Nagybirodalmi demenciák
Bogár László: „Biden tehát csak egy jótékony paraván, amely mögött feltehetőleg intenzív munka folyik a birodalom jövőjének megformálását illetően. Biden tehát szimbólum, vagy inkább „logó”, egy hanyatló, széteső, de még reménykedő birodalmi elit szánalmas logója."
2021. szeptember 28. 09:00

Joe Biden közel-keleti kormányfőt fogad az Ovális teremben – twitter

A Nyugat nagybirodalmának vezetője sajtótájékoztatókon, tárgyalásokon elalszik. Már a Nyugat kisebb államainak vezetői is gúnyolódnak rajta. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Gondola.

– Professzor úr, a XX. századi orosz nagybirodalom összeomlása előtt három aggastyán vezette az államot, pontosabban állt a hierarchia csúcsán. Az utánuk következő fiatalabb politikus már csak a szétesést tudta – úgy, ahogy – menedzselni. Mi az ok és az okozat? A birodalom a gerontokrácia miatt esik szét, vagy az amúgy is széteső birodalom gerontokratákat emel a csúcsra?

– Mielőtt a kérdés konkrét logikai összefüggéseinek kifejtésébe belekezdünk, egy kis kitérőt kellene tenni a hatalom és uralom összefüggéseiről. Amiről ebben a beszélgetésben szó esik, az az uralom, a hatalom azonban „máshol” van. Az uralom ugyanis csupán adminisztráció, az Amerikai Egyesült Államokkal kapcsolatban gyakran halljuk is ezt a kifejezést, hogy „amerikai adminisztráció”. Vagyis az uralom csak „leadminisztrálja” azt, amire a hatalom utasítja. Az uralmi elitet tehát ami lényegében a „politikusokat” jelenti, egy sajátos „ügynökhálózatként” kell szemlélnünk, akik egyszerűen csak végrehajtják a hatalomtól érkező utasításokat. A konkrét kivitelezést illetően van ugyan némi szabadságuk, de ez inkább csak árnyalatnyi eltéréseket eredményezhet. Vannak persze kritikus elágazási pontok, ahol egy-egy uralmi szereplő személyes jelentősége felértékelődik, de ilyenkor általában drámai konfliktustér alakul ki magában a hatalmi rendszerben is, és az ebből adódó bizonytalanság igen jelentősen megnövelheti egy-egy uralmi szereplő történelmi mozgásterét. Gorbacsov esetében is ez történt, de hasonló volt Donald Trump esete is, és Orbán Viktor pályája is ezt a drámai helyzetet igazolja vissza. Hogy miképpen kapcsolódik ehhez az uralmi reprezentáns életkora, azt elég nehéz általános érvényű értelmezési keretbe helyezni. Az ősi szakrális társadalmakban az öregek azért lehetettek a közösség tiszteletre méltó tagjai, mert az élet folyamatos komplex újrateremtésének összehangolásához szükséges tudás és tapasztalat főként bennük halmozódott fel. A latin senior, amiből például a spanyol senor (úr) kifejezés is származik, azt jelenti, hogy öreg, vagyis a nyelv értelmezési kerete az öregkorú személyt természetes módon azonosítja az „úrral”, vagyis az uralkodó szerepet játszó személlyel. A dolog másik oldala viszont az a biológiai összefüggés, hogy az öregedés nemcsak a testi, hanem a mentális és spirituális egészséget is negatívan érinti. A mai világnak persze már semmi köze a szakrális uralmi rendhez, az öregek uralmi szerepe tehát egészen más összefüggésben jelenik meg. És akkor a konkrét példára rátérve a dologban az a tragikomikus, hogy valójában a három egymás után elhunyt szovjet vezető életkora 75 év, 69 év és 72 év volt, míg Joe Biden most 79 éves, és 82 éves lesz mire véget ér az elnöki periódusa, de Donald Trump is 77 évesen kíván indulni a következő elnökválasztáson. A két és fél éven belül elhunyt három szovjet uralmi szereplő élete és halála az uralom/hatalom rejtett dimenzióiban személve elég lényeges eltéréseket mutat. Brezsnyev utolsó éveiben már tökéletesen alkalmatlan volt szerepének akár csak technikai betöltésére is, az tartotta meg funkciójában, hogy az uralmi rendszer legfelső struktúrái számára ez kifejezetten előnyös volt, mert így a rejtett belső egyezség-háló működtetése zavartalanabb volt. Az utód Andropov, aki az uralmi rend „erős embere” a KGB vezetője volt, és mint ilyen egyáltalán nem volt súlytalan, lévén 68 éves, mentálisan sem látszott alkalmatlannak, így az ő 69 évesen bekövetkező halála joggal veti fel akár a belső „leszámolás” teóriáját. Az utolsó gerontokrata, Csernyenko viszont már 72 évesen is élő halott volt, aki szinte kizárólag csak azért került igen rövid időre a vezetői székbe, hogy amíg agóniája lezajlik, erős és teherbíró háttéregyezség alakuljon ki, a hozzájuk képest valóban „ifjú” Mihail Gorbacsov (54 éves volt akkor) mint utód beiktatásával kapcsolatban.

 

Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko vezetettjeit köszönti – gorbititkai.hu

Ám, ahogy jeleztem, mindez csupán az uralmi szint lejátszás-technikája, mert a hatalom „máshol” van. A hatalom mélyszerkezetét maga a globális szuperstruktúra adja, amely azért „hagyta megtörténni”, persze „szigorúan ellenőrzött” módon, a bolsevik diktatúrát, mert ez volt számára az egyetlen lehetséges eszköz arra, hogy a Nyugat keleti perifériáján a lehető leggyorsabban felszámolja a hagyományos paraszti társadalmat, lévén ez a nyugatias modernitás globális terjeszkedésének egyik fő akadálya. A rendszer felfoghatatlan brutalitása főként ennek az „időnyomásnak” a következménye volt. Vagyis a szovjet uralmi rendszer valóságos „felettes” hatalmi struktúrája a globális pénzhatalmi rendszer volt kezdettől fogva. A másik elemét pedig e globális hatalmi struktúra lokális ügynökhálózata jelentette. Mivel a tradicionális paraszti társadalom iszonyatos kegyetlenséggel véghezvitt megsemmisítése a hetvenes évekre lezárult, a rendszer célját vesztetten imbolyogni-örvényleni kezdett, így a nyolcvanas évek során már „csak” az maradt hátra, hogy a globális hatalmi struktúra a „kis kitérő” után visszavezesse a globális kapitalizmus rendszerébe, ahonnan ő maga vonta ki, hogy brutális feladatát, a „történelmi piszkos munkát” elvégezze. Ezt a valójában még piszkosabb munkát aztán két „fiatal” szereplő, Gorbacsov és Jelcin vitték végbe. Gorbacsov „csak” utat nyitott a globális hatalmi rendszer nyílt szabadrablásának, Jelcin azonban aktívan és folyamatosan segítette is ezt a kifosztást.

  

Borisz Nyikolajevics Jelcin felüdül – theguardian.co.uk

Hogy éppen e „készséges” uralmi magatartása miatt milyen „megengedő” volt vele a Nyugat, az leginkább abból derült ki, hogy 1993 októberében, mikor tankokkal szétlövette „engedetlen” parlamentjét, mert az nem volt hajlandó megszavazni az ország mindennél brutálisabb kifosztását, a globális hatalmi struktúra mindössze óvatos aggodalmát fejezte ki a belpolitikai konfliktuskezelés e szokatlan formája ellen. Az eredeti kérdésre visszatérve, az uralmi rendszer szereplőinek életkora önmagában nem feltétlenül jelzője a rendszer működőképességének, bár a magatehetetlen, mentálisan leépülőben lévő gerontokraták uralmi reprezentánsként szerepeltetésének fő oka többnyire valóban a rendszer belső működési anomáliáinak elfedése.

Egy nagy európai szervezetnek hosszú évekig „isiászos" vezetője volt, aki az egész világ előtt nevetségessé vált, és lejáratta az európai szervezetet is. Utódjául egy báb került az adminisztráció csúcsára. Mindez a szervezet menthetetlenségét mutatja, vagy helyreállítható katasztrófa?

– Luxemburg, amelynek előzetesen miniszterelnöke volt Jean-Claude Juncker, mert róla van szó, bár látszólag „ország”, valójában azonban a globális pénzhatalmi rendszer egyik legfőbb európai központja, „szivattyúállomása” és gigantikus „pénzmosodája”, így aki ott miniszterelnökké válhat, az a globális hatalmi szuperstruktúra legmegbízhatóbb fedett ügynökeinek egyike kell, hogy legyen, mint ahogy valóban az is volt. Alkoholizmusa pedig egyszerűen foglalkozási ártalom, hisz valahogy le kell vezetni a felgyülemlő mentális feszültséget.

Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnökeként – europa.today.it

Az általa irányított Európai Bizottság tökéletes eszközként működött a világ urainak a kezében, tehát kiváló munkát végzett, így most már nyugodtan élvezheti a jól megérdemelt nyugdíjat, amely, bár hatalmas, de aprópénz ahhoz a „dotációhoz” képest, amit a globális pénzhatalmi rendszertől kap a különböző igazgatótanácsi tagságai címén a világ legjobb kifizetőhelyeitől. Az utód kiválasztása minden eddiginél nehezebb feladatnak bizonyult, mert az Európai Parlament összetétele már kevésbé alkalmas a rejtett uralmi egyezkedések eredményének hajtószíjként való átvitelére. Az Európai Parlament egyre kaotikusabb szerveződéssé válik, és ezzel viszonylag pontosan leírja azt a fokozódó káoszt, amelyben az egész Európai Unió is van. E káosz legfőbb oka az, hogy az európai választópolgárok bár sejtik a teljes szétesést, de mivel nincs számukra olyan átfogó és koherens elbeszélési mód, amely segíthetne a valóság megértésében, így zavarosabbnál zavarosabb döntéseket hoz. Pontosabban nem „döntéseket hoz”, hanem az erősebb és hatékonyabb politikai manipuláció eredményét igazolja vissza. Korunk a narratívák globális háborújának kora, a média gépezetek segítségével tetszőleges mesterséges valóság legyártható, és az európai választópolgárokat ma e legyártott hamis valóságokban „tárolják” folyamatosan. Európa, pontosabban a keresztény európai fehér ember civilizációja az önfelszámolás végső fázisába érkezett, és ehhez a drámai tényhez már nincs reflexív viszonya, így elég nehéznek látszik a visszafordulás. Formálódik ugyan egy átfogó elbeszélési mód, amely alkalmas lehetne e dráma megértetésére, de hogy ez valóban képes lesz-e segíteni egy lehetséges visszafordulásban, azt ma még nem lehet megmondani. Az Európai Unió történetének legkritikusabb szakaszához ért

– Az atlanti nagybirodalom vezetője csalásgyanús módon vergődött hatalomra, ám egészségügyi állapota egyre nyilvánvalóbb. Kis félresiklás történt, vagy a tünet a nagybirodalom visszafordíthatatlan agóniáját jelzi?

– Minden birodalomnak a visszafordíthatatlan agónia a végsorsa, mert a birodalmi lét egy idő után szükségszerűen indít be degeneratív folyamatokat az uralkodó elitekben. Az évezredeken át fennálló birodalmak történetében rendszeresen alakulnak ki rendkívül mély válságok, amelyek gyakran szinte teljesen felszámolják az uralkodó eliteket, sőt magát a szerveződési módot is jelentősen átalakíthatják, de csak ezen az áron maradhat fenn maga a birodalom. A Metternichnek tulajdonított mondás, miszerint mindennek meg kell változni, hogy minden a régiben maradhasson éppen erről szól.

  

Klemens Wenzel Lothar von Metternich osztrák államférfi, a Széchenyi István alapította Nemzeti Kaszinó tagja – wikipedia

A mondás franciául is létezik, Plus ça change, plus c'est la même chose (Alphonse Karr), vagyis minél inkább változik, annál inkább ugyanaz marad.

 

Jean-Baptiste Alphonse Karr francia író, újságíró – wikidata

Van azonban a degenerációnak egy olyan szintje, ahonnan a szerveződés már képtelen bármilyen adaptív mozgásra, és az Amerikai Egyesült Államok esetében pontosan erről van szó. Igazán reménytelenné azonban az teszi a helyzetet, hogy az USA egy mesterségesen létrehozott: „csinált” birodalom. Szervetlenül összetákolt pszeudo-nemzetállami talapzatra építettek rá egy olyan világbirodalmi konstrukciót, amelynek „kihordási ideje” maximum egy évszázad, és ez egy-két évtizeden belül az amerikai birodalom végét jelenti. És mivel a nemzetállami talapzat is egy veszélyesen instabil szerkezet, így könnyen lehet, hogy a birodalmi Amerika összeomlása egyúttal a nemzetállam végét is jelenti majd, de ez csak egy évtizedeken át tartó, kiszámíthatatlanul örvénylő folyamat végeredménye lesz, amiről ma még szinte semmit nem tudhatunk. Donald Trump fellépése ennek a válságnak egy „megújulás” felé mutató dinamikus szakasza volt, ahol egyes uralmi csoportok a birodalom, illetve a birodalomnak a nemzetállamhoz való viszonyát próbálták módosítani, ám a jelek szerint egyelőre erősebb a degenerált konstrukciót változatlanul megőrizni akarók uralmi csoportja, így ez most egy, a lepusztulási folyamatot felgyorsító szakasz. Ehhez pedig logikailag és látvány technikailag is jobban illik, egy mentálisan szétesőben lévő aggastyán, akinek láthatólag már alig maradt reflexív viszonya az őt körülvevő világhoz. A szovjet gerontokratákkal összevetve ez jellegzetes Csernyenko-mintázat.

 

Bogár László.

Az, hogy egy napokig tartó választási paródia után a globális média egyszerűen „kinevezte” Joe Bident elnöknek, azt jelzi, hogy a globális hatalmi szuperstruktúra egyelőre inkább elfojtani és ezzel elodázni igyekszik a birodalom szerveződési elveinek és berendezkedésének átfogó megváltoztatását. Biden tehát csak egy jótékony paraván, amely mögött feltehetőleg intenzív munka folyik a birodalom jövőjének megformálását illetően. Biden tehát szimbólum, vagy inkább „logó”, egy hanyatló, széteső, de még reménykedő birodalmi elit szánalmas logója. Ám a végső szót a globális hatalmi rend urai mondják ki, akik „elengedni” látszanak Amerikát, sorsára hagyva ezzel a portugálok, spanyolok, hollandok, franciák, britek utáni hatodik birodalmat. Mindez azt látszik megerősíteni, hogy nem lesz már visszatérés. Trump esetleges 2024-es győzelme őt így már csak legfeljebb felszámoló biztosként hozhatja vissza. Feltehetőleg lesz ám dolga bőven neki.

Molnár Pál
 

gondola
  • A forradalom indítására emlékeztek Szegeden
    1956. október 16-án a szegedi bölcsészkar Auditórium Maximumában összehívott diákgyűlésén a hallgatók közfelkiáltással létrehozták a MEFESZ-t, majd döntöttek arról, hogy az érdekvédelmi témák mellett politikai kérdésekkel is foglalkoznak. Egy óra alatt az orosz nyelv fakultatív oktatásától eljutottak a szovjet csapatok kivonásának követeléséig - közölte Kiss Tamás. Szavai szerint "kimondták az akkor kimondhatatlant". Innen indult az 1956-os magyar forradalom.
  • Erdélyikopó-világtalálkozó Bőszénfán
    Erdélyikopó-világtalálkozót rendeznek Somogy megyében, a péntektől vasárnapig tartó eseményen Magyarországról, Erdélyből és Csehországból tucatnyi tenyésztő több mint száz kutyával képviselteti magát.
  • Beleavatkoztak a csehországi választásokba
    Néhány nappal a cseh választások előtt a Babišra vonatkozó adatok kiszivárogtatása egy tudatosan időzített, célzott külső támadás volt.
MTI Hírfelhasználó