Éljen a Trump-doktrína!
Mit hozott Donald Trump elnöksége a külpolitikában? Például a demokráciaexport végét. Ez a Clinton-Soros doktrína haszonélvezőinek fáj leginkább.
2020. november 1. 01:52

Miért szurkolnak a világ fővárosaiban olyan sokan Donald Trump újraválasztásáért? Például a Trump-doktrína folytatása miatt, amely éles szakítás a háborúra és demokráciaexportra épülő Clinton-Soros doktrínával.

Nézzük előbb a — remélhetően — múltat. A Clinton és Bush családok által képviselt washingtoni mainstream és a Soros György által képviselt spekulációs tőke közös doktrínája a hitelkihelyezésreneoliberális “értékekre” hivatkozva, kőkemény geopolitikai és stratégiai érdekek mentén avatkoztak be a Világ dolgaiba. Ennek eredménye azonban Kína, Törökország és Irán erősödése lett.

Soros György nemzetközi hálózata a soft politics eszközeivel puhítja fel a kiszemelt országokat. A CEU-n és más káderképzőkben “érzékenyített” fiatal tehetségekből lesz idővel országuk tudományos, média- és politikai elitje, akik már “belülről” terjesztik a nyílt társadalom, a gender, az LMBTQI és más hagymázas eszmék ideológiáját. Jó befektetés a sok ösztöndíj, NGO és nemzetközi hálózat finanszírozása, hiszen a káderek hatalomra kerülve rögtön privatizálnak, majd a kiürült államkincstárat hitelekből töltik fel. Ahol ez nem működik, ott jön a katonai “regime change”, mint Irakban és Líbiában, vagy a “színes forradalom”, mint Ukrajnában, Észak-Macedóniában vagy nemrég Örményországban.

Ennek a doktrínának fő ellenfele a stratégiai rivális Kína, ám a Clinton-Soros doktrína követői előbb a posztszovjet térséget és Oroszországot akarják “demokratizálni” és csak utóbb az egyre elszigeteltebb Kínát. Így értjük meg az ukrán eseményeket is.

Donald Trump üzletember, aki tényleg ultima ratio-ként használja a háborút. Szeret blöffölni, ami sokszor bejön neki, hiszen partnerei elhiszik róla, hogy beváltja fenyegetéseit.

Trump külpolitikájának fő ellenfele szintén Kína, ám ő Peking egyetlen — kényszeredett — nagyhatalmi szövetségesét, Oroszországot nem demokratizálni akarja, hanem partnerként megnyerni. Oroszország nyugat felé fordításával Moszkva ugyanis a képzeletbeli számegyenesen távolodna Pekingtől, így már csak az atomegyezmény felmondása után ismét gazdasági blokád alá helyezett Iránt kell kiütni Kína mellől, hogy a Közép Birodalma is úgy járjon, mint Japán a II. világháborúban: A kínaiak energia- és nyersanyagforrásaiktól, vagy napjainkban az exportpiacoktól elvágva, már könnyen legyőzhetők. Tavaly Macron francia elnök is rájött erre, ám “valakik” “véletlenül” pont a barátkozás komolyra fordulása és az Északi Áramlat 2 gázvezeték befejezése előtt mérgezték meg Alexander Navalnijt, így Macronnak várnia kell, amíg a hullámok elcsitulnak.

A Trump-doktrína demokráciaexport helyett kétoldalú tárgyalásokra épül, ahol főszabályként az USA ereje érvényesül, nemhiába America First! A neoliberális világrend intézményei csak zavarnak ebben, Trump a korábbi nemzetközi egyezményeket és az ENSZ szakosodott szervezeteit egymás után kapcsolja ki. A WHO és a WTO már nem tényező számára. A kiszámíthatatlan nemzetközi környezetben az erősek még jobb üzleteket tudnak kötni.

MTI/Koszticsák Szilárd

És miért jó ez nekünk, magyaroknak? A demokráciaexport lejjebb tekerése, mint legutóbb a Szabad Európa Rádiónál, ugyanúgy növelik a nemzeti kormányok mozgásterét, mint a kétoldalú alkuk. Brüsszel még az előző brossúra szerint dolgozik, így nagy előny, hogy az ideológiai közelség miatt a Bem rakpart gyorsan alkalmazkodott az új idők új szeléhez. Az USA csökkenő európai szerepvállalása az EU-t is cselekvésre és reformra készteti, és ha az amerikai külpolitikában a Trump-doktrína folytatódik, akkor talán Brüsszel is kénytelen lesz vitorláit ebbe az irányba állítani.

Kiszelly Zoltán politológus
mozgasterblog.hu