Gyöngyös, a legendák városa
A most megjelent Gyöngyösi Kalanderium 2021 című kötetben: Gyöngyös és a környék jelentős amatőr és hivatásos irodalmárainak és képzőművészeinek az alkotásai, a vidék gasztronómiai, borászati érdekességei, híres elszármazottaink, különleges sorsú emberek portréi, a település sportélete és egy kalauz, minden fontos tudnivalóval.
2020. december 15. 08:50

Díszkivilágítás a gyöngyösi Fő téren advent első vasárnapján, 2020. november 29-én. MTI/Komka Péter

„Egy kisded születése mindenhol óriási öröm, a karácsony pedig a legnagyobb családegyesítő" – írja a napokban megjelent Gyöngyösi Kalendárium 2021 című kötetben B. Pintér Mária, a szerkesztőbizottság tagja.

 

B. Pintér Mária

Őt kérdezte a Gondola.


- Szerkesztő asszony, a mátraaljai városban, amelyben valamikor Rákóczi Ferenc is töltött egy karácsonyt, mit sugall a helyieknek a Fő téren felállított hatalmas karácsonyfa mellett maga a most megjelent, nagy hagyományú Gyöngyösi Kalendárium?

- Szerintem azt sugallja, hogy fontosak az itt élő embereknek a hagyományok, az ünnepek gondozása, az itt élők és az elszármazottak megbecsülése, a valódi lokálpatriotizmus. Legrégebbről 1909-ból őriz kalendáriumot a városi könyvtár. Kiadása sajnos nem folyamatos, sem a huszadik, sem a huszonegyedik században. 1990-től számíthatjuk az „újkori” megjelenését, de azóta is vannak foghíjak a számok között. Jómagam 1994 óta tartozom a szerzők sorába. Ez idő alatt is sokat változott a szerkesztőgárdája, főszerkesztője így mindez szerintem tetten érhető a tartalomban és a küllemében is. Nyilvánvalóan nem kis szerepet játszik a financiális háttér sem. Mindenesetre mára az olvasó inkább egy szépen megszerkesztett igényes könyvet láthat – amit nagyon jó kézbe venni –, és nem a hagyományos puhafedelű egyszerűbb kalendáriumot, ami persze ugyanúgy megjeleníthet jelentős tartalmi értékeket. A fejezetek viszont nem sokat változtak, hiszen mindannyiunk számára ugyanazok a fontosak a városban. Elől a hagyományos naptárrész, ami mellé minden hónapban változatos szöveg társul más-más tematikával – megtalálhatók a város fontos eseményei, hagyományai a régmúltjából és az elmúlt időszakra vonatkozóan az élet számos területéről. Gyöngyös és a környék jelentős amatőr és hivatásos irodalmárainak és képzőművészeinek az alkotásai, a vidék gasztronómiai, borászati érdekességei, híres elszármazottaink, különleges sorsú emberek portréi, a település sportélete és egy kalauz, minden fontos tudnivalóval. Én jó szívvel veszem olykor kézbe a régebbi számokat is,és olvasom újra, mert élvezem kollégáim írásait, vagy interjúit olyanokkal, akiket én nem ismertem addig. Szóval tartalmazza mindazt, amire-és akikre büszke a város , az itt élő polgárok és ami példát mutathat az utat kereső ifjak számára is.

- Gyöngyös eleven és gazdag zenei életéhez mi mindent tett és tesz hozzá Baghy Emília, aki büszkén vallja magáról, hogy szakmailag képletesen Liszt Ferenc az ükapja?

- Egyszerűen fogalmazva sok-sok szép zenei élményt, akár saját fellépéseire, akár a korábbi közös munkáinkra, akár az általa vezetett kórusok műsoraira gondolok. Minden jelentős városi zenei rendezvényen valami módon elhangzott a neve, énekesként, felkészítő tanárként, vagy kórusvezetőként. Számomra a zene az igazi kikapcsolódás, ami mindig kéznél van szerencsére, ha nem élőben a technika adta lehetőségek által. Másként kell átadnia magát az embernek zenehallgatáskor, mint a verbális alkotások esetében, vagy a táncnál. Bár egy csodás szatmári legényes is el tud varázsolni. A város gazdag szerencsére kórusokban, van kamarazenekara, jó zenetanárai – akik mint Emília is – kiváló zenészeket, operaénekeseket neveltek, sokuk közülük külföldön dolgozik.

- A csaknem hétszáz éves városi múltra visszatekintő ősi magyar település ma miért lehet büszke Bakos Ildikóra, akinek a margitszigeti kolostorromoknál álló Szent Margit-szobrához a művész a képmást a gyöngyösi templomban kereste?

- Úgy gondolom, nem véletlen az, hogy a város csaknem összes kitüntetettje az ő érmeit kapja kézbe. Munkácsy-díjas, szobrászművész, Érdemes művész, a kisképző tanára, számos országos kisplasztikai biennále díjazottja. Láthatták Párizsban és Londonban a munkáit, Vietnámban, Szlovéniában található köztéri alkotása, ahogyan számos magyar városban is. Legutóbb pedig tizenkilenc pályázó közül nyerte el az Ön által is említett Szt. Margit szobor megformázásának lehetőségét.

A gyöngyösi Bakos Ildikó Szent Margit-szobra a Margitszigeten

Hazajár a városba a mai napig magánemberként is és a város baráti körének tagjaként is. Tehát öregbíti a szülővárosa hírnevét élő kapcsolatot tartva vele. Úgy hiszem méltán lehetnek rá büszkék az itt élők.

- Reneszánsz ember – mondták Kő Pálról. Az M. S. mester-díjas szobrászművésznek több híres alkotása áll Gyöngyösön, ezek is kerekké tették életét. Legendás, színes alakját miért kell emlékezetükben tartani a gyöngyösieknek?

- Nyilvánvalóan az itt megvalósult munkái okán, azért mert örömmel alkotott a város számára, olyan őszinte szeretettel, mint a szülővárosának, Hevesnek, hiszen egy megyébe tartozik mindkettő. Vegyes érzelmekkel fogadták annak idején a szobrait. Meg kellett szokniuk, hogy nem a hagyományos, „szabályos” alkotások jellemzik, hanem önálló látásmódot képvisel, amibe a nemzete hagyományait is gyakran beleszőtte. Azóta eggyé vált a várossal mindkét munkája megszerették az itt élők. Nagy fájdalma volt azonban, hogy a Károly Róbert és Szt. István szobor mellett nem kapott már lehetőséget az eredeti tervek szerint, hogy utolsó magyar uralkodóink, IV. Károly és Zita királyné szobrát is megmintázza.

Kő Pál Károly Róbert-szobra a gyöngyösi Nagy templom mellett 

Mint mondta, nélkülük „billeg a tér”. Máig bánt, hogy kedves földimet csak készültem meglátogatni a nyáron. Így már csak a temetőben tudok szót váltani vele, ha hazautazom a szüleim sírjához. De ezek mégsem a korábbi jóízű adomák.

Molnár Pál

gondola
MTI Hírfelhasználó