Tavasszal mi tartottuk kézben a járványt, most igazodunk hozzá
Most az az elsődleges cél, hogy addig is mérsékeljük az egészségügyi ellátórendszerre nehezedő nyomást, amíg meglesz a vakcina – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Kásler Miklós.
2020. november 14. 11:37

Az emberi erőforrások minisztere közölte, a nemzeti konzultáció során az emberek azt az igényt fogalmazták meg, hogy az életek megóvása mellett a gazdaság működését is fenn kell tartani, a kormány pedig ennek megfelelő intézkedéseket hozott. A tárcavezető úgy véli, a döntések időben születtek és arányosak a jelenlegi helyzettel, azonban csak akkor lesznek hatásosak, ha az emberek be is tartják azokat.

– A kormány legutóbb meghozott járványügyi intézkedéseinek az az elsődleges céljuk, hogy csökkentsék a személyes kontaktusok arányát, ezért most mi is telefonon beszélgetünk. Mit gondol, mikorra várható, hogy tetőzik a járvány?

– A helyzet az, hogy megváltozott a pandémia természete, így nem tudunk hosszabb távon gondolkodni, mint 2-3 hét, szemben a tavaszi első hullámmal, amikor még mi tartottuk kézben a járványt, nem pedig mi igazodtunk hozzá. Európa-szerte folyamatosan emelkedik a fertőzöttek és az elhunytak száma, és sehol nem látszik, hogy közeledne a platóhoz vagy akár csak mérséklődne. Felelősséggel tehát nem lehet kijelenteni, hogy mikorra várható a tetőzés, de ha a megérzésemre kíváncsi – ami a medicinában létezik –, akkor azt tudom mondani, hogy december vége, január körül, ha most sikerül betartatni a szigorításokat. Akkor ellaposodik a járványgörbe.

Említette, hogy megváltozott a pandémia természete. Mennyire sikerült az elmúlt hónapokban kiismerni az „ellenséget”?

– A járvány kezdetekor még semmit nem tudtunk a vírusról. Először az volt a szakirodalom véleménye, hogy a vírus a tüdő megbetegedését okozza, aztán jött az immunválasz túlzott reakciója, az úgynevezett citokinvihar, majd ismertté vált, hogy gyulladást okoz az erek belső felületén, ami a különbző szervek trombózisához vezethet, aztán jött a bradikininvihar, utána rájöttek, hogy minden szervet megbetegíthet, majd bebizonyosodott, hogy a krónikus betegségek és a vírus együttes jelenléte jelenti a legnagyobb kockázatot. Tehát szép lassan tudtunk csak megismerkedni a vírussal és hatásaival, úgy, hogy jelenleg sincs százszázalékos diagnosztika és célzott terápia, ami csak erre a vírusra hat és eredményes. Ilyen körülmények között egyetlen lehetőségünk volt, hogy amit eddig tudtunk a vírusjárványokról és terjedésük megakadályozásáról, azokat meglépjük.

– Hogy látja, hogyan sikerült ez?

– Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) január 24-én jelentette be – akkor is kérdőjelesen –, hogy létezik a pandémia. A minisztériumban már másnap az összes érintett háttérintézmény részvételével cselekvési tervet készítettünk, majd Európában elsőként megalakult az operatív törzs. Hazánkban más európai országokhoz képest legalább 2-3 héttel korábban meghoztuk az akkor szükséges korlátozó intézkedéseket, és ezt az előnyünket egészen nyár végéig tartottuk is. Ezzel elértük, hogy jó ideig csak egy-egy megbetegedés történt, így kontaktkutatással, PCR-teszttel, izolálással és gyógykezeléssel lokalizálni lehetett a vírust. Néhány hét múlva kezdtek kialakulni gócpontok, például a Pesti Úti Idősek Otthonában, ám ezeket is sikerült kézben tartani, majd május legelején gyorsan elindult a csökkenés. Ezután jöttek júniusban az enyhítések. Mivel július–augusztusban rendkívül alacsony volt a fertőzöttség, sokan elhitték, hogy a járvány már nem is létezik, esetleg nem is létezett. Minden figyelmeztetés ellenére tömegek utaztak fertőzött országokba, és behurcolták hazánkba a vírust. Így a tavasszal tapasztalható fegyelmezettség – ami akkor szinte nemzeti egységet kovácsolt – feloldódott, és nyár végén, szeptember elején elindult a második hullám.

– Közben lezajlott a járványhelyzettel kapcsolatos nemzeti konzultáció is, amely a második legnépszerűbb volt a konzultációk sorában. Mit üzentek ebben az emberek?

– Egyértelműen azt az igényt fogalmazták meg, hogy az életek megóvása mellett a gazdaság működését is fenn kell tartani. Ezért a kormánynak olyan rendelkezéseket kellett hoznia, amelyek mindkét elvárást kielégítik. Ennek egyetlen feltétele volt, hogy az emberek pontosan tartsák be a szabályokat. Sajnos ez nem egészen így történt. Tömeges összejöveteleken, az éjszakai mulatókban és más vendéglátóhelyeken a fiatalok nem törődtek az óvintézkedésekkel, így lassan és alattomosan elindult a járvány felfutása. Ezzel beléptünk a vírusterjedés harmadik, közösségi terjedési fázisába, ami már nehezen kontrollálható.

Kásler Miklós miniszter Fotó: Éberling András

– Sok kritika éri a legújabb korlátozó intézkedéseket. Egyesek szerint túl későn vezették be, vannak, akik úgy vélik, nem elég szigorúak, mások szerint viszont túlságosan is azok. Mit gondol ezekről a véleményekről, illetve mit vár a rendelkezésektől a kormány?

– A most meghozott intézkedések időben születtek és arányosak a jelenlegi helyzettel, azonban ezek is csak akkor lesznek hatásosak, ha az emberek be is tartják. A szigorításoktól 3-4 héten belül azt várjuk, hogy a jelenleg meredeken növekvő fertőzöttszám-emelkedés lelassul, majd egy bizonyos szint után stagnál, aztán csökkenni kezd, úgy, ahogy az tavasszal is történt. Most az az elsődleges cél, hogy addig is mérsékeljük az egészségügyi ellátórendszerre nehezedő nyomást, amíg meglesz a vakcina. Ezzel kapcsolatban az elmúlt napokban reménykeltő hírek érkeztek, de hangsúlyozni kell, hogy törzskönyvezett védőoltás továbbra sincs.

– Ha már szóba került, mit gondol, mikorra lehet tömegesen elérhető védőoltás?

– A vakcinagyártásnak rendkívül szigorú előírásai vannak, ezért nem szeretnék jósolni vagy találgatni arra vonatkozóan, hogy mikor lesz biztonságosan használható készítmény, de optimista vagyok. Úgy tűnik, hogy a közeli jövőben elérhető közelségbe kerül a védőoltás.

– A maszkviselés szabályai is szigorodtak. A tízezer fő feletti lakosságszámú településeken már a közterületeken is kötelező hordani. Miért döntöttek így?

– Mint említettem, mivel jelen pillanatban sem valódi terápia, sem vakcina nincs, ezért most kényszerítően a vírus cseppfertőzéssel történő terjedését kell megakadályozni. Azért kell tartani a másfél méteres védőtávolságot is, mert a kilélegzett lehelet nagyjából ezt a távolságot éri el. Ugyanezért fontos a maszkviselés. Ennek két előnye van: egyrészt a maszkon át a vírus legnagyobb részét nem tudom kilélegezni, másrészt a maszk a más által a levegőbe bocsátott kórokozókat is megszűri. Ezenfelül a kilehelt cseppek bármilyen felületen megtapadhatnak, és a különféle anyagokon a vírus, bár különböző ideig, de életben marad. Egy tanulmány szerint ez okozza a fertőzések tíz-húsz százalékát, ezért nagyon lényeges, hogy a gyakran érintett felületeket rendszeresen tisztítsuk, illetve sűrűn mossuk vagy fertőtlenítsük kezeinket.

– Miniszter úr a napokban felkérte a kórházakat, hogy halasszák el a tervezhető, nem életmentő műtéteket. Mely beavatkozások jönnek szóba, miért volt szükség erre, és milyen hatást várnak az intézkedéstől?

– Azt, hogy mely beavatkozások számítanak halaszthatónak, nem egy hivatal vagy a minisztérium, hanem felkérésemre az Egészségügyi Szakmai Kollégium 62 tagozata határozta meg még tavasszal. Ezt a szabályt nem léphetik át a kórházak, az egyedi esetekről pedig a kezelőorvosnak kell döntenie, az ő megítélésén múlik, hogy helyesen alkalmazza saját kollégiuma definícióit, hogy melyik műtétet tartja későbbi időpontban is elvégezhetőnek. Azonban minden körülmények között el kell végezni azokat a beavatkozásokat, amelyek halasztása életveszélyes állapothoz vagy tartós egészségkárosodáshoz vezetne. Ide soroljuk ezen túlmenően az onkológiai ellátásokat és szűrővizsgálatokat, a kardiológiai ellátásokat, a szervátültetéseket, illetve a mesterséges megtermékenyítéseket. Az elektív műtétek elhalasztásától főként nem az ágyszámok növekedését várjuk, hiszen a második hullám kezdetekor az összes ágynak csak valamivel több mint a felén feküdt beteg. Ez azért alakult így, mert az emberek is észlelték, hogy az intézményi ellátások a koronavírus-fertőzés szempontjából némi veszélyt azért hordoznak, így csak akkor mennek kórházba, ha tényleg szükséges. A tervezett és halasztható műtétek elhalasztása következtében lényegesen csökken az altatások száma. Így az intenzív terapeu­ták és a szakápolók egy része tehermentesül, ezért többet tudnak foglalkozni – ha szükséges lesz – a Covid-betegek intenzív kezelésével.

– Nyugat-Európa több államában a mieinknél sokkal drákóibb intézkedéseket vezettek be. Szükség lehet-e nálunk is további szigorításokra?

– Nyugat-Európában azért vezettek be még szigorúbb szabályokat, mert ott sokkal rosszabb a helyzet. Egyszerűen fogalmazva, minél súlyosabb valahol a járványhelyzet, annál drákóibb intézkedéseket kell foganatosítani. Nálunk azért kell a vírus terjedését még most, viszonylag kedvezőbb körülmények közt megfékezni, hogy elkerüljük a jelentősebb emberveszteségeket, illetve hogy ne kelljen bevezetnünk olyan intézkedéseket, amelyek súlyos következményekkel járnának a gazdaságra nézve.

– Mint például a digitális oktatás kiterjesztése az általános iskolákra? Ezt az intézkedést is sokan szorgalmazzák, a munkába járó szülők viszont szeretnék, ha erre minél később kerülne sor. Számolnak ezzel a lehetőséggel?

– A medicina nem matematika. Téved, aki azt hiszi, hogy matematikai vagy fizikai módszerekkel meg lehet állítani a vírusjárványt, erre járványügyi módszereket kell használni. A főiskolák és egyetemek, valamint a középiskolák digitális tanrendre átállítása is komoly megfontolás eredménye volt. Nem szívesen vezetnénk be ezt az általános iskolákban is, de ha úgy hozza a kényszer, akkor a felső tagozaton elrendeljük a tantermen kívüli oktatást.

– Hosszú évekig az Országos Onkológiai Intézetet vezette, a minap pedig az ön előadásával nyitották meg a The Economist idei onkológiai kerekasztal-beszélgetését. Itt beszámolt róla, hogy Magyarországon a növekvő esetszám mellett is csökken a rákbetegek halálozási aránya. Minek köszönhető ez?

– Rendkívül nagy megtiszteltetés volt, hogy én nyithattam meg a konferenciát. Ez azt jelzi számomra, hogy nem hiába dolgoztam negyven évig ezen a területen, hiszen még nem felejtettek el, emlékeznek a tevékenységemre. Valóban így van, hazánkban 1999-ben tetőzött a daganatos betegségekben elhunytak száma, azóta enyhén csökken a mutató, ugyanakkor – mint az egész világon – dinamikusan nő az előfordulás gyakorisága. A javuló halálozási statisztika az elmúlt három évtizedben megvalósult koncepció mentén történt sokirányú és konzekvens fejlesztésnek köszönhető: Európában az elsők között, 1993-ban kidolgoztuk a nemzeti rákellenes programot, amit minden nemzetközi fórumon nagyra értékeltek, létrejött az onkoterápiás protokoll, amely tartalmazza az összes daganat minden állapotának a diagnosztikáját és terápiáját, megírtuk az első ezzel foglalkozó egyetemi tankönyvet, létrejöttek az egyetemi onkológiai tanszékek, kontinensünkön legelsőként kialakítottuk a magyar onkológiai hálózatot, három szervre vonatkozóan bevezettük a népesség szintű rákszűrést, az Országos Onkológiai Intézetet akkreditáltan Kelet-Közép-Európa egyetlen komprehenzív rákcentrumává fejlesztettük, tavaly pedig kezdeményezésemre Budapesten megalapítottuk a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémiát huszonegy ország részvételével.

magyarnemzet.hu
MTI Hírfelhasználó