A varázspálca másodszor is eltörik
Gyurcsány Ferenc ötrendbeli vétkei miatt nincs normális, demokráciához méltó módon működő ellenzék az országban.
2021. február 21. 10:02

Gyurcsány Ferencnek vitathatatlanul megvan az a cipollai képessége, hogy szemfényvesztő módon megtévessze, elvarázsolja a hallgatóságát, miközben amit mond, folyamatos és megállás nélküli hazudozás. Ez most különösen jól látszott az évértékelőnek elnevezett szövegelésében, amelynek során kétségtelenül bizonyította, hogy hatásos szónok, aki hatni tud a közönségre. Thomas Mann Cipollája olyan figura, aki képes elbűvölni, hatása alá vonni az emberek egy részét, igazi szemfényvesztő, akinek egy idő után a bűvkörébe vont hallgatóság mindent elhisz, hiszen úgy mondja és olyan elhitető erővel mondja, hogy azt csak elhinni lehet. Ha azt mondja, hogy „itt repül a kismadár”, akkor elhiszik neki, hogy az a kismadár tényleg itt repül.

Gyurcsánynak azok az emberek hisznek, akik vágynak arra, hogy elvarázsolják őket, akiknek az igazságnál fontosabb a stílus, akik szeretik az andalító meséket, akik elhiszik a fake newsokat (hamis híreket), akik szeretik, ha nem kell gondolkodniuk, akik számára az a megnyugtató, „bölcsői” állapot, ha valaki helyettük megmondja, hogy miről mit kell gondolniuk – s persze azok, akik zsigeri módon gyűlölik Orbán Viktort és a Fideszt.

Gyurcsány beszédét a DK Facebook-oldalán néztem, s figyeltem a kommenteket is: elképesztő volt az az ájult imádat, amivel a hozzászóló „törzsszurkolói” áradoztak mesterükről, jótevőjükről, szeretett vezetőjükről. Függetlenül attól, hogy miről mit mondott tartalmilag, egy percig se higgyük, hogy az őt követőket bármennyire is zavarja az, hogy hősük mit tett az elmúlt harminc évben. És ez fenyegetően veszélyes jelenség.

Mert, mielőtt továbbmennénk, gyorsan szögezzük le ismét az egyszerű tényt: Gyurcsány „Cipolla” Ferencnek a magyar demokrácia ellen elkövetett ötrendbeli vétsége miatt már réges-régen a politikai süllyesztőben kellene lennie.

Sorolom: először is a kádári pártállami diktatúra jelentős funkciókat betöltő tagja volt, kommunista, akinek semmilyen keresnivalója sem lett volna a rendszerváltozás utáni magyar demokráciában, ha lett volna lusztráció és elszámoltatás, ha a közéleti szerepléstől – a csehekhez hasonlóan – eltiltottuk volna a volt nómenklatúra vezető elitjét. Másodszor, a spontán privatizációnak gúnyolt, valójában a nemzeti-állami vagyont elherdáló rablóprivatizáció szerves résztvevője volt, aki állami ingatlanokat szerzett, anyósa révén cégek jutottak a birtokába, s ha bárki ellenőrizte volna a privatizációs folyamatokat, akkor Gyurcsány nem jut jelentős vagyonokhoz. Harmadszor, számos cégének viselt ügyleteivel kapcsolatban felmerült a korrupció gyanúja, egy ügyben csak az elévülés miatt úszta meg a bíróságot és az elítélést. De a korrupció gyanúja lengte körbe több alkalommal politikusként is, gondoljunk a moszkvai kereskedelmi kirendeltség eladására, a sukorói földek körüli ügyeskedésekre és sorolhatnánk.

Negyedszer, 2006-ban Gyurcsány lábbal taposta a demokráciát és az emberi jogokat Magyarországon, amikor hazudozásaival és félrevezetéseivel, a valós gazdasági adatok elhallgatásával manipulálta – tehát valójában, morális értelemben elcsalta – a parlamenti választásokat, s az őszödi hazugságbeszédének nyilvánosságra kerülése után a rendőrségével több alkalommal is brutálisan megverette a békés tüntetőket, aminek semmilyen jogi következménye sem lett. Ez egyébként már csak azért is nagyon furcsa, mert, mint lapunk hatrészes, Gyurcsányról szóló sorozatából kiderült – pontosabban felidéződött –, Kondorosi Ferenc, Gyurcsány egyik államtitkára a Fővárosi Törvényszéken tanúként tett vallomásában elmondta, a volt kormányfő 2006 őszén visszaélt a hatalmával, és a törvényeket megkerülve utasította a rendőrséget a békés tüntetők megveretésére. Kondorosi vallomása szerint Gyurcsány a minisztereit megkerülve, közvetlenül beleavatkozott a tüntetések elleni rendőri fellépés menetébe, közvetlenül utasította a rendőri vezetőket. Holott az akkori törvények szerint a kormányfő csak a rendészeti minisztérium útján adhatott volna utasításokat. Az országos rendőrkapitány volt általános helyettese is elismerte, hogy Gyurcsány utasította a tévészékház ostromakor. De a legszebb, hogy maga Gyurcsány is beismerte azt, hogy utasításokat adott a rendőrségnek. Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácsvezető bírója minderről számos helyen írt, nyilatkozott és szorgalmazta a miniszterelnök felelősségre vonását. Mindhiába.

Végül ötödször: Gyurcsány megbontotta a nemzeti egységet 2004-ben, amikor a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán a határon túli magyarok ellen hangolta a magyar közvéleményt, később pedig meghajolt az IMF és a Világbank akarata előtt. Manapság pedig – miként múlt szombati évértékelőjében is! – hitet tett a föderális európai egyesült államok mellett, melynek végeredménye nem lenne más, mint a nemzeti szuverenitásunk feladása.

Szóval ez az a Gyurcsány Ferenc, aki ötrendbeli vétket követett el a magyar demokrácia ellen. Áldásos harminc évének „eredménye” pusztán annyi, hogy sok tekintetben miatta nincs Magyarországon nemzeti minimum, a demokratikus normák akadozva működnek, és nincs normális, demokráciához méltó módon működő ellenzék az országban. Csak ennyi, amennyit – eddig! – ártott az országnak, a nemzetnek, a demokráciának. És vajon hol a vége? – kérdezem tisztelettel.

És most itt vagyunk 2021 februárjában, és Gyurcsány Ferenc évértékelőt tart…

A varázsló kalapjából igazán bűvös gondolatok kerültek elő. Beszélt például arról, hogy a Covid-járvány kapcsán a kormány nem folytat párbeszédet senkivel, önkényesen dönt, nem tárgyal, nem egyeztet – mondta ezt igen hevesen és nagy elhitető erővel. Hallgatóságának bizonyára eszébe sem jut, hogy a kormány éppen ezen a héten kezdte el a második konzultációját a magyar társadalommal, tehát ez a kormány kifejezetten párbeszédben van a választókkal. Az ellenzéki pártokkal pedig ez igen nehéz, amikor csípőből minden lépést kritizálnak, és kamuvideókkal „lendítik előre” a kormány–ellenzék párbeszédet.

Szóba hozta, rendkívül népszerű liberális szlengek kíséretében, hogy a kormány beleszól az emberek magánéletébe, abba, hogyan éljenek, de ők ezt nem tűrik. Hatásos tirádája kapcsán bizonyára semmit nem tudnak arról a hallgatói, hogy a kormány mindig kinyilvánítja, senkire nem kényszerít rá semmilyen életformát, még a hagyományos családmodellt sem, senkit nem rekeszt ki és nem bélyegez meg azért, mert ehhez képest másképp él. Ahhoz viszont joga van egy kormánynak, hogy saját családpolitikája alapján a gyerekeket nevelő családokat támogassa, miközben senkit nem diszkriminál.

Gyurcsány felpanaszolta azt is, hogy a kormány a nemzetközi környezetben, az unióban és máshol sértettségből politizál, mindenkire megvan sértődve, ehelyett békésebb, konstruktívabb külpolitika kellene. Az őt hallgató törzsi szurkolói és fiatal liberális hívei bizonyára elhiszik ezt neki, holott ennek is az ellenkezője az igaz: a kormányt nagyon sok méltatlan, igazságtalan, elfogult támadás éri éppen azért, mert szuverenista politikát folytat, ám a kormány ezekre mindig próbál arányosan, türelmesen, de határozottan válaszolni, amivel a saját egyenrangúságát védi és követeli. Amit Gyurcsány elvárna, az nagyjából a „merjünk kicsik lenni” Kovács László-i modelljéhez vezetne vissza bennünket.

Arról is beszélt, hogy a kormány erkölcsi magasztossága álságos, mert amikor a nemzetközi térben autoriter országokkal állunk kapcsolatban, akkor az erkölcs már nem jön szóba, soha, semmit nem kérünk számon autoriter, elnyomó hatalmakon. Nagyon jól hangzik ez is, csak egyszerűen „nem bontja ki az igazság minden részletét”: Kínával, Oroszországgal, Törökországgal kik is tárgyalnak és kik kötnek üzleteket? Nem a németek, franciák, amerikaiak, maga az unió? És utóbbiak mennyire vetnek fel – egyébként persze indokolt – erkölcsi kifogásokat? És ehhez képest ezt egyedül Magyarországtól várná el hősünk? Mert ha jól emlékszem, amikor az előadó miniszterelnök volt, Putyint a zsidóktól elzabrált házukba invitálta kedélyes „kutyás” beszélgetésre…

A liberálisoknak annyi az előnyük a konzervatív oldallal szemben, hogy már 1968 óta nagyon egyszerű, a világbékéről és világszabadságról szóló szavakat és fogalmakat használnak, míg a konzervatív ember igazsága mindig bonyolultabb, több erkölcsi, normatív követelményt fogalmaz meg az egyénnel és a közösséggel szemben is. Mit is mondott Gyurcsány a végén? Ők egy szabad országot fognak teremteni, amiben könnyű lesz majd élni, nem lesznek elvárások, igények, követelmények, mindenki szabad lesz. Ugye, mennyire jól hangzik ez egy mai kozmopolita, liberális városi fiatal számára? Akinek van ebből a generációból gyermeke vagy rokona, ismerőse, az tudja, miről beszélek.

Hát ez a titok, amit látnunk és értenünk kell. Cipolla Gyurcsány személyében itt van közöttünk, varázsol, megtéveszt, és sokan hisznek neki – pedig hazudik most is reggel, éjjel meg este. De hinnünk kell benne, hogy a varázspálca az őszödi beszéd után másodszor is eltörik a kezében, és az ájult nézősereg egyszer csak felébred. Felébred és újra lát, legkésőbb 2022 tavaszán.

Fricz Tamás

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója


 
Magyar Nemzet
  • Cs. Varga István 75
    A neves irodalomtörténésznek, Cs. Varga Istvánnak a közelmúltban jelent meg a „Nyújts feléje védő kart...” Kölcsey Ferenc: Himnusz című kötete.
  • Spekulatív lufik
    Húsz év múlva talán erről a „világjárványnak látszó tárgyról” is jobban látjuk majd, hogy kiknek és milyen módon tette lehetővé, hogy a döntő többség mérhetetlen szenvedése árán a világ totális ellenőrzöttségének addig teljesen elképzelhetetlen szintjéig emeljék hatalmukat.
  • Fekete-Győr rálicitál az Apró klánra
    Ott tartunk, hogy a Momentum miniszterelnök-jelöltje politikai alapú koncepciós pereket ígér.
MTI Hírfelhasználó