Hazugságpolitikusok idegen zsoldban
Az extremitás nem hazai pályán, hanem brüsszeli támogatással kívánja eldönteni a politikai küzdelmet. Ez a magatartás a magamfajta polgárnak a hazaárulást juttatja eszébe.
2021. július 27. 09:13

Az Európai Unió vezetőségét markában tartó neoliberalizmus az alapvető emberi szabadságjogok között tartja számon a migrációhoz való jogot is. De támogatja a tudománytalan genderelméletek terjesztését, illetve az olyan rasszista indíttatású, agresszív mozgalmat, mint a BLM. A magyar közvélemény nagy része mindezt elutasítja, ezért hazánk folyamatosan az unió balliberális vezetésének célkeresztjében áll – vélekedik Bánó Attila író, újságíró. Őt kérdezte a Gondola.

– Bánó úr, Ön szerint a hazai ellenzéki erők gátlástalanul kiszolgálják Brüsszel jelenlegi politikáját. Minthogy hazánk a pártállam örökségeként a világ egyik legeladósodottabb állama, emellett ugyancsak a pártállamból aggasztó demográfiai folyamatot vett át, s ezeken 30 éve nem sikerült érdemben változtatni, egyértelmű, hogy az országra esetleg zúduló ázsiai, afrikai tömeg gazdaságilag is, demográfiailag is kérdőjelessé tenné a világ egyik legrégebbi nemzetének fennmaradását. Ezt az ellenzék is tudja. Mi motiválhatja őket?

− Mi motiválhatja az ellenzéket? Erre a kérdésre akkor adhatnék hiteles választ, ha a mai ellenzékiekhez hasonlóan, negatív módon tudnék viszonyulni a magyarság fontos sorskérdéseihez. Az ellenzék nemzetellenes megnyilvánulásait látva sokat töprengtem azon, miféle emberek ők, hogyan lehetséges, hogy egy hazában élünk, sok közös élményünk és tapasztalatunk van, ám ennek ellenére hatalmas szakadék tátong a nézeteink között. Az a vehemencia, amellyel a keresztény értékeket, az elemi nemzeti érdekeinket és mindenekelőtt a jelenlegi konzervatív kormányzatot támadják, azt a látszatot kelti, mintha idegen földről idetévedt, műveletlen, a magyarokkal azonosulni képtelen emberekről lenne szó. Hazánk valóban nehéz helyzetben van. Demográfiai szempontból is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kereszténységgel, az európai kultúrával szemben barátságtalan, nem egyszer ellenséges érzületű illegális migránsok tömegei előtt meg kellene nyitni a határainkat. Nagy szükségünk lenne egy olyan konstruktív ellenzékre, amely rámutat a kormány hibáira, és nem abban merül ki a tevékenysége, hogy a hatalom megszerzése érdekében mindenbe beleköt. Ráadásul nem hazai pályán, hanem brüsszeli támogatással kívánja eldönteni a politikai küzdelmet. Ez a magatartás a magamfajta polgárnak a hazaárulást juttatja eszébe. No meg azt, hogy a hazánk megbüntetését követelő balliberális politikusokat csak azért nem lehet hazaárulás vádjával bíróság elé állítani, mert mai jogrendünk nem nyújt erre lehetőséget.

Illusztráció – borsod.24

– A világháború után szovjet segítséggel a kommunisták vergődtek hatalomra. Szellemi örököseik ma a balliberális ellenzék sorait erősítik. 1990-ben parlamentbe jutott olyan párt is, amelyet a köznyelv „az ávós csemeték" garnitúrájának nevezett. Ez a szervezet mára a törvényhozásból eltűnt, tagjai „páholyból" nézik az eseményeket. Ugyanezt a szélsőséget képviselik azok a fiatalabbak, akik buzgón szállítják a hamis érveket Brüsszelbe a „diktatórikus” és „korrupt” magyar kormányról. Miért gondoljuk, hogy ezek az utódok nem spontán folyamatok eredményeként, hanem központból irányított akciók segítségével foglalták el a régi lövészárkokat?

− Nem hiszek a politikai színtéren zajló folyamatok spontán jellegében. Szoktuk mondani, hogy nincsenek véletlenek, s ez a politika világában hatványozottan igaz. A nagy forradalmak kitörésével kapcsolatban például nem egyszer hallhattuk. hogy azokat a spontán népharag indította el, ami talán csak a mi 1956-os forradalmunkról mondható el. Történészek ugyanis rendre kiderítették, hogy a forradalmi indulatokat háttérben szervezkedő politikai érdekcsoportok gerjesztették, a zsoldjukban álló sajtó közreműködésével. A fiatal ellenzékiek sem véletlenül szállják meg a balliberális oldal régi lövészárkait. Az a bukott politikai erő csak formailag tűnt el a palettáról. Stafétabotjaikat átadták a hasonszőrű képződményeknek.
Nagyon régóta zajló küzdelemről beszélünk. A szereplők időnként változnak, de lényegében a nemzetköziséget, a globalista hatalmi érdekeket kiszolgáló, valamint a nemzetben gondolkodó, hazafias erők közötti permanens háború folyik − változó intenzitással.
A hazai ellenzéki erők abban bíznak, hogy szövetségeseik, az európai globalisták támogatásával megbuktathatják a nemzeti kormányt. Ez a számítás nem lebecsülendő. A magyar történelem számos hasonló példával szolgál erre nézvést. A második világháború vége felé a nyilasok náci segítséggel kerültek hatalomra, majd a világháború után − szovjet segítséggel − a kommunisták. Tudjuk, a globalisták félelmetes anyagi munícióval rendelkeznek. Övék a fősodratú média, a televízió, a filmipar döntő hányada és hatalmas túlsúllyal szerepelnek az internetes világban is. Mindez megkönnyíti a dolgukat, hiszen óriási hatást fejtenek ki a fiatalokra. Pontosan tudják, hogy milyen információkat hallgassanak el – például a nemzeterősítő történelmi, kulturális információk terén −, és milyen „divatos”, vonzónak tűnő, az egyéni karrierépítést népszerűsítő mintákat tárjanak az efféle hatásokra fogékony fiatalság elé. Mégis, mindezek dacára van okunk a derűlátásra.

– Ön Makovecz Imrét idézi: „Sokkal nagyobb ereje van a kultúrának, a kultúra sokkal mélyebben ágyazódik az emberekbe, mintsem ők gondolnák.” Sajnos az „ávós csemeték” garnitúrájában egyházi középiskolát végzett szerzetek is ügyködtek, illetve most a napokban egy magyar kultúrán felnőtt nő lehülyézte azokat a magyarokat, akik a tervezett népszavazáson részt akarnak venni. Az agymosásra is léteznek tudományos módszerek. Hogyan erősíthető föl a magyar kultúra varázsa néhány hónap alatt, az ellenkampány kartácstüzében?

− A választásig hátralévő hónapok nehezek lesznek, mert a nemzeti-konzervatív oldalt súlyos provokációk érik majd az ellenzék részéről. Nyilvánvaló, hogy a balliberális taktika része lesz az a durva, rágalmakban bővelkedő hangnem, amely eddig is jellemezte az ellenzéki tábort. Az ilyen harcmodorra nem lehet válaszolni kenyérdobálással, vagy a „tartsd oda a másik orcádat is” típusú keresztény mentalitással. Fel kell venni a kesztyűt, mert a hallgatás, a visszahúzódás azt a gyanút keltheti, hogy a hazug rágalmakban lehet valami igazság. Sok választó sajnos fogékony a hazug hírekre, a kormányra szórt rágalmakra. Nem állítom, hogy a kormányunk makulátlan, és soha nincs mit a szemére vetni. Ilyen kormány nem létezik. Az azonban elgondolkodtató, hogy a lopásokról, közpénzek jogtalan felhasználásáról szóló ellenzéki vádakat rendszerint nem követik bizonyító erejű adatok és törvény előtti eljárások. Arra sincs elfogadható válasz, hogy a nagy lopásokról szóló híresztelések dacára hogyan forog be mégis annyi közpénz a gazdaságba, hogy még a legnagyobb nyugati hitelminősítők is elismerik Magyarország kiemelkedő gazdasági eredményeit.
Makovecz Imre, a világhírű magyar építész 1997-ben, csaknem negyedszázada, a Nyugati Magyarság nevű folyóiratban fogalmazta meg a magyar kultúra erejével kapcsolatos nézeteit. A baloldal által okozott gondok akkor, a Horn-kurzus idején is nagy súllyal nehezedtek a nemzeti oldal vállára. Az MSZP-SZDSZ kétharmados többséggel kormányzott, és sokan gondolhatták, hogy a túlerő azon az oldalon van. Makovecz Imre optimizmusa, nemzeti elkötelezettséget tápláló lángoló hite ilyen politikai környezetben sem lankadt. Személyében egy bátor, tehetséges ember üzente a globalizmus híveinek: „Mégis, mit képzelnek? Hogy azt tesznek, amit akarnak? A magyar kultúrát nem lehet eltaposni. Csak nem képzelik, hogy legyűrhetik ezt a nemzetet? Soha az életben!”

Bánó Attila 

Igen, ez a fajta bátorság, tehetség és hit hozhat sikert a tavaszi választásokon. Kormányunk mögött nem állnak tőkeerős külföldi támogatók. A konzervatív-keresztény magyar kormányzat csak a hazai választópolgárok józan ítélőképességében, a nemzet iránti lojalitásában, egészséges életösztönében bízhat. Abban, hogy a többség nem szédül meg az ellenzéki szirénhangoktól, s nem áll a hataloméhes törtetők mögé. A magyar kultúra, a magyar hazafiság szerencsére olyan szellemi erő, amely fölött nincs hatalma a nemzetek felszámolásában érdekelt csoportoknak, még ha oly nagyon bíznak is „mindenható” kenyéradó gazdáikban.

Molnár Pál
 

gondola
  • Meg kell adni a vidéknek, ami jár neki
    Meg kell végre adni a magyar vidéknek, ami jár neki - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Tokaj-Hegyalja Egyetem tanévnyitó ünnepségén, szombaton Sárospatakon.
  • Kötelességünk, hogy Istent a teremtett világgal együtt dicsőítsük
    Valaki mondhatná, hogy a két világesemény, ami itt Budapesten meg a Hungexpon is zajlott, tűz és víz. Hogy ki köti össze ezt a két rendezvényt? Ferenc pápa - mondta Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek.
  • Egy a természettel – Vadászati világkiállítás
    Magyarországon vadászati világkiállítást csak nagyszabású eseményként lehet rendezni, mert így méltó a magyarság keleti örökségéből eredő, Közép-Európában kiteljesedett vadászati kultúrájához - mondta Semjén Zsolt az "Egy a természettel" Vadászati és Természeti Világkiállítás megnyitóján szombaton Budapesten, a Hungexpón.
MTI Hírfelhasználó