Catenaccio, avagy „betonvédelem”
A közvélemény riogatásán túl mi célt szolgált az Index Varga Judittal kapcsolatos információ-kiszivárogtatása?
2021. június 5. 09:44

A tinédzser korból kinőtt futballszurkolóknak a „catenaccio” kifejezés vélhetően nem ismeretlen fogalom. Az 1960-as években, a milánói Internazionale labdarúgócsapata alkalmazta meglehetős sikerrel. Több mint tíz éven keresztül, az 1970-es évek derekáig szinte legyőzhetetlen volt. Az Inter nemcsak az olasz bajnokságban, hanem a nemzetközi kupákban is sikert sikerre halmozott. Például nemegyszer megnyerte az akkori BEK-et, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját.

A „betonvédelem” a szoros emberfogásra és a gyors kontratámadásra épült. A catenaccio lényege a játékosok átlag feletti állóképessége és kreatív ritmusváltása volt. Mondhatjuk, hogy a férfias küzdelem szimbóluma volt, hisz egy az egyben kellett bizonyítani a pályán. Az egyéni adottságok és felkészültség döntően meghatározták a stratégia sikerét.

Ez a fajta látásmód nemcsak a futballpályák sajátossága lett, hanem visszatükröződött a társadalom életében is. Az egyes ember erőfeszítése, kreativitása, önvédelmi képessége természetes formájává vált létezésének, a társadalom normarendszerének. Ki-ki a saját munkájában, szűkebb és tágabb környezetében meghatározó lehetett. A kudarcok megmaradtak a kijavítható hiba szintjén, miközben nem befolyásolta lényegesen az emberi közösségek értékrendjét. Az egyes ember védekezési reflexe garantálta saját és családja, valamint munkahelye, lakókörnyezete biztonságát a nem kívánt külső hatásokkal szemben.

A catenaccio megjelenése talán azért sem volt véletlen az 1960–70-es években Európa nyugati felén, mert kezdtek kibontakozni a normalitástól eltérő életmodell jelei. Olyan ­ideák, ideológiák jelentek meg, amelyek háttérbe szorították a korábbi értékrendeket egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Kisebb energiabefektetéssel lehetett elérni az eredményességet. A „sok lúd disznót győz” elv alapján a totális ­stratégiai érdek került erőfölénybe, miközben a catenaccio háttérbe szorult. Szinte észrevétlen volt a folyamat, ahogy az 1980-as években a nyugati világ követte – persze csak szimbolikusan – a totális, nem emberfogásra, hanem területvédelemre épülő futball trendjét. Az új és látszatra eredményes élet szintén erre a logikára kezdett épülni.

Nem elhanyagolható különbség volt viszont, hogy a fociban a koncepció a totális védelemről szólt, míg a társadalmat totális támadás érte. Vagyis pont az emberek természetes önvédelmi képességét tompították a lehető legalacsonyabb szintre. A „totális” káosz képviselői a számukra akadályt jelentő emberi normatívákat vetették el. Mára azt érzékeljük – és ez egész Európát érinti –, hogy a korábban sikeres „betonvédelem” felszámolásával búcsút inthetünk a minimálisan elvárható stabilitásnak és normarendszernek. Az információszabadság értelmezhetetlen mezébe bújva megjelent a minden áron „mindent tudni akarok” képtelensége.

Miképpen értelmezhető egyébiránt az Index hírportálnak a 168 Órától átvett írása, amelyben azt fejtegetik, hogy Varga Judit miniszter asszony az idén naponta ötször engedélyezte, hogy valakit megfigyeljenek a titkosszolgálatok? Magyarázatként annyit, hogy a megfelelő törvényi rendelkezés értelmében a mindenkori igazságügyi miniszter engedélyezi bizonyos titkosszolgálati eszközök használatát az operatív munka során. A törvényalkotó ezzel próbált garanciát beépíteni, hogy a szolgálatok ne legyenek felügyelet nélkül munkájuk során. A szakmai oldalról nézve, és elfogadva a korrekt politikai szándékot, valahogy olyan állapot állt ezzel elő, mintha a sebészorvosnak műtét előtt a belügyminiszter egyetértését kellene kérnie, elkerülendő az esetleges büntetést, ha a beavatkozás nem sikerül és a beteg meghalna. Nyilván sántít a hasonlat, ahogy vélelmezhető, hogy a kérdező sajtómunkások érdeklődése mögött megbújik némi provokációs szándék is, hisz a miniszteri válaszból nem derülhet ki a konkrét ügy és az sem, kinek az ellenőrzése történt és miért.

A közvélemény riogatásán túl mi célt szolgált a kiszivárogtatás? Miként fokozza közérdekű adatnak álcázott számok napvilágra kerülése a társadalom biztonságérzetét? Sehogy! Ráadásul nincs tovább. Az illetékeseken kívül senki nem fogja megismerni, hogy miért kérték az engedélyt. A miniszter sem tehet mást, mint automatikusan engedélyezi a szolgálatok javaslatait.

Fontos lenne megérteni – pártállástól függetlenül –, hogy egy nemzet biztonsága az illetéktelen érdeklődés fölött helyezkedik el. A politikában elharapózott öncélú támadással szemben éppen a „catenacciót” kellene újra életbe léptetni. A biztonság ugyanis nagyon sérülékeny. A napi politikai csatákhoz felhasznált dekonspiráció semmilyen hasznot nem hoz, az ellenséges szolgálatok számára azonban aranybányát jelent. Őszintén hiszem, hogy az újságírói kutakodás hátterében a meggondolatlanság húzódik meg, nem pedig az ország biztonságát támadó ellenérdekű rendszerek tudatos kiszolgálása – bár tudniuk kellene, hogy ehhez nyújtottak segítséget.
Magyarország kormányának politikája a totális rendszerek útjában áll, ezért támadott országnak számítunk. A magyar politikai elit megosztottsága pedig lehetőség a támadó félnek.

Nem zárható ki, hogy az ellenzéki pártok jó néhány vezető politikusa – ahogy pártjaik aktivistáinak nagy része – sincs tisztában azzal, hogy nem egyszerűen az Orbán-kormány leváltásáért adja nevét és munkáját, hanem Magyarország létezése a viadal fő tétje 2022-ben. A hatalom megszerzése a politikai lét egyértelmű célja. A hazaárulás, egy ország elveszejtése azonban egészen más kategória. Mivel sokan nincsenek tisztában a harc írott és íratlan szabályaival, a fent jelzett, védelmi munkát gyengítő kiszivárogtatásban sem találnak kivetnivalót. A kormány illetékesei pedig – a megfelelni akarás kényszerének hálójában – ki is adják a kiadhatatlant.

A biztonság pedig sérül, miközben Magyarország teljes politikusi közössége együttesen felelős az országot ért külső támadás elleni védekezésben. Mert kell hogy legyenek minimumok a még oly indulatos és túlfűtött politikai összecsapások idején is.

Földi László

A szerző titkosszolgálati szakértő

Magyar Nemzet
MTI Hírfelhasználó