XXI: Század Intézet: Az európai jobboldal jövője
Az európai politika a II. világháború óta a versengő szuperhatalmak árnyékában vegetál: Németország (látszólag) lemondott arról, hogy Európa vezető kulturális és katonai hatalma legyen, cserében a II. világháború óta nem látott gazdasági fölényre tett szert - olvasható a XXI. Század Intézet Az európai jobboldal jövője címet viselő elemzésében.
2021. április 26. 10:33

Az európai történelem dinamikáját két tényező határozza meg: a stabilitás és a haladás erői, emlékeztet az elemzés, amely kihangsúlyozza: az európai országok vezetői akkor voltak sikeresek, amikor el tudták választani a megőrzésre érdemes és a megújítandó dolgokat. "A történelemben vannak ismétlődő motívumok, de a problémák mindig újak, és a nagy összefüggések gyakran csak több évtized elteltével ismerhetők fel: a nyugati közvélemény sokáig idegenkedett annak elfogadásától, hogy a liberalizmus és a szocializmus rokon ideológiák, vagyis a progresszió testvérirányzatai" - teszi hozzá az elemzés.

A világpolitika felületes szemlélői a hidegháború évtizedeit e két ideológia küzdelmeként értelmezték, holott a későbbi fejlemények tükrében már jól látható, hogy ez csupán a felszín volt. A klasszikus liberalizmus 1914 óta leáldozóban van. Az elmúlt száz év nagy győztese a szocializmus, hiszen a 20. század első fele nem volt más, mint különböző változatainak egymás ellen folytatott küzdelme. 1989/90-ben nem a szocializmus bukott meg, csupán annak szovjet változata.

Mára Kína – a világ második számú gazdasági és katonai hatalma – korszerű formában tökélyre fejlesztette azt és valódi orwelli társadalmat épített ki, mutat rá az elemzés, hozzátéve: ezzel egy időben a világelső USA is egyenletesen halad a szocializmus irányába: a II. világháború óta feltartóztathatatlanul növekszik a központi kormányzat hatásköre, nőnek a jóléti kiadások és ezzel együtt a nominális államadósság. A 2001-es terrortámadásokat követően az előzményekhez képest is nagyságrendekkel megnőtt a mindenkori amerikai adminisztráció hatalma. Soha nem látott mértékben ellenőrzi állampolgárai életét, és a polgári társadalom egyre több területét vonja irányítása alá.

2016-ban Bernie Sanders a skandináv típusú szocializmus ígéretével kampányolt, Joe Biden elnökségével pedig elkezdődött a gigantikus jóléti állam kiépítése, teszi hozzá az elemzés. A felszínen folyó vibrálások közepette a nagy techcégek hatalma is töretlenül növekszik: a világtörténelemben egyedülálló erőközpontok jönnek létre, melyek a Big Data révén ellenőrzik a természetes és jogi személyek tevékenységét, és már érdemben képesek befolyásolni a választások kimenetelét is. A globalizáció mára meghaladta az összes politikai nézetrendszert. Kiüresítette a liberalizmust, melyből csak a szabad piac iránti rajongás maradt meg, korszerűsítette a baloldalt: a kommunizmus kemény és puha változatait. A progresszió gyarmatosította a magát konzervatívnak nevező erők java részét is.

E folyamatban zavaró tényezőként jelent meg KözépEurópa öntudatra ébredése a 2010-es években, majd Donald Trump elnöksége (2017–20).

Látlelet az európai jobboldalról

Az európai jobboldal alapvetően két fő csapásiránnyal rendelkezik:

1) a radikális szárny szókimondó problémafelvetései gyakran szalonképtelen retorikával és elhibázott szövetségi politikával párosulnak. A nyugati országokban erre jellegzetes példa volt Enoch Powell vagy JeanMarie Le Pen ténykedése, hazai viszonylatban pedig ugyan ebbe a csapdába esett Csurka István. A radikális politika fölé ezért mindig üvegplafon feszül. Válságos időszakban e pártok támogatottsága megemelkedik, de a politikai közép megszerzésére tett kísérleteik kudarcosak.

2) Az európai jobbközép ehhez képest mindig az egyesség lehetőségét keresi. Célja a helyi viszonyoknak megfelelően a stabilitás és a haladás összeegyeztetése. Kompromisszumos megoldásokkal igyekszik uralni a politikai centrumot, lehetőség szerint őrizve a hagyományos európai, illetve nemzeti értékrendet is. Az európai jobbközép irányelveit hagyományosan természetjogi érvelésre alapozza. A kereszténységből származó szekuláris elvek (emberi méltóság védelme, szubszidiaritás, szolidaritás) gyakran kiegészülnek a kereszténységre tett utalással, olykor kifejezetten hivatkoznak a történelmi felekezetek társadalmi tanítására is.

Ernyőszervezete a közelmúltig elsősorban az Európai Néppárt (EPP) volt, melynek erejét két tényező adta. Egyfelől a széleskörű tömegtámogatottság: a tagszervezetek jelentős része a széles bázisú jobbközép pártokból került ki. A másik pedig a mögötte álló gazdasági erő: az európai nagytőke pénzügyi ereje és gazdasági befolyása. Azon pártok, akik az EPP-hez tartoztak, mozgástérhez, befolyáshoz jutottak nemzetközi szinten. Az efféle kompromisszumos politika tehát komoly előnyökkel járt – bizonyos felvállalható veszteségek és lemondások mellett, olvasható az elemzésben.

A ’90-es évektől kialakult status quót azonban több esemény is megrengette: az EU-t 2008-ban elérte a pénzügyi válság, melyet tetézett a 2015-ös migrációs krízis, majd 2020-ban bekövetkezett egy rég nem látott elemi csapás: a koronavírus okozta világjárvány. Az unió mindhárom kihívás esetében rosszul teljesített. Nem volt képes gyorsan reagálni és ez visszatérően a társadalmi rend megingásához, az életszínvonal csökkenéséhez vezetett. Az uniós politika jellemzően lassú, bürokratikus és számonkérhetetlen. Ez 2008-at követően is káros következménnyel járt: az ingatlan- és pénzügyi piacokat sújtó válság jelentős vagyoni átrendeződést eredményezett, melyből az európai országok polgárai nem tudtak profitálni.

A migrációs válság méginkább aláásta Európa biztonságérzetét: több nagyvárosban felborította a már amúgy is kritikussá vált etnikai arányokat, elszabadult a nők elleni erőszak, de jelentősen növekedett a zsidók és a melegek elleni atrocitások száma, majd egyre inkább a keresztények kerültek a támadások középpontjába. Franciaországban rendszeressé váltak a templomok elleni támadások és a vallási indíttatású gyilkosságokat követtek el. A koronavírus okozta világjárvány során a bürokratikus politika az eddigieknél is nagyobb károkat okozott.

„Az ügyek intézése az ügyek nem intézése által” eddig európai polgárok tízezreinek halálába került, ám a következtetéseket a brüsszeli elit mindmáig nem vonta le, noha az események rendre a nemzeti, jobboldali, szuverenista pártok érveit igazolják. A progresszió maga alá gyűri a nyugati világot A 2008-ban kirobbant gazdasági válság történelmi lehetőségnek bizonyult a „haladó erők” számára: a progresszió szintet lépett, az átalakulási folyamatok felgyorsultak. A dinamikus globalizáció tapasztalata mindenki számára feladatot jelent.

A nagy átalakulás során zajlik a verseny az értelmezés elsőbbségéért is. A globalizáció önmagában is nivelláló hatással bír a világra, a kontinensek közötti különbségek folyamatosan csökkennek – mint arra már a múltszázad elején is felfigyeltek (Ortega y Gasset: A tömegek lázadása. 1929). A globális nagytőke érdeke e spontán folyamat gyorsítása, illetve mederben tartása. Ennek érdekében folyamatosan növeli befolyását a kulturális és tudományos intézményrendszeren belül is. Meghatározza a szórakoztatóipari trendeket (tévé műsorok, filmgyártás, videójátékok tematikáját), a média napirendjét.

A nyugati világban már szinte teljesen ellenőrzése alá vonta a társadalomtudományi kutatásokat és publikációkat is, aminek több célja is van: egyfelől megteremti azt a fogalmi készletet, mellyel a folyamat az ő érdekeinek megfelelően írható le. Másfelől, létrehoz egy önszabályzó védelmi mechanizmust is: olyan nyelvet teremt, melyen a számára nem kívánatos problémákról nem is lehet beszélni. E folyamatnak része az európai mérsékelt jobboldal átitatása a progresszív eszmékkel. Ennek megfelelően jött létre a jelenlegi, „Krisztus nélküli kereszténydemokrácia” is, melyet univerzális modellként jelölnek ki a nyugati kultúrkör államai számára.

Egy olyan díszletjobboldaliság felépítése zajlik, ahol a kellékek, szlogenek, vizuális elemek a konzervativizmus hangulatát idézik, ám a progresszív erőknek semmilyen stratégiai célját nem veszélyezteti. E nagyszabású folyamat célja a különböző kultúrák közötti különbségek elmosása, a kontinensek lakosságának összekeverése, a társadalmak belső kohéziójának gyengítése. A világ egyik legfontosabb, nem-hivatalos döntéshozatali fórumán (World Economic Forum) már elérkezettnek látták azt is deklarálni, hogy tíz éven belül felszámolható a magántulajdon is. Mindezen szándékok akadályában áll a szuverén európai nemzetállam. Így lett a globalizáció és szuverenizmus az európai politika mai, valódi törésvonala.

Geopolitikai csapdában

Az európai jobboldal azt kívánja megőrizni, ami kultúránkat egykor naggyá tette és ami mai napig az erejét adja. E látszólag evidens célkitűzés azonban számos érdeket sért. Az erős nemzetállamokra épülő, hatékony európai együttműködés ellentétes az olyan erőközpontok érdekeivel, mint az amerikai demokraták és a mögöttük álló pénztőke, illetve a Big Tech cégek. Az erős Európa nem szolgálja az érdekeit a kommunista Kínának, valamint a kőolajat és a politikai iszlámot egyaránt exportáló arab monarchiáknak sem. Hagyományosan Európa sikerében ellenérdekelt államként szokták megnevezni Oroszországot is, ez azonban korántsem egyértelmű. A teljesen amerikanizálódott, a demokrácia-export ideológiáját kiszolgáló EU biztosan nem jó szomszédja Oroszországnak.

A globalizálódó világban, Amerika, Kína és az arab világ szorításában Európa érdeke a hatékony együttműködés lenne. Az egységesülés jelenlegi iránya azonban nem ezt a célt szolgálja. A brüsszeli adminisztráció növekedése jól láthatóan a verseny- és az önvédelmi képesség ellenében hat. A politikai döntések bürokratizálódnak, ám eközben a bürokrácia átitatódik ideológiával – el nem számoltatható hivatalnokok döntenek arról, hogy 446 millió ember világnézetét milyen irányban kell formálni (cancel culture, gender-ideológia. LMBTQ-lobbi), ugyanakkor a vakcinabeszerzések akadoznak és ez emberéletek tízezreit követelte az elmúlt hónapokban.

A közelmúltig az európai politika paradigmatikus fogalmai a neoliberális közgazdaság és liberális demokrácia volt. 2008-ban az első, 2015-ben pedig a második mondott végérvényesen csődöt. Az Amerikából begyűrűzött gazdasági válság világossá tette, hogy a pénzpiacok sokkal erősebb felügyeletet igényelnek. A migrációs válság és a népvándorlást gerjesztő emberijogi szervezetek cinikus érvelése egyértelművé tette: az európai önazonosságára vonatkozó termtermészetes igény a liberalizmus nyelvén nem mondható el és nem védhető meg, szögezi le a XXI: Század Intézet elemzése.

gondola
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Vakond a titkosszolgálatok világában
    Nem fogadhatjuk el, hogy az amerikai titkosszolgálati közösség egyik nyíltan deklarált fedőszervezete, a Natio­nal Endowment for Democracy (NED) továbbra is aktívan dolgozzon a magyar belpolitika számukra kívánatos irányba befolyásolásán, megváltoztatásán. Mert miként lehet értelmezni azt, hogy Demszky Gábor volt főpolgármester a mai napig ennek a szervezetnek az ösztöndíjasa? – veti fel Horváth József.
  • Wolfgang Schüssel kapta idén a Petőfi-díjat
    Wolfgang Schüssel, Ausztria volt szövetségi kancellárja vehette át a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány Petőfi-díját csütörtökön, a budapesti Terror Háza Múzeumban rendezett ünnepségen.
  • A baloldal irányítja a tüntető álcivileket
    Baloldali pártok állnak a pedagógustüntetéseket szervező Tanítanék Mozgalom mögött. A hangfelvétel azt bizonyítja, hogy Tordai Bence adott tanácsokat az álcivil mozgalomnak arra, hogyan kezeljék a hétfői parlamenti botrányukat, mit mondjanak az újságíróknak.
MTI Hírfelhasználó