– Hogy rángatnák ezek a kormányt! – mondja a taxisofőr, amikor Zuglóból Budaőrs felé két perc múlva már politizálunk.

A taxisok ismerik a valóságot, innen is, onnan is akadnak kuncsaftjaik, érdemes szondázni őket, s többnyire elég beszédesek, kiváltképpen, ha hosszú a fuvar. Sokkal megbízhatóbbak, mint a közvélemény-kutatások. Beválnának kontroll-csoportnak.

Éppen híreket mondanak, MZP kerül elő, vagy ahogyan ő nevezi, a hódos Márki, aki szerinte kiválóan ért ahhoz, hogy zajt csapjon maga körül.

– Gógyis gyerek az, kérem, nem olyan zokni, mint amilyennek látszik, én mondom magának. Ki van az adva neki, csinálja csak a palávert, hadd legyen benne a tévében, még fizetnie se kell érte. Mindegy mit is mond, az a lényeg, hogy szóljon, mégpedig lehetőleg minél nagyobbat, hadd idézhessék reggeltől estig. Idézik is, de az én időmet csak ne rabolja el, ha meglátom, rögtön le is veszem a hangot, unom. Olyan ő, mint egykor az a Gábor Zsazsa, ugye tudja, ki az?

– Jó ez neki? – vetem közbe, mire még vehemensebben folytatja.

– Viccel uram? Még, hogy jó-e? Persze, hogy jó! Maga szerint miért szórakozik velünk, ingyér akar minket megváltani? Mondana maga ingyér olyan hülyeséget, amiket nap, mint a nap a hódos Márki mond? Én biztosan nem, szerintem maga se!

Tamáskodom: – Hülyeségekkel akarna győzni?!

– Majd megmagyarázza, ne féljen, f… a szót, az egyetlen, amihez ért, hogy az nem ez, ez meg nem az, és egyáltalán nem is úgy gondolta az egészet, és aki félreérti őt, az a hülye. Ez a módszere, ez van neki a programja helyett, nem veszi észre?

– És a többieknek jó ez?

– Többiek? Csak a Gyurcsányt látom ott uram, nincsenek többiek. Gyurcsány meg csak röhög rajta, s közben fújja a levegőt belé, hadd pukkadjon ki, és akkor visszajön ő, vagy jön a Klára. A többi az resztli.

– Resztli? Mindnek pártjuk van.

– Látja, ez igaz, nekik legalább az van, de minek. Ki beszél belőlük? Attól politikusok csak, hogy a tévében ezt mondják róluk, a nép meg elhiszi. Holnap, ha nem lesznek benne a műsorban, holnapután senki se fog már emlékezni rájuk. Őszintén, magának hiányoznának?

– Maga nem szereti őket.

– Szeretném én, ha volna mit. De tényleg. Lehetek őszinte? Miért ne, úgyis itt vagyunk már a célegyenesben, maga kiszáll, én meg tovább megyek. Szóval valamikor én a baloldalra szavaztam, egy ideig a hintájukba ültettek. Na, ennek, régen vége. Kádártól Hornon át ide jutottak el, eddig a hódos Márkiig, ennyi idő alatt őt tudták kitermelni. Röhej.

Galló Béla.

– Márki baloldali?

– Hát nem? Persze inkább két oldali ez, mint a veselob. Amolyan balos jobbos, vagy jobbos balos, mikor hogy. Mondom, ehhez van esze. De tudja mit? Szerintem nem is akarnak ezek győzni, lökik a sódert, hogy egy darabig ott ülhessenek még a Parlamentben, azt akkor is kifűtik majd nekik, ha a rezsiárakat a hódos Márki felemeli az egekbe. Mert oda akar menni, ezt ő maga mondta. Nem balra, nem jobbra, hanem fel. Oké, menjen csak fel. Ott aztán tőlem rángathatná is a kormányt, de itt lent, azt nem. Országot vezetni ezeknek? Bele is bolondulnánk. Még mit nem! No, de abbahagyom, túl sokat beszélek, bocs. Meg is érkeztünk.