Kétszer kettő az négy
Alaptörvény-módosítást terjesztett be a kormány, melyben nagyjából azt kívánják leszögezni, hogy a férfi az férfi, a nő pedig nő, és kettejük élvezetes keveredéséből születik a gyerek. Erre mondják azt, hogy ezt eddig is tudtuk, és miért kell ezt az Alaptörvénybe foglalni?
2020. november 18. 17:45

Továbbá az is felmerült, hogy miért pont most, a ragály kellős közepén kell foglalkozni ilyesmivel. Erről elmélkednék alább.

Aki követte és elszenvedte az elmúlt néhány tíz év eseményeit itt Európában, az pontosan tudja, hogy ezen időknek egyik legmarkánsabb jellemzője az egyéni szexualitás előtérbe tolakodása volt. Eleddig a nemi vágyakat és azok kiélését egyfajta szemérmesség jellemezte. Ennek jegyében az emberek efféle ügyeiket tanúk nélkül intézték, hiszen – ez volt az általánosan elfogadott nézet – ez nem tartozik másokra. A szemérem olyan erény volt, melyet mindenkitől elvártak. Ennek – úgy tűnik – vége. Maga a szemérem szó jelentése is változáson ment keresztül, ma már sokan, sokfelé a szemérmességet hipokríziskén, képmutatásként értékelik. 

Hogyan is beszélhetnénk szemérmességről ma, mikor fiatalok, olykor gyermeklányok tömege tesz föl képeket magáról, melyeken semmit sem bíznak a fantáziára. Teszik mindezt pénz, ismertség, vagy egyszerűen csak a divat kedvéért. Az internet lassan egy gigászi peep show, kukkolda lesz – a nemiség mindent eláraszt. Ebben a légkörben aztán természetesen a legkülönbözőbb beteges és extrém vágyak is magamutogatóan utat törtek maguknak. Ez – szerintem – önmagában is aggasztó tünete civilizációnk válságának. Okai szerteágazóak, azonban a legfontosabb talán a gazdagság és szabadidő növekedésével járó görcsös unalom, mely furcsa gondolatokat szül elszenvedői fejében.

Mindezeken túl, a korszellem hatására, szükségszerűen megjelentek az emberi esendőség vámszedői, a libsi politikusok is. Ők a bomlás melegében érzik otthon magukat. A hálószobai titkok számukra politikai programot, a hatalom lehetőségét jelentik. A megkergült szavazóik fejében összekeverednek a régi marxista féligazságok az újbaloldali filozófiák félig sem megemésztett darabjaival, lehetővé téve, hogy szinte bármit és annak ellenkezőjét is a „szabadság” valamiféle megnyilvánulásának tekintsenek. Így kerülnek aztán a hálószobák és budoárok némileg extrém titkai az utcákra is. És így találnak egymásra az aberrációk alanyai, akik résztvevőket szeretnének toborozni furcsa szokásaikhoz és a politikusok, akik pedig szavazókat. Hozzájuk csatlakoznak aztán a csőcselék azon elemei, akik egyszerűen csak büntetlenül fosztogatni, gyújtogatni szeretnének, ők a zűrzavar vámszedői.

A harc a fiatalok lelkéért folyik. Ők azok, akik „nevelhetőek”, hiszen az idősebbek, a „boomerek” már kialakult szokásokkal rendelkeznek, melyek nemigen változtathatóak meg. „Így tehát nem csekély, hanem igenis nagy jelentősége van annak a körülménynek, vájjon így vagy amúgy, szoktatnak-e valakit mindjárt gyermekkorától fogva; sőt – mondhatni – minden ettől függ.” – írja Arisztotelész a Nikomakhoszi Etika lapjain. Azóta e tekintetben sem változott sok minden.

Az utóbbi időkben a módszerek finomodtak és sokkal hatékonyabbakká váltak, miután a libsi politika megtalálta a jogot, mint harci eszközt. Az utcai vonaglásokat és rendbontást részben kiváltja a bírósági tárgyalótermek jogászi szó- és paragrafus facsarása. Ezzel alapvetően nem is lenne olyan nagy baj, hiszen minden ország úgy hanyatlik, ahogyan neki tetszik. Ezt hívják nemzeti szuverenitásnak. Csakhogy a libsizmus hatalmi vágya nem ismer határokat, mindent és mindenkit maga alá akar gyűrni, nemzetiségtől függetlenül. Ehhez pedig az európai birodalmon keresztül vezet az út.

E kitérő után érkezünk el az elején feltett kérdések megválaszolásához. 

Úgy esett, hogy a német Alkotmánybíróság 2020. május 5-i ítéletével kimondta: a német Alkotmány elsőbbséget élvez az EU joggal szemben. Ez nagy vihart kavart, ám később a dögvész mindent elsodort, felülírt, ami nagyon kedvező volt az eurokraták számára, hiszen lehetővé vált a dolog szőnyeg alá söprése. A dolgot azóta ordító csönd övezi. Mindenesetre megtörtént, ami megtörtént, és precedens lehet belőle. Ha a németeknek szabad, akkor nekünk is. A dolog tétje az, amivel már Helena Dalli, az egyenlőségért felelős biztos is fenyegetőzött, hogy azok országok nem kapnak majd pénzt, amelyek nem felelnek meg a tébolyodott elveknek. Ezért kell az Alaptörvényben rögzíteni olyan nevetségesnek tűnő trivialitásokat, minthogy a biológiai nem megváltoztatása lehetetlen, vagy hogy a szülőknek ellenkező neműeknek kell lennie ahhoz, hogy gyerekek születhessenek. A várható támadásoknál pedig hivatkozni lehet majd a német példára.

Azt pedig, hogy miért most, a járvány kellős közepén kell erről dönteni, kérdezzék meg az EU-tól. Ugyanis nekik is, hogy, hogy nem, most jutott eszükbe elővenni a nemi elferdültek ügyét. Mi biztosan nem akartuk, ám valahogyan válaszolni kell, ha a maradék normalitást meg akarjuk védeni. Könnyen lehet, elnézve a világot, hogy sor kerül majd a címben megfogalmazott állítás alkotmányos védelmére is, hiszen már láthattuk, hogy valami elmebeteg a matematikát is fehér, rasszista tudománynak titulálta. Itt tartunk – sajnos.

Maczkó Ú. Róbert
 
filozófus
mozgasterblog.hu
MTI Hírfelhasználó