A brüsszeli mundér becsülete
Dobrev Klára szándékosan hazudozik összevissza az unió működéséről.
2021. január 7. 09:45

Nem, nem arról akarok írni, mikor lépünk ki végre az Európai Unióból. Éppen ellenkezőleg. Arra igyekszem felhívni a figyelmet, hogy miért kell minden eddiginél jobban figyelnünk és vigyáznunk az Európai Unióra. Ha úgy tetszik: Brüsszelre.

Mindenkinek érdemes elgondolkodnia azon, mit is jelent neki a fogalom: Brüsszel. Attól tartok, mindenkinek mást. Mármint a mögöttes tartalmat illetően. Addig ugyanis egyetértünk, Brüsszel Belgium fővárosa. Ám ezzel kész is. Minden más nehezen megfogható, mögöttes tartalom és jelentés csupa homály, ellentmondás, vita, veszekedés. Főként azért, mert miközben a nagy többségnek halvány fogalma sincs, hogy valójában mit takar Brüsszel – azaz hogyan működik az Európai Unió –, sokan vannak, akik ezzel a tájékozatlansággal alaposan visszaélnek.

A téma nem egyszerű, ezért kettéválasztjuk. Előrevesszük az izgalmasabb részt, vagyis hogy miért alakult ki és hogyan sűrűsödik egyre a köd. A második részben pedig konkrét példákkal igyekszünk eloszlatni a homályt, vagyis megpróbáljuk minél rövidebben és érthetőbben megvilágítani, hogyan működnek, mire jogosultak az Európai Unió főbb intézményei. A feladat nem könnyű, mert az EU történelme immár tekintélyes, szerződései szerteágazók, szabályrendszerei bonyolultak – éppen ezért könnyű ködösíteni. De hiszünk a mondásban: aki nem tudja száz mondatban elmondani, mit akar, az nem tudja, mit akar. A cél az, hogy azok a választók, akik nem indulatból vagy érdekből, hanem tudatosan szeretnének választani, kapjanak némi támpontot az elkövetkező, várhatóan a nyugodtan ijesztőnek jósolható másfél évre, ami még hátravan 2022-ig.

A magam részéről vállaltan kormánypárti patkány (á la Bangóné Borbély Ildikó), sőt akár tanulatlan vidéki tapló vagyok (á la Lengyel László). Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy kifejezzem rosszallásomat a kommunikáció által is gyakran használt, általánosan elítélő „Brüsszel” és „brüsszeli bürokraták” hangzatú érvelésekkel szemben. Amikor a brüsszeli bürokraták között dolgoztam, ezt úgy neveztük: blame game. Magyarul: vádaskodó játék. Ebben a társasjátékban gyakorlatilag minden tagállam minden kormánya részt vesz. Vagyis minden, ami rossz, az Brüsszelből jön, ami pedig jó, az persze az adott kormány érdeme. Ez bizonyos fokig érthető, kormánytagként ugyan ki nem tenne így – ennél rosszabbat tehát nem is feltételezek a kormányunkról. Arra azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a blame game-mel óvatosabban kellene bánni.

Ha valaki veszi a fáradtságot, nagyon könnyen talál százával a Facebookon olyan posztokat, amelyek lényege: az Európai Unió béna kacsa, ostoba sóhivatal az egyenesített uborkájával és hasonló marhaságaival együtt. Ha eltekintünk a hivatásos hazudozóktól, legtöbbjük igazából nem is akar ártani (a kommentek többségéről és gazdáikról most inkább nem beszélnék – brrr). De a nyilvános médiafelületek mindegyike érintve érezheti magát. Például kedvencem, az Inforádió egyik hírében úgy fogalmazott: „Az Európai Unió törvényalkotó szerve, az Európai Parlament […]” Majdnem kiestem az autóból. Ilyesmit szerintem professzionális újságíró nem engedhet meg magának.

Nagyon is lehetséges, hogy az EU gyakran valóban lassúbb a kelleténél. Nem is csak azért, mert a járvány kitörése óta is többször láttunk a tagállamok között feszülő érdekellentéteket (lásd például az arcmaszkrekvirálást vagy a Covid-vakcina késedelmes tagállami kiszállításait). Mégis, a tájékozatlanságból eredő, lesújtó ítélettel a jelentős véleményformálók egyszerre két nagy hibát követnek el. Komolyan megbántanak több ezer olyan embert, akik erre egyáltalán nem szolgáltak rá, ugyanakkor alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a sanda szándékúak a tovább sűrített ködben hazudozhassanak az eddigieknél is hatalmasabbakat.

Nézzük, hogyan! A legjobb és egyben leg­gyakoribb példa erre Dobrev Klára politikai tevékenysége. Ő rendszeresen úgy tesz, mintha a legfontosabb ügyek az Európai Parlamentben dőlnének el, mintha az EU központja a parlament volna, a többi smafu. Egy Facebook-bejegyzésében azt találta leírni, hogy „Az EU Tanácsa ugyanis önállóan nem alkothat szabályokat” (2020. december 9.). Alaposan eltanulta a férjétől a leckét: nem fejti ki a teljes igazságot. Miközben ugyanis a parlament nem alkothat önállóan jogszabályokat, a tanács igenis kezdeményezhet önállóan olyan jogszabályokat, amelyek esetében a parlament ugyan elmondhatja a véleményét, de az a tanácsot semmire nem kötelezi. A teljes megértés kedvéért: az Euró­pai Unió Tanácsa és Parlamentje nem alkot jogokat. Hanem kezdeményez, javasol, megvitat (kivéve pár tanácsi hatáskört). A jogszabályok kidolgozásának feladata a bizottságra hárul.

Más, többször megismételt Facebook-bejegyzéseiben Dobrev Klára megígéri, hogy az utolsó leheletéig küzdeni fog az Európai Egyesült Államok megvalósításáért, valamint úgy tesz, mintha az unió már döntött, sőt személy szerint ő győzött volna a kötelező európai minimálbér bevezetése ügyében. Tevékenységének csúcsa az volt, amikor levelet írt az „európai döntéshozóknak”, miszerint Orbán Viktor nem azonos Magyarországgal (Dobrev Klára Facebook-oldala, 2020. november 18.). Így hát a magát demokratikusnak nevező koalíció egyik vezetője, leendő miniszterelnök-jelöltje írásba adta, hogy fogalma sincs, mi is az a képviseleti demokrácia!

A következő hónapokban, a választási hadjárat kapcsán ezeket a hazugságokat nyilvánvalóan újra és újra elő fogja rángatni. Márpedig Dobrev Klára ezt tudatosan teszi. Ő ugyanis sokat tud az EU működéséről. A Medgyessy-kormány alatt az EU-támogatásokért felelős hivatal egyik alelnöke volt. Ma pedig az Euró­pai Parlament egyik alelnöke.

Az EU Parlamentjében szinte kivétel nélkül minden baloldali képviselő hasonlóan viselkedik. Ujhelyi István január 2-án azt írta (Facebookon): „Ujhelyi István, az Euró­pai Parlament közegészségügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottságának tagjaként többször is közérdekű adatigényléssel fordult az ügyben az illetékes minisztériumokhoz.” Apró probléma, hogy nemcsak egy bizottságnak, de a parlamentnek sincs joga és hatásköre ahhoz, hogy bármely tagállam kormányát ugráltassa. Ráadásul az egészségügy nem tartozik az európai uniós hatáskörök közé. Csodálkoznék, ha ezt Ujhelyi nem tudná, de ugye annyira el van foglalva a jogállammal, hogy az ilyen apróság számára mellékes. Ám az igazán nem apró probléma, hogy ezek a képviselők a szakadatlan támadásaik­kal folyamatosan aláássák és gyengítik saját hazájuk nemzetközi megítélését, tárgyalási pozícióit.

Hosszú évekig riogattak, néha még ma is az úgynevezett kivándorlás problémájával, ami ugye az Orbán-kormány egyik bűne. Nos, kedves baloldaliak, ezt valójában úgy nevezik: szabad munkavállalás. Az Európai Unió négy legalapvetőbb szabadságjogának egyike. Mondhatjuk, jogállami alappillér. Sok-sok vitában, számos ellenérvvel tudtam bizonyítani, hogy ennek a lehetőségnek hosszú távon az egész országra nézve nagyon fontos előnyei vannak. Bérnövekedés, hazai fogyasztás növekedése, munkamorál javulása, világlátás, kultúra. Nem véletlenül találták ki a szerződő atyák.

Mint említettem, volt szerencsém négy évig az Európai Bizottságban dolgozni. Tökéletesen megértem, hogy ha manapság Magyarországról hallanak, nagyon kellemetlenül érzik magukat. Csakhogy lássuk világosan: a parlament, a tanács, a bizottság politikusai nem bürokraták. Pedig a Brüsszel nevű homály mögött mindig ők rejtőznek. Ezért látom fontosnak, hogy a kormányunk igyekezzen megértetni az emberekkel, mit takar pontosan az, amikor Brüsszelről beszélnek. Ehhez szeretnék a magam szerény eszközeivel ezen cikk második részében is hozzájárulni. Főleg attól tartva, hogy a ködösítés a következő másfél évben csak fokozódik.

(Folytatása következik.)

Kolossa Tamás

A szerző nyugalmazott nemzeti szakértő


 
Magyar Nemzet