”Egyszer majd el kell temetNI – és nekünk nem szabad feledNI" – Az újratemetés
Nagy Imre-, és társainak újratemetése a magyar rendszerváltozás történetének központi eseményévé vált. Nemcsak a Nagy Imre-per halálraítéltjeit és a hatodik koporsóban szimbolikusan a forradalom mártírjait helyezték örök nyugalomra, de a forradalom leverésére épített rendszer legitimitása alól is kicsúszott a talaj. Ráadásul egy fiatal politikus a kalkulált menetrendet is felborította.
2021. június 16. 11:53

A forradalom számonkérése az 1956. december 5-ei párthatározatra épült, amely az ellenforradalmi összeesküvés tételének jegyében kimondta, hogy nem egyszerűen csak ellenforradalom zajlott Magyarországon, hanem az ország külső és belső ellenségeinek összehangolt szervezkedéseként egy összeesküvés állt mindennek a hátterében. Ez az értékelés tette lehetővé, hogy a forradalom mögött felsorakozó minden politikai vonulat, az utcán harcoló szabadságharcosoktól a reformkommunista Nagy Imréig, a legszigorúbb ítélettel számon kérhető legyen. Kádár hatalmának megalapozását erre a vádra építette, amely nagyon sok ember halálát okozta. Az 1956-os események hivatalos átértékelése egészen 1989 elejéig nem történt meg és ez a legnyilvánvalóbban abban fejeződött ki, hogy a kivégzettek tisztességes eltemetését sem engedélyezték.

1989. június 16. Hősök Tere (gondola.hu)

Nagy Imrét és társait a budapesti Kozma utcai gyűjtőfogház udvarán 1958. június 16-án végezték ki, a halottakat a börtön sétálóudvarán elásták. A holttesteket 1961. február 24-én átszállították a rabtemetőbe, az Új köztemető 301-es parcellájába, és arccal a föld felé, jeltelen sírokba ásták el. A hozzátartozók hiába kérték, hogy legalább a holtestek helyét megtudhassák, a hatóságok elzárkóztak. Azonban, miután Kádárt 1988-ban a szovjetek kezdeményezésére elmozdították főtitkári posztjáról, a helyzet megváltozott. Kádár utódja, Grósz Károly már május végén, pár nappal a pártértekezlet után, elrendelte a Belügyminisztérium Állambiztonsági Főcsoportfőnökségénél a sírok beazonosítását. Többről ekkor még nem lehetett szó, hiszen az MSZMP PB 1988. június 14-i ülésén még arról született határozat, hogy a rendőrség verje szét a két nappal későbbre tervezett ellenzéki megemlékezést. Ugyanekkor Fejti György KB-titkár a következőket mondotta: „Van tennivalónk, mindenekelőtt a párttörténetnek, a történettudománynak, hogy árnyaltabb értékelést adjon eseményekről, személyekről anélkül, hogy az alapmegítélését az 56-os eseményeknek ez érintené. És vannak bizonyos mérlegelendő emberiességi szempontok is, amit megfelelő időben rendeznünk kell. Most azonban nem vagyunk olyan helyzetben és talán nem is lenne helyes nyomásra lépni, nyugodtabb időben vissza kell térni erre és komplex módon a kérdést végiggondolni és rendezni.”

Végül is a temetés engedélyezését Grósz 1988. júliusi észak-amerikai körútján jelentette be nyilvánosan, annak hangsúlyozásával, hogy ez nem rehabilitáció, csupán humánus cselekedet. 1988. augusztus 3-án az Új köztemetőben megkezdődött a sírok helyének meghatározása, ’89. március 29-én pedig a holtestek kihantolása. Eddigre azonban Fejti és Grósz álláspontján túlléptek az események.

Időközben ugyanis az MSZMP KB 1988. június 23-án Pozsgay Imre elnökletével megbízott egy munkabizottságot, hogy dolgozzon ki egy átfogó reformprogramot. Ennek keretében felhatalmaztak egy munkacsoportot, hogy történészek bevonásával értékeljék újra az ’56-ban történteket. A 168 óra című rádióműsor 1989. január 28-i adásában Pozsgay Imre megtette a nagy bejelentést: „A bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.” Ezzel a rendszer kereteinek 32 évig pillérét jelentő tétel negligálódott.

A kommunista párt, az MSZMP központi lapja, a Népszabadság cikke, amelyet "hangadónak" szántak (1989. június 1.)

Az újratemetés lebonyolítását a Történelmi Igazságtételi Bizottság, mint a család és az ellenzék képviselete, vállalta. Az állampárt nem volt jelen a rendezvényen, de a pártról lassan leszakadást mutató kormány képviseltette magát. A háttérből persze igyekeztek befolyásolni az eseményeket. Az állambiztonság által készített június 1-jei Intézkedési Terv több mint 60 ügynököt nevesít, akikkel az operatív és megelőző intézkedésekben számolnak. A rendezvény operatív biztosításához igénybe vették az állambiztonság teljes SZT-állományát. A szerv a hivatalos meghatározás szerint „a fő hangsúlyt a kegyeleti jelleg erősítésére, a nemzeti gyászra és nemzeti megbékélésre, az új közmegegyezés előkészítését szolgáló titkosszolgálati tevékenységre helyezte.” Ez az irányelv szabta meg, hogy milyen irányban befolyásolják a közvéleményt, és milyen jelenségeket, törekvéseket minősítettek szélsőségesnek, vagyis elszigetelendőnek.

E szerint a politikai demonstrációkban gondolkodó „radikálisokat”, mint a Republikánus kört, a Fidesz radikális szárnyát, Krassó György személye köré szerveződő Inconnu Csoportot (’70-es évek óta működő, illegalitásban dolgozó nemzeti-avantgárd művészek) perifériára kell szorítani, és őket a temetéstől is távol kell tartani. Az állambiztonsági jelentésekben többször említett amerikai nagykövet, Mark Palmer személyes fellépése is segített ebben, aki e csoportosulások tagjainak jelezte; ha a tervezett demonstrációjukon rendőrségi fellépés történne, nem számíthatnak az amerikai szolidaritásra. Az Inconnu közadakozásból készült 300 kopjafájának felállítását a 301-es parcellában a belügy nem akadályozta meg. Nem tudták meggátolni a FIDESZ június 15-i szovjet nagykövetség előtt rendezett tüntetését sem, de a 16-ára tervezett külön ünnepséget és a fáklyás felvonulást már igen. Mindent megtettek, hogy a temetés napján a rendszerrel és a felelősökkel szemben a demonstratív fellépéseknek elejét vegyék. A legradikálisabbnak bélyegzett Krassót és társait interjú ürügyén behívták a Rádióba, és délután háromig ki sem engedték őket.

Állambiztonsági jelentés az előkészületekről (ÁBTL  2.7.1. 45/78/10-109-1989)

A méltósággal és többszázezer (az állambiztonsági jelentés szerint százezer) fő részvételével (és az élő adást követő sokaság figyelme mellett) zajló temetés másnapján az állambiztonsági jelentés így összegezte a történteket: „az események […] a végrehajtott megelőző, befolyásoló intézkedések hatására az előzetesen meghatározott tervek szerint rendre lezajlottak.” Ugyanakkor hozzáfűzi, voltak azért disszonáns jelenségek is. „Az elhangzott beszédek nem tükrözték az elvárható önmérsékletet, több felszólaló nyíltan felvázolta – és esetenként követelte – a rendszerváltozás programját. Különösen érzékelhető volt ez Rácz Sándor és Orbán Viktor a Hősök terén, valamint Méray Tibor a temetőben elhangzott beszédében.”

Pedig a TIB meghatározó alakja, vezető történésze, Litván György is igyekezett befolyásolni Orbán Viktort. Utóbbi így idézte fel a 25. évfordulón ezt az ügyet:  „A Halászcsárda teraszán kellett vele [Litvánnal] és egy társával megbeszélnem, hogy végül is mit fogok mondani. Kérték a szöveget, de mondtam, ne haragudjanak, ez lehetetlen, a szöveg majd ott elhangzik. Kértek, hogy legalább elevenítsek fel néhány dolgot, mégis miről szól majd. Mondtam, hogy az oroszok menjenek haza, hogy Nagy Imre kommunista volt, ennek ellenére nekünk is itt a helyünk, hogy ki kell írni a választásokat… Kérdezték is: biztos, hogy most kell erről beszélni? Hát mégis mikor kellene, ha nem most? – kérdeztem vissza. Végül kiharcoltam, hogy azt mondhassam, amit akarok. […] Egy őszinte, nemzedéki beszéd lett. Ostorcsapásszerű. Szívből írtam és szívből is mondtam.”

Orbán Viktor beszédet mond az újratemetésen  (Képkocka a Fekete Doboz felvételéből)

Sokan felfigyeltek erre a beszédre, miközben a rossz árnyakkal hadakozó pártvezetés megkönnyebbült, hogy rendbontás nélkül úszta meg az újratemetést. Horváth István belügyminiszter a temetést követő KB ülésen így fogalmazott: „Ha valaki így bizonyosra beígérte volna, hogy ezen a június 16-án így túlleszünk, […] akkor azt hiszem, hogy elfogadtuk volna. Azt gondolom, nekünk nagyon rontotta […] az esélyünket és a hitelünket az a körülmény, […] hogy bizony folt van a múltunkon.”

E felszabadult lelkiállapotról egy „hangulatjelentésnek” is beérő kézzel írt széljegyzet a temetést értékelő állambiztonsági jelentés margójáról: „Kedves Feri! [Pallagi Ferenc] Köszönöm, profi anyag. […] Kiegészítő magánmegjegyzésem: - 100000 embernél több volt kint, de ha csak 100000 volt, az is önkéntesen, az ország különböző részéből méltóságteljesen demonstrált. Ez Palmer után szabadon: valóban történelemkönyvi fordulóponti eseményként lesz emlegetve. […] OUK üdvözlettel: Imre (a nagydoktor lódoktor) [Dr. Verebély Imre] P. S. OUK=Októberben Újrakezdjük.”

(A „Tüntetések, demonstrációk 1988-1989” (tuntetes-archivum.hu) weboldal 1989. június 16-ról szóló szövegét az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának engedélyével és Szekér Nóra hozzájárulásával használtuk fel. Az Orbán Viktorról szóló idézet forrása: Rákay Philip: Szabadság tér ’89. A rendszerváltoztatás aktái I. A címbeli idézet Nagy Gáspár: "Öröknyár: elmúltam kilenc éves" című verséből származik. A jelen blogbejegyzés szövegét szerkesztette Szekér Nóra egyetértésével: Máthé Áron)

Szekér Nóra

történész

huszarvagasblog.hu