Róma szívdobbanásainak hangja – 90 éves a Vatikáni Rádió
A Vatikáni Rádiót 1931. február 12-én XI. Piusz pápa avatta fel Radiomessaggio Qui arcano Dei című beszédével. Vértesaljai László SJ atyával, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztőjével beszélgettünk a rádió múltjáról, jelenéről, működésük missziós jelentőségéről.
2021. február 13. 17:09

– Miért érezte XI. Piusz pápa fontosnak, hogy korának új találmányát, a rádiózást beindítsa, s hogy adóállomást és stúdiót építtessen a Vatikán területén? Mely szavakkal indult az első adás?

„Halljátok, ó egek, amit most mondok, és hallja a föld ajkam szavait! Halljátok meg, ó népek, figyeljetek ti, a föld lakói, akik most ugyanabban a szándékban kapcsolódtok egybe, gazdagok és szegények egyaránt. Halljátok és hallgassátok, óh, távoli népek!” – kezdte meg rádiószózatát XI. Piusz pápa pontosan 90 évvel ezelőtt, 1931. február 12-én, délután 16 óra 30 perckor.

Minthogy ritka volt még akkortájt az első generációs rádiókészülék, ezért ott, ahol megszólalhatott, többnyire közösségek vették körül, föléje hajoltak, és együtt hallgatták Róma „szívdobbanásait”

Triesztben, Prágában, Berlinben, Londonban, New Yorkban, Mexikóvárosban, São Paulóban, Melbourne-ben és persze Budapesten is. Mert most Péter beszélt. Az Urbs először fordult mindenütt hallható szavával az Orbishoz, Róma városa a földkerekséghez, Péter utóda, a római pápa a világ összes katolikusához. Az adás végén, bár a műfaj már ismerős volt, megszületett az első rádiós „Urbi et Orbi” áldás is.

„Hallatlan” újdonság ez, vagy inkább Jézus prófétai kérésének betöltése, aki arra biztatta övéit, hogy „a háztetőkről is hirdessétek…” (Mt 10,27)! Valójában egy lelkipásztori igény és egy új technikai lehetőség találkozott. Már két évvel korábban, a lateráni egyezmény 1929-es aláírásakor, mely meghatározta a mini Vatikán Városállam létrejöttét, sugallta XI. Piusz pápának a Nobel-díjas olasz fizikus, Guglielmo Marconi: „Szentatyám, csináljunk egy rádiót, és azzal elérjük az egész világot!” Ezt a szempontot tartotta szem előtt a pápa, aki a „csonka Vatikánból” szerette volna lelkileg egybefonni a távoli földlakókat, amire az olasz egység létrejöttével (1870) Péter utódának nem maradt lehetősége. A pápa elfogadta a javaslatot, és azonnal megbízta Marconit és Giuseppe Gianfranceschi jezsuita fizikust, hogy fogjanak hozzá a rádió megteremtéséhez a Vatikáni Kertek felső szögletében. Két évvel később a latin nyelvű pápai rádióavató beszéd előtt az „első szó” Marconit illette, aki mintegy „bemondóként” megilletődötten így szólt: „Magasztos tisztem annak bejelentése, hogy Őszentsége XI. Piusz pápa felavatja Vatikán Városállam rádióállomását. Az elektromos hullámok elviszik az éteren át az egész világra a szavát és az áldását. Ez lesz az első alkalom, hogy az ő szavát egy időben lehet hallani az egész földkerekségen.”

– A Vatikáni Rádiót hosszú évtizedeken át jezsuita atyák vezették. A rádió történetében Szent Ignác rendje főszerepet játszik…

– 1931-ban a rádiózásnak már 11 éves komoly története volt, miután 1920 októberében az Egyesült Államok Pittsburgh városában megindult az első kereskedelmi rádió, 1922 novemberében a BBC kezdett rendszeres műsorszolgálatásba és mi is ott voltunk az élvonalban, hiszen 1925. december 1-én bejelentkezett Budapesten a Magyar Rádió. Marconi – aki a szerb Teslával és az orosz Popovval nagyjából egyszerre, de egymástól jórészt függetlenül találta fel a rádiót – ezek után elkészítette a Pápa rádióját, aminek latin neve: Statio Radiophonica Vaticana. Már csak a műsor hiányzott! Ennek lett gazdája P. Giuseppe Gianfranceschi jezsuita, aki nemzetközi hírű fizikusként és csillagászként a Pápai Gergely Egyetem rektora volt 1926 és 1931 között. Szakember szerzetes pap kezébe került tehát a rádió, aki a nagy szentignáci lelki családnak, a Jézus Társaságának tagjaként sok rendtársát tudta megnyerni az ügynek. XI. Piusz pápa bizonyára felhasználta azt a helyzeti előnyt, ami a jezsuita rend tagjait Péter utódához kötik. A jezsuiták negyedik fogadalma ugyanis az alapító Szent Ignác szándékának megfelelően „a római pápának tett engedelmességi fogadalom a misszió területén”. A Statio Radiophonica Vaticana (Vatikáni Rádióállomás) pedig mi más lenne, mint egy világméretű misszió! Ezért döntött úgy XI. Piusz pápa, hogy a Vatikáni Rádió vezetését a Jézus Társaságára bízza missziós feladatként.

– Történelmi pillanatokban is szólt a rádió. Miként kellett, lehetett a missziónak megfelelni? Milyen nyelveken szólalt meg a rádió?

– Ez a feladat egyértelmű és egyszerű volt kezdettől fogva: a pápa egyetemes szolgálatának az eszközeként az evangéliumot a föld végső határáig hirdetni. Az üzenet mindig Krisztus élő személye volt, ahogy az Úr a pápa megnyilatkozásaiban és péteri szolgálatában megnyilvánult. Kezdetben pápai rádiós üzenetek (radiomessaggi) hangzottak el az egyházi év jeles napjain, Karácsony, Húsvét, Pünkösd ünnepein, amihez a nagyobb jelentőségű világméretű egyházi események kapcsolódtak, mint a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok, a jubileumi és a rendkívüli szentévek, a boldoggá- és szenttéavatások. Kiemelkedő esemény volt a rádió történetében 1939. március 12-én annak a XII. Piusz pápának a beiktatása, aki az Államtitkárság prelátusaként már jelen volt a Vatikáni Rádió felavatásán. A harmincas évek során egyre nyilvánvalóbbá vált a barna és a vörös ateista diktatúrák erőteljes előrenyomulása, ezért a Vatikáni Rádió mind több nyelven kezdett sugározni, hogy bátorítást és vigaszt vigyen a megfélemlítetteknek.

Segített ebben Gianfranceschi atya utóda, a mindössze 34 éves korában kinevezett P. Filippo Soccorsi, aki 1934-től kezdve megszervezte a műsorszerkesztést és kibővítette a rádió nyelvi családját. 1936-ban a Vatikáni Rádió tagja lett a Rádiósugárzás Nemzetközi Uniójának, ami annak jogi elismerését is jelentette, hogy a pápa rádiója földrajzi korlátozás nélkül sugározhatja adásait, méghozzá egyre több nyelven.

XI. Piusz pápa első beszéde az egyház hivatalos nyelvén latinul hangzott el, miként a liturgia is latin nyelvű volt, ám a kommentárok már olaszul szólaltak meg. A Jézus Társasága akkori elöljárója, páter Włodzimierz Ledóchowski nagylelkűen támogatta a rádiót és bőkezűen ellátta rátermett jezsuita atyákkal a szerkesztőségeket. A háború előestéjén, 1939-ben már kilenc nyelven sugározta adásait, mégpedig olasz, francia, angol, német, spanyol, portugál, lengyel, ukrán és litván nyelven. S hogy a világnyelvek mellett miért is éppen ez a három másik nyelv szerepel, azt a történelem magyarázza. Achille Ratti érsek, a későbbi XI. Piusz pápa 1918-ban Lengyelországba és Litvániába került apostoli vizitátornak, majd később nunciusnak. Ekkor ismerte meg a két ország mély katolikus hitét és személyesen megtapasztalta, ahogy a bolsevik szovjethatalom megtámadta Lengyelországot. A harmincas években már egyszerre fenyegette őket a náci és a kommunista veszély, ezért is sietett „szóbeli támogatást adni a lengyel, a litván és az ukrán népnek, amit a lengyel jezsuita generális egészséges hazafisággal támogatott.

– Különös szerepe volt tudtommal a rádiónak a II. világháború idején…

– XII. Piusz számára a Vatikáni Rádió már „begyakorlott szószék”, ahonnét erőteljes hangon küldi rádiószózatait, főként a fenyegetett helyzetben lévő országok felé. A második világháború különleges szerepet rótt a pápára és a rádiójára is. A szembenálló felek katonái ugyanis mind keresztények voltak, ezért a pápa a háború fölé emelkedve bárki szenvedőnek a segítségére akart sietni. Létrehozta az Államtitkársági Információs Hivatalt, hogy felkutassa a háború zűrzavarában eltűnt, nyoma veszett katonákat és civil személyeket, és hogy hírt adjon róluk az aggódó családjaiknak. Sokszor a Vatikáni Rádió műsora nem állt másból, mint rövid, tőmondatos üzenetekből, melyet mindkét fél egyszerre hallott.

Életről, reményről, megmaradásról, ragaszkodó szeretetről szóltak azok a szívszaggató sorok, hogy „meglásd, hazaérek, várj rám, mert megjövök és hogy jó az Isten, vigyáz ránk, otthon és a lövészárokban is”.

Ezt az irodát Giovanni Battista Montini prelátus vezette, a későbbi Szent VI. Pál pápa. A beolvasók jellegzetes fém-hangon olvasták be lassan és jól tagoltan a neveket, és ez a mindennél fontosabb élet-jel műsor kiadta a napi adások felét. 1940 és 1946 között 1.240.728 nevesített üzenet hangzott el. Az adást nemcsak otthon hallgatták az emberek, hanem gyakorta hangszórókon át börtönökben és fogolytáborokban is. A rádió kilencven éves történetének ezek a legszebb fejezetei, amiről később érkezett hálás levelek ezrei tanúskodnak.

– Mikor és hogyan született meg a magyar adás?

– Achille Ratti érsek, vagyis a későbbi XI. Piusz pápa ugyan nem teljesített szolgálatot Magyarországon és a jezsuitáknak sem volt magyar generálisa, de Pacelli bíboros pápai legátusként vezette az 1938-as Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, és ennek emléke mélyen megmaradt a szívében. XII. Piusz pápaként 1945. szeptember 8-án Mindszenty Józsefet esztergomi érsekké nevezte ki, majd 1946. február 21-én kreálta bíborossá. Úgy mondják, hogy amikor Mindszenty bíboros Nyugatról egy autót kapott ajándékba lelkipásztori útjainak a megkönnyítésére, azt nem fogadta el, hanem az adományozót arra kérte, hogy az összeget juttassa el a Vatikánba és tegyék hozzá ahhoz az alaphoz, mely kibővítené a műsorokat, főként a szovjet érdekszférába eső országok felé. Tény, hogy 1949-ben XII. Piusz akaratának megfelelően létrejött egy új rádiós világ, mely Európa keresztény országainak nemzeti nyelvein sugárzott adást. Ekkora már kiépült a vasfüggöny, elnémultak a szabadságtól megfosztott egyházak, Mindszenty bíboros is börtönbe került. Ám a Vatikáni Rádió Angyalvárral szemközti új épületében egy hatalmas L alakú folyosó adott otthont egymás mellett az orosz, ukrán, lett, litván, lengyel, bolgár, cseh, szlovák, magyar, román, horvát és szlovén adásoknak.

Együtt szenvedtünk, közös történelmi sebeket hordoztunk, és nagyon hasonlóan láttuk a világot. Nem is mindenben gondolkodtunk úgy, ahogy nyugati kollégáink. Jobban tudtunk és most is jobban tudunk olvasni a sorok között, amit nem is lehet nyelvtanfolyamon megtanulni, mert ahhoz átszenvedett élet kell.

– Bár én még akkor nem éltem, szüleim gyakran meséltek nekem 1956-ról, s mindig emlegették a Vatikáni Rádió akkori adását.

– Felejthetetlen erejű napokat élt át a rádió 1956 októberében, amikor híre jött a forradalomnak. Főszereplője lett XII. Piusz pápa, aki a drámai napok során két hét alatt máig páratlan módon négy rádiószózattal fordult az egész világhoz. Egész lénye, minden ereje benne volt a felháborodás szavaiban, amikor a szabadságharc leverése után felemelte a szavát az Istenhez: „Istenhez emelem fel a szavam, az Istenhez, az Istenhez…!” Nem is más a pápai szolgálat, mint egy szívből fakadó nagy kiáltás fölfelé, az Istenhez. A szenvedő magyar nép hangját vitte Péter utódaként az Úr elé, akitől a szolgálatát nyerte. Mi magyarok, ezer év alatt – tetszett, nem tetszett – megtanultunk várakozni, így kivárjuk azt is, amikor fényes örömmel adhatjuk hírül, naná itt a rádióban elsőként, hogy Mindszenty bíborost boldoggá avatták.

– Kik voltak a rádió leghíresebb vezetői? Illetve igaz, hogy a munkatársak szinte egy nagy családot alkotnak?

– A Vatikáni Rádiónak volt egy belső kohéziója, összetartó ereje, amit maga a közös küldetés adott. Annak a tudata, hogy mi a pápa rádiója vagyunk, mert ő is annak tart bennünket. Szerettem volt mondani, hogy „nekünk a pápa a kenyéradó gazdánk”. Másfelől a közös küldetést konkrét cselekvésben a rádió jeles vezetői fogták egybe, a már említett Gianfranceschi és Soccorsi atyákon túl, a közelmúltban éppen a mi rendházunkban 102 éves korában elhunyt Antonio Stefanizzi, majd az őt követő legendás Tucci atya, Szent II. János Pál pápa útimarsallja, és a nápolyi Pasquale Borgomeo, akinek idejében a Vatikáni Rádió nevének hallatára a „szakma vigyázzba állt”. Aztán a közelmúltban elbúcsúztunk Lombardi atyától, amikor megvált a rádiótól, pedig éppen alatta voltunk egy 500 fős nagycsalád. Ha bárki munkatársunk családjában gyermek született, vagy éppen haláleset történt, akkor soha nem hiányzott a figyelmes jelzés, mely közös örömre vagy a fájdalomban osztozásra hívott. Minthogy II. János Pál pápa sokat utazott, mindig magával vitt minket – elsősorban az érintett térség adásait –, hogy friss melegében tudósíthassunk a helyszínről. Mindig hálásan megköszönte a szolgálatunkat.

– Az elmúlt kilencven esztendőben a technika hatalmasat változott. Mennyiben befolyásolja az önök munkáját, illetve mennyire kell/akarják követni azokat?

– A technika örökké változik és mi követjük, ahogy a lehetőségünk engedi, a modernizáció útját, ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy nem a technika váltja meg a világot, hanem az Úr Jézus személye. Magától értetődő, hogy van internetes honlapunk, használunk videófelvételeket, megjelenünk a Facebook, a Twitter felületein is. Az FB-nek azért örülünk nagyon, mert ott kapunk visszajelzést, kritikát és elismerést, ami segíti javulásunkat.

Közben pedig azt is látjuk, hogy mi az a lelki táplálék, a Pál apostol említette „szilárd eledel”, ami valóban élteti az Isten népét. Ferenc pápa a Kúria reformja keretében átalakította a vatikáni hírközlés világát is. Ennek látható jele a Kommunikációs Dikasztérium létrehozása, mely egyetlen közös szervezetbe fogta a Szentszék különféle, eddig önállóan működő egységeit, mint a Vatikáni Rádió, a Vatikáni Televíziós Központ, az Osservatore Romano napilap, a Vatikáni Fotószolgálat, a Vatikáni Könyvkiadó és a Vatican News hírportál. A dikasztérium vezetését a pápa világi szakemberekre bízta, prefektusunk Paolo Ruffini, az olasz püspöki konferencia TV2000 adásának egykori igazgatója, szerkesztő igazgatónk pedig Andrea Tornielli újságíró, a La Stampa újság „Vatican Insider” rovatának egykori vezetője. Ferenc pápa szívesen nyilatkozik közvetlenül különféle újságoknak, rádióknak, televízióknak, így a mi feladatunk az a csöndes, alázatos munka, hogy pontosan, megbízhatóan közvetítsük az Egyház és a világ felé az ő napi tanítóhivatali megnyilatkozásait és apostoli tevékenységét. A magyar szerkesztőségben hárman dolgozunk, most többnyire távmunkában, otthon készítjük a napi húszperces, többnyire hírműsor adásainkat. Becslésünk szerint egymillió hallgató követi a műsorainkat a helyi rádiók és tévék jóvoltából, melyek naponta háromszor is megismétlik az előző esti programunkat.

Lelkileg „jóllaktatni” félmillió embert, ez egy izmos kihívás! Szívesen csináljuk, „Isten dicsőségére és a lelkek javára” – ahogy Szent Ignácunktól tanultuk.

Fotó: Vatican News; Bókay László

Bókay László


 
Magyar Kurír
  • Az EPP nélkül kell felépíteni az európai demokratikus jobboldalt
    A miniszterelnök a honlapján közzétett írásban értékelte a Fidesz Európai Néppártból való kilépése utáni helyzetet.
  • Tisztifőorvos: minden eszközzel le kell törni a járvány harmadik hullámát
    Minden eszközzel le kell törni a járvány nagyon dinamikusan emelkedő harmadik hullámát, a kormányzati szigorítások szükségszerűek voltak - mondta Müller Cecília országos tisztifőorvos a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs online sajtótájékoztatóján csütörtökön.
  • Előrébb az agarakkal!
    A kutyatartásról írt könyvet dr. Simicskó István, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője. A politikus maga is tart kutyát - pumit -, így hozzáértően ajánlja a magyar kutyafajtákat a családok figyelmébe. Elsősorban az erdélyi kopó és a magyar agár megőrzésére kell vigyázni.
MTI Hírfelhasználó