Lőte Attila szinkronéletműve is sikersorozat
Kétségtelen hogy egy szinkronszerep jó megvalósulásához különleges „járulékos" képességekre van szükség, mármint: megfelelő hanganyag, játékintelligencia, stílusérzék, alkalmazkodási készség, feltétlen jó ritmusérzék, s a többi. De főleg az ábrázolandó figurához való hasonlatosság.
2021. november 1. 09:29

A művész – madachszinhaz.hu

Az idei Szinkronszemle záróakkordjaként, ebben az évben újra élőben, az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezték meg a Szinkronünnep és Díjátadó Gálát. Az ünnepélyen összesen hét, az elmúlt évtizedekben a szinkronizálás területén maradandót alkotó művésznek járó életműdíjat többek között Lőte Attila vehette át. Őt kérdezte a Gondola.

– Művész úr, a szinkronizálás mitől nagy élmény?

– Mindenképp hasznosnak tűnik, hogy megemlítsem azt a korszakot, amikor Magyarországon egyáltalán elkezdődött a külföldi filmek szinkronizálása. Ez azt hiszem összefüggött azokkal a változásokkal, amik a színházi és a média világában is végbementek nagyjából az ötvenes évek közepétől, végétől, a hatvanas évek elejétől kezdődően. Azt hiszem, kevesen vagyunk már, akik átéltük azt az időszakot, amikor a társadalmi berendezkedés az államforma ellenére bizonyos fellendülés jött létre, a kultúrában magyar klasszikus művek, új magyar drámai alkotások, a nyugati drámai irodalom, a nyugati filmalkotások bemutathatósága terén. Feltétlenül szeretném megjegyezni, hogy minden művészeti ág egyik fő célja az igazság keresése. Ennek a korszaknak egyik kitűnő színházi embere, irodalmár színi kritikusa volt Mátrai Betegh Béla, aki ezt írta máig ható érvényességgel: „Az igazság különös és rakoncátlan cselekvő erő, folyvást őrizni kell. Ha nincs mindig szem előtt, elvetemedik és tűri, hogy nevében bűnözzenek." 

Önéletrajzi kötet – libri.hu

– A szinkronizálás kifejezetten a hang művészete, itt a mimika, a testbeszéd vélhetőleg nem sok önkifejezési lehetőséget ad. Miért felvillanyozó mégis szinkronszínésznek lenni?

– Nem tudom vannak-e olyan színészek, akik örömmel vennék, hogy Szinkron Színésznek aposztrofálják Őket. De bizonyára vannak olyanok, akik főleg vagy kizárólag szinkron színészi feladatokat látnak el. Mások, más színészek ritkán foglalkoznak szinkronizálással. Vannak aztán természetesen olyan „mindenevő" művészek, akiket a Színház, a Film, a televíziók, a rádiók, a szinkronstúdiók, művelődési házak, vagyis a média minden ága foglalkoztat. Kétségtelen hogy egy szinkronszerep jó megvalósulásához különleges „járulékos" képességekre van szükség, mármint: megfelelő hanganyag, játékintelligencia, stílusérzék, alkalmazkodási készség, feltétlen jó ritmusérzék, s a többi. De főleg az ábrázolandó figurához való hasonlatosság, vagy a külső - belső habitus azonossága lehet a döntő – amiről szereposztáskor természetesen a rendezőnek kell döntenie.

– A szinkronizálás megkövetel bizonyos fokú azonosulást a külföldi színésszel. Mi mindent lehet tanulni ilyenkor attól a művésztől, akinek kölcsönözi a hangját?

– Kétségtelen, sokat lehet tanulni a nagy külföldi sztároktól, szerencsésnek mondhatják magukat, akik ilyen embereket, színészeket szinkronizálnak, hogy közelről, többszörösen láthatják, követhetik őket a vásznon, közelről figyelhetik eszközeiket vagy eszköztelenségeiket, ahogyan létrehoznak egy-egy alakítást. És különösen kissé vagy nagyon – pozitívan értve – irigyelni lehet esetleg az illetőt, hogy milyen pompás szerepet kapott, milyen csodálatos körülmények között folytathatta művészi munkáját, hogyan járt esetleg Canossát, vagy éppen rázta ki kisujjából a feladatot, szerepet,-

– A szinkronizálás is csapatmunka. Ez miért teszi különösen élvezetessé a produkciót?

– Természetesen a szinkronizálás mint egyéb színművészeti ág, tevékenység csapatmunka is, és itt is magától értetődően a rendezőé a legfőbb felelősség a szereposztásért, az összehangolt munkáért, a sikeres megvalósulásért. Azt hiszem, a legjobb, legfőbb jó eredmény akkor élvezhető, ha a nézőközönség észre sem veszi, hogy szinkron folyik, ha tehát a néző teljes élményt kap az eredeti műből. A színész viszont nem nagyon élvezi ebben a csapatmunkában, ha partnere esetleg éppen nem alkalmas a szerepére, és ez megnehezíti a munkafolyamatot. A szinkronizálás technikai részleteire, a fejlődés által hozott gyártási gyorsulás előnyeire-hátrányaira nem tudok részletes elemzéssel szolgálni. Annyit azonban elmondhatok, hogy a kezdeti években, mikor embrionális állapotát élte a szinkronfilmgyártás, természetesen sokkal lassabb tempóban készültek egy külföldi film hangmunkálatai. A közreműködők számára kötelező volt az eredeti film megtekintése, a színészeknek, a főszereplőknek elsősorban előzetes meghallgatást, castingot kértek. Tehát az „őskorban" valahogy mívesebb volt a felkészülés, több időt szántak erre. Emlékeim szerint a fejlődés során jelentős elismertséget vívott ki a Pannónia Filmstúdióban működő szinkronstúdiók világa az ott dolgozó rendezők, dramaturgok, fordítók, hangmérnökök, gyártási szakemberek jóvoltából. Hozzájárult ehhez – sőt egyre nagyobb crescendót produkált és primátust szerzett – a világhírű magyar rajzfilmesek légiója.

A hang művésze a hangszernél – commons.wikimedia.org

– A most átvett díj mellett – amelyhez gratulálunk! – sok elismerést kap a szinkronszínész közvetlenül a közönségtől: a tévénézőktől, a filmnézőktől. Milyen sikerélményeket tud felidézni?

– Ez a kérdés – őszintén szólva – szíven talált, megrázott és személyes önvallomásra késztet. „A világ olyan, hogy amire nem törsz, azt elhozzák és utolér. Ilyenkor pislogsz, nem érted" (Márai Sándor). Valóban. Pislogtam és nem értettem. Megszólalt a telefonom. Kedves fiatal női hang közölte velem, hogy szinkron életműdíjban részesültem. Úgy emlékszem, ismét pislogtam és nem értettem. Hogy mi? Micsoda? Miféle életműdíj? És szinkron? Hogyhogy? Hiszen harminc vagy harmincegynéhány éve nem is szinkronizáltam. Igaz, viszont, hogy kezdetben harmincöt évig sokszor, nagyon sokszor. Vagy száznegyvenszer. Kaptam is erről egy listát, valamikor, évekkel ezelőtt, halványsárga papíron volt részletezve a szerepeim sokasága – hova is tettem ,hol lehet az apapír? De mi ez az életműdíj, miféle fondorlat ez megint – suhant át rajtam a gondolat. Hiszen volt ilyesmiben részem az elmúlt évtizedekben többször is. De nem. Ez valóság. Ez valóság volt! A telefonértesítés után megjött on-line is a hivatalos értesítés, majd papíron is a szakmai életműdíj-adományozás és meghívó a Díjátadó Gálára… Mint egy romantikus film álomjelenetei, fátyolszerű áttűnései – úgy jelentek meg bennem a múlt történései. Azok a „boldog idők" az „Ifjúság egének kékje" – ezt a szöveget énekeltem Wessely Ferenc fordításában az Egy férfi és egy nő című francia filmben. Felidéződött bennem színészi életem korai periódusa, amely egybeesett a nagyközönség békésebb, rajongó naivitásával. Első szinkronszerepeim egyike volt egy többrészes krimi, amelyben az egyik főszerepet, valamiféle teniszoktatót adtam. És bárhol is jártam, utcán, üzletben, gyalog, buszon, villamoson, a hangomról felismertek az emberek és kértek, könyörögtek, vagy felszólítottak nagy komolyan, hogy csak nekik, áruljam már el,csak nekik, hogy ki a gyilkos??! Majd jöttek a Jean Marais-féle Fantomas-filmek. Most már a fiatalabb generáció nem hagyott békén, unszolt úton-útfélen, élőben kellett produkálnom nekik a jellegzetes, fenyegető, hátborzongató, fantomasi gúnyos nevetést: hhö-hhö-hhö-hhö-hhö-hhö. Zárójelben jegyzem meg, ez volt a Rádióban a folytatásos családi rádiójáték,a Szabó család időszaka,amikor sok levelet kaptam, amelyekben arra kértek egyesek, mint Halász Feri szerepében játszó színészt, hogy ne váljak el a darabbeli feleségemtől a kedves kis Szabó Icukától. Nyilvánvaló,hogy akkoron a színészek többségének népszerűsége elsősorban hang útján terjedt, hiszen a TV őskorát élte, egyetlen csatorna sugárzott csak műsort, ez később a TV2 megindulásával bővült. Legfontosabb fiatalkori színházi szerepeim nem rögzültek, ritkák voltak az úgynevezett telerecording felvételek. Nem láthatóak az Amphytrion, a Vőlegény, a Bolondok grófja, az Antipygmalyon, címszerepeim,és sok más darab képei.

 

A díjátadó gálán Tomasevics Zorka szinkronrendezővel – szinkronjunkie.blog.hu

De valóban, a szinkronfeladatok sok sikerélményt jelentettek nekem, hiszen a korabeli szinkronrendezők jóvoltából sok nagy francia, angol, olasz, amerikai férfisztárt szinkronizálhattam, mint: Zbigniew Cybulski, Jean Marais, Jean Yanne, Marcello Mastroianni, Alberto Sordi, Vittorio Gassman, Charles Boyer, Sidney Poitier, Dick van Dyke, Vaszilij Lanovoj, Robert Hossein, Martin Landau s a többi. Meg kell említenem a rendezőket, akik rám bízták ezeket a hírességeket: Csákány Márta, Márkus Éva, Wessely Ferenc, Vas János, Hazai György, Moldoványi József, Vajda István. A legnagyobb – ám mégsem legteljesebb –sikerélményt pedig egy meglehetősen nehéz szerep megoldása jelentette. Az akkor kezdő káprázatos, tragikus karriert befutó Latinovits Zoltán előtt kaptam meg az egyik főszerepet, Maximilian Schell személyét az Ítélet Nürnbergben című hatalmas drámai erejű amerikai filmben. A német védőügyvéd szerepéért Schell Oscar-díjat kapott. Az itthoni szinkrongálán – talán 64-ben vagy 65-ben – az egyik epizódszereplő részesült szakmai kitüntetésben. Viszont a 2021-es Szinkronünnepen és Díjátadó Gálán az Uránia Nemzeti Filmszínházban, azon a színpadon, ahol hatvannégy évvel ezelőtt mint végzős színművészeti főiskolás hallgató két színdarabbal vizsgáztam, most a laudációs beszéd után, nagyon szívélyes, dübörgő tapsok között vehettem át a szakmai szinkron életműdíjamat. Köszönő szavaimat a kuratóriumhoz és nálam sokkal fiatalabb pályatársaimhoz címeztem, és további sikereket kívántam nekik ezen a mi káprázatosan gazdag, minden árnyalatot kifejező gyönyörű magyar nyelvünkön. Befejezésképpen:nem tudom, kik voltak azok a személyek, akiknek eszébe jutottam, akik nem felejtettek el annyi év után, és akik által mégis lehetővé vált, hogy a Gondviselés, a Teremtő sors érvényesíthette akaratát és az én lelkemben-életemben bizonyos hiányérzet helyett helyreálljon valamiféle egyensúlyi rend és megnyugvás.

Molnár Pál
    

gondola
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Új pacifizmus
    Ha mégis – legalább szimbolikusan – ragaszkodunk a NATO létezéséhez, és mindenáron védelmezni akar minket, NATO-polgárokat, álljon őrt Európa határainál, és állítsa meg azt az inváziót. Amit migrációnak álcázva szabadítanak kontinensünkre.
  • A szankciós politika okozza a gazdasági bajokat
    Mihálffy Béla (KDNP), a térség országgyűlési képviselője arra kérte a szegedi városvezetést, hogy a hatszorosára nőtt áram- és többszörösére drágult gázszámlát küldjék el Brüsszelbe, és ott a baloldali politikai szövetségeseik közbenjárásával intézzék el, hogy azok ki legyenek fizetve.
  • Az energetikai infrastruktúra összekötése
    Az energetikai infrastruktúra összekötése Magyarország és Szlovénia között szimbolizálja a két nép jövőbe vetett reményét is - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a szlovéniai Cirkovcében a Cirkocve-Pince villamosenergia-távvezeték átadóünnepségén.
MTI Hírfelhasználó