A képmutató álszolidaritás szimbóluma a Freeszfe
A DK most behúzza magának az egyetemfoglaló „hősök” marketingértékét, cserébe simán kisöpörnek egy zeneiskolát a nekik felújított épületből.
2021. február 14. 12:19

Amikor az embernek gyereke lesz és szülővé válik, akkor – jó esetben – szinte minden megváltozik az életében. Elkezdi más szemmel nézni az őt körülvevő világot. Addig például nem tűnt fel neki, hogy a lakóhelyén milyen gyerekeknek szóló szolgáltatások vannak. Vagy nincsenek. Mert bizony a hiányuk nagyon feltűnő a szülők számára. A családok többségében mindkét szülő dolgozik, így a szolgáltatások közelsége kiemelten fontos szempont. Az egyedülálló szülőknek még inkább az.

Ebben tud segíteni az önkormányzat, ha akar, és éppen nem egy pártpolitikai megfontolás a jelentősebb, mint a településén élő gyerekek boldogulása, fejlődése. Ennek a negatív példáját láthatjuk a DK-s vezetésű Erzsébetváros és a Freeszfe Egyesület ügyében. A DK most behúzza magának az egyetemfoglaló „hősök” marketingértékét, cserébe simán kisöpörnek egy hatszáz gyermeket oktató zeneiskolát a nekik felújított épületből. A Freeszfe Egyesület szolidaritásáról biztosítja a kisemmizett iskolát, amelyik évek óta várt arra, hogy boldogan birtokba vegye a nekik szánt helyiségeket, majd az ifjú „demokraták” zokszó nélkül átvették a kulcsokat attól a politikustól, akinek pártja a korrupció, a kisemberek kisemmizése és a rendőri erőszak szimbóluma.

Ez nem igazán zavarja azokat, akik heteken keresztül teátrális módon kürtölték tele a nyilvánosságot a hatalom elleni fellépés szlogenjeivel. Kaptak egy épületet a helyi hatalomtól, amelynek a felújításához a munkát és a forrásokat az előző, fideszes városvezetés teremtette elő azért, hogy a kerületben lakó gyerekek színvonalas módon részesüljenek zenei képzésben. „Nosza, ezt is foglaljuk el! Majd megoldják valahogy, nem a mi bajunk.” Most ezek az új szlogenek a Free­szfe tájékán. Kíváncsi vagyok, hogy mit tennének akkor, ha a zeneiskola szállná meg az épületüket tiltakozásul.

Amúgy mit nyújt cserébe a Freeszfe a kerületi gyerekeknek az elorozott épületért? Nyilván semmit, hiszen a kínálatukban nincs olyasmi, amit jelentős létszámban használni tudnának a helyiek. Maximum azzal érvelhetnek, hogy a tevékenységük szellemiségét adják mintaként a következő generációknak. A „hősies” kiállásuk történetét, ami úgy szól, hogy azért foglalták el az egyetem épületét, mert az új vezetés biztosította őket és tanáraikat, hogy zavartalanul folytathatják az addigi oktatást. Igen, nem tetszett félreolvasni, tényleg azért lázadtak fel, mert Vidnyánszky Attila garantálta nekik, hogy nem lesz változás a képzésükben, ha nem akarják, hanem új, kibővített képzés indul el, amely őket nem érinti.

Tehát azért lázadtak, mert nem akarták, hogy többen és többet kapjanak mások. A „hősök” kemény próbatételeknek voltak kitéve az egyetemfoglalás napjaiban, amiről az internetes közösségi oldalak felhívásai tanúskodnak. Például olyanok, hogy „hozzatok laktózmentes lattét, mert elfogyott!”. Hát nem tudom, most hogy írom, elbizonytalanodtam, hogy ez a kínálat a mintaadásról ellensúlyozza-e a kijátszott hatszáz fős zeneiskola lehetőségét az erzsébetvárosi gyerekek számára. Szülőként érdemes elgondolkodni ezen, hogy melyiket szeretném jobban a gyerekemnek. Mindenki döntse el maga, aztán ne felejtse el a választ a szavazófülkében sem.

És tegyük fel azt a kérdést is, hogy milyen szolidaritás az, amelyet csak szavakban fejeznek ki, a tettek viszont az ellenkezőjét üzenik? Mit érez az az SZFE-s hallgató, aki tudja, hogy most egy olyan helyen ver tanyát, ahol már régen gyerekek százai kaphatnának zenei képzést, mert nekik szánták ezt az épületet? Valószínűleg semmit. Mert az a hallgató, aki annak ellenére egy erőszakos, végletes tiltakozási formát választott, hogy lehetősége lett volna pont úgy folytatni a tanulmányait, ahogy addig végezte, nyilván abba sem gondol bele felelős módon, hogy most mihez adja a nevét. Egyszerű, felszínes, instant módon kezelte az ellenállás kérdését is, tehát nyilván így kezeli a szolidaritásét is.

Ismerős ez valahonnan? Nekem igen. Az a fővárosi ballib értelmiségi közeg jut eszembe róluk, amelyik ezeket az amúgy fontos viselkedési mintákat pont ilyen módon kezeli, mint a Free­szfe instant hősei. Például a társadalmi szolidaritás náluk nagyon sűrűn használt kifejezés, valójában mégsem tudták az soha gyakorolni. Zokszó nélkül nézték el kedvenc pártjaiknak, ahogy kisemmizik és kiszolgáltatják munkavállalók millióit, vagy ahogy a szegénységből mélyszegénységbe csúsznak százezrek. Sőt az utóbbi még jól is jött nekik, hiszen a szegénységkutatások és a konferenciázás sokuknak komoly felső középosztálybeli megélhetést biztosított. Amikor pedig végre pozitív tendenciák mutatkoztak a területen, akkor nem örültek annak, hogy több tízezer mélyszegény ember került jobb helyzetbe, hanem eltagadták és tiltakoztak ellene.

Ennek a közegnek a pártja a DK, és ebből a közegből kerültek ki a Freeszfe hangadó oktatói és számos hallgató. Kell még valamit mondanom, Feri?

Békés Bence

A szerző volt szociális munkás és jogvédő

Magyar Nemzet
MTI Hírfelhasználó