Merz: A CDU hagyta, hogy szitokszó legyen a konzervativizmus
2021 szeptemberében a német kereszténydemokraták az egyik legsúlyosabb választási vereségüket szenvedték el a Bundestag választásokon. Angela Merkel exkancellár politikai színtérről való távozása, a másfél évtized után újból aktuálissá váló ellenzéki politizálás, valamint a párt tendenciózusan csökkenő népszerűsége mind-mind elkerülhetetlenné tették egy új, a kihívásokra választ adó pártelnök választását. Ezen elnök Friedrich Merz lett a párttagok szavazatainak 62,1 százalékát elnyerve. Merz legújabb könyve ezen a héten jelent meg az MCC Press gondozásában.
2021. december 19. 13:05

Merz Új idők – új felelősség: Demokrácia és szociális piacgazdaság Németországban a 21. században című kötet német nyelvű eredeti kiadása 2020 novemberében jelent meg Németországban, míg magát a kéziratot Merz ugyanezen év nyarán zárta le. Nem véletlenül foglalkozik a szerző kiemelt helyen – a kötet első fejezetében – a globális Covid–19-járvány által generált kihívások és az azokra adandó válaszadási kényszer szülte lehetőségek kérdéskörével. A járvány okozta, Európa mindennapjait jelenleg is meghatározó negyedik megbetegedés-hullám tükrében a mindvégig aktuális, gazdasági, társadalmi és politikai nehézségek megfelelő leküzdése elemi hatással lesz az elkövetkező évek és évtizedek alakulására – véli a szerző. Az egyéni, közösségi és állami szinten meghozott áldozatvállalások ugyanakkor nem tekinthetők kizárólagosan negatív történéseknek, hiszen összességében megfelelő irányú rendszerfejlődést eredményezhetnek. Ahogy Merz írja:

A válság következtében ezért hosszabb távon világszerte jobb politikai rend és olyan anyagi jólét alakulhat ki, amely átfogó értelemben tiszteletben tartja a fenntarthatóság elvét, ezzel olyan perspektívákat nyitva meg, amelyek bizakodásra és optimizmusra adhatnak okot.

A Covid–19-járvány mellett a könyv másik (lényegesen fajsúlyosabb) vezérfonalának kiindulópontja Merz egyéni politikai szerepvállalásában és ambícióiban keresendő. A CDU vezetőségének tagjaként, majd önkéntes szakmai száműzetésből visszatérő politikusként Merz a közelmúltban kétszer is sikertelenül pályázott a CDU vezető, pártelnöki tisztségére csak, hogy harmadszorra is ringbe szálljon ugyanezen pozícióért idén ősszel, ezúttal toronymagas favoritként.

Ennek fényében az Új idők – új felelősség Merz politikai manifesztációjának, elnöki programtervezetének is tekinthető, amelyben a szerző betekintést nyújt politikai hitvallásába és általános világnézetébe, valamint felvázolja Németország és a CDU jövőjével kapcsolatos elképzeléseit. 

E ponton érdemes felidéznünk Merz korántsem szokványos politikai karrierjét, amelynek – a várható eredmények alapján – eddigi megkoronázásaként az újjáépülő CDU-t vezetheti majd. Merz az Európai Parlament képviselőjeként (1989–1994) szerzett nemzetközi tapasztalatot, majd 2000 és 2002 között az CDU/CSU frakcióvezetőjeként Gerhard Schröder kancellár és az SPD-Zöld kormány parlamenti ellenzékének a vezetője. Ebben az időszakban Angela Merkel pártelnök párton belüli fő riválisának számított. A 2002-es Bundestag választásokat megelőzően Edmund Stoiber CDU/CSU kancellárjelölt árnyékkabinetjének a tagja. A választási vereséget követően 2002–2004 között a CDU/CSU frakcióvezető-helyettese, valamint a CDU ügyvezető testületének a tagja. A 2009-es parlamenti választásokat megelőzően jelenti be visszavonulását a politikai közélettől. 

Ezt követően közel tíz évig vállalati jogászként aktív, számos tisztséget töltött be meghatározó német cégek igazgatósági tanácsában és felügyeleti bizottságában. 2018-ben dönt a politika világába való visszatérés mellett megpályázva a CDU – Angela Merkel kancellár távozásával – megüresedő elnöki székét. A CDU 31. pártkongresszusán a szavazás második fordulójában csekély különbséggel, 51,75 százalék – 48,25 százalék arányban, marad végül alul Annegret Kramp-Karrenbauerrel szemben. 2021 januárjában pedig másodszor is sikertelenül kampányol az elnöki székért – ezúttal Armin Laschettől szenvedve vereséget (52,79 százalék – 47,21 százalék arányban). A két szoros vereség ellenére, vagy éppen hatására, 2021 októberében Merz bejelentkezett a Laschet lemondását követően megüresedő elnöki székre. Az új elnök személyéről – a CDU párttörténetében először – ezúttal a párt összes tagja szavazhatott (a december 4–16 közötti online szavazást követően az új elnökjelöltet formálisan a CDU 2022 januári kongresszusán iktatják majd be).

Végül Merz még a vártnál is magabiztosabb győzelmet aratott, a párttagok 66,02 százalékának részvétele mellett, már a választások első fordulójában megszerezve az elnökjelöltséghez szükséges szavazatok abszolút többségét, 62,1 százalékát. 

A német nyelvű kiadása óta a könyv gondolatai mit sem veszítettek aktualitásukból, mi több, ahogy a Németország és Európa előtt álló kihívások száma is, úgy ezek jelentősége is csak tovább nőtt. 

A fenntartható fejlődés fenntartható elérésén, Európa globális versenyképességének és szerepének az erősítésén át, egészen a német politikai jobboldal és mindenekelőtt a CDU politikai irányzékának a visszaszerzéséig a szerző számtalan lényegre törő és Németország jövője szempontjából megkerülhetetlen kérdést vesz át – nem véletlen tehát, hogy Merz inkább tartózkodik a könnyed, megmosolyogtató állításoktól, történetektől. Talán csak az Európa jövőjét taglaló alcím, Európa: Bajnokok Ligája vagy megyei másodosztály? esetében engedett a szerző a kísértésnek – szerencsére a tízmillió szövetségi kapitány országában nem kell elmagyarázni senkinek, milyen opciókat vázol fel Európa jövője szempontjából a politikus. Ahogy Merz írja:

Európa közösségként csak akkor lesz erős, ha egyenrangú partnerek erős szerveződésévé válik. Ha ilyen közösséggé kovácsolódunk, akkor politikailag is fajsúlyosabbak leszünk, mint részeink összessége. És végső soron ez a fajsúlyosság dönt majd arról, hogy a világ nagy politikai hatalmainak Bajnokok Ligájában játszunk-e, vagy maradunk a körzeti ligában mint a nagyok játékszerei.

Ahogy a könyv eleje – mintegy jövőbelátó gondolatként – az elhúzódó koronavírus-járvány hatásaival foglalkozik, úgy a vége is egy, az elmúlt év során még inkább aktuálissá váló kérdéssel foglalkozik: a német keresztény demokrácia és a CDU mint párt jövőjével. A CDU-nak egy tág látókörű, újításokra képes pártelnökre van szüksége – szögezi le Merz,

azonban egy vezetőváltás önmagában nem képes orvosolni a pártnak az identitás krízisét és az ebből fakadó strukturális gyengeségét. Mára ugyanis a CDU többségében a középkorú és nyugdíjas szavazók pártjává vált, amely ellenvetés, ellenérvelés nélkül engedte, hogy politikai ellenfelei tematizálják a fiatal és elsőszavazók számára fontos kérdéseket, politikai szitokszóvá minősítve ezzel a konzervativizmus fogalomkörét.

Ahogy Merz írja: „Annak oka, hogy a konzervativizmus Németországban ilyen kétes hírnévre tett szert, abban is keresendő, hogy a CDU hosszú évekig elmulasztotta, hogy saját tartalmakkal és üzenetekkel formálja a fogalmat pozitív értelemben. Ehelyett pártunk bénultan nézte, ahogy baloldali politikai ellenfeleink gyakorlatilag a reakciós gondolatvilággal azonosítják a konzervativizmust, míg a szélsőjobboldalon ténylegesen reakciós erők tetszeleghettek a konzervativizmus igaz őrzőinek szerepében.”

A CDU poszt-merkeli útkeresése tehát nehéz útnak ígérkezik, mind Merz, mind pedig a párt számára, amely helyzetet csak némileg fogja segíteni az ellenzékből való politizálás taktikai előnye. Bár most az SPD-Zöld-FDP kormánykoalíción a sor, hogy tettekkel támassza alá rendkívül ambiciózus programpontjait és nyilatkozatait, a német szövetségi állam sajátos felépítéséből adódóan a CDU is – tartományi szinten – kormányerő maradt. Mindazonáltal Merznek víziója van és Merz kormányozni szeretne, ehhez pedig egy új CDU-ra lesz szüksége. Friedrich Merz nem hagy kétséget afelől, milyen párt élén kíván állni. Ahogy könyvének utolsó soraiban írja:

„Olyan CDU-t kívánok, amelyen belül nyíltan beszélhetünk a helyes útról, s a megegyezést követően az álláspontunkat világosan képviselhetjük kifelé. Olyan CDU-t, amely szembeszáll a személyeskedő támadásokkal és politikai nyelvünk eldurvulásával. Olyan CDU-t, amely megéli a sokszínűséget. Olyan CDU-t, amely képes tanulni. Olyan CDU-t, amely szót ért a fiatalokkal, és hajlandó új témákat felvállalni. Olyan CDU-t, amely – ha arra van szükség – világos álláspontot képvisel, és irányt mutat. Olyat, amely kiszámítható, mert mindenki tudja, hol áll.”

Friedrich Merz: Új idők – új felelősség: Demokrácia és szociális piacgazdaság Németországban a 21. században (MCC Press, 2022., 220 oldal)

A könyvrecenzió szerzője Dobrowiecki Péter, az MCC Magyar–Német Intézetének munkatársa

Borítókép: Friedrich Merz, akit a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) tagjainak többsége a párt belső szavazásának eredménye szerint a CDU-elnöki tisztségben szeretne látni, interjút ad az ARD közszolgálati televíziónak 2021. december 17-én. (Fotó: MTI/EPA/Pool/DDP/Jens Krick)

Magyar Nemzet
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A kormány a helyén van
    Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
  • Hatvanöt éve végezték ki Tóth Ilonkát, az 1956-os forradalom mártírját
    Az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő kádári megtorlás koncepciós perei közül az egyik legbotrányosabb eljárásban ítélték halálra a 24 éves Tóth Ilonát. A beismerő vallomások ellenére hosszú évek kutatómunkája alapján ki lehet mondani, hogy Tóth Ilona és társai nem követhették el azt a gyilkosságot, amivel vádolták őket.
  • Karácsony Gergely elszólta magát
    Magyarázkodni akart Karácsony Gergely az ATV Egyenes beszéd című műsorában, miután kiderült, hogy Brüsszel utasítására lejjebb veszik a világítást, nyáron a klímát, télen a fűtést a közintézményekben.
  • Lengyel–ukrán föderációról álmodnak
    Lengyelországban az utóbbi időben egyre több szó esik a nyilvánosságban egy esetleges lengyel–ukrán föderatív állam létrehozásának esélyeiről. Ez egyelőre nem több fikciónál, nagyrészt a sajtóban vitatkoznak róla, de már politikusok is megszólaltak pró és kontra az ügyben.
MTI Hírfelhasználó