Tanuljunk Amerika elbukásából
A baloldal célja, hogy Trumpot és a jobboldali gondolatot Amerikában ostrom alá vegyék.
2021. január 14. 10:26

Még éppen idejében sajátíthatjuk el végérvényesen azokat az alapvetéseket, amelyek hiányában nem lehet nekifutni 2022-nek. Az egyik az, hogy a ránk kényszerített, balos szokásjogon alapuló, úgynevezett szabályokat konzervatív körökben sem vehetjük alapvetésnek, sőt olyan messzire kell elhajítanunk azokat, amennyire csak lehetséges. Másfelől egyre gyakrabban kell fülünk mellett sugdolóznia egy kisangyalnak – és erre Donald Trump is utalt múlt heti beszédében, így rögtön a közepébe csapva –, hogy soha nem lehetünk megértők, a minimálisnál tisztelettudóbbak ellenfeleinkkel. Azokról beszélek, akik ellen pokoli módon kell harcolni, különben nem marad haza, amiért harcolni kellene.

 

Lássuk be, a konzervatív réteg egy része – világszerte és idehaza is – egyszerűen nincs felkészülve arra a pimasz, cinikus kétszínűségre, ami folyamatosan fűti a baloldalt, annak sajtóját és véleményformálóit. Legtöbbször nem értjük, hogy ha egyszer ugyanaz a cselekedet megengedhető a részükről, azt támogatják és üdvözlik, akkor pontosan ugyanazt a cselekedetet miért látják pusztító káosznak, ha ellenük történik.

És tudván azt, hogy 2016-ban óriási hibát vétett a hálózat, mindannyiunkkal éreztették, 2020-ban ugyanezt nem lehet elkövetni.
Ezért kezdődött minden a Black Lives Matter mozgalom (BLM) üzemi sebességbe kapcsolásával, amely szervezet ugyan létezett és hallatott is magáról, de a világ nyilvánossága előtt tavaly rúgták be a kapukat. Emlékezhetünk, a progressziónál szinte mindenki elfogadta, hogy a fél Egyesült Államokat lángba lehet borítani, kifosztani, káoszba taszítani. Hiszen – bár finomkodva kimondták, hogy szabályt szegnek – ez szükséges a változások eléréséhez, protestálni kell, küzdeni, harcolni a jogaikért, az elnyomás ellen, a szabadságért, az egyenlőségért. Rútul kihasználták, hogy Trump, ha tényleg szándékában állt, akkor sem tudott volna fellépni ellenük karhatalmi erővel, mert ez nem szövetségi hatáskör. Tomboltak, közösségi oldalakat sajátítottak ki, tematizálták a közbeszédet, mindenfelé jelentkeztek a „jó emberek”, hashtagek, tanúságtételek.

Mutatták, hogy nekik ezt is lehet, és ha te ezzel nem értesz egyet, akkor a szabadság ellensége vagy.

A teljes demokrata elit beállt a felfordulás mögé. Totális harcot hirdettek, ráadásul a közhangulat is a kezükre játszott a világjárvány miatt. Így szépen megtanultuk, megtanultatták velünk ezt a leckét is. Mi tartsuk be a szabályokat, de rájuk ez nem vonatkozik, az kellene még csak! Aztán eljött a választás éjszakája, meg az azt követő sok-sok éjszaka – ezt a fejezetet nem is akarom megnyitni –, ami alakult, ahogy alakult, így természetesen elkezdődött a triumfálás, no és a megjátszott döbbenet, hogy a konzervatívok egy része nem tudja előre betanultan, hol van a helye, nem vánszorog vissza a vackába, tudván a szabályokat.

Miután az elmúlt évtizedekben semmi mást sem csináltak kiváló hatásfokkal, csak az ellehetetlenítéseket és az árulók beszervezését, ocsmány pocskondiázásokat, mások emberségben való meggyalázását – amit szintén egy az egyben átvett a magyar baloldal is, lásd a mögöttünk hagyott időszak kiemelkedő retorikai teljesítményeit –, mesterkélten, tágra nyílt szemekkel kérték számon Donald Trumpot, hogy mit képzel, ezzel a harcos retorikával mégis mit szeretne elérni? Mi az, hogy nem fogadja el a „vereséget”?!

Kezdett körvonalazódni az újabb agenda: a nekik nem megfelelő módon beszélő Trump az igazi veszélyforrás! Fenyegetés a demokráciára, Amerikára, egyenesen a világra is. És persze bármi történik, Trump tehet róla. Elvégre az elnök beszédei és közösségi oldalas bejegyzései igazán veszélyes kapukat nyithatnak meg, ellentétben az állandósult fosztogatásokkal.

Végül elérkeztünk Joe Biden beiktatásának napjáig. Sejtettük, hogy nem lesz itt meglepetés. Semmi, mert tartjuk magunkat a szabályokhoz, legyenek azok akár szokásjogon alapuló szabályok. Mike Pence például hiába állította, hogy nincs meg a jogköre ahhoz, hogy a vitatott államok elektori szavazatait ne vegye számításba az eredmény kihirdetésekor, ez ebben a formában nem igaz. Igenis megtehette volna, ami persze azonnal baloldali gyűlölethadjáratot váltott volna ki – mondjuk mostanra nem mindegy ez is? –, illetve a legfelsőbb bíróságon kötött volna ki az ügy, de az valódi akcionalitást sugalló cselekedet lett volna.

Ám tegyük fel, hogy Pence saját elképzelése szerint valóban nem tehetett semmit. Fordítsuk meg a kérdést és tegyük fel úgy, hogy elkövetett volna bármit is, ha ő úgy tudta volna, hogy az jogában áll? Miként lehet az, hogy vezető republikánusok is azt mondták és írták, hogy a demokráciába vetett hite menne tönkre az amerikai állampolgároknak, ha komolyabban vitatnák a választás végeredményét? Teljesen nyilvánvaló, hogy szakmányban történtek törvénytelenségek, ezek tényét még mértékadó, baloldali elemzők sem vitatták. És milyen helyzet állt elő? A baloldal nem tartotta magát az előírtakhoz, a republikánusok nagy része pedig partra vetett halként tátogott és próbálta magyarázni, hogy az einstand az valójában nem is lehet igaz.

És jött a Capitolium megtámadása. Az az esemény, ami kommunikációsan a legrosszabbul érkezett mind Trumpnak, mind azoknak a republikánusoknak, akik kitartottak az elnök mellett. Ugyan miért állt volna érdekükben, hogy saját hitelességüket ássák alá egy ilyen magától értetődően elbukó vállalkozással? Minden ilyen akció azt a célt szolgálja, hogy nevetségessé tegye a konzervativizmust, hogy ujjal lehessen mutogatni a szegény hülyékre. Hogy lássa minél több ember, ezeket nem lehet komolyan venni.

Provokátorok magánakcióin már mások is felbuzdulhattak, és íme, megszületett a fasiszta puccskísérlet legendája a baloldali média kézdörzsölő tálalásában.

Tragédiák relativizálása nélkül természetesen baloldal sem létezik. Példának okáért mi nem vagyunk vérengző, ocsmány vadállatok, mint azok, akik gyilkoltak, gyújtogattak és fosztogattak, ezért csak annyit kell megjegyeznünk, hogy ha ugyanaz a balos elit, táncos-komikus véleményformáló réteg és „jó emberek”, akik köztörvényes bűnözők halálakor szívszaggató üzenetekkel látták el a közéletet, most hallgatni fognak – és persze hogy hallgatnak –, amikor egy fegyvertelenül tüntető nőt agyonlőttek, akkor ugyanúgy a történelem szemétdombjára valók, mint a baloldal. Mondom egyszerűbben: hazug, acsarkodó, gonosz lények vagytok. Semmi közünk hozzátok.

A cél az, hogy Trumpot és a jobboldali gondolatot Amerikában teljesen ostrom alá vegyék, azokat a fórumokat, ahol ezek az elvek megjelenhetnek, beszántsák, és az elnyomás árnyékában kialakítsák azt a bizonyos Új Amerikát, ahol már magyarázkodni sem kell a cenzúra miatt. Az Új Amerika pedig nem lesz szívbajos: miután odahaza rendet raktak, jönnek azok, akik külföldön nem értenek velük egyet. 2009 és 2011 között volt legutóbb akkora túlsúlya a demokrata vezetésnek, mint 2021-ben. Mik is történtek akkoriban? Az arab tavasz, az egész észak-afrikai és közel-keleti régió destabilizálása, konkrét országok de facto megszüntetése, soroljam még? Most, amikor sokkal céltudatosabbak – hiszen mögöttük van tapasztalatként az elmúlt négy év –, felmerülhet bárkiben is a kétely, hogy nem minimum ugyanezt művelik majd?

Miközben az Új Amerika tesz arról, hogy szétzúzza a trumpizmust és az árulókkal a republikánusokat egyfajta szatellitszervezetként a balosok maguk mellett tartsák, addig a közösségi oldalakkal karöltve bezúzzák a konzervatív tartalmakat, hogy azok maximum csak szamizdat formában működhessenek. Kételkednek ebben? Nézzék meg, mi történik napjainkban az úgynevezett trumpista tartalmakkal és az azt közvetítő oldalakkal! Ahogy Magyarországon 1945 után minden fasiszta gondolat és tartalom lett, ami nem felelt meg a balos elvárásoknak, úgy lett most minden tiltott és utálatos, amire rá lehet húzni Trump nevét.

Annak is tanúi lehettünk a napokban, ahogy az amerikai baloldal a sokadik példát mutatja arra, miért felesleges akár csak a gondolata is a feléjük való megfelelésnek, kiegyezésnek vagy egyebeknek. Ugyanis a demokrata többségű képviselőház határozatban szólította fel Mike Pence alelnököt arra, hogy mozdítsa el a kormánytagok többségével hivatalából Trumpot, és ha ezt nem teszi – márpedig nem fogja –, akkor újabb impeachmentet kezdeményeznek az elnök ellen. Még senkivel szemben nem próbálkoztak kétszer ugyanezzel, de gyakorlati jelentősége ennek nincs is kevesebb mint egy héttel a hivatalos hatalomátadás előtt.

Üzenetértéke annál több: el akarják érni, hogy Trump soha többet ne indulhasson köztisztségért, amire van alkotmányos lehetőség – félnek a trumpizmustól, és erre jó okuk van, de okosan teszik a republikánusok is, ha szintúgy tartanak a gondolattól –, illetve minden egyes konzervatívban tudatosítani akarják, vastagon aláhúzva, hogy nem létezik az a poszt és hatalmi helyzet, ahol ne tudnának utánanyúlni és ne akarnák tönkretenni, ha keresztbe tesz nekik. Ez az üzenet személyesen szól minden egyes magyar választópolgárnak is.

Ahogy annak idején Trump talán az egyik legjobb beszédében megfogalmazta: valójában nem ellene vannak, hanem a jobboldali érzelmű polgárok ellen. Ő csak útban van.

És ha már magunkról is beszéltünk, mi történhet Magyarországgal? Műveleti területté válhat minden olyan régió – erre nemrég Barack Obama is utalt –, amely nem úgy képzeli el a világ történéseinek megértését, mint Új Amerika. Ezt a sorsot szánják Közép-Európának is.

Az újpogány diktatúra a szemünk láttára születik meg a tengerentúlon, amihez a támogatást a kvázi jobboldaliak fogják biztosítani.

Tanuljunk Amerika elbukásából.

Trombitás Kristóf

A szerző újságíró, műsorvezető


 
Magyar Nemzet
MTI Hírfelhasználó