Mertek nagyok lenni: 90 éve repülték át az óceánt Endreszék a Justice for Hungaryvel
Világméretű repülési rekorddal hívták fel a figyelmet a világméretű igazságtalanságra: pontosan 90 esztendeje, 1931. július 16-án landolt Felcsút határában a Kanadában felszállt Justice for Hungary repülőgép Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral a fedélzetén.
2021. július 17. 10:21

Amikor 1931. július 16-án délután Bicskétől nem messze, Felcsút határában, egy kukoricatáblában sikeres kényszerleszállást hajtottak végre a Justice for Hungary névre keresztelt, Lockheed Sirius típusú repülőgéppel, az elképedt csőszön kívül (miközben a pilótákat hatalmas, ünneplésre kész tömeg várta a mátyásföldi repülőtéren) még kevesen tudták, hogy aznap három világrekord dőlt meg a repülés történetében.

(Fotó: Nemzeti Fotótár)

Az Endresz György pilótával és Magyar (Wilczek) Sándor navigátorral igen kockázatos körülmények között landoló repülőgép az új-funlandi Harbour Grace-től Felcsútig megtett 5770 kilométeres utat a két magyar óceánrepülő pontosan 25 óra 20 perc alatt teljesítette. Gyorsabban, mint addig bárki, óránként csaknem 230 kilométeres átlagsebességgel.

„Valóságos népvándorlás indult meg”

Magyar Sándor Álmodni mertünk című kötetében így emlékezik vissza a híres leszállásra:

„Motorunk Győr fölött néhányat köhög, de nem sejtem, hogy most, a cél előtt fog cserbenhagyni bennünket. Endresz lázas gyorsasággal kapcsolja sorba a tankokat, de néhány perc múlva mindegyik benzintartály felől megismétlődve hallatszik a köhögés. Jegyzeteimet tanulmányozom, hogy melyik tankra kapcsoljunk. Feljegyzéseim szerint a jobboldali szárnytank még érintetlen. — A jobbközépső tankra kapcsolj! — ordítom a telefonba.

Endresz csak a kezével int, hogy nem hallja, amit mondok. Gyorsan papírra vetem az üzenetet. Késő. A légcsavar megállt. Sebtiben átveszem a kormányt, hogy Endresz kinyithassa a benzinszűrő mélyen az ülésben levő csapját. Közben visszafordítom a gépet a már hátunk mögött hagyott sík terület felé. Hiába minden kísérletezés. Le kell szállnunk.

Az előttünk sárgálló rét boglyái közül hirtelen kanyarodik egy szénásszekér. Endresz nagy lélekjelenléttel balra tér ki. Már fordulóban földet is ér kerekeivel a gép. Erősen felütődve nagyot ugrik, majd egy zökkenéssel megáll a kukoricás szélén, és lassan fejére billen.

Elsőnek én ugrom ki a gépből, utánam Endresz. Szótlanul bámuljuk egymást. Aztán Endresz a gépre néz és bánatosan mondja: — No, ezt megcsináltuk.”

Endresz György pilóta portréjáról készült felvétel (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A korábbi óceánrepülők közül senki sem hatolt ilyen mélységig az európai kontinens belsejébe, így három világrekord is megdőlt ezen a napon. A Dunántúl 1931. július 17-i száma így tudósít a történtekről:

„A mátyásföldi repülőtér forgalmi irodájában 7 óra 30 perckor megszólalt a telefon:
– Itt Endresz György beszél, a Justice for Hungary pilótája Bicskéről … Kérem Kara alezredes urat…
Először azt hitték, hogy rossz tréfáról van szó, de aztán a telefonhoz lépett Kara Jenő, aki rögtön megismerte Endresz hangját és megtudta a megdöbbentő valóságot; a Justice for Hungary Bicske mellett benzinhiány miatt leszállani kényszerült. Leszállás közben a gép propellerje összetörött és megrongálódott futószerkezete is. A két pilóta azonban sértetlen maradt.”

Mint utólag kiderült: Magyar Sándor a kényszerleszállást az alcsúti jegyzői hivatalból jelentette, telefonon.

A Dunántúl tudósít a gépet fogadó, hatalmas tömegről is: „(…) A déli órákban, amikor hire futott, hogy a Justice for Hungary diadalmasan átrepülte az Óceánt és útban van Budapest felé, valóságos népvándorlás indult meg a mátyásföldi repülőtér felé, úgyhogy a rend fenntartására hatvan rendőrtisztet és 1500 főnyi rendőrlegénységet kellett kivezényelni. Az autók, villamosok, motorkerékpárok és a legkülönbözőbb járművek beláthatatlan sokasága szállította ki a tömeget a repülőtérre. Hat óra előtt a stúdió helyszíni közvetítést kezdett. Amikor bejelentette, hogy a gépbeérkezése már csak percek kérdése, a tömegen leírhatatlan izgalom vett erőt.”

A Dunántúl beszámolójából kiderül: amikor megtudták, hogy hol szállt le Endreszék gépe, egy másik repülő szállt fel a pilótákért.

„A hatalmas, kétmotoros Fokker, amelyet a Magyar Légiforgalmi R. T. egyik régi, kipróbált pilótája vezetett, a koromsötét estében is pontosan Bicskére repült, simán leszállt, felvette a két óceánrepülőt és pontosan kilenc órakor leszállott a Mátyás-földi repülőtéren, ahol ekkor az extázisba n lelkesülő tömeg minden korlátot áttörve rohant a hős pilóták felé, akiket vállra emelve vitt a rádió mikrofonja elé.”

(Fotó: Nemzeti Fotótár)

Nincs új a nap alatt: miközben Magyarország és az elszakított területek magyarsága egy emberként ünnepelte hőseit, akik lord Rothermere támogatásával megvalósított repülésükkel a világ elé tárták a szétdarabolt haza segélykiáltását, a Kanadai Magyar Munkás július 23- i száma elképesztő dezinformációkat tett közzé a repülőket és a korabeli magyar államot is sértő hangnemben.

„Egy pár lakáj fogadta csak Endreszéket” címmel így kezdte meg cikkét a lap budapesti tudósítója:„Magyar Sándor és Endresz György horthy-repülőknek (sic!)nem sikerült elérni Budapestet. Bicskén, Budapesttől 14 mérföldnyi távolságban leszállásra kényszerültek.”

A korabeli baloldali hazugsággyár így kommentálta a történteket: „Megérkezésük után azonnal Bethlen herélőbicskás miniszterelnök vette őket kezelésbe. A tőkés hírforrások is elismerik, hogy Endreszék repülését Horthyék háborús felkészülésre és az uj imperialista háború beagitálására fogják fölhasználni.”

Rövid, izzó meteor-életpálya

A magyar repüléstörténetben fogalommá vált pilóta, Endresz György a Temes megyei Perjámoson (ma Periam, Románia) született, sváb család gyermekeként. Tizenhat évesen Szegedre került cseregyerekként, ekkor tanult meg magyarul.

Az első világháborúban mint a 6. repülőszázad pilótája vett részt, több kitüntetést kapott, mint hadipilótának négy elismert légigyőzelme volt. Mint a Barikád című lap 2010. május 20-i számában megírta: „Endresz a háborúban egy PHÖNIX IX D-II típusú vadászgéppel repült. A Cattarói - öbölben található osztrák-magyar haditengerészeti támaszpontot védte bajtársaival együtt. Mint ahogy más magyar repülősnek, neki sem volt oka a szégyenkezésre a háborús eredményeit tekintve. Több kitüntetést kapott és négy elismert légi győzelme volt. Az összeomlást követően földre kényszerült és ott is megállta a helyét.”

1915-ben Lemberg (Lvov) közelében harc közben hadifogságba került. Saját írott visszaemlékezése szerint kétszer is megszökött az orosz fogságból. Szibériából saját kezűleg hamisított papírokkal, vonaton és gyalog jutott el Svédországig.

(Fotó: Nemzeti Fotótár)

1919-ben, a magyarországi Tanácsköztársaság idején a győri 4. számú vörös repülőszázad parancsnoka és toborzótisztje volt. A Barikád című lap azt is leírja: Endresz részt vett az 1921-es nyugat-magyarországi felkelésben, a dicsőséges emlékű Rongyos Gárda tagjaként. Endresz életének ezt a fontos mozzanatát mind a kommunista rezsim alatt, mind az azt követően megjelent életrajzaiból, így a Wikipédién fellelhetőből is, rendre „kifelejtik”.

Később az Aero Expressnél szerzett tapasztalatokat, majd a németországi Junkers műveknél berepülőpilótaként szolgált. Ezt követően az Aero Szövetség oktatótisztje volt. Az 1931-es repülés világhírűvé tette, ám nem sokáig élvezhette a méltán kiérdemelt elismertséget.

1932-ben Endresz a világ óceánrepülőinek találkozójára készült Bitai Gyula rádiótávírász navigátorral. Rómába azokat a repülősöket hívták meg, akik már átrepülték az Atlanti-óceánt. A magyarok május 21-én 15 órakor értek Róma Littorio repülőterére. A leszállás előtt a gép szárnya megbillent, a nehéz gép lezuhant, és eltűnt a nézők szeme elől. Mire autókkal odaszáguldottak, már késő volt. A gép lángba borult és elégett, csak a váza maradt meg. A pilóták szörnyethaltak.

Endresz Györgyről halála után Budapest belterületén teret és utcát neveztek el; az utca a XIX. kerületben ma is az ő nevét viseli, ám 1945 után a XII. kerületi tér Magyar jakobinusok tere lett. Nevét Bicske határában emlékoszlop, és egy sportrepülő egyesület őrzi. Miskolcon, Egerben, Fonyódligeten és Újbarkon is utca őrzi a nevét. 2005. április 22-én a felcsúti általános iskola felvette az Endresz György nevet.

A derék virsligyáros

A magyar óceánrepülés gondolata azonban nem tőle, hanem egy Kanadába kivándorolt hazánkfia, Magyar (Wilczek) Sándor repülőtiszt ötlete volt, aki a világháborúban vesztes, megszállt és kifosztott, területének kétharmadát elveszítő Magyarországról 1926-ban a jobb élet reményében költözött az Újvilágba.

Megihlette az amerikai Charles Lindbergh útja, aki 1927-ben a világon elsőként repülte át egyedül, leszállás nélkül az Atlanti-óceánt. Ezt Magyar nemes hazafias tettel szerette volna párosítani: eltökélte, hogy a merész vállalkozást – az ő közreműködésével – a magyaroknak is végre kell hajtaniuk, sőt: túl kell szárnyalniuk.

Hiszen Lindbergh Franciaországban landolt, Magyar célja viszont az volt, hogy repülővel sohasem látott távolságot megtéve, egészen Budapestig, a mátyásföldi repülőtérig repül Amerikából. Barátját, Endresz Györgyöt kérte fel, hogy legyen a pilóta, ő maga pedig a navigátor feladatát látta el.

Az amerikai magyarság azonnal gyűjtést indított az óceánrepülés támogatására, a Detroitban megalakult American-Hungarian Transatlantic Comitee pedig egydolláros levelezőlapok árusításából kívánta a költséget összeszedni.

A képre vagy ide kattintva nagyobb méretben is megtekintheti a térképet.

A pénz azonban nehezen gyűlt, bár sokat segített, hogy lord Rothermere, az angol Daily Mail újságkonszern akkori tulajdonosa 2000 angol fontsterling (10 ezer dollár) díjat ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki első ízben repül át New Yorkból Budapestre, sőt a gép nevét (Justice for Hungary – Igazságot Magyarországnak) is ő javasolta, mert példátlan igazságtalanságnak tartotta a trianoni döntést, így a nevet a repülő oldalára felfestve egyben üzenetnek is szánta.

Sidney Harold Harmsworth (Dublin, 1868. április 26.–Bermuda, 1940. november 26.) Rothermere első vikomtja, brit sajtómágnás és politikus, az Associated Newpapers Limited tulajdonosa. 1927-ben tette meg első magyarországi útját, amelytől kezdve a magyar revízió egyik fő támogatójává vált.

A legnehezebb feladat tehát a repülőgép árának előteremtése volt, amelyet végül az egykori húsipari szakmunkásnak, az Amerikában virsligyárossá váló Szalay Emilnek köszönhették, aki látva, hogy a közgyűjtés nehézkesen halad, teljes mozgatható vagyonát, mintegy 25 ezer dollárt áldozta az ügyre, így meg lehetett vásárolni a Lockheed Sirius márkájú gépet.

(Fotó: Nemzeti Fotótár)

A történelmi felszállástól az izgalmas landolásig

A tervek szerint a repülést 1930-ban, Trianon tizedik évfordulóján kellett volna végrehajtani, ám a gép kipróbálására Endresznek csak ez év augusztus 20-án nyílt alkalma, így a következő évre halasztották. És a géppel még át is kellett repülni a Los Angeles melletti Burbank repülőtérről az indulás helyszínére, az új-fundlandi Harbour Grace-be (Lord Rothermere kész volt ennyi kompromisszumra, hogy ne New Yorkból, hanem a felszállás szempontjából jóval kedvezőbb kis halászfaluból induljon a gép, és a pilóta mellett egy navigátor is rajta lehessen.

A Justice for Hungary névre keresztelt, Lockheed Sirius típusú repülőgép 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace repülőteréről Endresz György pilótával és Magyar (Wilczek) Sándor navigátorral a fedélzetén. A tökéletesen működő motor és a profi páros már a táv első felén rekordot döntött: 13 óra 50 perc alatt érték el az ír partokat, annak ellenére, hogy korszerű, földindukciós iránytűjük már az indulás után kevéssel felmondta a szolgálatot, és az óceán fölött sűrű köd akadályozta a tájékozódást.

(Fotó: Nemzeti Fotótár)

Az út további szakaszában a navigálás – a rossz időjárás miatt – még nehezebbnek bizonyult. A kényszerű manőverezés és a viharzónák kerülgetése miatt meghiúsult a Mátyásföldre tervezett landolás, pedig ott már ezrek várták türelmetlenül a repülőgép feltűnését. Már magyar területen, Győr közelében az óceánrepülők észlelték, hogy az üzemanyag-ellátás akadozik, további hetven kilométer megtétele után benzinhiány miatt leállt a motor. Siklórepülésben közelítették meg a talajt. Így érkeztek meg 1931. július 16-án délután, Bicskétől nem messze, Felcsút határába, ahol egy kukoricatáblában hajtották végre a híressé vált, sikeres kényszerleszállást.

„Magyar”-sors Amerikában

A Lord Rothermere-től kapott 5-5 ezer dollár jelentős összeg volt ugyan, ám egyiküknek sem jelentett a továbbiakra biztos megélhetést. Endresz György nem tudta úgy leszüretelni a siker gyümölcsét, mint Magyar Sándor, aki a hírnevét kihasználva az Egyesült Államok egyik repülőipari cégénél kapott fontos állást.

Magyar Sándor 1981-ben, az Egyesült Államokban hunyt el. Nevét többek között a Magyar Sándor Repülőegyesület őrzi.

Udvardy Zoltán

hirado.hu
MTI Hírfelhasználó