Demokráciamodellek
Mivel a nép a kormányzási hatalmat teljesen az általa megválasztott képviselőkre ruházza át, nincs többé lehetősége a politikai döntésekre befolyást gyakorolnia. A választások közötti időszakban a polgárok a tehetelen „néző-demokraták“ passzív szerepébe révülnek – tisztázza Anisits Ferenc.
2021. szeptember 8. 09:37

A demokratia-t Athénben jött létre, amely a nép (demos) hatalmát (kratos) deklarálta a Polisban. Az újkor modern „demokráciájához“ hosszú kanyargós út vezetett. A történelem során a demokrácia szó összvilágfogalommá vált, amely minden józan tartalmat nélkülöz és minden jószándékú vagy alávaló cél elérésére használható. A tökéletesítését két ellentétes irányzatú törekvés befolyásolja: a demokratikus többséguralom (népszuverenitás) érvényesítése (erős állam) és az államhatalom (jogállamiság) liberális korlátozása (gyenge állam). A közéletben folyó politikai vitát megnehezíti a fogalmak téves értelmezése és a demokrácia létező különböző formáinak pontatlan ismerete. Professzor Dr.-Ing. Anisits Ferenccel kiséreljük a témakört tisztázni.

– Professzor úr, két demokráciamodell létezik, a közvetlen (direkt) és a képviseleti (indirekt). Mitől jobb az egyik, mint a másik?

– Az összefüggések megértésére célszerű az alapfogalmakat tisztázni és a különbséget az állam- és a kormányzási forma között definiálni. Az államforma a rendszer felépítését (köztársaság, monarchia) írja le. és a kormányzási forma pedig az államhatalom gyakorlását (demokratikus vagy diktatórikus). A demokrácia a kormányzás különböző formájára vonatkozik. A modern demokrácia legelterjedtebb formája a képviseleti demokrácia. A nép a választás útján fejezi ki akaratát. A választott képviselők hozzák meg a közügyekkel kapcsolatos döntéseket. Mivel a nép a kormányzási hatalmat teljesen az általa megválasztott képviselőkre ruházza át, nincs többé lehetősége a politikai döntésekre befolyást gyakorolnia. A választások közötti időszakban a polgárok a tehetelen „néző-demokraták“ passzív szerepébe révülnek. Az állam és a pártok politika-monopóliuma aláássa a demokratikus kultúra alapzatát és leszűkíti a polgárok aktív részvételét a politikai életben. Így válik lassan a politikából való kiábrándulás, nem csak átmeneti hangulattá, hanem a politikától való teljes elfordulássá. A közvetlen demokrácia a polgárok közreműködésén és egyetértésén alapul. A svájci közvetlen demokrácia gyakorlata szorosan összefonódik a parlameti demokratikus folyamatokkal. A szuverenitást nem delegálják, hanem a polgárok maguk gyakorolják egyszerűbb témákban. A politika nem a politikusok és a pártok monopóliuma, mert a társadalom mondja ki szükség esetén az utolsó szót. Ez a politikai rendszer nyíltabb az aktív polgárok számára. A közvetlen részvétel a politikában elősegíti a kollektív tanulást, növeli a tájékozottságot és megkönnyíti az identifikációt és integrációt kultúrák között. A parlamenti képviselők a választások közötti periódusokban is az elszámoltatás és döntéseik indoklásának nyomása alatt állnak, amely javítja a hatalom ellenőrzését és az átláthatóságot.
Tökéletes demokrácia valószínüleg nincsen, hiszen a nép a valóságban még soha sem uralkodott. Kétséges, hogy rendelkezik-e a tudás hatalmával? Hajlok Churchill véleményét elfogadni, aki azt vallotta, hogy „a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma, de jobb mint minden más“.

Churchill 

– A demokrácia fogalma a népszuverenitáshoz kötődik. Mi a modern demokrácia megalapozásának problémája a népszuverenitással?

– A népszuverenitás problémája abban állt, hogy a hatalom hordozója, az egyedüluralkodó helyébe a korlátlanhatalmú demos, (vagy a nép nevében cselekvő avantgárd) lépett. A szabadság mindkét esetben sérült. Bármilyen nagyszerűnek is látszott az athéni demokrácia, mégis Szókratész nem tudta elviselni és ezért halálra itélték. Arisztotelész kritikus értelmezése szerint a népuralom (csőcselék) a zsarnokság más formája. Rousseau ezzel szemben a népszuverenitást tévedhetetlennek tartotta, amely végzetes tévedésnek bizonyult. A Francia Forradalom idején a religion civile (állampolgárhit) teremtett legitimációt a jakobinusok terrorjának. Az athéni demokrácia ezért nem vált a modern demokrácia számára követendő mintapéldaképpé.
Észak-Amerika számára a közösségi élet megalapítására a gyülekezés demokratikus forma, tekintettel az ország nagy területi kiterjedésére, lakosságszámára és szociális különbözőségére, sem volt követhető minta. Thomas Jefferson, aki a Függetlenségi Nyilatkozatot megalkotta, tudatosan el akarta kerülni a hatalomkoncentrációt a nép kezében.

 

Jefferson

Az Egyesült Államok alapító atyjai a mérsékelt republikanizmus hagyományait követték, amelyet a képviseleti demokrácia modelljeként értelmezték. Így született a demokratikus republikánus államforma. Átvették Montesquieu, a hatalmi ágak szétválasztásáról szóló elvét, amely a végrehajtás, törvényhozás és az igazságszolgáltatás egyensúlyát szolgálja. Az USA-ban érvényesül legtisztábban ez az elv, amelyet checks and balances-nek neveznek.

– A „checks and balances“ miért téves, miért fals a „fékek és ellensúlyok“ értelmezés?

– A kifejezés magyar értelmezése a liberális véleményformálók kritikája a kétharmados kormányzati parlamenti többség ellen. Magyarul a cheks and balances pontos fordítása a „ellenőrzés és kiegyensúlyozás“. Ezt a kifejezést olyan politikai rendszerre használják, amelyben az egymástól szétválasztott hatalmi ágazatok közötti egyensúly helyreállítására és fenntartására törekszenek. Az összekapcsolódó, konkurens hatalmi ágazatok egymást kölcsönösen ellenőrzik és esetleges túlhatalmasodásokat kiegyensúlyozzák. Ez az USA politikai rendszerének meghatározó jellegzetessége. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom szervezetileg nem függ egymástól, külön úton jönnek létre és élesen elválnak egymástól. Az amerikai modellen alapuló politikai rendszer prezidenciális (elnöki) rendszer, amelyben az elnök államfői, kormányfői és katonai főparancsnoki feladatokat lát el. Mint a végrehajtó hatalom feje nem felelős a törvényhozásnak. Az USA törvényhozási szervei a képviselőház és a szenátus (minden állam két képviselőjével), amelyek döntéseiket kölcsönösen megvétózhatják. A legfelsőbb bíróság, a Supreme Court, az alkotmánybirósági funkciójával, a harmadik hatalmi ág az igazságszolgáltatási rendszer része. A gyakorlatban a törvényhozó hatalom a törvényekkel korlátozza a bírói hatalmat és a végrehajtó hatalmat. A végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalmat korlátozza vétójogával. A bírói hatalom ellenőrzi a törvényalkotás alkotmányosságát és a végrehajtó hatalmat.
A checks and balances elvet a gazadsági vállalkozásoknál is alkalmazzák. A fejlesztés (a termék attraktivitása), az értékesítés (az eladott termék volumene) és a financ (az üzlet profitabilitása) különböző önálló ágazatok, amelyek igyekszenek feladataikat versenyben és kölcsönös ellenőrzésben összefonódva egymással a legjobb eredménnyel végezni a vállakozás sikeréért. Itt fékekről és ellensúlyokról szó sincs, hanem inkább úgy értelmezhetjük a checks and balance-t, mint különböző hangszerek a összehangolását egy zenemű előadásában.

– Miért nem jobb a másiknál sem a prezidenciális szisztéma, sem az európai parlamenti rendszer?

– A legnagyobb különbség az, hogy az elnököt az USA-ban a nép közvetlenül választja és a Kongresszus (ritka esetek kivételével) nem menesztheti. A végrehajtó hatalom és Képviselőház (tagjai kétévenként választással megújulnak) és a szenátus nem kötődnek az elnökhöz. Ezzel szemben a parlamenti demokráciában a végrehajtó hatalom fejét a miniszterelnököt és a szövetségi kancellárt (Németországban, Ausztriában) a Parlament (törvényhozás) a válsztásban győztes pártja választja meg. Így a hatalommegosztás a két hatalmi ágazat között nem éles és a jogállamiság elve sérül. A jogállamiság kijavítására szolgáló a checks and balance utólagos bevezetése az „eső után köpönyeg“ tipikus esete. A kritika az egész európai parlamenti rendszerre érvényes, amelyre a checks and balance elve nem alkalmazható. A társadalom demokratikus fejlődésére más hátrányos tendenciák inkább adnának aggodalomra okot. A demokráciát nagyobb külső veszélyek is fenyegetik. A „független fősodratú média“ társadalmi befolyása olyan mértékben megnőtt, hogy a szerepe már valamilyen állami szerv funkciójával összehasonlítható, és ezért gyakran a „negyedik hatalmi ág-ként“ is emlegetik. A média koncentrációja egyre kisebb számú tulajdonos kezében az utolsó évtizedekben világszerte feszültséget keltett. Az úgynevezett fősodratú tömegmédia a hírek helyett egyre inkább vélemények közvetítésére (propaganda) állt át. Az ötödik hatalmi ág más csoportosulások (gazdasági lobbysták, NGO-k, bloggerek, a digitális világ aktivistái s a többi.) megjelölésére szolgálnak, amelyek politikusokra gyakorolnak erőteljes befolyást és megsértik a hatalommegosztás elvét.

A világ országainak több mint a fele önmagáról azt állítja, hogy demokratikus berendezkedésű. A globalizmus főszereplői  szeretnék a demokráciát mint kormányzási és életformát a világállami szinten is létrehozni. Miért kockázatos ez?

– A demokráciák kis térségekben alakultak ki, majd később bevezetésre kerültek nagy kiterjedésű országokban is. A demokratikus rendszerek létjogosultságát a hatékonyságuk igazolták. Ez megmutatkozott a döntések átláthatóságában és a polgároknak az akaratképzési folyamatokba való bevonásában . A határokon átnyúló politika nem képes lépten nyomon a globális gazdaságot követni. A szabályozási igénynek nem tud megfelelni a szabályozás hatékonysága az egyre bonyolultabbá váló rendszerekben. A 21. század elején az egyre jobban terjeszkedő globalizmus a spárga a határtalanul terjedő ökonómia és technológia valamint a politika korlátolt lehetőségei között. A határtalan optimizmus, amely a demokrácia fejlődését a globális polgári társadalomban látja biztosítva, megalapozatlan és veszélyes kisérlet. A védő burok könnyelmű feladása, amely mai területi kötődésű demokratikus folyamatok és döntések felett feszül, beláthatatlan következményekkel járna. Könnyen megbizonyosodhatunk erről, ha az Európai Unió, a jövő világállamának kontinentális előfutárának, demokratikus állapotát tüzetes vizsgálatnak vetjük alá. Az európai egyesülés már régóta nem az örömmel eltelt idealisták élményrendezvénye. Számos példa bizonyítja az Unió hiányosságait. Amit Brüsszel mond, az törvény!

"A Bizottság" főhadiszállása.

Az Unió egyre inkább beleavatkozik a polgárok mindennapi életébe. A Tízparancsolat, amely az ember erkölcsi életét szabályozza, kevesebb, mint 300 szóból áll. Az EU a banán görbületének szabályozásához több mint egy millió szót használ. A létrák biztonságától kezdve a fűnyírók hangosságán át a pizzasütésig mindent fanatikus buzgósággal igyekeznek központilag szabályozni. Még csak a WC-öblíténél használt víznyomást nem szabályozták. Az EU sorra kudarcot vallott a stratégiailag fontos témákban: a pénzügyi, a migráció-, a klíma- és a covid-válság megoldásában. Az európai polgárok többsége a brüsszeli tevékenységet olyan kritikus szavakkal értékeli, mint arrogancia, polgáridegen, katasztrófális-menedzsment, bürokratizmus, dilettantizmus s a többi. Brüsszel szemléltetesen összahasonlítható egy űrhajóval, amelynek az összeköttetése a földi irányítokkal megszakadt. Brüsszelben a hatalomba ájult Bizottság kormányoz, amit senki sem választott meg. A megválasztott Parlamentben (az idióta bal-és jobboldali konfliktusban) pedig vitázik több száz képviselő minden hatalom nélkül. Az Európatanács (az egománok klubbja) zárt ajtók mögött köt alkukat. Brüsszel 30 000 lobbista ostroma alatt áll, akik tollba mondják a politikusoknak a törvénytervezeteket. A túlbonyolult témákban senki sem felelős a hibákért és a mulasztásokért; Az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament a demokrácia Bermuda-háromszöge, ahol a nyilvánosság elemi erényei a felelősség és a kiszámíthatóság elvésznek és a „fekete Péter-elv“ uralkodik. Az EU a demokrácia korszaka előtti képződmény. Günter Verheugen, egykori EU- bővítésért felelős biztos véleménye ezt igazolja: „ha az EU megpályázná nálunk a felvételét, akkor kényszerülnénk a teljesítményt demokráciából elégtelen érdemjeggyel értékelni“
Ha a demokrácia már kontinentális nagyságban kudarcot vall, akkor hogyan működhetne világállami méretekben. Az egyetlen kijózanító válasz az, hogy a demokrácia határait akkor fogjuk elérni, amikor a demokráciát határok nélkül akarjuk megvalósítani.

Molnár Pál

gondola
  • Meg kell adni a vidéknek, ami jár neki
    Meg kell végre adni a magyar vidéknek, ami jár neki - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Tokaj-Hegyalja Egyetem tanévnyitó ünnepségén, szombaton Sárospatakon.
  • Kötelességünk, hogy Istent a teremtett világgal együtt dicsőítsük
    Valaki mondhatná, hogy a két világesemény, ami itt Budapesten meg a Hungexpon is zajlott, tűz és víz. Hogy ki köti össze ezt a két rendezvényt? Ferenc pápa - mondta Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek.
  • Egy a természettel – Vadászati világkiállítás
    Magyarországon vadászati világkiállítást csak nagyszabású eseményként lehet rendezni, mert így méltó a magyarság keleti örökségéből eredő, Közép-Európában kiteljesedett vadászati kultúrájához - mondta Semjén Zsolt az "Egy a természettel" Vadászati és Természeti Világkiállítás megnyitóján szombaton Budapesten, a Hungexpón.
MTI Hírfelhasználó