Az Aracs jubileumi száma
Bata János: Belőlünk folyamatosan próbálják kiirtani hazai árulóink és külhoni ellenségeink az egészséges nemzettudatot. Ezt nem engedhetjük meg senkinek, ez ellen tennünk kell – gondolattal, szóval és cselekedettel.
2021. szeptember 24. 08:49

„A név nemcsak amiatt volt helyénvaló, mert a lap alapítását az Aracs Társadalmi Szervezet a Művelt Faluért nevű szabadkai civil szervezet vállalta föl, melynek elnöke Gubás Jenő volt, hanem azért is, mert az aracsi pusztatemplom a Délvidék egyik jelképe” – írja Húsz év Aracs című vezércikkében Bata János, az Aracs főszerkesztője a folyóirat idei őszi számában. A Horgoson élő Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.

– Főszerkesztő úr, természetesen gratulálunk a jeles magyar folyóirat eddigi húszéves fennállásához, a lelkesítő jubileumhoz. Miért volna fontos, hogy a lapnak nevet adó pusztatemplom még látogatottabb magyar zarándokhely legyen a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig elterülő térségben élő magyarjaink számára?

– A gratulációt hálás szívvel köszönjük, de az elismerés első sorban a szerzőinket illeti, akik számról számra megtöltik nagyszerű írásaikkal a folyóiratot és teszik ezt úgy, hogy egyetlen fillérnyi tiszteletdíjat sem tudunk nekik fizetni! A köszöntés mellé oda kell tennünk a köszönetet Magyarország kormányának, hiszen a Nemzeti Kulturális Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatása nélkül nem készülhetne el az Aracs.

Az Aracs.

Az aracsi pusztatemplom még nagyobb ismertsége erősítené a nemzeti összetartást és megerősítené a délvidéki magyarságot abban, hogy nálunk is vannak értékek. Száz év óta azt sulykolják a Délvidék magyarságába, hogy erre, mifelénk nincs semmi, ami időtálló, értékes lenne, nekünk nincs semmink, legföljebb földjeink, amelyek parasztokat nevelhetnek, de ezek a földek is hol vannak minőségben a kiváló nyugat-európai, amerikai termőföldekhez! Itt nincs semmi magyar érték, legföljebb európai (!) színvonalú, avantgárd költők, írók és filozófusok, akik csúcsteljesítményeiket a hatvanas-, hetvenes években érték el a XX. században. És ezeket a csúcsokat ők csakis úgy érhették el, hogy megtagadták gyökereiket, rátaláltak az üdvözítő jugoszlávságra, ahonnan egyenes út vezetett az elismertség és hírnév felé, nem csekély anyagi juttatásokkal megtámogatva művészetüket. Mivel Jugoszlávia már egy ideje nincs, számukra, hogy igazolhassák árulásukat, csak folytatniuk kellett a megkezdett, titoi utat, azaz, hithű jugoszlávokból jó kozmopolita liberálisok lettek.

Nemzeti zarándokhelyünk.

Mára már, még ha meglehetősen szégyenlősen és időnként gyengécskén, de azért csak-csak fölemeli hangját és fejét a másik oldal is, és kimondja: a Délvidék éppen úgy kincseket tartalmaz és rejt magába, mint bármely más régió, nekünk is megvannak a magunk gyökerei, amelyekből táplálkozhatunk és erőt meríthetünk a mindennapok küzdelmeihez. És annak is oka van, hogy ismét oly sok idegennek fáj a foga a mi lenézett termőföldjeinkre!

– „A magyar nyelvközösség megmutatta hagyományőrző és újító képességét, bizonyítva ezzel életképességét" – rögzíti Hódi Sándor adai író, pszichológus A magyar nyelv jelene és jövője című tanulmányában, amely a jubileumi Aracsban jelent meg. A kiváló értelmiségi azonban kritikusan jegyzi meg, hogy a Magyar Nyelvstratégiai Intézet nem mutatott fel eredményt, „ami súlyos mulasztás." Ön, mint folyóiratszerkesztő, műfordító, költő hogyan látja: mit kellene egy nyelvstratégiai intézetnek hozzátennie a magyar irodalmárok, újságírók, tanárok erőfeszítéseihez?

– Mindenek előtt erősítenie kellene mindenkiben az anyanyelv fontosságát, szeretetét és a törekvést, hogy anyanyelvünket minél választékosabban, szebben használjuk. Jó lenne minél több embert meggyőzni arról, hogy magyarul elmondhatunk mindent és meg is érthetünk mindent. Kerüljük az idegen szavak használatát, az idegen mondatszerkezetet, hanglejtést! A kisebbségben élők, mint tudjuk, állandó nyelvi nyomás alatt (is) élnek. Nap mint nap találkoznak a többségi, idegen nyelvvel, ami, a tudatalattiba befészkelve, rombolja az anyanyelvi képességeinket. Nem kis szerepet játszik ebben a szintén a tudatalattiban dolgozó kisebbrendűségi érzés, hiszen azok, akik a többség nyelvét beszélik, nem csak többen vannak, hanem sokkal könnyebben boldogulnak az életben, sikeresebbek, elismertebbek. Ha ezt a magyarországi nyelvi közegre vetítjük át, bizonyára mindannyiunk számára ismert az angol nyelv hatása. Sokszor, fölöslegesen olyan angol, vagy angol eredetű szavakat használunk, amelyeknek megvan a magyar megfelelője. Tesszük ezt hanyagságból, igénytelenségből, divatból. Viszont azt is el kell mondanunk, annál nagyszerűbb érzés kevés van, mint amikor idegen nyelven elmondhatjuk mondandónkat az anyanyelvünket nem beszélő idegeneknek és ők meg is értik azt. Az idegen nyelv, nyelvek tanulása és használata biztos anyanyelvi alap nélkül azonban elképzelhetetlen.

Bata János.

– „A magyar hadtörténet kiemelkedő öröksége, hogy a ’székelyekből álló sereg’ 1345-ben ’Lackfi András székely ispán vezetésével Moldvában fényes győzelmet arat a tatárok felett’” – írja a jubileumi Aracsban Lovasíjász-hadművészetünk egyetemes jelentősége 896-tól az 1396-os nikápolyi csatáig című esszéjében Diószegi György Antal budapesti művelődéskutató. Ma, amikor egy szélsőséges ellenzéki politikus a székelységet a román nép elágazásának hazudja, és Moldvát még a hivatalosság is „Moldovának” füllenti, arról pedig, hogy Moldva fővárosa Kisjenő, hallgatás burjánzik, miért különösen fontos a székelység nagy tetteit tudományos igényességgel a társadalom elé tárni?

– Azért, mert hozzá tartozik a történelmünkhöz, éppen úgy, mint a bukásaink, vereségeink. Soha nem szabad egyoldalúan közelíteni semmihez sem, és nem szabad a valóságból valótlanságot, a hazugságból igazságot, az igazságból hazugságot alkotni! Száz éve, de akár mondhatjuk azt is, az 1848-as forradalom bukása óta minket, magyarokat nagyon sokan arról akarnak meggyőzni, hol szép szóval, hol fondorlatokkal, hol erőszakkal, hol a kiváltságosok lekenyerezésével, hogy mi egy sehonnani, bitang nemzet részei vagyunk! Belőlünk folyamatosan próbálják kiirtani hazai árulóink és külhoni ellenségeink az egészséges nemzettudatot. Ezt nem engedhetjük meg senkinek, ez ellen tennünk kell – gondolattal, szóval és cselekedettel, miközben tudjuk azt is: nem érünk többet senkinél sem, de kevesebbet sem!

Molnár Pál
 

gondola
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Új lendület az európai jobboldalnak
    A neomarxista, globalista hullám és politikai erők olyan támadás alá vették az Isten, haza, család hármas egységét a nyugati civilizációban, hogy annak egységes válaszreakciót kell szülnie a jobboldal részéről – szögezte le Szánthó Miklós.
  • Őcsény lovasa nyerte a 15. Nemzeti Vágtát
    Németh János, Őcsény lovasa nyerte Galaxy nevű lovával a 15. Nemzeti Vágta döntőjét vasárnap a budapesti Hősök terén.
  • Megújult a Bakáts téri templom Budapesten
    Felújították a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-főplébániatemplomot Budapest IX. kerületében. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek vasárnap szentmise keretében áldotta meg az épületet és szentelte fel a templom új oltárát.
MTI Hírfelhasználó