Szabadság nem virul a holtnak véréből
Ugyanakkor a Himnusz elmélyültebb tanulmányozásával szembe ötlik egy másik verssor: „S ah, szabadság nem virúl / A holtnak véréből…” Igen, Kölcsey világosan látta, s ez nekünk, maiaknak különösképp megszívlelendő: nem meghalni, hanem élni kell a hazáért.
2021. május 25. 10:04

„…a rombolást segítik a külső hatalom és érdekek szolgálatában álló, fizetett zsoldosok, hazaárulók.”

Időszerűbb mondatot aligha lehet megfogalmazni.

Pedig egy csaknem két évszázados, 1823-ban költött nemzeti imádságra utal Cs. Varga István irodalomtörténész intelme. A neves magyar értelmiségi „Nyújts feléje védő kart…” Kölcsey Ferenc: HIMNUSZ címmel írt kötetet, melyet a Hungarovox Kiadó tett közkinccsé a közelmúltban.

„Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre” – jajdult fel a géniusz a XIX. század elején. Fájdalmasan és fölemelően is szól a ma emberéhez Kölcsey Ferenc alkotása. A nemzeti imádságról írt bő 300 oldalas könyvben az irodalomtörténész felszínre hozza Himnuszunk rejtett kincseit, s talán szavakkal ki is mondja, de sugalmazóan mindenképp érzékelteti: csodálatos mű.

Ezt a könyvet meg kellett írni – győződik meg az olvasó a kötet összehajtásakor. Cs. Varga István nagy munkát vett a vállára, és jól érezte, hogy Kölcsey Ferenc valamely utókori magyar hívének ezt meg kell cselekednie. Nem „csak” magát a költeményt elemezte, noha ez is jelentős teljesítmény, hiszen a mű sok különleges érték finom nemességű ötvözete.

Ám az irodalomtörténész ellátogatott Sződemeterre, Kölcsey szülőhelyére, ahol szellemi nagyságunkat kis református templomban keresztelték meg.

A Kölcsey-emlékház Sződemeteren

Fölkereste Szatmárcsekét, a Himnusz megalkotásának helyét, s az ottani különleges „csónakos” temetőt, ahol a poéta nyugszik, s amelyet Petőfi is 1847-ben fölkeresett, s utóbb Kölcsey hantját „szent sírnak” nevezte.

Kölcsey Ferenc sírja

Az irodalomtörténész áttekintést ad a hazai himnuszköltészetről, taglalva a Boldogasszony Anyánk elnevezéssel ma is meghatottan énekelt imádságot, a régi és az új Székely himnusz lélekhez szóló nagyszerűségét.

Cs. Varga István összevetette a közép-európai népek himnuszait, nem palástolva, hogy a szlovák himnusz dallama „nagyon hasonlít egy magyar népies dalra: Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.” Külön kis fejezet szól a lengyel himnusz magyarságnak is tanulságos értékeiről. „Nincs még veszveLengyelország,/ Míg mi meg nem halunk, /Hogyha földünk elrabolták, Visszaszerzi kardunk” – zeng lengyel barátaink imádsága.

Tekintélyes része a könyvnek a Himnuszunk és nemzettudatunk című fejezet, melyben az irodalomtörténész taglalja a hun eredet tényszerűségét, rögzítve a misztikus ősbűnt: Buda megölésének megbocsáthatatlan galádságát. Részletesen ír a magyar fiatalok elől máig agyonhallgatott pozsonyi csatáról, amelynek előzményeként Nyugat-Európa először adta ki a parancsot: „Ugros elimindandos esse” – a magyarok kiirtassanak. Ez a „decretum” 1920-ban Trianonban is ott kongott jó néhány „nagy nyugat-európai politikus” koponyájában.

Részletezi a szerző Bécs meghódítását Mátyás királyunk által: „Mátyás legendás királyságának öt éve Bécsben a Közép-Európa gondolat első kísérlete volt” – vési emlékezetünkbe Cs. Varga István.

 

A bécsi Stephansdom 

Majd szóba hozza a herderi jóslatot, fölfigyel arra, hogy Kölcsey nagybetűvel írta „…a Magyart…” Összeveti a Himnuszt és a Szózatot.

A kötet leírását adja a megzenésítés folyamatának, érzékeltetve, mekkora lelkesedés vette körül a Himnuszt az akkori magyar értelmiség részéről, a főváros művészvilágának teljességéből: beleértve a pesti németséget is.

Külön élmény a kötet föltárása közben újra és újra végigolvasni a Himnuszt. Az imádság rejtett értékei kapnak fényt, felismerjük, ha ez eddig nem történt volna meg: mekkora remekművet hagyott ránk, az utókorra Kölcsey.

Cs. Varga István a „Nyújts feléje védő kart…” verssorra irányítja rá a figyelmet alkotása címével. Izgalmas mai fejlemény: a Kínából érkezett járványelleni eszközök egyik nagy szállítmányra a „Nyújts feléje védő kart” szöveg volt ráírva a küldők figyelmességeként. Megdöbbentő és egyben fölemelő üzenet az ázsiai óriástól jött repülőgépes csomagon a Himnusz-idézet. Világjárvány idején valóban ez a legfontosabb fohász.

Ugyanakkor a Himnusz elmélyültebb tanulmányozásával szembe ötlik egy másik verssor: „S ah, szabadság nem virúl / A holtnak véréből…”

Igen, Kölcsey világosan látta, s ez nekünk, maiaknak különösképp megszívlelendő: nem meghalni, hanem élni kell a hazáért.

S ezt Kölcsey tudatta velünk – kijózanító világossággal.

Fontos kijózanodni, hiszen még Jókai is leírta azt a botor gondolatot: „Élni szabadságban, vagy azért meghalni merészen.” Mármint ez a magyar virtus lényege a nagy balatoni író szerint. Aki egyébként életének nyolcvanadik évében tüdőgyulladásban – ágyban párnák közt – hunyt el. Hozzá kell tenni: maga Jókai is írt egy Magyar Királyhimnusz című verset, amelynek rangját az is emelte akkor, hogy Erkel Ferenc zenésítette meg. És be is mutatták Ferenc Józsefnek a magyarok fővárosában egy templomszentelésen; itt Jókai megint előhozza az önfeláldozó halál balgatag gondolatát: „A király a jog, s szabadság vértje, / Minden honfi éljen s haljon érte.”

Kölcsey okosabb volt.

Szabadság nem virul holtnak véréből – figyelmeztette a Magyarokat. És egy fájdalmas intő gondolatot is hozzátett: „Kínzó rabság könnye hull / Árvánk hő szeméből.”

Mi, magyarok, akiknek seregnyi hősi halottunk emléke fénylik históriánkban – a pozsonyi csatától a Corvin közi harcokig, és később is – tudjuk: hősi halottaink árváinak is csizmatalp jutott osztályrészül. A rabszíjra fűzéstől az ávósok által elzsákmányolt ingatlanokig.

Az életben maradás parancsa mellett különösen izzó a már idézett figyelmezetés a Himnuszban: „Hányszor támadt tenfiad / Szép hazám kebledre…” Ennek fájdalmát napjainkban is sűrűn átéljük. S ez is mutatja: mennyire eleven a nemzeti imádság, mennyire fontos időről időre elővennünk, belemélyednünk soraiba, és fölfedeznünk benne a mának – vagy akár személyesen nekünk – szóló üzenetet, intést, sugallást.

Ami a sugallást illeti: néha a száraz történelmi tények is megteszik ezt. A Himnusz először 1844. augusztus 10-én hangzott el egy hajókeresztelőn, az óbudai hajógyárban a Széchenyi nevű gőzöst bocsátották vízre ekkor a főváros minden pontjáról érkezett sokaság előtt. „Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember” – fogalmazott Kölcsey-s szellemben egyszer a legnagyobb magyar.

A kötet bibliográfiájában jó érzéssel fedezzük fel Kölcsey Ferenc Nemzet és sokaság címmel kiadott tanulmánygyűjteményét. Ott látjuk Babits Mihály 1933-ban kiadott Amos sanctus című alkotását. Eötvös József: Kölcsey Ferenc fölött című beszédét. Szívet melengető fölismerni a magyar értelmiség kiszorított részének nemes erőfeszítéseit: a fehérgyarmati Kölcsey Társaság adta ki a Válogatás a XX. század Hymnus-elemzéseiből című anyagot a Társasági Füzetek 9. számában.

Cs. Varga István

Maga a szerző jeles szellemi indítást kapott: a győri Bencés Gimnáziumban szerezhette meg az alaptudást, itt többek közt Bánhegyi Jób tanítványa volt. 1974-ben egyetemi doktori címet, 1983-ban az Akadémián kandidátusi fokozatot szerzett. Főbb művei között ott találjuk a Németh Lászlóról írt Tanújelek című tanulmánykötetet, illetve a költészetünk szakrális vonulatáról alkotott Szent művészet című kétkötetes kikristályosítást. Munkásságát többek közt József Attila-díjjal és Magyar Érdemrend Lovagkereszttel ismerték el.

A 75 éves irodalomtörténész eddigi életpályája is hitelesíti sorait: ha a Himnuszt szívvel-lélekkel énekeljük, a „kegyelmi pillanatban megszületik szívünkben a lélektisztító katarzis, a könnycseppel megszentelt hálaérzés, és a magyar jövő iránti bizakodó remény…”

Molnár Pál


 

MTI
Címkék:
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó