Hazánk a kereszténység védőbástyája
A kor diplomáciai levelezésében tűnnek fel a kérdésben említett eszme első nyomai. IV. Béla király IV. Konrád német uralkodóhoz még 1241 folyamán írt segélykérő levelében érvel azzal, hogy a Magyarország számára kért támogatás az egész kereszténységet védelmezi.
2020. november 10. 10:46

Második honalapítónk, IV. Béla magyar király 750 évvel ezelőtt hunyt el. Zsoldos Attila történésznek tett föl kérdéseket a Gondola.

- Tanár úr, IV. Béla uralkodása mennyire volt jelentős abban a tekintetben, hogy a "Magyarország a kereszténység védőbástyája" fogalom mint érték évszázadokon keresztül izzott, sőt?

- Az Árpád-kori Magyar Királyság a Kárpát-medencében alakult ki, Európa azon pontján tehát, ahol a középkorban a kereszténység latin ágához tartozó Nyugat, az ortodox bizánci világ és a nagyobb részt pogány, kisebb részt muszlim steppe találkozott egymással. Az első ezredforduló idején létrejött Magyar Királyság a latin Nyugathoz csatlakozott, a — hol békés, hol ellenséges — kapcsolatok azonban, természetesen, a másik két világgal sem szakadtak meg.
Az országot IV. Béla uralkodása idején érte a brutális erejű mongol támadás, melyet a magyar történeti tudat tatárjárásként tart számon (1241–1242). A kor diplomáciai levelezésében tűnnek fel a kérdésben említett eszme első nyomai. IV. Béla király IV. Konrád német uralkodóhoz még 1241 folyamán írt segélykérő levelében érvel azzal, hogy a Magyarország számára kért támogatás az egész kereszténységet védelmezi, hiszen az Európában többnyire tatárok néven ismert mongolok egész Európa elfoglalását tervezik.

A tatárdúlás irányai

A tatárok 1242 tavaszán — pontosan máig nem ismert megfontolások alapján — kivonultak ugyan Magyarországról, de még hosszú évekig valós veszélynek tűnt egy újabb támadás lehetősége. IV. Bélának egy 1250-ben, IV. Ince pápához írt levelében ismét feltűnik a gondolat. A király megemlíti egyrészt azt a tervét, miszerint a Duna vonalát várakkal erősíti meg, mivel „ez az ellenállás vize” — amivel arra utal, hogy a tatárjárás idején valóban hónapokig sikerült megakadályozni, hogy a tatárok átkeljenek a folyón —, másrészt kifejti, hogy az említett terv végrehajtása azért kulcsfontosságú egész Európa számára, mert ha a folyón átjutnak a tatárok, „nyitva áll a kapu számukra a többi katolikus hitű ország felé”. A védőbástya-gondolat csírái tehát valóban feltűntek már a 13. század közepén, mindazonáltal széleskörű elterjedésének igazi korszaka akkor következik el, miután feltűnnek a Magyar Királyság határvidékén az oszmán-török hódítók a 14. század végén, hogy aztán a következő évszázadtól kezdve már élet-halál harcot folytasson az ország az új hódítókkal. Megjegyzésre érdemes ugyanakkor, hogy ugyanez az ideológia a kor Lengyelországában is megjelent, aminek az azonos történelmi helyzet adja a magyarázatát.

- Egyes tankönyvi adatok szerint az akkor hárommilliós magyarság felét a tatárjárás megsemmisítette. A király "csak" betelepítésekkel ellensúlyozott, vagy szellemiekkel is igyekezett a magyarság életkedvét fokozni?

- Az említett „tankönyvi adatok” megalapozottságával szemben van helye a kételkedésnek. Ennek az az egyszerű oka, hogy a 18. század végét megelőzően egyetlen időszakból sem állnak rendelkezésünkre olyan források, amelyek alapján megbízható képet alkothatnánk Magyarország népességének létszámáról, s nem kivétel ez alól a 13. század sem. A tatárjárás idején elszenvedett veszteségek mértékére vonatkozóan szintén csak rendkívül bizonytalan becslések kockázathatóak meg. Az utóbbiakat illetően azonban abban egyetértés van a történetírásban, hogy a pusztulás mértéke nem volt azonos az egyes országrészekben. Az Alföld és Erdély közel egy évre mongol megszállás alá került annak minden következményével együtt, Észak-Magyarországon, a Dunántúlon és a Drávától délre eső területeken ellenben csak átrohantak a mongol seregek. Az útjukba eső vidékek itt sem jártak jobban, mint a kelet-magyarországiak, de olyan tervszerű mészárlásokra és pusztításokra, mint amilyenekről a tatárjárás krónikása, Rogerius apokaliptikus leírásai beszámolnak, ezekben a régiókban már nem került sor. A leginkább mértéktartó becslés szerint az egész országot illetően a lakosság 15–20 százaléka veszhetett oda — közéjük értve azokat is, akiket a mongolok nem öltek meg, hanem magukkal hurcoltak, amint az az értékes zsákmánynak számító mesteremberekkel bizonyítottan megtörtént —, ami nem zárja ki azt sem, hogy lehettek olyan vidékek, ahol akár a 70–80 százalékot is megközelítette a veszteség. Ez példátlan pusztulást jelentett, melyhez foghatót majd csak évszázadok múlva, az oszmán-törökök hadjáratai eredményeztek. A telepítési program ennek a veszteségnek a pótlására volt hivatott.
A tatárjárás tanulságai ugyanakkor erőteljes politikai fordulatra késztették IV. Bélát. Korábban tántoríthatatlanul hitt abban, hogy csupán elszántság és akarat kérdése a 11–12. század szinte korlátlan uralkodói hatalmának visszaállítása, amihez az út apja, II. András adományainak érvénytelenítésén keresztül vezet, miközben az, hogy tekintettel kellene lennie alattvalói érdekeire és szerzett jogaira, szemlátomást meg sem fordult a fejében. Célja elérésére már hercegként kísérletet tett, megkoronázása után pedig még inkább, ami azonban éppúgy belpolitikai feszültségeket gerjesztett, mint annak idején apja adományai.

A tatárjárás idején megbomlott birtokviszonyok rendezése nem tűrt halasztást, ám az akció célja akkor már nem a királyi birtokállomány növelése volt a korábbi adományosok kárára, hanem az, hogy mindenkinek biztosítsa az őt joggal megillető javak zavartalan birtoklását. A jogbiztonság IV. Béla által vallott fogalmába az is beletartozott ugyanakkor, hogy tilalmazta a tatárjárást követő éhínség idején kénytelenségből eladott birtokok visszakövetelését. A jogtalan birtokfoglalásokat ugyanakkor továbbra sem tűrte. Aligha lehet kétséges, hogy korábbi politikája hibáival való szembenézéshez és azok kijavításához erkölcsi és intellektuális erő volt szükséges: minden jel szerint azonban IV. Béla tisztában volt azzal, hogy nem a téves döntés megváltoztatása, hanem a tévedéshez való ragaszkodás az államférfiúi gyengeség igazi jele.

- Miért volt haladó az a megoldás, ahogyan a király a tatárjárás után a magyar pénzügyeket átalakította?

-A IV. Béla által a tatárjárást követően hozott — mai fogalmaink szerint — gazdaságpolitikai döntéseit azért értékeli a történetírás ésszerű lépéseknek, mert alkalmazkodtak a valósághoz, mégpedig oly módon, hogy a döntések következményei a királyi hatalom, s így — közvetve — az ország javát szolgálják. Ez jellemzi a nemesfém bányászat élénkítése érdekében hozott intézkedéseket: korábbi rendszer nem tette érdekeltté a magánbirtokok urait, hogy feltárják a földjeiken lévő lelőhelyeket, IV. Béla intézkedési változást hoztak e téren. A kezdettől fogva Esztergomban összpontosuló királyi pénzverés decentralizálása, azaz új pénzverő intézmények létesítése hozzájárult a kor gazdasági életében már nélkülözhetetlen pénzmennyiség biztosításához. A királyi kincstár jövedelmeit gyarapító vámok esetében pedig a 11–12. század kezdetleges, csak az áruk mennyiségére tekintettel lévő eljárását 1255 táján felváltotta az immár az áru értékére is figyelmet fordító vámtételek meghatározása.

Zsoldos Attila

Mindezen újítások bizonyára nem IV. Béla személyes döntései voltak, hanem a királyi udvarral kapcsolatba került hazai vagy idegen eredetű, de Magyarországon letelepedett kereskedők — a kor elsődleges gazdasági szakemberei — sugallhatták azokat. Ez ugyanakkor mit sem von le IV. Béla érdemeiből, hiszen az uralkodás művészetéhez az is hozzátartozik, nem is csekély mértékben, hogy a király képes legyen megkülönböztetni egymástól a jó és a hasznavehetetlen tanácsokat.

Molnár Pál
 

gondola
  • Copy-paste forradalmak
    A forradalomexport azért veszélyes, mert a Majdan-klónok képesek önmagukat területileg átmásolni.
  • Soros Györgynek saját pártja van Romániában?
    Romániában jelenleg nincsenek tétek Soros György számára, mivel megnyerte az ideológiai harcot – állítja Bogdan Duca román politikai elemző, aki szerint mindhárom nagy párt a progresszista vonalat követi. A politológus arról is beszélt, hogy azonnal megbélyegzik a Sorost, illetve az általa ellenőrzött szervezetek bírálóit.
  • Advent – Az Úr érkezését várjuk
    Idén november 29-én, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyt előkészítő időszak.
MTI Hírfelhasználó