Orbán megértette az új évszázad kihívásait, míg Macron a kilencvenes évek embere
A kelet-európai országokban sincs nosztalgia a nyugat iránt, nem akarják lemásolni az ottani rendszert, inkább a saját kulturális útjukat járják – állítja Max-Erwan Gastineau francia történész, aki a Kossuth Rádióban a Vasárnapi Újságnak adott interjút a Közép-Európa és a Nyugat alapvető különbségéről.
2021. július 11. 17:32

– Gastineau úr, önnek néhány napja megjelent egy cikke az egyik legnagyobb francia lapban, a le Figaroban, amelyben a pedofiltörvényről írt. Nem ez az első eset, hogy megvédte a magyar kormányt. Miért érzi fontosnak megmagyaráznia döntések hátterét a Nyugatnak?

– Nem a tisztem megvédeni a magyar kormányt, inkább megpróbálom elmagyarázni Európának, hogy két Európa létezik, történelmileg és kulturálisan is. Nem szeretem a nyugati arroganciát, amely azt hiszi a nyugati demokráciát mindenhol alkalmazni kell és amely a legjobb demokrácia a világon. Mintha azt akarná elhitetni, hogy a kelet európaiak nem érnek annyit, mint ők. Először is ismerni kell ezeknek az országoknak, Lengyelországnak, Magyarországnak a történelmét, hogy megértsük miért teszik ezt vagy azt. Ezért is írok viszonylag sokat Magyarországról, mert úgy vélem, hogy amit önök tesznek az egy társadalmi modell védelme és amely a liberalizmus kritikájára épül. Ez számomra nagyon érdekes tétel és nagyon sok elemében a valóságra, az igazságra épül. Nekünk franciáknak ahelyett hogy kritizálunk inkább át kellene vennünk ezeknek a tételeknek egy részét és integrálnunk kellene azokat, amelyeket Budapest az Unió és a Nyugat esetében kritizál.

 

– És miért érdekes Önnek ez a fajta illiberalizmus?

– Azért mert manapság hajlamosak az emberek arra, hogy összekeverjék Európát a liberális értékekkel. Természetesen a liberalizmus fontos filozófia, fontosak az emberi jogok, minden, ami az egyénre épít, de a társadalmak, lett légyen nyugaton, vagy keleten, nem csak ezekre a jogokra épülnek. Vannak hagyományaink, történelmünk, erkölcseink. Európa nemcsak a jogokra, az individuumra, hanem a történelemre, a kultúrára, és egy olyan egységre is épül, amiben megtaláljuk a kereszténységet. Európának mindkét pólusra szüksége van, az egyénekre, és a társadalmi közösségekre is. Én hiszek abban, hogy mindezek együtt tudnak élni, az egyénekre épülő nyugat és a konzervatív társadalmi közép európai struktúra.

– A pedofiltörvény vitáján a 27 ország közül tizenhét Magyarország ellen volt, hét pedig mellette. Utóbbiak között találjuk Szlovákiát, Szlovéniát, Lengyelországot, Csehországot vagy Litvániát. Ez sem véletlen?

– Nem. De ezt sem akarják megérteni Franciaországban, pedig számtalan televíziós vita volt már erről. Nálunk azt hiszik, hogy mindenki egyetért a brüsszeli értékekkel, nem veszik észre hogy vannak különbségek. Nem csak kelet és nyugat, hanem a különböző országok között is. Ha megnézzük mely országok voltak Magyarország ellen és melyek mellette, akkor látjuk, hogy éles különbség van. A nyugatnak észre kell vennie, hogy annak a liberális erkölcsnek, amely a '60-as, '70-es években született, keleten nincs akkora tábora éppen a hagyományok és a sajátos történelmük miatt. Ez utóbbit itt nyugaton hajlamosak negligálni. Ezért is kell ismernünk egymást, a magyarok történelmét. Bizonyosan önök közül is sokan küzdöttek a kommunizmus ellen a liberális elvekkel, de alapvetően a társadalom inkább konzervatív. Ezt írják a közép európai írók, mint például Kundera cseh író, akit jól ismernek Franciaországban. Szerinte amíg nyugaton 1968-ban az erkölcsök megváltoztatásáért, a társadalom lebontásáért küzdöttek, addig keleten éppen ellenkezőleg, a közösségekre építettek, valamint a kereszténység megőrzésére, amit éppen a kommunizmus veszélyeztetett. Vagyis, '68-ban is ugyanúgy kétféle Európa létezett, mint ahogy most is kettő létezik. És persze van ellentét és rivalizálás közöttük. Közép- és Kelet-Európa ugyanis meg akarja menteni Európát, úgy érzi, hogy veszélyben van, és hogy tovább éljen segítségre van szüksége.

– Nem ugyanezt a hibát követi el a Nyugat-Ázsiában vagy Afrikában? Vagy éppen az arab országokban, például Irakban, ahol a helyzet rosszabb, mint húsz évvel ezelőtt?

– Igen, és erről is írtam már a könyvemben. 1989-ben Amerika és a nyugati világ azt hitte, hogy a Föld minden népe ugyanarra az alapra épült. Ugyanazt a modellt akarta látni a Balkánon, Közép Európában, Dél-Afrikában vagy Latin-Amerikában Ez egész az úgynevezett „arab tavaszig" így is történt. Ugyanabban a próféciában, ugyanabban az uniformizálásban hittünk. Ennek a korszaknak vége. Szerintem már a kelet-európai országokban sincs nosztalgia a nyugat iránt, nem akarják lemásolni az ottani rendszert, inkább a saját kulturális útjukat járják. Ugyanezt látjuk a világ más részein is, például Ázsiában. Kína vagy Szingapúr egy másik modellt követ. Főleg Konfuciusz tanítása miatt vallják, hogy a világ különböző kultúrákra épül, és anélkül is sikeresek tudunk lenni, hogy adoptálnánk a nyugati modellt, amit a '90-es években rájuk akartak kényszeríteni.

– És mit gondol, ki fog inkább megérteni kit? Nyugat keletet vagy fordítva?

– Nem minden fekete-fehér, hiszen a közép-európai államok között is van különbség, vannak viták, ott is vannak szociáldemokraták, konzervatívok, vagy liberálisok, mint ahogy nyugaton is. Franciaországban is nagyon erős alapokkal bír az a nézet, hogy meg kell védeni a francia, az európai hagyományokat. Sok francia a multikulturalizmus ellen vagy a szivárványcsaládok ellen van. Sokan nem akarnak migránsokat, akik képtelenek integrálódni. És egyre erősebb az a gyakorlat, hogy a nép kényszeríti rá az akaratát a politikusokra. Ez történt például Nagy Britanniában is. Ők a család erejét és az európai hagyomány tiszteletét várják a globalizáció ellenében.

– Van esély arra, hogy Emmanuel Macron egy nap megérti, hogy mit akar Orbán?

– Nem, ezt nem gondolom. Ha olvassa a beszédeit, vitáit láthatja, hogy Macron a múlt század kilencvenes éveinek embere. Ő még mindig azt hiszi, az egész világon konszenzus van a demokrácia vagy az emberi jogok mibenlétéről. Nem értette meg, hogy mindez egy kicsit idealisztikus elgondolás a Nyugat részéről. A kilencvenes években elindult valami más. Én sokat olvastam Orbán beszédeit, amelyekből kiderült, hogy a világban számos mozgás van. Huntington ugyanezt mondta, amikor a civilizációk harcáról beszélt. Talán Macron is megértette mindezt, mégis egy régi világ gyökereibe kapaszkodik. És ebből a gyökérből nem öröklődik tovább a francia hagyomány, a francia vagy az európai szellem. Elvont értékeket favorizál és igyekszik legyőzni azt közép Európát, amely konzervatív hagyományokon nyugszik. Ezért is kapott ki néhány napja a választásokon. Igaz ezek az eredmények azt is mutatták, hogy a franciák egy nagy része elfordult a politikától. Ez fizikai felháborodásban ölt formát, mégpedig úgy, hogy nem mennek el szavazni. „Miért is menjek el?" – teszik fel a kérdést. 30 éve ugyanazok a problémák: munkanélküliség, migráció, amely belterjességhez, iszlamizációhoz, majd terrorizmushoz vezet. Ott vannak az elhagyatott egykori ipari régiók, az oktatás problémája. A politikának erre már régóta nincs válasza. Ha pedig nincs, akkor minek válasszuk meg őket. A franciák továbbra is érdeklődnek a politika iránt, de látják a politikusok hozzá nem értését, nem tudják ugyanis azokat a problémákat megoldani, amit a francia nemzet felvet.

– Jövőre választások lesznek Önöknél. Felmerült a neves publicista Eric Zemmour neve is, mint lehetséges köztársasági elnök. Ő az, aki gyakran védi meg szintén hazánkat, például azt a családmodellt, amit a magyar kormány követ. Elképzelhető, hogy indulna a választáson?

– Bevallom, én nehezen képzelem el, hogy Éric Zemmour vállalná a jelölést. Nem is biztos hogy ő lenne az ideális megoldás. Zemmour egy nagy egyéniség, tehetséges a média területén, jól védi a saját érdekeit, de a politika más. Azok az emberek, akik a multikulturalizmus ellen vannak, valószínűleg egy belső embert várnak erre a posztra. Egy erős embert, mint amilyen de Gaulle tábornok vagy korábban például Napóleon volt, akik a nemzeti egységet hordozták magukban. Erős államot, patrióta franciákkal. És erre nem biztos, hogy Zemmour a jó megoldás. A franciák azon része, amely a multikulturalizmus és a migráció ellen küzd, és amely egyetért Zemmourral nagyon sok kérdésben, nem biztos, hogy rá szavazna mint politikusra.

– Zemmour ideális lenne a magyarok számára, hiszen érti, mit akar a kormány. Tudja ez nagy fájdalom, hogy a történelemben, de főleg a 20.században gyakran kerestük a kapcsolatot a franciákkal, a francia kultúrával, de helyette kaptuk Trinaont, aztán '56-ban sem segítettek. Miért? Talán mert nem értették az itteni folyamatokat, vagy mert Magyarország kis ország, és nem érdekelte a franciákat?

– Először is sok francia politikus most is érti és támogatja a magyar kormányt, ilyen például Bellamy vagy Julien Aubert. Ők tudják, hogyan manipulálják Brüsszelből a magyar kormányt. A kérdés másik felét illetően, önnek igaza van, a franciákban gyakran van arrogancia a magyarok, vagy Kelet-Európa felé.Nem értjük meg, hogy a történelem milyen tragikus volt ezen nemzetek számára és hogy mennyire tisztában vannak a törékenységükkel. Ezek a népek a nemzethalált is érzékelték már. Mi ezzel szemben azt hisszük, hogy örökké élni fogunk, hogy elpusztíthatatlanok vagyunk. Ezért nem látjuk a veszélyt, Ezzel szemben Kelet-Közép-Európában tisztában vannak ezzel és megtesznek mindent azért, hogy a nemzet túlélje a nehéz időszakot.

– Egy fiatal történész kollégája, Thibaud Gibelin, aki márciusban itt is megszólalt a Vasárnapi Újságban, könyvet írt „Orbán játszik és nyer” címmel. Egyetért ön ezzel?

– Szerintem Orbán egy tehetséges fineszes politikus, aki megértette, mit szeretne a nép. Amikor politikai vitákban veszek részt a francia médiában és róla van szó, azt szoktam mondani, hogy ő nem csak politikus, nem csak jó stratéga, hanem jó teoretikus is. Ő gyakorlatba helyezi amit mond, és nekem mint történésznek ez nagyon érdekes: akár egyetértünk vele, akár nem. És az is biztos , hogy azok közé a ritka politikusok közé tartozik, aki vízióval rendelkezik és ő ezeket a víziókat érvényre is juttatja. Igen Orbán Viktor játszik, és azért nyer, mert víziója van a világról, amely megegyezik a magyarok jövőképével, sőt még szélesebben véve az európai népek jövőképével. Ez pedig nem más, mint a visszatérés a nemzetekhez, a fenyegetett nemzeti kultúrák, tradíciók védelme és egy erős állam képe, amely a nemzet érdekeire épül – válaszolta végül Max-Erwan Gastineau.


 
hirado.hu - Kossuth Rádió Vasárnapi Újság
  • Az EU-ban egy szűk kör kezében van a valódi hatalom
    „Az európai intézmények működése a gyakorlatban meglehetősen különbözik attól, amit a szerződésekben vagy a könyvekben olvashatunk" - jelentette ki Trócsányi László. Rámutatott, hogy az Európa Parlamentben elvileg ugyan minden tagállam egyenlő, de . "a valódi hatalom egy szűk kör kezében van", s a döntések meghozatala "zárt ajtók mögött történik".
  • Meghosszabbítja a kormány az oltási akcióhetet
    Egy héttel meghosszabbítja a kormány a hétfőn indult oltási akcióhetet - jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában pénteken reggel.
  • Brutális erejű választási beavatkozásra készülhetünk
    Horváth József: Közép-Európán söpört végig egy furcsa, kormányokat és politikusokat buktató hullám. Ausztria, Csehország, Szlovákia, Románia és legutóbb Bulgária. Ami közös bennük, hogy az európai balliberális fősodorral szemben álló politikusokat, pártokat járattak le és szorítottak ki kormányzati pozícióból.
MTI Hírfelhasználó