Mivel az Avanti ragazzi di Buda / avanti ragazzi di Pest ritmusképlete laikusan is könnyűszerrel átlátható: ∪– | ∪ ∪– | ∪∪– | – || ∪– | ∪∪– | ∪∪–. A rímelésben az olasz nem következetes, de ha én is azt a csapongást követem, akkor azt óhatatlanul az én rovásomra fogják írni. Én ehelyett inkább – ha már lúd, legyen kövér alapon – a teljes anapesztizálást engedtem meg magamnak a sorok mintegy felében: azaz az első verslábnak is jambusból anapesztusra váltását.) Ez már eléggé szoros kosztolányis gúzs, amibe kötve táncot ropni meglehetős vásári mutatvány.

Ehhez a mutatványhoz a lökést az adta meg, hogy a forradalom hatvanadik évfordulójára – tehát négy éve – az MTVA pályázatot hirdetett a Lazio-induló magyar szövegének megírására. Nem kötötték ki, hogy fordítása legyen az olasz eredetinek. Én a kettő közötti átmenetként írtam meg, parafrázis gyanánt. Terjedelemben kicsit hosszabb is, mint az, de megtartottam a vezérfonalat és sok motívumot az eredetiből. Én azonban nem mint kívülálló olasz, hanem mint ebben a kultúrában gyökerező magyar képzeltem el, hogy nekem mint magyar anyanyelvű versfaragó mutatványosnak milyen verstani, prozódiai megoldásokat is kínál ez a kapóra jövő kihívás.

A pályamunkám persze észrevétlen maradt, a kutya sem ugatta meg. Ehhez amúgy már hozzászokhattam. Előtte vagy egy évtizeddel ugyanígy jártam például egy másik – a Gaudeamus ballagási ének magyarítására kiírt – pályázaton.

A Lazio-himnusz most szinte véletlenül csak azért jelenik meg, mert úgy egy évvel ezelőtt az anyagaim rendezgetése közben megint a kezem ügyébe került, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, minden különösebb szándék nélkül továbbítottam (az Aracs folyóiratot főszerkesztő) Bata János bajtársamnak.

– Törvényjavaslatot terjesztett be Claudio Barbaro, a Liga jobboldali olasz ellenzéki párt szenátora azért, hogy az Előre budai srácok dal az olasz állam hivatalos ünnepi dalává váljon, és bekerüljön a tantervbe is. Mi, magyarok, akiknek szellemóriásai évszázadokon át tanultak itáliai egyetemeken, miért érezzük ezt a lehető legtermészetesebbnek?

Claudio Barbaro - sporteconomy.it

- Egyvalamit be kell vallanom. Itt, ebben a zárványban, ahol élek, előbb kiábrándultam, majd megcsömörlöttem már mindentől, amit korábban együgyűségből talán magam is magasztosnak hittem. A mai világot (a minket körülvevő közvetlent, aztán a kismagyart, a nagymagyart és az egyetemest is) a Nagy Kiszorítósdi elve igazgatja. Lehet, hogy tegnap is így volt, vagy mindétig; én mostanra kötöttem ki ennél a végkövetkeztetésnél.

Három évtizeden át önkormányzatokban, a titói „átkosban” öt évig politikai szervezetek hivatalában dolgoztam. Közben voltam egy – délmagyar kommunisták által – politikailag menesztett folyóirat-szerkesztőség tagja, később pedig a vezető (lényegében egyetlen) magyar kisebbségi párt politikai üldözöttje. Ez idő alatt bőven volt alkalmam belelátni érdemtelenek csodálatos fölívelésébe, magas lóra emelésébe, pálfordulásba, színeváltozásba, köpönyegek gátlástalan ki- és beforgatásába, a köz javainak büntetlen csapolásába, a hol demokráciának, hol önigazgatásnak, elnemkötelezettségnek, hol liberalizmusnak, törvényességnek, jogállamiságnak, igazságosságnak, közösségiérdeknek, miegyébnek, a Szent Jogászok által hirdetett Szent Jognak csúfolt cinikusan cinkos összekacsintósdiba.

Ezt a Ligától jövő kezdeményezést is a meddő parlamentarizmus malomkövei közé dobták be. Tehát ki lesz téve a politikai gyomrozásnak, iszapbirkózásnak, amikor is a lényeg már nem a magyar szabadságharccal vállalt szolidaritás lesz, hanem az aktuális efemer politikuscelebek előtt adódó apropó a narcisztikus szereplésre. És ha lesz is belőle döntés, a hímpor akkorra már menthetetlenül odavan. Minden, ami eredetileg fölemelő, a mocsokban végzi.

Kerüljön bele a tantervbe, rendben. Olaszországban iskolai házi olvasmány a Pál utcai fiúk. Valamikor a magyar televízióban is bemutatták a belőle készült többrészes modern olasz földolgozást. Aki látta, emlékezhet rá: Nemcseknének ott sikerült olaszosan kikapós bővérű asszonysággá avanzsálnia.

Nekem, aki szerb világszemlélettel összeállított tantervekből tanultam például a magyarsággal kapcsolatos történelmet is, szerbből többnyire esetlenül fordított tankönyvekből (bennük olyan épületességekkel, hogy államisággal nemzetközileg elismerten birtokolt országrész ezer évét ötvenéves fennhatóság nevében visszamenőlegesen „idegen megszállás”-nak nevezik), sok újat már nem lehet mondani az iskolai tananyagokról.

A közigazgatási szakvizsgámra fölkészítő kézi- vagy ha úgy tetszik: tankönyvből a magyarországi délszlávok korabeli, e kézikönyv által buzgón ünnepelt – számunkra Trianonhoz elvezető – tevékeny hazaárulását kellett a szerb alkotmányosság egyik talpkövének beállítva fölmondanom. Egyénileg vannak ilyen tudathasadásos állapotok. Az egyetemes törvény pedig: akinek gyilkosabb a fegyvere, azé az igazság. Amiből a tankönyvben ez lesz: az győzött, akinek igaza volt.

A hiba minden bizonnyal az én készülékemben van.

Avanti ragazzi...

– Ön a Pesti srácok című műfordítást „Ad notam”, azaz Balassi-s jelzéssel látta el, mutatva, hol keresendő a dallam az énekléshez. Ebből a szempontból miért lényeges a Balassi Kard Művészeti Alapítvány – www.balassi.eu – tevékenysége, amely már olasz költőt, Armando Nuzzo irodalmárt is kitüntette Balassi-karddal?

- Csodálatom és minden elismerésem az idealistáké. Nekik van hitük. Még ha a cinikus többség, a hatalom legföljebb jó hülyéknek tartja is őket. Én nagyon irigylem mindegyiküket, mert akinek hite van, az attól erős. És fordítva: csak erősnek lehet hite. A gyönge attól gyönge, hogy nem talált fogódzót ebben a világban. A testi elesettségén fölül szellemi kapaszkodóra sem lelt. Pedig az ígéret szerint a szellem lenne az, amely majd túléli a mulandó testünket.

A Balassi szellemét ápoló alapítvány kétségtelenül nemes hitű és szándékú, kitüntetése nagy megtiszteltetés annak, akit rá méltónak találnak.

– A vers Európa szívéről beszél, rögzítve, hogy kontinensünkön szent kifejezés a „pesti srácok”. Ma Brüsszelben a hungarofóbia dívik, rítussá vált a magyarok szidalmazása a szélsőséges rasszista, ennek ellenére csúcspozícióba jutott EU-politikusok gyakorlatában. Ennek elviseléséhez hogyan ad erőt nekünk, magyaroknak a Lazio futballcsapat immár magyarul is énekelhető himnusza?

- 2015-ben nap mint nap reggelente a munkahelyemre érkezvén át kellett evickélnem a magyarkanizsai városháza előtti parkban táborozó, sátraikból éppen előbújó, az aznapi koraesti továbbindulásig a parkot még jól lelakó, szemlátomást (és „fülhallomást”) messziről jött idegenek naponta cserélődő tömegén. Ha én – mint helybeli – ütöttem volna tábort a városközpont parkjában, engem bízvást azonnal eltávolít a tér másik oldalán székelő rendőrség. Az összes intézkedés, amit velük szemben foganatosítottak, néhány piktogram kikarózása volt: hogy nem szabad a füvön szemetelni, tüzet gyújtani, emésztési végterméket ideüríteni, meg még egy rajz, amit nekem meg sem sikerült fejtenem.

Ezek életerős fiatalok voltak, akkor még köztük fiatal nők is. Olyan vadonatúj sportos öltözetben, lábbelikben, egyen-hátizsákokkal, amiket így összességében szinte egyetlen helybeli sem engedhet meg magának. Postahivatalokban nagy euróösszegeket vettek föl, a pénzváltókban egy részét helyi pénznemre váltották, hogy az üzletekben legyen miből megvenni kuporgatás nélkül a megkívánt élelmiszereket. Egyiknek is, másiknak is, harmadiknak is óhatatlanul szemtanúja voltam, ott állván magam is a sorban. Pénzváltáskor egy tarkómba lihegőt kénytelen voltam hátrább is küldeni.

A parkban – mint valami pikniken – táblagépeken húzogatták az ujjukat, legmodernebb okostelefonokat kezeltek. Nekem járt szolgálati telefon, és adott is arra a munkáltatónk, hogy ilyesmivel jól el legyünk látva; mégsem léphetett annak nyomába, amivel ezek rendelkeztek. Utóbb, amikor – a helyzetet rendezendő – áttette az önkormányzat a gyülekezőhelyüket a vásártérre, ott vizesblokkot alakítottak ki számukra, no és szereltettek nekik áramvételezési lehetőséget is, hogy legyen hol tölteniük a csodakütyüjeiket.

Ők lettek aztán azok, akik az akkor még átjárható magyar zöldhatárra már személyi okmányok nélküli menekültekként érkeztek a kalauzaik vezérletével. Mesélik, hogy a határ előtti faluban a horgosi putrisoron az ott lakók a földes-homokos udvaron helyezték használatba az akkoriban újonnan vett bőr ülőgarnitúráikat, a putriba azok már nem férvén be.

A belgrádi autóbuszvállalatok külön migránsjáratokat állítottak menetrendbe magyarkanizsai célállomással, azokon csak „Kandzsiszá”-ra igyekvőket fuvaroztak naponta többszöri fordulóval. Az innen alig öt kilométerre fekvő, de a határhoz legalább olyan közeli, a nyolcvan százalékban magyar Magyarkanizsával szemben azonban túlnyomó szerb többségű Törökkanizsán egy fia migráns nem sok, annyit sem láttak. Oda senki sem hordta őket szakmányban.

Amikor ez már hetek óta így ment, a már akkor távol élő felnőtt gyerekeimnek a szokásos chates kapcsolattartásunk során azt találtam leírni: „Európának vége”. Az iménti bevezető csupán ennek kedvéért nyúlt ilyen hosszadalmasra. Azóta bebizonyosodott, hogy immár utolsó perceihez érkezett ez a globális kiszorítósdi-játék, amiben már nem sokáig leszünk játszók.

De azért fogják még énekelni ezt a himnuszt. Legföljebb így:

'iidha kan ladayk qalb ya 'uwrubba, / almithal maktub, fahdhr: / dimawuhum turyq, lkn mundh dhlk alhin / nahn muqadisun hadhih alkalmat: fataan min budabist

(Akinek lesz hozzá füle, az ki fogja hallani belőle Európát ['uwrubba] és Budapestet [budabist].)

Túri Gábor

A fordítást az októberi Aracs közli.

Túri Gábor
magyarításában

Pesti srácok
(Ad notam: Avanti ragazzi di Buda... [a Lazio olasz futballcsapat himnusza])

Előre igaz szívű srácok,
belerengjen a Föld, Budapest,
lehullik a csillag, a vásott,
birodalma beomlani kezd.

Hol az álmokat élni se hagyták,
idegen dicse volt diadal:
ó, lenne csak újra szabadság,
tiprott haza újra magyar.

Lobogónkra kitűzve Petőfi,
tömegnek előre mutat,
s az tűz közepette ledönti
csizmából a zsarnok urat.

Diadalteli, lázteli hat nap,
hat éjjel után hetedik:
állt ellene túlsúlyú hadnak
a forradalom – s leverik.

Tör tankon előre a muszka,
letipor, beleroppan a csont.
Közönyöd tetető, te se tudsz ma
Európa, segíteni, mondd?

Anyám sose tudja, ígérd meg:
nyakamon feszesült a kötél.
Én, bujdokoló, hazatérek
– hadd higgye –, ha múlik a tél.

Börtönben a nép java senyved.
Ki hont ad el, undorító.
Elmenni! Ne látni e szennyet!
Árnyát veti ránk a bitó.

Eszelősen akasztat az álnok,
hisz a tűz az a szemben is ég.
Bitókból a sorfalak állnak:
Nem szégyen ez, emberiség?

Ha nyakunkon is ördögi horda,
majd jön tavasz, újul a harc.
Sorakozz, fiatal, csatasorba,
és zúgjon a, zengjen a mars.

Elhulltak a nyíltszívű srácok,
a vértanúságuk üzen:
ledobva a csillag, a vásott,
már nem kel a nap keleten.

Ha van szíved ó Európa,
fölírva a példa, vigyázz:
vérük kiömölt, de azóta
mi szent ez a szó: pesti srác.


 

gondola
  • Varga Judit: Történelmi idők, történelmi eredmények, történelmi távlatok
    Hétfőn kezdte meg az 5262. napját Magyarország miniszterelnökeként Orbán Viktor. A történelmi eseményhez Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője és Varga Judit igazságügyi miniszter is gratulált a Facebookon.
  • A többség elégedett a miniszterelnökkel
    A magyarok 59 százaléka mondta azt a koronavírus elleni küzdelem tizedik hónapjában, a parlamenti választások előtt nagyjából ötszáz nappal, hogy „inkább elégedett” Orbán Viktor munkájával – derül ki a Nézőpont Intézetnek a Magyar Nemzet számára készített elemzéséből. A kutatók korábban nem láttak még ilyen magas értéket: a 2013 óta rendszeresen feltett kérdésre a naptári évek végén még a migrációs válság elleni védekezés után sem válaszoltak többen pozitívan.
  • Már 17 hazai színház kötelezte el magát az fenntartható jövő mellett!
    Újabb 7 színház, ill. produkciós iroda csatlakozott a Jövő Nézőiért – Zöld Színházi Projekthez, melyet a Miskolci Nemzeti Színház még az előző évad elején indított el, azzal a határozott céllal, hogy minél több színház számára alapvetés lehessen a környezettudatos gondolkodás a közeljövőben.
MTI Hírfelhasználó